Sokkal több: minden

Jól emlékszem arra a napra, amikor 1995-ben megnéztük középiskolásként a Forrest Gumpot a Flórián moziban. Természetesen sikerült végigbőgni, hiszen olyan megható, hogy egy alacsony IQ-jú fiú ilyen sokra viszi, mint egy mese, aztán ott volt a szerelmi szál, meg a kedves mama alakja, és persze mellesleg Amerikában játszódott. Fogalmam sem volt arról, hogy szinte az egész második világháború utáni amerikai történelmen végighalad, hogy megmutatja az összes híres várost, nemzeti parkot, fel sem tűnt, hogy a beszédét DC-ben mondja, és voltak dolgok, amiket nem is értettem, egy üdítőitalról (Dr Pepper). Elvist felismertem, de az amerikai marketing működésére süketen mosolyogtam egyes jelenteken.

 A minap újra megnéztem a kilencvenes évek nagy sikerfilmjét. A Forrest Gump minden egyes perce sokkal több egy szirupos amerikai mozinál: minden, amit be lehet mutatni Amerikáról.


A történet ott kezdődik, hogy megtudjuk, Gump mama egyedül neveli egyszem kisfiát, aki "más" mint a többi gyerek, ahogy az iskolaigazgató megmutatja az elején egy ábrán, az IQ-ja jóval elmarad a normálistól. De a mama hisz a fiában, és machiavellista eszközökkel ugyan, de a normál iskolába kezdi járatni. Az, ahogy a kisfiúhoz beszél, nagyon tipikus az amerikai iskolában. Az átlaggyereknek a can-do attitűdöt nevelik a fejébe, azaz egy igen egészséges öntudatot, itt Forrest esetében azt tudatosítja a mama, hogy ő is ugyanolyan, mint a többi gyermek, azaz ugyanúgy képes lehet bármire.

És ahogy az sokszor előfordul, a gyenge szellemi teljesítmény kompenzálhatja egy kiugró tehetség, a főszereplő esetében a futás tehetsége. A magyarországi iskolarendszer  soha nem értékelte a sportban, vagy rajztehetségben, illetve más, "készségtárgyakban" való tehetséget, noha akkor nem lennének kiváló sportolók, festőművészek, vagy zenészek, Amerikában viszont az ezekben nyújtott kiemelkedő tehetség igenis előrevihet egy akár butább gyereket is. Tehát nem szirupos mese volt, hogy Forrest Gumpnak felajánlottak egy egyetemi helyet a focicsapatban egészen biztosan várható átlagon felüli teljesítményéért, hanem így működik az iskolarendszer odaát. Nem kell mindenkinek IQ-bajnoknak lenni, ahhoz hogy sikeres legyen.



Az egyetemi focicsapatból egyenes út vezetett a katonaságba- ez is jellemző, hogy a toborzók meglátogatják az intézményeket, és a valamiért tehetséges fiatalokat kiemelik. Ez már középiskolában elindul, sokan a katonaság ösztöndíján járnak egyetemre, és lesznek tisztek, akár egy történelem szakos végzettséggel is.

A hadseregben közlegényként kedvelik, hiszen nem kérdez, utasításra viszont tökéletes munkát végez, gyorsan összeállítja a puskáját, tudja kezelni a gépeket, gyors és erős, és talán éppen a bárgyúsága miatt van bátorsága Vietnamban megmenteni sok-sok társát. Valaki megmutatja neki a pingpongozást, és mivel a motoros képességei nagyon magas szintűek, hamar bekerül a nemzeti pingpongválogatottba. Teljesen elképzelhető karrier egy ilyen típusú tehetségnek.

Miután leszerel a seregtől -ekkor látogatja meg a Nation's Capitalt-, a film legszebb jelenete is itt játszódik.



Szerencsét próbál shrimphalászként, egyetlen kedves barátja, a háborúban meghalt Bobnak tett ígérete miatt. Eleinte jó ideig semmit sem fog, aztán egy hurrikán miatt a hajók nagy része odalesz a környéken, ő viszont jól behajózik, és megússza a rombolást, így már könnyű szerencsésnek lenni, hogy nincs versenytárs, elindul az üzlet.
Ahogy az életben lenni szokott, lesz egy üzlettársa, mellé szegődik egy okos valaki, aki még a pénz forgatásához is ért, katonai felettese, akit a háborúban ő ment meg a haláltól, a felettes azonban nagy árat fizet az életéért, amputálni kell mind a két lábát. Egy szelete a veteránok szomorú sorsának ez, a nagyon tipikus amerikai jelenségnek. A megkeresett pénzt az Apple részvényeibe fektetik, amiről Forrest azt gondolja, hogy egy gyümölcskereskedés (1995-ben fel sem tűnt nekem ez a poén, hol volt még akkor a magyar köztudatban az Apple.)
Könnyen lehet valaki Amerikában jómódú, igen hasonlóan, mint ahogy a főszereplő sorsa is alakult.


Gyerekkorától hű kísérőtársa Jenny a szomszéd farmer lánya, időnként felbukkan a felnőtt Forrest életében, a nő sorsa jól bemutatja hogyan lehet elkallódni a hatvanas évek Amerikájában, a hippikommunáktól, a különböző politikai csoportulásokon keresztül a drogozás, éjszakai élet világát. A filmen nemcsak az összes politikus és elnök feltűnik és letűnik( sokakat lelőnek), a 45. alabamai kormányzó, Wallacetől kezdve a Kennedyeken keresztül, társadalmi problémák mint a feketekérdés és szegregáció, majd a deszegregáció.  Különböző amerikai vonatkozású hírességek, mint John Lennon, ráadásul nagyon vicces módon, Elvis, a hidegháború a Japánban való pingpongmeccsek kapcsán, ha jól figyelünk, szinte minden jelentős eseményt láthatunk Forrest szemüvegén keresztül.

Nemcsak eseményeket, helyszíneket is, a három évig tartó futása is egy klasszikus amerikai történet.


 Ő maga csak bánatától hajtva az anyja halála után, és Jenny iránt érzett reménytelen szerelme miatt elkezd futni. Látjuk Arizonát, Utahot, Alabamat, Santa Monica Beachet , Monument Valley-t, és még rengeteg híres helyet ahol fut, (már ha felismerjük, annak idején nekem nem mondtak a képek semmit, csak most, hogy magma is jártam arra).
Tipikus az a marketinghype, ami  egy ilyen esemény köré szerveződik. Eleinte csak felfigyelnek rá, hogy van egy ember aki huzamosabb ideje futkározik Amerikaszerte. Majd követői lesznek, és mivel nem beszél, valami komoly szellemi vezetőnek gondolják. Ezért mozgalom lesz a futásból, többen csatlakoznak hozzá. Például vele fut egy sárvédőmatricákra szakosodott vállakozó, aki valami inspirációt keres, mi legyen a következő eladható matrica, és mondja neki, hogy belefutott egy nagyadag kutyaszarba, erre Forrest csak annyit válaszol, ez megtörténik. Mi történik?-kérdezi a vállalkozó, Forrest azt válaszolja, a szar, az történik. A vállalkozó befut a shit happens matricájával.
A film a smile jelet és Elvis sajátos táncát is Forrestnek tulajdonítja. Ha végignézünk a marketingtörténelmen, csak ennek a blognak a bejegyzései közt láthatunk hasonlóan véletlenszerűen inspirált, mára hatalmas hírnévnek örvendő márkátat.

 

A filmben megjelenik az amerikai patriotizmus, a földhöz ragaszkodás, nagyvárosok vonulnak végig a szemünk előtt, látjunk a taxikkal teli New Yorkot, San Franciscot, Hollywoodot, sőt igen sok slágert is összegyűjtöttek.

A befejezés keserédes, Jenny visszatér Forresthez, mikor kiderül, hogy egy furcsa vírus emészti a szervezetét (nyolcvanas évek eleje, HIV?), és kiderül, hogy egy egyéjszakás együttlétükből született egy gyerekük.



Forrest álma teljesül, Jenny hozzámegy feleségül, de hamarosan meghal. Forrest élete viszont új értelmet kap, fel kell nevelni a fiát.

A Forrest Gumpot online eléritek a tubepluson például, érdemes angolul megnzéni, lassú beszéde miatt már középfok felett is érthető lehet. Számomra egészen mást jelentett most, mint 17 éve, teljesen a világtól, internettől elzártan, úgy, hogy akkor még külföldön soha nem jártam. A kinti évek után újra megnézett filmek  értelmezése megdöbbentően más már.