Thrift Store

2009. nov. 14. 13:18 - írta Phoebe

2 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: DC, vásárlás

Ez most egy ilyen női poszt lesz, mert általában otthon is a nők szeretnek turkálóba járni.Bár itt a férfiak is, mindjárt kiderül miért.

Egy kis előzény:úgy tíz évesen turkáltam ki az első saját (kék csíkos fehér fodros) blúzomat egy kora csepeli bálás butikból.Anyám hihetetlen érzékkel tudta megtalálni a gyér kínálatból az igényesebb darabokat, amikor a rendszerváltás után ez elindult.Vitt minket a nővéremmel, aki hamar elunta az ácsorgást, és nem szerette a nagy járókákban összedobott mindenféle ruhát túrni, hogy találjon egy normálisabbat.Ő ma is inkább boltban vásárol.Engem viszont elkapott a túrás öröme, és ez olyan, hogy egyszer elkapja az embert, utána már nem szabadul.A különbség otthon annyi, hogy amikor megnyitottak az olcsó kínai üzletek, a turkáló helyett inkább a hasonló árú új dolgokat választottam, mert a magyar turkáló minőségben messze elmarad itteni társaitól.

Itt ugyanis minden van.Ezért járnak a férfiak is, mert a hagyományos férfi/női/gyerek ruha, cipő, kiegészítők mellett vannak még Tv-k, műszaki cikkek, ilyen-olyan kábelek, bútorok, és rengeteg csetresz:gyertyatartók, kis tárolódobozok, szobrocskák, képek, képkeretek, szezonális díszek; irodaszerek, DVD-k, könyvek, CD-k, ékszerek, lakástextil, gyerekjátékok, edények.Gyakorlatilag minden, és még annál is több.Az áruk többsége egész jó minőségű és márkás.

Az összes ruhám, a gyerek összes ruhája és játéka, a lakásdíszek egytől-egyig onnan vannak.Ez az onnan ez a Unique nevű hálózat, amelyik több boltot működtet, és legnagyobb szerencsémre egészen közel van hozzánk.Nem minden thrift store ilyen gazdag választékban, egy másik ismert a Goodwill, de azt valahogy nem szerettem meg.

Milyen?Nos, első ránézésre nem a legszebb, a bolt maga nincs dekorálva, az üzlethelység nem a design-ról híres, a legolcsóbb polcok, legcsúnyább PVC, és nagy tömeg fogad.De nem szabad kifordulni az üzletből, mert ahogy elkezdünk nézelődni, rájövünk, hogy isteni a hely!

Mennyire olcsó?Ez nagyban függ a terméktől.Ma 69 centért vettem egy kis mikulás díszt, szintén ennyiért képkeretet.Bőrkabátot lehet 10 dollártól 20 dollárig kapni, az jelzem, a maximum és szarvasbőr, meg márkás.Cipőt lehet 3 dollártól 15 dollárig kapni, de akkor az már Rotschild.Gyerekjáték 69 centtől mondjuk 4-5 dollárig terjed, de az már kismotor, vagy nagyobb játék.Táska 1 dollártól 5 dollárig minden szín típus, méret stb.Estélyi ruha, menyasszonyi ruha 6 dollártól 20-ig, de akkor az már új, árcédulával.Edény 69 centtől max öt dollárig, attól függ mi.Könyvek centes, pár dolláros tétel.A lakástextil viszonylag drága(na, mihez képest), de még így is a bolti ár töredéke.Műszaki cikkel soha nem próbálkoztam.Babakocsi 6-10 dollár, etetőszék ugyanennyi.Csecsebecse, lakásdekor 69 centtől 5 dollárig, választéktól függ.

Kik járnak ide?Szoktunk poénkodni az egyik magyar, szintén turkálásimádó ismerősömmel:a hispánok, a fekák és a magyarok.Ez nem teljesen igaz, bár a szegényebb népréteg, és általában ez a hatalmas mennyiségű hispán, és a feketék valóban ide jár, mert mindent megkap, amit csak akar, fillérekért.De sok amerikai is jön, főleg a csetreszes részre, ugyanis ők meg élnek-halnak az "antikért", és az eszesebbje rég rájött, hogy az ilyen turkálókban sokszor ugyanazt kapják, mint az antik boltban, csak éppen nem egy vagyonért.Aki szereti a régi bakelit lemezeket vagy könyveket, az is gyakran benéz.

Én egyszerűen azért járok, mert szeretem a turkálás feelingjét, mert a gyereknek olyan kabátja van onnan, hogy mindenhol megkérdik honnan van, olyan szép, mert mindent percek alatt kinő, ruhát, játékot, és újból negyed annyit sem tudnék megvásárolni. Mert mióta itt vagyunk az én méreteim is megnőttek 6-ról 12-re, aztán vissza 8-ra, mert nem engedhetnék meg magamnak újat, itt viszont nem tétel akár kéthetente is egy új kis dolog.Mert mindig lehet valami kincset találni.Mert ha eltörik, tönkre megy, nem sajnálom kidobni.És végezetül azért, mert az itteni igazán jó dolgokat nem engedhetem meg magamnak, a tömegáruk, mint Target, Sears, Walmart sokkal rosszabb minőségűek, és kevésbé tartósak, mint a gazdag réteg által párszor használt, majd levetett gönc.Én pedig nem vagyok finnyás, viszont szeretek öltözködni.

És azért is, mert a két és fél éves lányom kisbaba korától jön velem, és ma már ő mondja, hogy menjünk a Unique-ba.Imád turkálni.

 

Mindenhol beszélgetnek

2009. nov. 14. 8:53 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: mentalitás

Kimaradt egy régi bejegyzésem a másik blogból, mert más kategória alatt tároltam, mint a többit.A távolságtartás kapcsán jutott eszembe.Mert ez egy összetett kérdés.

A poszt címe az volt:

"Találkozás Amelievel

Hát hol találkozzon az ember a csodálatos életű Amelievel, ha nem a metrón?

Felszállok dél körül a külvárosba induló piros vonalra, és ott ül.Egy nagy horgolt takaró van az ölében, az utolsó simításokat végzi rajta, és közben élénk beszélgetést folytat egy kövéres fiúval, akinek kocsányon lógnak a szemei, arról, hogy ő nyári iskolát szeretne nyitni, hogy ne kallódjanak el a gyerekek nyáron, amíg a szülők hajtják a kenyérrevalót.Amelie félvér, abból a nagyon szép fajtából, és ámultan hallgatom nagyratörő tervét, amit a metrón megismert Kocsányszeművel taglal.

Igen, kérem, ez nem Magyarország, itt az emberek fél pillanat alatt elkezdik megváltani a világot, miután találkoztak.Annyira lelkes, és annyira naív, hogy közben egy fekete, erősen homoszexuális külsejű férfi is bekapcsolódik a beszélgetésbe, csakhamar a kocsányszemű félrevonul, ugyanis most a designer képességek kerülnek előtérbe, miután megtudjuk, hogy a fekete pasi negyvennégy éves, és AIDS-es, arról kezdenek beszélni Amelievel, hogy mindketten szeretik a handmade holmikat.

Amelie sugárzik.Nem válogat, mindenkivel elbeszélget, mindenkire mosolyog, mindenkihez van egy jó szava.AIDS-es a következő megállónál balra el, Kocsányszemű visszaédesedik, és elkezd arról beszélni, hogy ő utálja a metrót, csak azt szereti, hogy szép lányok ülnek rajta.Amelie finoman tereli a beszélgetést a kevés megállójú távolsági buszokra, meg sem hallván amit meg kell.

Majd leszáll.

Eltűnt, talán örökre a kötött takarójával, az elbűvölő naívságával, és kedvességével.

Kocsányszemű pár megálló után beérné velem is, de mihely megemlítem, hogy egyéves lesz a lányom nemsokára, leereszt.Adok neki egy tanácsot:legközelebb ne hezitáljon, kérje el a szép lány telefonszámát.Már csak két megálló van hátra, mikor Kocsányszeműből elindítom a lavinát ezzel a mondatommal, és elpanaszolja szerelmi élete sikertelenségét, és hogy milyen jól esik neki, hogy biztatom.Lazán bátorítom még egy mondattal, hogy majd legközelebb ügyesebb lesz, és leszállok.Hm, lehet, hogy én vagyok Amelie?"

Utószó: ebből a régi írásomból is kiderül, hogy az amerikaiak nagyon is közvetlenek, kedvesek, mosolygósak, de nehezen barátkoznak abban az értelemben, hogy igazi, mély barátságokat nem kötnek sűrűn.Ugyanakkor nincs jobb egy olyan világban élni, ahol ha kimegyek az utcára  nem köpködő, ellenséges, fanyar arcok vesznek körül, ahol nem kell tartanom attól, hogyha valaki lábára lépek a tömegben, akkor elküld melegebb éghajlatra.Ahol senki nem fél tőlem, ha megkérdek valamit az utcán, hanem kedvesen elcseveg velem.És ha elbúcsúzunk, mosollyal indulunk tovább, mert jó érzés volt találkozni.Ez az első, amiért megszerettem az ittenieket.

 

 

Megszokni Amerikát

2009. nov. 13. 16:44 - írta Phoebe

44 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: mentalitás

Nagyon megörültem, amikor tegnap a freeblog címlapján díszelgett ez az éppen csak elindult kezdeményezésem.Meglepődtem, hogy mennyien ellátogattatok erre a blogra, és hogy nyitottak vagytok, mert otthon valahogy mindig a negativitást éreztem, amikor Amerika szóba került.Többen említettétek, hogy milyen jó lenne itt élni, és hogy kipróbálnátok.

Ezért arra gondoltam, hogy a mai poszt a többitől eltérően nem ismertető jellegű lesz, hanem egy kicsit személyesebb, arról fogok mesélni, hogy milyen volt megszokni Amerikát, ami persze az én élményem, de néhány kinti magyar véleményét is ismerem erről.

Nos, amikor kijöttem, friss házasként, kalandvággyal tele, akkor azért mégsem rögtön éreztem magam otthon.Mondhatni kínkeserves volt az első kb fél év.Nagyon-nagyon hiányoztak az otthoniak, főleg anyukám, aki 11 éves koromtól egyedül nevelt, így nagyon összeszoktunk.Hiányoztak a baráti beszélgetések.Már az első héten szembetaláltam magam a távolság kérdésével, azaz, hogy autó nélkül gyakorlatilag eltemethetem magam a lakótelepen, ahol lakunk.Egyedül a helyi könyvtár volt közel, így szinte másnap jelentkeztem volunteernek(a volunteer címke alatt olvashattok erről bővebben).Kedvesek voltak velem, csináltam a munkám, mosolyogtam, How are you-ztam, de a how are you-n felül senkit nem igazán érdekelt, hogy mi történik velem.Itt nem divat ismerni a közvetlen szomszédot sem, amit akkoriban még sajnáltam, ma személyes szabadságomnak tekintem.Mivel azonban egyik nap sikerült a furfangos ajtón kizárni magam, így barátkoztam össze egy indiai lánnyal, az első szomszédunkkkal.Így aztán hónapokig egy csepp Indiában éltem, és bár nagyon megszerettem az én indiai barátnőmet, mégiscsak világok választottak el a gondolkodásmódjától.A férjem korán indult, későn jött, egész nap egyedül az internettel üldögéltem, vagy a könyvtárba vagy az indiai lányhoz mentem át.Egyedül voltam.

Azt kell mondjam ez az állapot addig tart, amíg az ember nem talál magának egy normális munkát.Illetve nem tanul meg vezetni, és persze előtte autóra is szert kell tenni.De jelzem, még autó és munka mellett is, meg néhány magyar ismerőst beszerezve sem az igazi a dolog.Mert itt nem választod a barátokat, mint otthon, itt adott egy kis közösség, és ott vagy van olyan, aki majd barát lesz, vagy maradnak a felületes beszélgetések, rászorultsági barátságok.A magyarok közt ez a jellemző.Meglepő módon nagy az összetartás a kis közösségeken belül, de ez nem jelent igazi barátságot.Ezt onnan lehet tudni, hogyha valaki hazamegy, megszűnik vele a kapcsolat.

Ha valaki hazamegy...na ezt a legnehezebb megszokni.Először az ember zokog, ha úgy érzi barátot veszített, aztán már csak pityereg, végül akkora páncélt növeszt, mert kénytelen, hogy legfeljebb egy könnycseppet ejt, és tovább lép.Nagy sokk volt, amikor ez az indiai barátnőm hazament.Utána ismertem meg ez egyetlen választott barátomat itt, egy brazil lányt.Ő tényleg igazi barátnő volt, közös gondokkal, problémákkal, néha annyira közel éreztem magamhoz, hogy magyarul kezdtem beszélni hozzá.Amikor ő is hazament(összesen vagy a tizedik itteni ismerős lehetett, aki hazament), és tudtam, hogy többet nem látom, akkor megfogadtam, hogy többet nem barátkozom.

Közben persze eltelt egy pár év.Sokan azt mondják, az első év a legnehezebb, utána már nincs honvágy.Én a harmadik évben éreztem először, hogy jól vagyok itt.Sokan azt mondják, az első évben még megváltás hazalátogatni, és percek alatt visszarázódik az ember, aztán minden hazalátogatás egyfajta csalódás.Én szívesen mentem mindig haza, és mindig gyorsan otthon éreztem magam, de ahogy az évek teltek, már nem vártam annyira, hogy mehessek.A régi barátok örülnek persze, de csupán egy epizód vagy rohanó napjaikban, minden bizonnyal egy érdekes.Rengeteg kapcsolat számolódok fel az évek során.Egyszerűen nem lehet mindenkivel levelezni, kapcsolatot tartani, és ez oda-vissza működik.Néhány év múlva a család hazavár, és néhány igaz barát.Kisebb a kötódés, jóval kisebb.Meg elkezdesz vigyázni, hogy hoy beszélsz, mit mondasz, mert nem akarsz you know-nak látszani, pedig néha könnyebben ráállna a szádra, nem akarsz "amerikázni" pedig neked csak innen vannak élményeid, egy szóval mégsem illesz már be száz százalékig a magyar miliőbe.Néha nem is akarsz.És jó volt otthon lenni, de még jobb a visszafele repülőgépen ülni, és nem hallgatni a nyavalygást.Mert az rettenetesen kezd szembetűnő lenni otthon.A rosszkedv, a pesszimizmus, az irígység, és a nyavalygás.

Az amerikai izolált világban a mindennapi érintkezésben az emberek kedvesek, mosolyognak, majd bebújnak a könyvükbe, újságjuk mögé.Itt a legfontosabb a család.A munkahelyen sincs nagy bratyizás, pedig az én munkahelyem nemzetközi, de itt sem jellemzőek a nagy közös bandázások.Mindenki kedves, fúrást soha nem tapasztaltam, mindig megkérdik hogy vagy, és ha egy mondatban összefoglalod, akkor jó, de többre nincs idő, és nem is akarják tudni.Itt a magánélet szentség.emberek évekig dolgoznak úgy együtt, hogy azt sem tudják egymásról, hogy családos-e a másik, vagy van-e gyereke és a többi.Talán ridegnek tűnhet ez.Egyfelől, ezt a fajta magányt meg kell szokni.Másfelől, ha ezt sikerül elérni, nagyon szabaddá válik az ember.Nem kapja a bénító negatív hullámokat sehonnan, nem politizált a légkör és a hiányzó baráti dumálásokat, beüléseket lecseréli tevékenységekre, tanfolyamokra, konditeremre, stb.

Aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor elönt az érzés, hogy jó itt.És jön az érzés, hogy nem akarok hazamenni.Úgy már nem, csak látogatóba.És akkor persze megdöbben az ember lánya, hogy micsoda hűtlen macska az ember, aztán rájön, hogy valószínűleg ez a dolgok rendje.Amerikában kinyílik a világ.Annyifajta náció van, annyi kultúra, annyira más minden, könnyen lehet beszívni a jót, és elkerülni a rosszat.Talán ez a legjobb Amerikában.

Annyit még hozzátennék, hogy a beilleszkedést mindenképpen segíti, ha otthon nem luxuskörülmények közt él valaki(az emberek legnagyobb része jobban él itt, mint otthon élt, de van olyan ismerősöm, aki szuper körülmények közül jött és azt sírja vissza), az, ha már nagyon jó az angolunk, és ha olyan munkát találtunk, amit szívesen csinálunk.A legjobb dolog, amit Amerikától kaphat az ember, az az, hogy megtanul értékelni dolgokat, megtanul átértékelni dolgokat, megtanul harcolni önmagáért, megtanul dícsérni, megtanul lelkesedni, megtanul elfogadni és nagyon önálló lenni. És a végén büszke lesz, hogy a gyereke amerikai állampolgár, ha már ő nem lehet az. És ha meglát egy amerikai zászlót lengedezni, ami itt mindennapi jelenség, akkor egyszerűen örül, hogy itt lehet. 

 

Az amerikai gyógyszertár

2009. nov. 12. 15:51 - írta Phoebe

12 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: egészségügy, nyelvtanulás

Az egészségügyhöz tartozik, -csak már nem akartam maratoni posztot írni-, a gyógyszerek és a gyógyszertár kérdése.

Itt ez nagyon érdekes kérdés.Ugyanis nem az egyes gyógyszercégek által kihozott "márkás" gyógyszereket kapják az emberek, hanem a jóval olcsóbb generic-et.Mi a generic?Amikor lejár egy gyógyszer védjoga, ez gyógyszerenként változó, öt, tíz év, vagy még több, akkor az a gyógyszergyár, amelyiké a gyógyszer volt, leközli a gyógyszer összetevőit, és más cégek is elkezdhetik gyártani.Így például van a mindenki által ismert Prozac antidepresszáns, mert ez a márkaneve, de ezt ma már nagyon kevesen veszik meg, mert sokkal olcsóbb, ha a genericet a Flouxetine Maletate-ot veszik, azaz márkanév nélkül csak a vegyületet, amiből a gyógyszer készül.Ezzel rengeteget spórolnak az emberek, és nem értem Európában miért nincs még így.A generic az eredeti ár kb tizede.

A gyógyszertáros, hacsak az ember nem kéri a bandname-t(márkanevet), automatikusan a genericet adja.Így nem látunk egyéni kiszerelésű gyógyszeres dobozt, hanem a generic gyógyszerből kiszámol a gyógyszerész-technikus annyit, amennyit az orvos felírt, az adott gyógyszertár-hálózat saját dobozába teszi, ad hozzá egy leírást amely szintén általános, az adott gyógyszertár-hálózaté, és már viheti is a beteg haza.Miért jó ez?Mert takarékos.Ha három szem antibiotikumra van szükségem, nem kell egy egész levéllel vennem, hogy utána a többit kihajítsam.Nem kell megvennem mindegy egyes alkalommal a márkanevet, ugyanazt megkapom olcsóbban.Hogy mennyiért, az már a biztosítástól függ.Én pl bármit veszek, egy havi adag 5 dollár, mert az én biztosítóm a többit állja.

Az is nagyon kényelmes, hogyha az embernek állandó gyógyszert kell szednie, akkor nem kell havonta elcaplatni a doktorhoz, hanem van az ígynevezett refill (újratöltés, de itt inkább a gyógyszer havonkénti újra kiadása), amit az orvos előre előír, az rajta van a dobozon, és akkor elég az üres gyógyszeres dobozzal visszamenni, és mutatni, hogy kérünk még.A gyógyszertár kompjúteres rendszerében aztán benne van, mikor jön el az idő az orvos újra látogatásához, általában három havonta, de van, hogy elég a dokinak telefonon szólni, ő meg odaszól a gyógyszertárba.

A gyógyszertár intézményét sem úgy kell elképzelni, mint otthon.Én mindig sajnáltam otthon a gyógyszerészeket, hogy öt-hat év kemény tanulás után eladóvá silányultak.Itt mindenhol egy képzett gyógyszerész van, a többi, aki magát a receptbevételt-kiadást rendezi, gyógyszerész-technikus, nem képzett ember.Gyógyszertár önmagában nem létezik úgy, mint otthon.Az egyes bolthálózatokon belül vannak gyógyszertári részlegek.Pl nagy grocery store-ok(élelmiszerboltok) errefele a Shoppers, Giant mind tartanak gyógyszertári részleget, ugyanúgy a nagy általános áruházak, mint Walmart, Target, K-mart stb. Nagyon gazdag itt az OTC gyógyszerek választéka is, az OTC az over-the-counter rövidítése, azaz olyan szereké, amikhez nem kell recept:láz, fájdalomcsillapító, vitaminok, székrekedés, hasmenés-gyógyszerek, szemcseppek, antiallergikumok, stb.

OTC-gyógyszereken belül is megvan a brandname és generic variáció, például árulnak Zyrtec-et, de a Zyrtec-kel azonos alapanyagokból az adott bolt is elkészíti a saját gyógyszerét.Ez olyan, mint a Tesco-tej, mondjuk.Van százféle másik, de azoknak hangzatos nevük van, ennek meg nincs, ezért ez olcsóbb.

Szerintem ez a rendszer sokkal jobb és gyorsabb, takarékosabb és értelmesebb mint az otthoni.Ezt kéne eltanulni, nem a biztosítási rendszert importálni, ami meg nem múködik itt sem jól.

 

Egészségügy

2009. nov. 12. 14:54 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: egészségügy

Ma jó apropóját találtam, hogy szóba hozzam az amerikai egészségügyet.Az Express-ben(ez a Washington Post metróújságja) volt egy poll arról, hogyha valaki beteg lesz, először a google-höz vagy az orvoshoz fordul-e?65% válaszolta, hogy a google-on keresi a problémájára először a megoldást...

Nem csodálkozom, de otthon sem csodálkoznék az ilyen eredményeken.Nagyon sok errefele a gyenge tudású orvos.Még gyakoribb, hogy lévén ezek magánorvosok, és minden hónapban ilyen-olyan follow-up címén(kórkövetés) visszarendelnek, akkor is, ha nem tudnak mit csinálni a delikvenssel.Allergiásként és terhesként belestem ebbe a csapdába, a bőrgyógyász ugyan semmit sem adott, mert ugye terhes voltam, de minden hónapban odarendelt, hogy "lássuk, mi történik".Az történt, hogy minden alkalommal kifizettem a co-payt(co-payment, az az összeg, amit a biztosító a betegre terhel, biztosítóként, betegenként változó), és a biztosító kifizette a többit.Neki meg tíz percébe került, hogy 150-200 dollárt játszi könnyedséggel keressen.Ahogy megszültem, soha többet nem is látott.

Az éremnek azonban van másik oldala is.Általában mindenhol tiszta, kulturált környezetbe megy az ember, ha orvosra vár, időpontra.Ekkor is várni kell, de nem órákig, mint az SZTK-ban.A hátulütője ennek, hogyha egy jó kis arcüregyulladásunk van, nem érdemes orr-fül-gégészhez időpontot kérni, mert minimum egy hét a telefonálás pillanatától a tényleges orvoslás.Mit tegyen ilyenkor az ember?Megy az emergency-re, (kórházi ügyelet), még az én szuper biztosításommal is 50 dollár per alkalom.Vannak éjjeli magánügyeletek is, ez már a rendes co-payment-el megy.Mindkét helyen SZTK-szintű a sorbanülés, de általában nagyon kedvesek, és a viszonylag egyszerű dolgokat,pl antibiotikum felírása könnyen el lehet intézni.

Amin rácsodálkoznának nagyon a magyar szülő nők például, az orvosok számára ismeretlen szó a hálapénz, vagy a szolgáltatásért előre lefizetendő összeg.Amikor szültem, egy fényképet kért tőlünk a doktornő, hogy kirakja a falra az én gyerekem képét is a többi nála született mellé.Ebben a rendszerben nincsenek az orvosok a betegek pénzére szorulva, a biztosítótól megkapják a nekik járó összeget.

Az megint más kérdés, hogy az embernek mennyire jó a biztosítása.Ez munkahelytől függ.Ez az amit az Obama-plan meg akar változtani, hogy ne csak annak járjon a kielégítő ellátás, akinek a munkahelye ezt biztosítja, hanem a munkanélkülieknek, szegényebb rétegeknek egyaránt.Az is a paciens munkahelyétől függ, hogy az egyes biztosítási terveknél mennyit hárít havi befizetési szinten a betegre a biztosító, ha hárít és nem a munkahely vállalja át.Állami munkahelyeken a munkahely fizeti a havi díjat.Ingyenes ellátás nincs, minden vizitnél kell co-payt fizetni, az összeg változó biztosítóként és biztosítási tervenként(nem tudok jobb szót találni az insurance plan-re).

Vannak olyan esetek, amikor nem fizet co-payt a beteg, pl az én biztosítóm, amikor terhes lettem, aláíratott velem egy olyan papírt, hogy az ellátásom ingyenes, nem kell fizetnem(nem hittem a szememnek).Az otthoni 500 ezer helyett  nekem itt ingyenes volt a terhesgondozás és az azzal járó vizsgálatok, ultrahang stb., hangsúlyozom, ennél a biztosítónál és biztosítási tervnél.

Ergo ebben a rendszerben a orvosok nem kiszolgáltatottak, azonban az emberek annál inkább.Nem mindenki tud magas szintű munkát végezni, vagy állami helyen dolgozni, és akinek nincs annyi pénze, hogy jó biztosítást vegyen, az szűk körű szolgáltatásból válaszhat.Itt az orvos azzal a biztosítóval köti le magát, ahol megéri dolgoznia.Azaz nincs szabad orvosválasztás, biztosító, és biztosítási terv által választott orvoskör van.Az sem mindegy hogy egy-egy vizitért 10 dollárt (ez a legkevesebb), vagy negyven dollárt fizetünk.

Az orvosok által zsebre rakott összeget meg úgy kell elképzelni, hogy fogorvosi biztosítás hiányában egy györértöméses esettel, ha nincs szezon, érdemesebb repülőre ülni és hazamenni Magyarországra, mint itt megcsináltatni...

 

Veteran's Day

2009. nov. 11. 9:00 - írta Phoebe

1 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: ünnepek

A mai nap itthon vagyunk, ugyanis Veteran's Day van, ami állami ünnep, ezalatt két dolgot kell érteni, állami mert egyes államokban ünnep(state holiday), és föderális, mert az összes államban az(federal holiday).A különbség abban van, hogy ami állami ünnep, ott az adott állam hivatalainak dolgozói nem dolgoznak, de a nagy egészhez tartozó létesítmények(minden ami National-lal kezdődik) dolgozói dolgoznak.Ami föderális, ott ez pont fordítva van.A magáncégeknél változó, hogy bemennek-e vagy nem.A szolgáltató cégek nyitva vannak, ezért megyünk ma a gyerekorvoshoz.Általában azonban minden nagyobb ünnep state és federal is.

A Veteran's Day ünnep 1919 óta, amikor Armistice Day (Fegyverszünet az Antant és Németország közt 1918. november 11-én) néven került először ünneplésre Woodrow Wilson elnöksége idején.Legálisan 1938-tól lett bevezetve mint állami és föderális ünnep.1953-ban egy kansasi cipőbolt tulajdonosa kampányt indított, hogy ezen a napon az összes katonai veteránt ünnepeljék, ne csak az első világháborúban résztvett hősöket.1954-ben a Kongresszus hivatalosan is elfogadta ezt a kérést, és azóta Veterán Nap-ként ünnepelik.

Bővebben a wikin olvashattok erről.

 

Az amerikai kávé

2009. nov. 10. 20:53 - írta Phoebe

3 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: ételek, éttermek

Az európai espressohoz szokott embernek furcsa a hosszú kávé, amit az itteniek két és fél decis vagy még nagyobb papírpoharaikban isznak reggelente rohanva a munkába.Európában sem ismeretlen ez a fajta kávé, Franciaországban találkoztam már vele.

Őszintén szólva az amerikai kávé számomra nem jó, mindig "importálok" magamnak valami német kávét az orosz boltból.Pedig kávéválasztékban nincs hiány, főleg a dél-amerikai kávék széles választéka található meg az üzletekben.

Ha maga a kávé nem is olyan, amilyet megszoktunk, könnyen szerelembe lehet esni a kávéház-hálózatokkal, és az ő jól feljavított, édes és vonzó kalóriabombáikkal.Jó pár kilót köszönhetek a Starbucks egyik nyári sztáritalának, a Double Chocolate Chips-nek...A Starbucks DC-ben leghangulatosabb kávézója a Dupont Circle szívében, a South Exitnél található, mellesleg itt van a washingtoni Kossuth-Ház is.

Nekem mégsem a Starbucks lett a kedvencem, hanem a Caribou Coffee, abból is a 15th Street-en található, mert ott dolgozik TejeskávéPasi, aki mikor meglát, és még csak a sor végén állok, már készíti előre a White Chocolate Mocha-t, a kedvencemet.És ha elfelejtek bankkártyát hozni, akkor a ház vendége vagyok(ha ő épp ott van:).A Caribou is hasonlóan hangulatos és kiváló nyugodt beszélgetésekhez, tanuláshoz, vagy akár blogíráshoz egy kis hordozható laptoppal (ez még egy be nem teljesedett álmom), mint a Starbucks.Mindkét helyen vannak szezonális dolgok, és nemcsak kávé, de sütemények, szendvicsek, üdítők, reggeli bagelek elmaradhatatlan creamcheese-zel, stationery áru(stationery-nek nevezik itt a papírtermékek mindennapi használatban előforduló, és néhány ajándéknak adható részét) stb. 

Mindkét helyen hasonlóak az árak, átlagban 2.50 és 4 dollár között(igen, nem olcsó!), függ a kávé méretétől(tall, medium, large), és a keverék különlegességétől.A Starbucks jóval édesebb, főleg ha valaki a Cariboura kondicionálódik, de mindkettővel óvatosan kell bánni a kalóriák miatt(egy tall édes kávéital egy bagellel hozzávetőleg 950 kalória, sajnos kalóriaszámolásban nagyon otthon vagyok, mert sokáig nem számoltam, és meglett az eredménye...)

Remek a wiki bekezdése mindkét hálózatról, így bővebben itt és itt lehet olvasni ezekről a helyekről.Persze az igazi nem olvasni, hanem kipróbálni:D

 

Könyvsorozatok minden témában:Dummies és Idiot's

2009. nov. 10. 12:49 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: könyv

Aki könnyen és gyorsan egyszerű angollal megírt hétköznapi ember számára készült könyvet akar olvasni egy témában, annak ajánlom(otthon amazonról megrendelhető) a Dummies és Idiot's sorozatokat.Már a nevük is mutatja (dummy, idiot, azaz hülyécske, hülye), hogy nem kell kétségbeesni a szakszövegek közérthetőségétől, mert nem tudósoknak lett írva.Arra viszont kiváló hogy egy témát körbejárjon, méghozzá alaposan!

A dummies.com a könyvek internetes háttere, könyveket és tippeket az égadta világon mindenről adnak, kategóriák szerint lehet böngészni.Tőlük lehet rendelni.

A The complete Idiot's sorozatnak nem találtam internetes hátterét meg, de nagyon hasonlóan rengeteg témában íródik, mint a Dummies.

Nagyon ajánlom, hogy az angolul olvasást ne regényekkel kezdjük, hanem valami számunka fontos érdekes terület feltérképezésével.Sokkal könnyebb eleinte ilyeneket olvasni.Első évben megvettem kedvenc Flaubert regényemet angolul, és három oldal után feladtam, mert piszok nehéz volt.Akkor elkedvetlenedtem, de egy kis idő múlva egy mai nyelven íródott limonádé-regény visszaadta a lelkesedésem.Aztán terhes lettem, Amerikában, ekkor kezdtem gyereknevelési és szüléssel kapcsolatos könyveket olvasni, és nagyon könnyűnek találtam őket, hasonlóan a craft(hobbiművész) könyvekhez.Rengeteg Dummies és Idiot's könyvet is olvastam már, a yogától kezdve a motorokon keresztül a filmekig minden témában.Aztán visszakanyarodtam, megerősödve a regényekhez.

Kellemes olvasást!

 

Az amerikai könyvtár

2009. nov. 10. 12:16 - írta Phoebe

6 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: könyv, könyvtár, kultúra

Értelmiségiként, irodalmárként és tanárként a könyvek életem szerves részei.Otthon is szerettem a könyvtár csendjét, légkörét, üdvözöltem az újat és a régit, és nagy interetes információ-habzsoló is vagyok.Ezért aztán igazán megörültem, amikor az amerikai könyvtárakba betekintést nyertem, a kulisszák mögé is.Egy időben, a kezdet kezdetén, amikor megérkeztem ide, önkénteskedtem a helyi könyvtárak egyikében, így gyorsan megismerkedtem az itteni rendszerrel.

Az itteni könytárban háromféle könyvtáros van: a tanácsadó, a könyvátvevő-könyvkiadó, és a háttérmunkát végző.A könyvtári rendszer teljes mértékben számítógépes, chipkártyás könyvtárjegy van, mint egy bankkártya.(Általában, mint minden más műanyag kártyához, -mert ebben az országban az összes üzletnek saját diszkont,-vagy pontgyűjtő kártyája van, -a nagy kártyához kap az ember egy kisebbet, amit a kulcstartójára  tehet, így a nagyot nem kell hurcolni.)Könyvkölcsönzéskor a kártyát lehúzzák, ezzel lépnek be a könyvtártag számítógépes adataihoz, majd a barcode-olvasóval a könyvön levő barcode-ot bevezetik az illető oldalára.Könyv visszaadásakor nem kell a kártya, és várni sem kell, barcode-olvasóval visszaemelik a számítógépes rendszerbe a könyvet.Magát a rendszert is jól ismerem, mert sokat dolgoztam vele akkor.A legjobb, hogy nem egy könyvtárba iratkozunk be, amikor a tagságunkat megkezdjük, hanem az adott megye(county) összes könyvtárába.Ez azt jelenti, hogy bármelyik könyvtár bármelyik szolgáltatását igénybe vehetjük, és a könyvet a legközelebbi könyvtárba elég visszavinnünk, ők továbbitják majd a másikba. A tagság ingyenes.

Valószínűleg ez a modern rendszer is meglep majd sokakat, bár a pesti nagy könyvtárakban is már elektromos a rendszer.A másik, amin álmélkodni fog a kedves erre látogató, a könyvek elképesztő nagy piaca, és a könyvtárak könyvállománya.Magyarországon nem sok új könyv érkezik sajnálatosan a könyvtárakba, szegények a könyvtárak, és bizony a könyv-választékot is könnyen ki lehet nőni egy kerületi könyvtárban, ha az ember sokat olvas.Ez itt nem fordulhat elő, naprakészek, utikönyvekből és egyéb olyan szakkönyvekből, amiben fontos az, hogy mikor íródott, öt évnél régebbi nincs, és természetesen az idei is megvan több példányban.Igazán régi könyvet csak az évente megrendezett dolláros könyvvásáron lehet találni, amikor 50 centért, egy dollárért árusítanak könyvet.De ott is találtam már becsomagolt állapotú soha nem használt World Fact Book-ot, 2007-ből...

A könyvtárak másik érdekessége a változatos programkínálat.Amikor otthon voltam látogatóban, láttam, hogy ez már Magyarországon is kezd kiszélesedni, de nem olyan mértékben, ahogy itt a közkönyvtárak teszik.Minden héten van Conversation Club a külföldieknek, akik nagyon keveset tudnak, vannak bébi és preschool(3-5 éves gyerek) programok, regényklub stb.A gyerekekre olyan szinten is gondolnak, hogy akár el is játszhat egy gyerek egy délelőttöt a könyvtárban, mert legótól kezdve kirakókig minden van, nem beszélve a gyerekkönyvek hihetetlen választékáról.

Ahogy írtam már, az évente megrendezett könyvvásáron isteni dolgokat lehet fillérekért beszerezni, így van már kismilliónyi nyelvkönyvem, idiómaszótáram,aranyszélű Shakespeare összesem, szakácskönyveim, Magyarországról szóló angol nyelvű ismertetőim, és persze a kedvenc regényeim angolul.

Ami a könyvtár nyelvét illeti, spanyolajkú könyvtáros mindig van, spanyol könyvek szekciója nagy, de ezen kívül a kínai könyveket is megtaláljuk.

 

Amerikai szleng

2009. nov. 9. 19:41 - írta Phoebe

2 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: nyelvtanulás, TV

Aki meg akar tanulni angolul, annak kötelező a Friends, persze angolul.Jelenleg én vagyok a Guiness record holder Friends-nézésben, ugyanis négy  éve heti átlagban minimum egy season-t megnézek, ha végére érek, elölről kezdem.Nagyjából kívülről tudom ki mit mond, és mikor.Elmondanám azt is, hogy magyarul egy részét sem tudtam megnézni, annyira gyenge, rossz a fordítás és a szinkronhangok, hogy utáltam az egészet.

Angolul eleinte felirattal, majd anélkül néztem, és meg kell mondjam, a mostani felsőfok feletti nyelvtudásom jelentős részét köszönhetem a Friends-nek.

Ami a szlenget illeti, sokat anyanyelvi környezetben szed magára az ember, főleg, mert óvatosnak kell lenni a használatával, pontosan fel kell mérni a szituációt, amiben elhangozhat, nehogy sértőek legyünk.Addig nem is tanácsolom használni senkinek, amíg nem érzi biztosnak a nem szlenges angolját.A Friends ebben is segít, hogy megfelelő szituációban, szövegkörnyezetben mutatja a szleng sokféle szintjét.Így is volt olyan, amit megkérdeztem anyanyelvitől, például nem tudtam, miért mondja Joey-nak Chandler, miután elvitték az össze berendezésüket, és egy műanyag kerti asztalnál és kempingszékekben ültek, hogy "Could we be more white trash?"A white trash egy nagyon erős jelző az igénytelen fehéremberre, mondjuk a kiáll a kapanyél a szájából magyar kifejezéssel tudnám azonosítani.Elmondták az anyanyelviek, hogy nagyon vigyázzak ezzel a két szóval, és véletlenül se változtassam a white-ot black-re.Legalábbis ne itt, ahol a lakosság minimum 40%-a fekete.

Akit mégis érdekel a szleng, vagy filmekben használt fordulatokat akar ellenőrizni, annak ajánlom az Urban dictionnary-t, ez a magyar népszótárnak felel meg, és rengeteg élő szleng van benne.Ez a másik dolog a szlenggel, mivel a nyelvi divat folyamatosan alakítja a szlenget is, nehezen lehet up-date-nek maradni anélkül, hogy adott környezetben élnénk.

Ezzel a poszttal elérkeztem a jelenhez, áttettem az össze írásomat a másik két blogomból, úgyhogy innentől kicsit lassul majd a posztolás tempója.Vidám nyelvtanulást mindenkinek!

 

Fudge

2009. nov. 9. 19:09 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: ételek, nyelvtanulás

Az amerikai-angolszász év vége elmaradhatatlan kelléke a házicsoki, vagy fudge.Én tavaly próbáltam először, és tényleg nagyon finom, főleg ha dióval, mazsolával gazdagítom.A receptet az Activitytv.tv oldalon, a Christmas Fudge/Cooking részen találtam, de elhagytam a marshmallowt, mert nagyon édes azzal.Az idén mindent az előírásnak megfelelően csináltam, ráadásul vendégeket vártam, sok gyereket, erre mégsem fudge-olódott megfelelő állagúra a dolog.Ilyenkor nem kell elkenődni, kis lángon vissza kell olvasztani, és beletenni még tej-vagy étcsokit, és jól elkeverni benne.Nem szabad újraforralni, a lángnak csak olvasztó szerepe van.Én csak étcsokit használtam először, beledobtam még egy tejcsokinak a felét.Soha ennyire még jó nem lett. Lehet, hogy ezután mindig kétszer főzöm!

Szerintem érdemes kipróbálni, főleg ahol gyerekeket várunk vendégségbe, tuti siker. Kis celofánba díszcsomagolva még Mikulás-meglepetésnek is jó.Sokáig eláll.Mondjuk nem fogyókúrás, az biztos…

Angilában a fudge karamelles édességet jelent, Amerikában ez a csokoládé másik neve, mindig csokoládés.A McDonaldsban a fagyihoz csokiöntetet is fudge-nak kell mondani.

A fudge-ról bővebben itt.

Apróhirdetés-világ

Ketsegtelenul az egyik kedvenc oldalam a Craigslist.Nem tudom, nalunk miert nem terjedt el, amikor mindenfele dij nelkul konnyen megtalalhatna egymast a kereslet es a kinalat, a tanar es a diak, a munkaltato es a munkakereso, a ferfi es a no stb.
 En leginkabb a Free, Baby/Kids, Games/Toys, es a Wanted oldalakat szoktam bongeszni, es hirdetni.
Hirdetesangolban verprofi vagyok, kenem-vagom a hirdetesi szakszavakat, marketingdumakat a tobb szazoras Craigslistsezes utan.
Es mindig vannak olyan hirdetesek, amin vagy nevetnem kell, vagy elhulok, vagy megjegyzem, na ilyen otthon biztos nem fordulna elo.

Mai kedvenceim(nyelvtanulóknak kötelező):
“evil, carnivorous hermit crab free to a good home. tank/food/all required accessories included. ” (szegény állatka:DDD)

 “The pink piano has been painted at least twice. Not sure what it was originally. It has a nice tone but needs tuning. One key does not work – at the far left. The other piano is my sister-in-law’s ; is tiger’s eye oak. It also has a nice tone ; needs tuning. Both have rollers but are REALLY heavy. You must be able to pick them up. A pickup or uhaul truck with a hydrolic tailgate is essential unless you have lots of STRONG people to lift it. There is no bench with either piano. Both are in our respective garages. This will be the last time I post ours (the pink one0. If it doesn’t go to someone, it will be demolished and taken to the dump. Sad. ” (tragikus csengésű befejezés, hátha megsajnáljuk:/)

 “This thing was given to us, and we were unable to find parts for it. We then decided to take it apart and make a reptile enclosure out of it. Didnt happen. Get it outta here. Some parts are there some arent…Its on wheels for easy moving ” (Klasszikus, fogalma sincs mi az és hogy került oda hozzá).

 “Very Comfortable Used Dog Bed for FREE.” (:DDD)

 “This is a small white lampshade that sits perfectly over the light bulb. ” (Ez az az eset, amikor a hirdeto, aki ingyen szabadulna a lampaernyotol, nem tudja mit irjon, ezert ir ilyen hulyeseget, meg jo, hogy szepen illeszkedik a szerencsetlen a lampara…)

“We have tons and tons of very high-end clothing for a new born girl. (A sample of brand names are Lilly Pulitzer, Hanna Andersson, Ralph Lauren, Baby Lulu, GAP, etc.) Everything was kept in impeccable condition or it was thrown out. Our child was extremely spoiled by a mom who LOVES clothes. Some items were barely worn. ”  (Tipikus otthonulo, medences hazaban lako HTB hirdetese, aki IMADJA a ruhakat!)

 “We recently cleaned out an entire apartment and have tons of furniture, vintage clothing (indie style and older womens clothing). Everything will be cheap! Stay tuned for pictures and more details about what we have!”(Ez is nagyon jellemzo, amikor raunnak a berendezesre, gondolnak egyet, es mindent eladnak, hogy ujat vehessenek.Eljen a valsag!)
 Remelem tetszettek a mai szemelvenyek.

A Craigslist mellett az ebay is nagyon népszerű Amerika-szerte, és persze Európában is az on-line vásárlási lehetőségek között.  Minden, tényleg minden eladó, és gazdára is talál...nem hiszitek?  Gyerekek, valaki kisutott/kapott a mekiben egy Chicken nuggetet, amelynek szerinte medve alakja van, mindez ket honapos(kepzelem milyen szaga lehet), mindezt ertekesitesre tette fel az ebayen es mashol is, gyujtheto kategoriaban.De ez semmi, ketten bideltek is ra, akad vevoje! Betegek az emberek. Népszerű oldal még az amazon.com is, ahol könyvek széles választékában lehet mazsolázni.

Játékpiac régi és új

Hogyan lehet mértékletes szülőnek maradni Amerikában?Ez azt hiszem, sok gyerekes család problémája itt, főleg, hogy annyira más a fogyasztás, és olyan hatalmas a választék...
Nem az új játékokkal van baj, mert azokat nem veszünk, noha sokkal olcsóbbak, mint Magyarországon.
A baj a rengeteg amerikai gazdag szülővel van, akik néha rábeszélik a csemetéiket, hogy a százötven Barbieból legyenek szívesek harmincat kigyomlálni, és a négy Barbieboltból egyet szintén ki kell hajítani, Barbiekajákkal, meg szekrénnyel, meg fotellel, meg szófával, meg beszélő bevásárlókocsival.És akkor azt mondja a gazdag amcsi szülő, hogy a harminc (két évesnél nem több), szuper ruhájú Barbie,cipővel, bolttal, kajákkal, meg fotelekkel, meg bevásárlókocsival, Barbiebőrönddel 15 dolcsi, mely egy baba ára a boltban. És akkor mit csinál a Kelet-Európában egy Barbieval felnőtt szülő? Gyorsan lecsap az ajánlatra, mint tyúk a takonyra, de a harminc babából csak kettőt ad oda a gyereknek, a többit lezárja a dobozba, hogy majd az elkövetkező tíz évben jó lesz, és azt mondja a gyereknek, hogy azért nincsenek dobozban, mert Amerikából hoztuk őket haza, és nem azért, mert valakinek a levetett állományát vettük meg…
Ez a típus vagyok én, aki spejzol, akkor is, amikor nem kéne .A másik meg az itteni barátnőm, akinek két lánya minimum 2oo(!) Barbiet birtokol, mert ő meg akárhova mennek, mindenhol engedi a lányoknak a turkálókba az egydolláros Barbiek megvételét. Igaz, ők nem tervezik, hogy visszamennek Magyarországra, ahol nincs turkált Barbie,csak tízezer forintos a boltból.
Gyermekem jelenleg a miniételeket pakolgatja elmélyülten, minden baba jóllakott már.Egy kicsit én is játszottam a cuccokkal, miután a kínai rosszabb minőségű babákat elválasztottam a “hazamegy” kategóriától, és a többit “elástam” a hálószobában.Hiába, az ember nem tudja levetkőzni a szülei mintáit.

Új és régi, relatív fogalmak

2009. nov. 9. 19:06 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: mentalitás, termékek

Van itt egy örökölt kávéfőzőm, IKEÁS, és egy szintén örökölt lábasfélém, hosszú nyéllel. A kávéfőző úgy öt-hat éve lehetett új, a nyeles lábos meg úgy nyolc.

Erre én, mint a szocialista Magyarország exgyeremeke azt mondom, nem kor, a nagymamámnak harmincéves edényei kiválóan működtek.Nem beszélve saját otthoni kotyogós kávéfőzőmről, ami meg biztos, hogy több mint harminc évesen is nagyszerű kávékat csinált.

Akkor kijövök az új világba, és az IKEÁ-s kávéfőző nyele lassan elválik a testétől, normál, heti négyszer egyszeri használat mellett, a lábasom meg nyeletlen egy hónapja,és mind a kettő úgy néz ki, mintha a háború előttről került volna hozzám.Kell-e nekem ez?Hogyha nem sajnálnám, évenként lecserélhetném a dolgaim, mert egy év alatt a ruhák tönkremennek(egy év sem kell, az itteni harisnya a felvétel pillanatában szakad), az edényeim úgy néznek ki, mintha naponta az egész légierőnek én főznék,a porszívót már egyszer cseréltem, mert két évet bírt, és a többi.

Ellenben otthon Magyarországon a nyaralóból konyhaszékké avanzsálódott trombitaszék kiválóan bírta a strapát, hasonlóan a nagyi ágyai, polcai az én gyerekkori szekrényem, vagy a lomtalanításból hazahozott kiváló fotelom.Nagyszerűen működik a nyolcvanas évek nyaralós hűtőszekrénye is, és még sorolhatnám, az én lakásomban nem volt egy új darab sem, leszámítva a új mosógépet, amivel viszont volt baj…

Nem véletlen, hogy az amerikaiak, amikor mondom, hogy van egy 2001-es Toyota Corollánk, akkor mondják, hogy hát, azt már le kéne cserélni, mert öreg.És tényleg az, mert kb átszámítva 300 ezerért vettük (2005-ben!, mert akkor is öreg volt!), otthon benne lett volna minimum egy milkába.Nem akarom nekik mondani, hogy hála istennek a Toyota Corolla made in Japan, és mint ilyen, nem kell kidobni a kukába két kör után….

Utálom, hogy a fogyasszunk jegyében minden egyre silányabb lesz, egyre hamarabb kell kicserélni, egyre több vele a baj.Én nem bánnám, ha csak Tomi mosópor lenne a polcokon, meg ötféle kabát, csak ne szakadjon el, ne mosson szarul, ne legyen vele a bosszúság.

 

Drága dolgok Amerikában

2009. nov. 9. 18:57 - írta Phoebe

9 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: DC, mentalitás, szolgáltatások, vásárlás

Itt vannak olyan nevetségesen drága dolgok, mint például az utazás.Egy BKV-hez szokott ember, főleg aki otthonosan játssza ki az ellenőröket, meglepődik, hogy nekem a havi útiköltségem kb 25 ezer magyar forintnak felel meg, és ez teljesen átlagos.Csúcsidőben 1000 forintért megyek odafele…Annyi a jegy, amit itt nem lehet kikerülni az automata rendszer mellett.Már írtam, hogy chipkártyás "Smart Trip"-kártya van, azt húzzák le az automata ajtónál, akinek nincs, az nem tud bemenni.Párizsban is ilyen a metró.Itt nincsenek ellenőrök, és az amerikai ismerőseim meghökkenéssel néznek rám, ha elmesélem, milyen ügyesen tudok lógni a BKV-n.Számukra ez ugyanolyan szentség, mint az adófizetés, eszükbe sem jut, hogy ne fizessenek.

Ilyen drága dolog még a fodrász, a rendes fodrász megfizethetetlen, mondjuk átszámolva egy hajvágás 15 ezer forint, másról meg ne is beszéljünk.A fodrászok itt rettenetesen ügyetlenek.A kinn élő magyarok egy része rászokik az otthoni hajvágásra meg a hosszú hajra.Vagy egy évben egyszer, mikor hazalátogat, tiszteletét teszi a fodrásznál, a kozmetikusnál, és a fogorvosnál.(Fogorvosra kölün biztosítást kell lötni, és még úgy is milliomosnak kell lenni, a kozmetikusok itt nem ismerik a nyomkodásos arctisztítást, mert nem akarnak fájdalmat okozni a vendegnek, így csak masszázs és arcradírozás van, esetleg nagyon drágán hámlasztás van, ennyi.)Nem olcsó a lakhatás sem, magyar pénzben minimum 250 ezer egy két szobás lakásfélében.Igazából a fizetés magasabb ugyan, de minden sokkal többe kerül.Főleg Washingtonban és New Yorkban minden drága.

 

Hyattsville, 360 Tour, 2009.szeptember 29.

2009. nov. 9. 18:53 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt

 

Gondoltam leírom, milyen volt egyik nagy álmom valóra vált formában..
A legdurvább az odaérés volt, évekig mentünk, a hatsávos autópálya fullra tele volt, voltak nagy limók is.A parkolás szintén nagyon hosszadalmas volt, és a stadion, nos hatalmas, főleg, hogy a legfelső sorban ültünk a lelátón, úgyhogy folyamatosan olyan érzésem volt, hogy jobb, ha erősen kapaszkodom a székbe, különben lezuhanok a mélybe.
Állati jó a színpad, ez az űrhajószerű cucc van minden koncertállomáson, aminek a kivetítóje többfunkciós, és a színpadról több helyen lehet kijönni.Az előzenekar a Muse volt, de róluk teljesen lemaradtunk, pedig vagy fél óra késéssel indult a koncert.

Egyet megtanultunk: olcsó jegynek híg a leve, visszhangzott Bono, mindent kétszer hallottunk, és a számok is zsibongtak-bongtak.Sajnos csak a háromnegyedénél jött rá a férjemre a pisilhetnék, akkor lejjebb mentünk, és mivel volt hely, ott is maradtunk, így nem fagytunk szét, és a hangminőség klasszisokkal jobb volt, meg a zenekar sem kis futkározó hangyákhoz hasonlított.

Az első tíz percben volt egy techinkai malőr, a kivetítő lefagyott, de hamar túllendült rajta a technikusgárda, aztán egyszer a Bono fülhallgatóit igazgatta valaki.Én többször úgy éreztem, hogy Bono mindjárt szívinfaktust kap, főleg a vége fele, elég keményen nyomták, és mindenki túl van az ötvenen.A kivetítő párszor úgy mutatta, hogy nagyon kész van, de csak egy pillanatig tartott, utána ment minden flottul.

Nem sok időnk volt előtte setlistát hallgatni, de nagyon szuperek az új számok is.És egyáltalán, az érzés, hogy végre valahára, ha egy életben egyszer is, de élőben ott ültem a világ többszörösen legjobbnak választott zenekara koncertjén, hát, az leírhatatlan volt.

Bono még mindig nagyon szexi, meg nekem mindig nagyon bejött, abszolút az esetem a pasi, és valahogy nem öregszik.A koncert ráadásában megkérte a tömeget, hogy mindenki vegye elő a mobilját, és világítson.Hetvenezer mobiltelefon a sötét éjszakában, olyan volt, mint a csillagos ég lefele fordítva.

Voltak állatjó effektjeik, de a Coldplay showt nem tudták felülmúlni effektileg, bár nekik nem is kell, ha négy konyhaszéken ülnek, akkor is eladnak minden jegyet a koncertjükre.A koncert bevétele megy az afrikai gyerekeknek.Ezt mindig szerettem bennük plusz, hogy harácsolhatnának, ahogy mások teszik kőgazdagon, de rengeteg jótékonysági dolguk van és volt.

 

Amerikaiak és a testmozgás

2009. nov. 8. 22:02 - írta Phoebe

3 komment
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: mentalitás

Bizonyára mindenki látott már, ha más nem képen nagyon kövér embereket erről a földrészről.És akkor jön az általánosítás, hogy persze, mert McDonaldsba járnak, junkfoodot esznek, ülnek a plazmatévé előtt stb.Ez egyszerűen nem így van.A gyorsétterembe szinte kizárólag a hajléktalanok, a hispánok, és a nagyon szegény népréteg (meg a magyarok) járnak.Az amerikaiak számára az étteremben evés teljesen természetes hetente többször is, de figyelnek arra, hogy mit esznek.És a legtöbben rendszeresen eljárnak testedzeni.Mi több, itt találkoztam a legtöbb egészségfanatikussal.

Amerika nem öregszik.Ma egy hetvenen túli bácsikát láttam a konditeremben, személyi edzőjével, amint emelgette ( meg rezgette) a súlyokat. Mekkora lehet az edzőn a felelősség, hogy a bácsika a pénzéért izmosodjon, de nehogy az edzés alatt patkoljon el. Imádom a hozzáállásukat mindenhez.

Már néhány hónapja figyelem a konditerem közönségét, és lassan kikristályosodik, ki és milyen céllal jön.

1. kategória: alfanőstény, alfahím:ez a típus a legdivatosabb szerkóban jelenik meg, kigyúrt, izmos, ő lehetne a reklámja a teremnek és a gépeknek.Ha nő, akkor sunyi oldalpillantással semmisíti meg kevésbé fitt nőtársait, ha férfi, akkor szóváltásba kerülhet egy másik kakassal azon, hogy melyikük tud nagyobb súlyt megemelni.A vita végén mindkettő bemutató edzést tart az egyik erőgépen, miközben elképesztő grimaszokat vág.

2.kategória:(ez valószínűleg kishazánkban ismeretlen) papik és mamik személyi edzővel, ritkábban anélkül.Az edző nélküli papik valószínűleg nyugalmazott katonák vagy pilóták vagy más erőszakszervezet tagjai voltak, akik egész életükben megszokták, hogy edzésben legyenek.Trottyos rövidnadrágban elanekdótázgatnak az elliptikuson.Az edző nélküli mamik figyelemreméltóak, mert általában nagyon divatosan, mindent láttatva öltözködnek, nyilván ők az alfanők megöregedett változatai, és nem vették még észre, hogy konditerem ide vagy oda, szottyadt a seggük, és már nem ők a sztárok.A személyi edzős idősek, vagy egyedül, vagy párjukkal edzenek, rém komolyan véve a személyi edzőt.

3.kategória:kövérek, alaktalanok, anyukák: a kategória sajátja, hogy nincs megelégedve a testével, és legritkább esetben öltözködik divatosan, viszont gyakran látni a futógépen és az elliptikuson hatalmas izzadságfoltokkal a T ujjú pólóján.Az alaktalanok közt van egy nő, akin mindig megdöbbenek, állati jó kondija van, sokat jár edzeni, és mégsem látszik a testén semmi.Illetve baromi izmos a lába, de semmilyen testformálódás, vagy szépség nem akar belőle előtörni, pedig halálra nyúzza magát.

4.kategória: szingli lányok, nők: ennek a kategóriának két alkategóriája van, nevezetesen:a Csak-magával-törődős-pedométeres-Ipodos-gólorientált szingli, illetve az a szingli, aki leginkább lézeng a gépek közül és lesi a férfiakat, a Keselyű.A Keselyű a legritkább esetben ér célt így, ugyanis a pasik a konditeremben kizárólag magukkal és az izmaik fejlődésével vannak elfoglalva.A Keselyű általában ingyenes hetijeggyel jön, és amikor lejár a jegye, huss, el is tűnik, mert ráébred, hogy itt nem fog lecsapni senkire.A Cs-m-t-p-i-G szingli a legidegesítőbb típus.Konkrét programja van, állandóan állítgatja az óráját, az Ipodját, a gépet, lesi a pedométerjét, igyekszik a tükrös felületekhez közel dolgozni, nem a legdivatosabb, de divatos cuccot hord, és alapjáraton megdobnám egy nagy medicinlabdával.

5.kategória: a háziasszony: általában negyvenes, viszonylag szolíd külsejű, nagy terepjáróval jön, csoporttornán ügyetlen, mindig elkésik ha van még gyereke, fél órával előbb ott van, ha már kirepült a fészekalja.Bratyizik az oktatókkal, ismeri a közönség egy részét, napjának komoly szocializációs része a konditerem.Sokszor hasonszőrű barátnőjével jön, és kizárólag egymás mellett akarnak lenni csoporttornán.

6.kategória: elhanyagolt ötvenes férjek: ezek kizárólag a szellemet is megnyugtató órákra a jógára és a bodyflowra járnak.Valószínűleg öt kilós súlytól már összerogynának, csak azért kezdtek ide járni, hogy megfáradt, megkínzott, elhanyagolt lelküket mentesítsék a nejüktől.Nagyon komoly átéléssel ommoznak a jógán, nekidurálják magukat a nyújtó, erősítő gyakorlatoknak, és akkor egy kicsit a feleségüket is megértjük egy pillanatra:krákognak, harákolnak, szuszognak a jóemberek.Mininadrágban jönnek, fehér és szőrös lábuk van.

7.kategória: a tisztaságmániás: ez a kategória többet van a fertőtlenítős kendőt kiadó automata előtt, mint a gépeken.Géphasználat előtt is törölget, géphasználat után is törölget, majd kezet töröl.Ha csoporttornára jár saját matraca van.Ha le kell venni a zoknit vagy a cipőt (jóga pl) a többi embertől a legtávolabbra, egyenes vonalban helyezi el a dolgait.

 

Természetszeretetre nevelés Amerikában

2009. nov. 8. 21:59 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: parkok

Az a tapasztalatom, hogy itt nagyon egyszerű dolgokkal érnek el nagyszerű eredményeket. Amerika kreatív, és ezt már a legkisebb generációnak is tovább akarja adni.

Ma elmentünk a Brookside Gardenba, ez egy közeli park, játszótérrel, tóval, ahol mindig van valami játékos környezettudatos program a gyerekeknek. Most éppen azt próbálhatták ki, hogy milyen jót lehet játszani a földön talált termésekkel. Építettek három kis házacskát is a gyerekeknek újrahasznosított anyagokból. Azon mulattam magamban, hogy az egyikben egy seprű volt, meg egy kosárban jó pár termés. Mindegyik gyerek lelkesen sepert.Ebből látszik, hogy a gyerek mindig azzal játszik, ami elérhető.Ez a termésekkel való építősdi a gyerekemnek is nagyon bejött. Nekem a házacska cserepekből összerakott harangja tetszett.

Nem vagyok egy hajdinát meg mángoldot főző, kukoricacsuhé-babát készítő altianyuka, de ezek a programok mindig megmelengetik a szívemet.

 

Niagara Falls

2009. nov. 8. 21:52 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: nyelvtanulás, utazás

Először is, már maga a név elgondolkodtatott, mert még soha nem hallottam angolul, ezért el is képedtem, hogy a Niagara az “nájágra”, hangsúly a második á-n.Valahogy olyan hülyén hangzik, nem?

A három napból igazából egy nap mesélnivalóm van, mert két nap nagyjából kocsiban üléssel telt.Aki a Niagarához készül, az jó ha tudja, hogy egy nap elég ahhoz, hogy kigyönyörködje magát a vízesésénél.

Csütörtök öreg este volt már, mikor elfoglaltuk a szállásunkat a Super8 nevű motelban, és azon frissiben befizettünk egy ilyen szervezett túrára, mert nem tudtuk, hogy így dupla annyiba kerül, mintha magunk mennénk.Este még gyorsan kiugrottunk a Nájágrához, amiből semmit nem láttunk, csak a csücskit, és ki is akadtunk, hogy akkor ennyi?Ráadásul mintha Indiába csöppentünk volna, a környék tele van indiaival, és rettenetesen lepattant.Minden drága és mocskos.

Reggel jött értünk a túrabusz, és egy csapat nyögdíjassal nekivágtunk a vízesés megszemlélésének

Ez úgy van, hogy van az amerikai (vízesés)oldal, az a kisebb, és van a kanadai oldal, az a patkó alakú, jóval nagyobb.A kettő közt sétahajózni lehet, de át is lehet menni egy hídon Kanadába, és elsétálni a kanadai vízeséshez.Vagy befizetni mindkét túrára.

Mi csak az amerikaira fizettünk be, ebbe beletartozott a “Cave of the Winds”, ami az egyik kisebb vízesés elé kivisz, és ott esőkabátban lehet sétálgatni pallókon a vízesés előtt és csuromvizesre ázni.Ha valaki igazán maradandóra akarja az élményt, vigye kétéves gyerekét is, aki annyira félt, hogy a pofámba csapó vízesés, csuromgatya mellett még egy igen csúszós tízkilós síró majmocskát is cipeltem végig az út alatt.

Ezután jött a hajótúra, egy másik, jobb minőségű esőkabátban (ott adják cipővel együtt).Ez a hajó elhalad az amerikai vízesés előtt és belemegy a kanadai patkóba, amiből a hatalmas pára miatt csak egy vakító vizes fehérséget látni, de azért izgi.Szegény síró majmocskám már csak nyöszörögni tudott, meg hajtogatta, hogy “bíz nem, hajó nem” és elaludt a kezemben, így valahogy még nehezebb lett és még jobban csúszott a síkos esőkabátja.

A hajótúra után elvitt a busz az Örvény nevet viselő részhez, ami igazából már csak egy kellemes séta volt, lent a mélyben a Niagara folyó.A kanadai oldalon csináltak lanovkát, és azzal szállították az embereket az örvény felett.A túrába még beletartozott egy kisebb vízesésnéző állomás, na meg negyed óra az ajándékboltban, illetve a környék éttermeinek részletes ismertetése( mert a tipikus amerikai evés és ajándék nélkül nem is érzi a túra értelmét), aztán visszavitt a szállásra.

Délután átsétáltunk Kanadába.Kb olyan, mint Komáromnál, van egy nagy híd, átsétálsz, és már ott is vagy.A Kanadai patkóvízeséshez egy szép parkos részen vezet az út, meg is jegyeztem, hogy tisztára olyan, mintha a Boráros tértől a Nehru parkban sétálnék a kettes villanyoshoz…:D Jól látni a szemben levő amerikai oldalt:

Mire a patkóvízeséshez elértünk, kezdett sötétedni.

Ilyen volt a Niagara-élményünk.Ma reggel még ellátogattunk az Aquariumba, főleg a gyerek kedvéért, aki különösen boldogan tapsikolt a fókabemutatón, ebéd a Hard Rock Caféban majd hosszú (10 órás) hazaút.

 

Mezőgazdasági vásár Montgomeryben, 61.

2009. nov. 8. 21:36 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: fesztival

Minden évben a Montgomery Fairground-on rendeznek egy mezőgazdasági vásárt, idén a 61-et.A Montgomery Fairground egy közeli városban Gaithersburgben van, tőlünk húsz perc autóval.Ez még mindig DC vonzáskörzete.Érdemes ellátogatni rá, nekünk nagy élmény volt

Volt giccses vurstli, mint amiket a filmeken szoktak mutogatni, tele mindenféle hátborzongató ketyerékkel, meg plüssállatnyerő lövöldékkel.Hangulatnak nem volt utolsó, de kihagytuk.

A gyereknek a legnagyobb élményt a mezőgazdasági része adta a vásárnak, a lovak, marhák, kecskék, nyulak, bárányok. Isteni hely gyerekes családoknak.  

Hülyeségekben sem volt hiány: a malacfuttató verseny mellett volt vécécsészedekoráló verseny is...

 

Geppi's Entertainment Museum, Baltimore

2009. nov. 8. 21:30 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: Baltimore, utazás

Tegnap voltunk Baltimoreban a Geppi’s Entertainment Museumban.Az európaiak által  nem létezőnek, vagy piacinak nevezett amerikai pop kultúra múzeuma nagyon lenyűgöző volt.

Tulajdonképpen a késő 1800-as évektől napjainkig végigjárja az amerikai játékipar termékein keresztül leképezett amerikai kultúrát, és a történelmet is, hiszen a játékok mindig az adott kor lenyomatai.Úgy a hatvanas évektől kezdve már nekünk is voltak ismerőseink, amik úgy jó húsz, harminc év lemaradással érkeztek meg anno Magyarországra is.Aztán volt egy csomó dolog, mint Dick Tracy, vagy Betty Boop figurája, amiknek a neve ismerősen hangzottak, de azelőtt nem tudtam hova tenni őket.

Az is kiderült, nekem, mint nagy játék(baba)-rajongónak, hogy a legtöbb dolog prototípusa Németországból érkezett,(hogy ne csak Barbiet említsem, de a játékvonatok, perselyek is például, és még nagyon sok más dolog.)A legtöbb játék valamelyik képregényfigurának a megelevenedése volt, utána arra a figurára több játékvonalat terveztek (baba, kocka, kirakó, társas stb), és végül filmen is megjelent, mint például Peter Parker, aki már a hatvanas évektől jelen volt, mint képregényhős.

 

KEANE, Darr Constitution Hall, DC

2009. nov. 8. 21:27 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: DC, nyelvtanulás

 2009, május 21.

Nem nevezném magam koncertjárónak, a két nagy koncerttel, amit eddig megjártam, de hogy nem lettem fiatalabb, az biztos.

A DAR Constitution Hallba negyed óra gyaloglás után kitikkadva(lihegve) megérkezve, gondoltam egy Bacardi Mojito alkoholos üdítővel ontom a szomjam.Közben a fél nyolcas koncertkezdés már húsz perce ment, gondoltam gyorsan lehajtom a cuccot, nehogy az előzenekar helyett a Keane-ről késsünk.Szóval, beültünk a helyünkre, eltelt kb öt perc, és olyan szinten elkezdett fájni az epém, valamint kivert a víz és rosszul lettem, hogy nem volt mit tenni, bementünk a WC-be, és önkezemmel megszabadítottam magam a megivott cucctól.Utána hihetetlen jól voltam, és elképzeltem, hogy nem is olyan nehéz bulimiásnak lenni…

Na, ezek után azon törtem a fejem, hogy mit is tehetnék, hogy ne érezzem fülsüketítően hangosnak a zenét…Hiába biztattam magam, hogy majd hozzászokom, kb a feléig azon morfondíroztam, mikor fogok megsüketülni.Veszett rossz volt a hangosítás.A Keane csak fél tízkor jött, már azt hittük soha nem jönnek.Egyébként nagyon jó lett volna a koncert, úgy félhangerőn, meg a mellettünk ülő kétszázkilós feka rajongók nékül, akik minden dal után kötelezőnek éreztek egy kurjantást, közvetlen a fülünkbe…azt végképp nehezen viseltem, ahogy a közönség rajongott, fülsüketítően hangosan fejezték ki tetszésüket.A színpadi világításnak egyetlen igazi bravúrja volt, egy gyors számnál annyira villózott, hogy az egész együttest filmkockákban érzékelte a szem, a közönség állva tapsolt.Mindenesetre messze elmaradt a Coldplayétől, ahol szájtátva bámultam két órán keresztül a látványt is.

Ezek után éjfélre hazaérve azon lamentáltam magamban, hogy hatkor már kelhetek is.Másnap kb délig bírtam, utána úgy éreztem meghalok, ha nem alhatok minimum három órát…egyszóval be kellett látnom, nem vagyok már mai gyerek.És tényleg nem…

Aki bele akar hallgatni a koncertbe, az itt megteheti, ez a setlist.(A setlist, fontos szó, a koncertek számainak sorrendjét jelenti).

 

Amerikai felsőoktatás:SAT, GRE

2009. nov. 8. 21:25 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: iskolarendszer

Első meglepetés, ami ért, hogy itt Amerikában először mindenkinek BA-ja lehet, ami három de leginkább négy év.Ezután lehet csak jelentkezni az MA-ra, ami három év.Tehár a magyar öt év egyetemi szak helyett ezek minimum hat-hét évet tanulnak.A felvételi vizsgán mindig van matek…

Ami akármennyire is legyen egyszerűbb, mint amit a magyaroknak elviekben a középiskolában meg kellett tanulni, én valahol általános hetedikben lemaradtam ebből a tárgyból, így halvány lila gőzöm nincs arról, hogyan kell ilyen feladatokat megoldani.A SAT az az érettségi után felvételizők vizsgája, a GRE meg a már diplomások egyetemi felvételije, ergo, nem az van, mint nálunk, hogy van egy humán diplomám, akkor humán területen csak beadom papírjaim a másoddiplomára, és már mehetek is.

Ami furcsa, és ezeknek itt ez a mániája, hogy hülyébbnél hülyébb elegáns, és szakszavak jelentésének megértése is képviseli a felvételi részét.Részint egyetértek, mert sajnos sokan úgy végzik el a magyar egyetemeket, hogy az idegen csengésű szavak továbbra is idegenként csengenek nekik, részint pedig ezt inkább egy első féléves tárgynak tudnám elképzelni.A felvételi nem bemagolt anyagok visszaböfögése, hanem inkább elgondolkodtatós itt.

Na, a lényeg az, hogy a tanítványom tegnap tette le a GRE-t, mert neki BA-ja van és MA-ra most tud menni (rengeteg pénz), és olyan jól sikerült a vizsgája, hogy akár a Harvardra is mehetne vele, ha lenne 45 ezer dollárja amit ki tud csengetni most vagy évente, vagy félévente nem emlékszem.

Azért az okos emberek itt is okosak.

 

Swine Flu és válság

2009. nov. 8. 21:23 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: DC

Az emberek otthon két legemlegetettebb szava.

Dc-ben az emberek tesznek a swine flura, és úgy tetszik, a válságra is, mindenki a Mall-on nyomul és vásárol, szórja a lóvét, és fél méterre áll egymástól.

 

Sugarloaf Festival, Gaithersburg

2009. nov. 8. 21:17 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: fesztival, nyelvtanulás

Az egyik legkedvesebb esemény itt számomra az évente három-négy alkalommal errefele megrendezett, amúgy vándorvásár, a Sugarloaf.Nevét a Sugarloaf  hegységről kapta, amely Marylandben van.Aki szereti a magyar Művészetek vülgyét Kapolcson, az imádni fogja a Sugarloaf-ot.

Általában három napos.Ékszerkészítők, bőrösök, bútorfaragók, képárusok, festők, ruhakészítők,(a teljesség igény nélkül) és igényes craft-termékeket kereső közönség találkozása ez.

(A craft az angolban minden kézműves dolog összefoglaló neve)

Ez a kép a kedvenc harangkészítő-mesterem munkája, Ed Kiderának hívják, google-on meg lehet találni.

 

Silly Putty

2009. nov. 8. 21:15 - írta Phoebe

még nincsenek kommentek
Kategóriák: 2009-ben történt
Címkék: termékek

Talán 12 éves lehettem, amikor az egyik ismerős gyereknek hoztak Amerikából Silly Puttyt.Egy kerek műanyag tojásban volt, első ránézésre egy bőrszínű gyurma volt.De ha összegyúrtuk, akkor pattogó labda lett, a végtelenségig lehetett nyújtani, gyönyörűen visszaadta a belenyomott minták negatívjét, újságra nyomva “lemásolta” a képet,nem beszélve a gyurmafunkciójáról.

Egy jó időre elfelejtettem a Silly Puttyt, anno csendes irígykedésem tárgyát.Tegnap azonban felbukkant e régi csoda a bolban, és mondván, hogy a lányomnak kell, gyorsan megvettem.Nagy volt a mulatság egész este,  imádta nyújtani, nyomkodni, nyomdázni vele.Biztos, hogy jön velünk a repülőn is, mert minimum fél órára leköti a gyereket, és kis helyen elfér, más gyurmákkal ellentétben nem ragad, nem morzsálódik, nem szárad ki, nem kell kezet mosni utána.És végre én is játszhatok vele.:D