Mutasd az ujjadon!

A mai napra egy egészen jelentéktelen információ jut csak, kedves olvasó, nevetesen az, hogy még a mutogatásunk sem olyan, mint az amerikaiaké.
Rendszeresen járunk különböző könyvtárakba a gyerekkel Story time-ra, ahol kis meséket, dalocskákat adnak elő a könyvtárosok a gyerekseregnek.
Eddig fel sem tűnt, hogy másképpen mutatják a számokat, mint mi.
Igyekeztem a google-n találni egy képes bemutatót, ezt egyszerűbb látni, mint magyarázni.

Azaz a hüvelykujj egy kicsit elhanyagolódik a számok ilyen jellegű kifejezésénél. Az ötöst amúgy még nem láttam az ábrán levő ökölmódszerrel mutatni, az ugyanolyan, mint a magyar ötös.
Ez kis dolog, de néha úgy érzem, a legkisebb dolgok is másképp működnek, mint a dátumozás (hónap/nap/év, ez az, amit rendszeresen elrontok itt magyar módra, otthon meg itteni módra) a nevek (kereszt név, vezetéknév, otthon rendszeresen így írtam alá ), a mértékegységek (inch, feet, lbs, gallon), a hőmérséklet (Fahreinheit), a receptek cupmérője, a címek (házszám, utca neve, lakás száma, város neve, megye neve, irányítószám) a fizetési eszköz (dollár), és a fizetési módozatok, melyben a cash(készpénz) a legutolsó lehetőség, ruhaméreteik, a cipőméretek, az ünnepek, az ajtózárak...a sor végtelen.
DE, a csúnyajelek ugyanúgy mutogatandóak, mint otthon!:D

Olvasói kérdés: mióta hagyomány az önkénteskedés?

2010. nov. 10. 3:16 - írta Phoebe

5 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: volunteering

Száva tette fel kommentben a következő érdekes kérdést az önkénteskedéssel vagy angol nevén volunteerkodással kapcsolatosan:
"Amerikában mekkora hagyományai vannak ennek? Mióta jellemző? Tudsz esetleg erről valamit?"
Amerikában már az első telepesek megjelenésére visszavezethető az önkénteskedés kezdete. A nehéz körülmények megerősítették az embereket abban, hogy csak együtt, egymás segítésével tudnak előbbre jutni.
Az önkénteskedés története  eléggé jól dokumentált, 1796-ban Benjamin Franklin (milliónyi más úttörő tevékenysége mellett) megalapította az első önkéntes tűzoltó alakulatot. Ez a hagyomány kis városokban még mindig tartja magát, és gyakran életmentő az önkéntes tűzoltók tevékenysége.
A vallásos alapon való önkéntes munka az 1830-as években kezdett szerveződni, és ma is jellemző, hogy a különböző vallások templomai rengeteg ingyenes programot és segítséget nyújtanak a tagoknak és a nem-tagoknak is!
A non-profit YMCA az 1800-as évek közepén alakult, az amerikai Vöröskereszt pedig 1881-től segíti az embereket önkéntes alapon.
A huszadik század hozta az igazi áttörést, amikor már nem csak vallásos, vagy egyéni módon adtak az emberek a közösségnek segítséget, hanem önkéntes szerveztek sora kezdett felvirágozni, például 1910-ben a Rotary Club, kicsit később a Club Lions és a Kiwanis alakult meg. A nagy gazdasági világválság alatt indult be a ma is népszerű ételadományok hagyománya.
A harmincas években Roosevelt elnöksége alatt kezdődött a környezetvédelmi kérdések komolyabban vétele, és önkéntes alapon való segítése.
A második világháborúban szintén rengeteg önkéntes segítette a katonaságot és a civileket is (gondoljunk a filmekből is ismert nővérkedésre nők esetében).
Ma jelenleg 109 millió amerikai felnőtt volunteerkedik évente, ez a felnőtt lakosság több mint fele, 56%! egy héten átlagosan 3.5 órát adnak az idejükből önkéntes célokra, ami húsz milliárd órát jelent összesen, dollárban pedig a gazdaságnak 225 milliárd többletet. A felnőttek mellett a tinik is gyakorta önkénteskednek,  az ő arányuk 59%, mely órában 2.4 millárdot jelent, dollárban pedig 7.7 milliárd segítséget.
Miért jó önkénteskedni?
Az önkénteskedés jó érzést ad annak, aki csinálja, hiszen jó célra áldoz az idejéből.Tanulhat új dolgokat, megismerhet új embereket, és a kapcsolatait is építheti, amelyek talán később a karrierépítésében is hasznára válhatnak. Bárki volunteerkedhet, nemzetiségre való tekintet nélkül. A volunteerkodás a munkavállalóknál is jó ajánlólevél.
Saját élményemről ebben a posztban olvashattok.

Senior programdömping

Amíg Magyarországon az aktív időskor csak keveseknek adatik meg, az anyagi és egészségügyi okok mellett az idősek társadalmi helyzete is kétségbeejtő, addig az amerikai idősek nagyon aktívan tölthetik el az aranykorukat.
Mint már egy régebbi posztban említettem, elsősorban a társadalmi hozzáállás is az oka, itt az emberek nem írják le magukat hatvanon túl, és a fiatalabbak sem vágják a szemükbe, hogy üresek a temetők... Az egészségügyi és az anyagi állapotuk is rendezettebb. De még van valami, ami segíti őket az idejük értelmes eltöltésében, a rengeteg nekik szóló program.
A kórházak rendszeresen szerveznek workshopokat egészségügyi, és mentálhigiénés témában, itt nem ciki például, ha valakinek kezdődő Alzheimerje van, ugyanis segítő csoportok, önszerveződő csoportok, tanfolyamok állnak a rendelkezésére, nem olyan megalázottan és csendben, gyakran megfelelő információ nélkül vegetál, mint magyar társai.
A kórházakon kívül is van élet, kifejezetten időseknek szervezett tanfolyamokon találkozhatnak egymással, és akár egy hobbi is összekötheti őket. Az úgynevezett senior centerekben szerveződnek a jobbnál jobb programok, thai chi-től kezdve kórustagságon át nyelvórákig(!), kis kirándulásokon lehet résztvenni, táncklubba járni, mindenki érdeklődésének megfelelően. Ugyan kinek jutna Magyarországon eszébe, hogy időseknek szervezzen nyelvtanfolyamot?Ugyan minek?Ugyan mire használná?Itt egyszerű a válasz, a hetvenéves szájából is, majd a következő öt évben valamikor talán odautazik (a célnyelv országába), de ha nem, akkor is tornáztatja az agyát, gazdagítja az elméjét, és nem utolsósorban élvezi az órákat, egy olyan környezetben, ahol hasonló korúak, és rászabott tananyag várja.
Minden negyedévben megjelenik a megye rekreációs programfüzete, és szinte sajnálom, hogy nem vagyok 55+, mert annyira jó kis programok vannak csak nekik, időseknek, és akkor ők még csemegézhetnek a sima felnőtt programokból.
Ismerek néhány idős embert errefele. Simán elutaznak a tengerentúlra, és annyira elfoglaltak, hogy exceltáblába kell beírniuk a programjaikat, olyan sűrűek a napok. Nem  ismerik a magyar idősek szomorú hétköznapjait, programként a közért, az sztk, a temetőbejárás, esetleg unokavigyázás, meg lekváreltevés számukra ismeretlen, vagy ha ismert is, nem ezzel telnek a napok. Meglepődnének magyar társaik, hogy az amerikaiak, amíg egyáltalán menni tudnak, járnak a konditerembe, már gyakran csak segítséggel csoszog, de azért egy tizenöt percet elcsoszog a futógép sétáló fokozatán, kapaszkodva kétoldalt. Gyakran látok nagy társaságokat étteremben, jóízűen, kényelmesen elbeszélgetve esznek, és élvezik az életet. Ismerek több olyat is, aki önkéntes munkát végez, ezzel adja vissza a közösségnek, amit ő kapott régebben, egy ismerősöm a könyvtárban segített, egy másik önkéntes alapon bevándorlókat tanít angolra heti háromszor este.
Szellemiség, társadalmi hozzáállás e kettő talán még fontosabb is, mint az anyagiak és az egészség. Sok az ingyenes program, és a programok szinte mindegyike, látogatható kerekes székkel. Meg is teszik.

Not so happy anymore

2010. nov. 7. 2:23 - írta Phoebe

7 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: ételek, éttermek, Local, McDonalds, SanFrancisco

San Franciscoban be akarják szüntetni a Happy Mealben található játékokat, ezzel is csökkentve az ijesztően magas arányú gyerekkori elhízást.Ha ugyanis nincsenek a kis játékok, a gyerekek számára sem annyira kivánatos a Happy Meal. Minden Happy Mealben kötelező elemként megjelenne valamilyen zöldség vagy gyümölcs is.
Ha a törvénytervezet túléli Gavin Newsom városvezető vétóját, San Francisco lenne az első nagyváros, amelyik ilyen komoly lépéssel igyekezne a gyerekkori elhízást megakadályozni. A törvény 2011 decemberétől lépne életbe.Hasonló intézkedés már van a kaliforniai Santa Clara megyében.
Az aktivisták reménykednek, hogy a San franciscoi példa ragadós lenne. A McDonalds nem boldog az intézkedéstől, de szerintük könnyen meg lehetne kerülni ezt a törvényt, városon kívül mindenki megkaphatná a hagyományos Happy Mealt.
(forrás:Washington Post's Express, 11.04.10)

Két furcsa nemszokásról

2010. nov. 4. 19:04 - írta Phoebe

15 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: szokások

Melyikünkkel ne esne meg, hogy valami balfék megy előttünk az úton a kocsival, olyan lassan, mint egy reumás tetű?Ilyenkor dohogunk, sávot váltunk, majd elhaladtunkban jól benézük a reumás tetű kocsijába, hogy felmérjük a fizimiskáját, és gyakran még mutatunk is neki valamit. Ugye ismerős?
 Ezen a szokáson volt megütközve egy amerikai ismerősöm Görögországban, ugyanis ott is megy a benézés. Nekem meg az a furcsa, hogy itt akárhogy bénáskodik valaki, nem vesztik el a türelmüket, nem hadonásznak, nem nézik meg jól az illetőt a kocsiablakon át. Hát én erről nem tudok leszokni, és furcsa, hogy az amerikaiakat ennyire hidegen hagyják a közlekedési balfékek.
A másik, őszi idővel egyre gyakrabban jelentkező probléma, a szipogás,-vagy legyünk kicsit szókimondóbbak, a takony visszaszívása- kifújás helyett. Még mindig hallom, ahogy anyám mondja, ne szívd, fújd, és én is ugyanígy ezt tanítom a gyereknek, mert így egészséges, ami nem odavaló, azt ki kell fújni. Az amerikaiak inkább szipognak, de rettentő durván néha, minhogy fújjanak. A nyilvános orrfújás állati nagy udvariatlanság errefele. Akkor könyörgöm, vonuljon el, és szabaduljon meg a felesleges  anyagoktól valahogy, mert a szipogásnál nincs idegölőbb dolog.
Update:meginterjúvoltam a szipogásról az egyik diákomat, és azt mondta, azért szipognak, mert ha fújnak, megfertőzhetnek másokat,mert levegőre kerül a cucc.aAzt is mondta, azért nem kell annyira komolyan venni a szabályt, lehet fújni, elvonultan, mint nálunk.

Könyváramlás

2010. nov. 3. 20:22 - írta Phoebe

15 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: könyv, könyvtár

Mindig meglep az amerikai könyvtárak frissessége, már ami az új könyveket illeti.Itt akár mondhatná a nyájas magyarországi olvasó, hogy na igen, mert van pénzük.
Ez nem lenne teljesen igaz. Nincs pénzük, illetve ugyanúgy közpénzekből tengődnek működnek, mint magyar társaik. Mégis, honnan ez a jól felszereltség?
Hát onnan, hogy eladnak. Ahogy a magyar könyvtárakban is van selejtezés, és utána fogalmam sincs, mi lesz a selejtezett könyvekkel, az amerikaiakban is, méghozzá sűrűn. A kiselejtezett könyveket pedig egy-két dollárért meg lehet venni. Mindig van egy állandó polc az ilyen könyveknek, (ilyet elvétve láttam a hazai könyvtárban is), de időnként hatalmas booksale-eket tartanak. Ekkor berendezik azt a termüket, ami nem létezik a magyar könyvtárban, ez a terem általában nagy, és gyerekprogramokat tartanak itt, esetleg értekezletet, könyv nincs benne, csak akkor, ha könyv-vásár van. Levisznek jó pár mozgatható állványt, és téma szerint csoportosítják a könyveket. Általában hétvégére teszik a vásár idejét, és özönlik a nép. A bevétel nem a könyvtáré lesz, hanem a könyvtárhálózaté, így biztosítva azt, hogyha egy könyvtárban nem ment annyira jól a vásár, de egy másikban igen, akkor is egyenlően oszoljon el a bevétel. Egy új könyv ára átlagban 20 dollár, ezért a pénzért vagy 15 használtat lehet ilyenkor venni, képes albumtól a regényekig, bármit.
A másik nagy könyvhöz jutási lehetősége a könyvtáraknak az, hogy az emberek adományoznak. Ez van otthon is, bár elvétve van olyan, aki nem inkább az antikváriumban próbálja pénzzé tenni megunt könyvét. Itt viszont szinte minden nap több szatyornyi bevétele van a könyvtárnak így. Nagyon sok az új könyv, amit az emberek gyorsan megvesznek, kiolvasnak, aztán egyszerűen odaadják a könyvtárnak. Az adományozás amúgy is nagyon erősen benne gyökeredzik az amerikaiakban. Képesek feltenni egy hirdetést a netre, hogy találtak két jó széket, valaki vigye el tőlük, vagy vettek egy hajsampont, ami nem jó nekik, valaki vigye el, ha kell neki.
Ha Amerikában nagyon olcsón akarunk könyvhöz jutni, akkor még a thrift store-ban (turkáló) is érdemes szétnézni, oda is adományként kerülnek a könyvek, sokszor nagyon értékes darabokat, enciklopédia-sorozatokat is ki lehet fogni. Vagy elég egy új bestsellerre mondjuk két hetet várni megjelenés után, fix, hogy a thrift store-ban lesz.
Nem ritka, hogy az emberek a munkahelyükre is beviszik a családjuk kinőtt könyveit.Leteszik a társalgóba egy dobozba, és mindig van, aki elvigye.
Nagyon ritkán kuka mellett is látni könyvet. Ezen eleinte annyira meg voltunk botránkozva, hogy az ilyen könyveket felszedtük, őrizgettük egy ideig. Aztán jöttünk rá, hogy azért a kuka mellé, és nem bele kerültek a könyvek, mert az itt is érték, és az illetőnek az volt a szándéka, hogy valaki vigye el, ne a kukásautó martaléka legyen.

Dingi-dungi

Kis találgatós, milyen gyerekdalok szerepelnek az alábbi kirakóson?

(Megoldás: balról jobbra: Humpty Dumpty, Rub-a-dub-dub, Jack and Jill went up the hill,  alsó sor: Little Miss Mufflet, Little Boy Blue, Hey, diddle, diddle)
Ha nem tudtátok, sebaj, mostanában kicsit mások a népszerűek,(és miért is kéne tudnotok, mi népszerű Amerikában?) ez a kirakós egy őskövület:

Nálunk viszont Humpty Dumpty nagy kedvenc, ő a tojás, aki ül a falon, aztán....

..lepottyan, összetörik, és még a király emberei sem tudják többet összerakni.
A dalocska,(figyelem, ne csodálkozzatok, ha egész nap dúdolgatni fogjátok!) így hangzik:


Azaz:
Humpty Dumty sat on the wall,
Humpty dumpty had a great fall,
All the king' horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
Magyarul:
Dingidungi a falra ült,
Dingidungi lependerült.
Jöhet a királytól ló, katona,
nem rakják Dingit össze soha.
Igen, magyarul is létezik, ugyanis Humpty Dumpty, vagyis Dingidungi szerepel Lewis Carrol Alíz Tükörországban című könyvében. (Ez az Alíz Csodaországban második része). Itt lehet magyarul elolvasni, és itt angolul.
De Dingidungi nem Lewis Carrol szüleménye, és engem egyszerűen egy idő után elkezdett érdekelni, minek ül a tojás a falra, ha leesik?Szóval kicsit utána néztem, ki is ez a buta tojás?
Már az 1800-as évek elején szerepel a gyerekek kedves, és ma is újra és újra kiadott mondókás könyvében, a Mother Goose's Melody-ban. A humpty dumpty kifejezés az 19. században jelentett esetlen, ügyetlen embert is, illetve az Oxford szótár szerint egy brandytípus is volt. , ha egy ügyetlen ember felül a falra és leesik, akkor úgy járhat, akár egy tojás, összetörik, és nem lehet többet meggyógyítani, innen Humpty Dumpty tojásként való ábrázolása, és a nyelvészek belenyugvása a tojás sztoriba.
A történészeket is izgatta a versike eredete, hiszen a király lovai és katonái is szerepelnek benne.Megjelent egy olyan teória, hogy Humpty Dumpty valóban egy faltörő kos volt, amelyet sikertelenül alkalmaztak az angol polgárháborúban 1643-ban, David Daube professzor elmélete azonban később erősen vitatottá vált. Egy másik történelemben keresendő magyarázat szerint Dingidungi nem más, mint III. Richárd angol király, és a falról való leesése pedig a bosworthi csatában való vereségét jelenti.
Humpty Dumpty vagy a versikére való utalás később nemcsak Carrol Lewis könyvében, hanem számos más komoly és kevésbé komoly irodalmi műben, és filmben is szerepelt. Az 1976-os Elnök emberei - All the President's Men címe, (Dustin Hoffman és Robert Redford szereplésével) is utalás Dingidungira.
Úgy látszik a furcsa tojásember mások képzeletét is megmozgatta, nemcsak az enyémet.