Senior programdömping

Amíg Magyarországon az aktív időskor csak keveseknek adatik meg, az anyagi és egészségügyi okok mellett az idősek társadalmi helyzete is kétségbeejtő, addig az amerikai idősek nagyon aktívan tölthetik el az aranykorukat.
Mint már egy régebbi posztban említettem, elsősorban a társadalmi hozzáállás is az oka, itt az emberek nem írják le magukat hatvanon túl, és a fiatalabbak sem vágják a szemükbe, hogy üresek a temetők... Az egészségügyi és az anyagi állapotuk is rendezettebb. De még van valami, ami segíti őket az idejük értelmes eltöltésében, a rengeteg nekik szóló program.
A kórházak rendszeresen szerveznek workshopokat egészségügyi, és mentálhigiénés témában, itt nem ciki például, ha valakinek kezdődő Alzheimerje van, ugyanis segítő csoportok, önszerveződő csoportok, tanfolyamok állnak a rendelkezésére, nem olyan megalázottan és csendben, gyakran megfelelő információ nélkül vegetál, mint magyar társai.
A kórházakon kívül is van élet, kifejezetten időseknek szervezett tanfolyamokon találkozhatnak egymással, és akár egy hobbi is összekötheti őket. Az úgynevezett senior centerekben szerveződnek a jobbnál jobb programok, thai chi-től kezdve kórustagságon át nyelvórákig(!), kis kirándulásokon lehet résztvenni, táncklubba járni, mindenki érdeklődésének megfelelően. Ugyan kinek jutna Magyarországon eszébe, hogy időseknek szervezzen nyelvtanfolyamot?Ugyan minek?Ugyan mire használná?Itt egyszerű a válasz, a hetvenéves szájából is, majd a következő öt évben valamikor talán odautazik (a célnyelv országába), de ha nem, akkor is tornáztatja az agyát, gazdagítja az elméjét, és nem utolsósorban élvezi az órákat, egy olyan környezetben, ahol hasonló korúak, és rászabott tananyag várja.
Minden negyedévben megjelenik a megye rekreációs programfüzete, és szinte sajnálom, hogy nem vagyok 55+, mert annyira jó kis programok vannak csak nekik, időseknek, és akkor ők még csemegézhetnek a sima felnőtt programokból.
Ismerek néhány idős embert errefele. Simán elutaznak a tengerentúlra, és annyira elfoglaltak, hogy exceltáblába kell beírniuk a programjaikat, olyan sűrűek a napok. Nem  ismerik a magyar idősek szomorú hétköznapjait, programként a közért, az sztk, a temetőbejárás, esetleg unokavigyázás, meg lekváreltevés számukra ismeretlen, vagy ha ismert is, nem ezzel telnek a napok. Meglepődnének magyar társaik, hogy az amerikaiak, amíg egyáltalán menni tudnak, járnak a konditerembe, már gyakran csak segítséggel csoszog, de azért egy tizenöt percet elcsoszog a futógép sétáló fokozatán, kapaszkodva kétoldalt. Gyakran látok nagy társaságokat étteremben, jóízűen, kényelmesen elbeszélgetve esznek, és élvezik az életet. Ismerek több olyat is, aki önkéntes munkát végez, ezzel adja vissza a közösségnek, amit ő kapott régebben, egy ismerősöm a könyvtárban segített, egy másik önkéntes alapon bevándorlókat tanít angolra heti háromszor este.
Szellemiség, társadalmi hozzáállás e kettő talán még fontosabb is, mint az anyagiak és az egészség. Sok az ingyenes program, és a programok szinte mindegyike, látogatható kerekes székkel. Meg is teszik.