Singles (1992)

Kerestem a valami könnyedet és nézhetőt a Netflixen, és akkor jött velem szembe a Singles. Huszonévesek, párkeresés  a kilencvenes évek elején Seattle-ben, azaz a mai negyven felettiek huszonévei. Szinte biztos vagyok, hogy később ez adta az ötletet a Beverly Hills 90210-hez, itt is fiatal szomszédok élete a téma.
Érdekes volt az, hogy húsz év alatt milyen hatalmasat változott a világ, pedig nekem 1992 nem tűnik annyira őskornak. A randizás alapkellékei a kazettával működő üzenetrögzítő, a munkahelyeken a klasszikus amerikai cubicle (biztos most is sok helyen létezik, én még nem futottam bele), benne még a fekete képernyős gépek a rettenetes és szemrontó zöld számsorozatokkal, mobiltelefon nincs, de nagy sláger a távirányítós garázsnyitó. Még megtörtént, hogy az emberek egyszerűen csak megjelentek az ajtó előtt és becsöngettek telefon és bejelentés nélkül, ha éppen rájöttek, hogy a másik az igazi....Ugye, milyen furcsa? Az amerikaiak még mosogattak 92-ben, és törölgettek is, amit ma már talán rég elfelejtettek. A terhességi tesztek még sokkal bonyolultabban működtek, kétféle kis kémcső tartalmát kellett összeönteni, és várni a színesedésre. A munkahelyeken leginkább villanyírógépek voltak, a nők kockás inget hordtak, válltömést, de kezdett bejönni a szűk top is. Senki nem szedte a szemöldökét. Sláger volt a fekete fehérnemű. Az autók még Amerikában sem voltak áramvonalasak, és a rózsa ára az egekben volt.
Volt ebben a filmben valami más, amin elnosztalgiáztam, és ez az emberek közötti normális kommunikáció volt. A mobiltelefon, az internet, és a közösségi oldalak előtti szűz időszak. Csak a telefon zavarhatott be, vagy éppen az üzenetrögzítő kazettája, amiben elszakadt a szalag. Nem voltak félreértések, nem kellett szmájlizni, hogy a másik értse, viccből írok valamit, vagy nem, nem csekkolták az emberek egymást, hogy online van-e a másik, és ha igen, miért nem mondja azt, hogy szia, vagy miért nem jelöl be a virtuális valóságban ismerősének. A régi kapcsolatok le voltak zárva, ugyan ott volt a telefon, és az emberek néha felhívták az eggyel előtti exet, de nem tudtak a tíz évvel ezelőttiről semmit. Viszont ahelyett, hogy otthon csücsöltek az okosgépeik előtt, ahogy ma valamennyien tesszük, kimentek az utcára. Összefutottak az újságosnál, a boltban, a koncerten, üldögéltek a kávéházakban, laptop, mobiltelefon nélkül, egyedül, vagy másokkal, és beszélgettek.
Ódivatúnak tűnt. De sokkal emberibbnek. Itt meg kellett volna állni. Bármennyire is szeretek blogolni például, vagy gyakran örülök, hogy a mobillal egy perc alatt megoldhatok egy kérdést, vagy haza tudok telefonálni a neten, vagy érdekes, hogy régi ismerősöket fellelek a közösségi oldalakon, és hogy újakkal online teremtek barátságot, nekem rettenetesen hiányzik az a fajta világ. Mert mindig elképzelem, hogy ez, ami most van fejlődőben, hova vezethet majd egy újabb húsz év múlva. És bár a kényelmünk szintje napról napra nől, nem vagyok optimista.
Hogyan készül el egy hasonló film húsz év múlva? Két kamera lesz ráállítva a randizók laptopjának vagy okostelefonjának a képernyőjére?

Karácsonyi látnivalók az amerikai fővárosban 1.

Minden évben nagy esemény december elején a National Christmas Tree Lighting, azaz a nemzet karácsonyfájának hivatalos kivilágítása, ahol az ünneplő tömegek mellett az elnök és családja is jelen van, és világsztárok szolgáltatják műsort.Jegyeket előre kell rendelni, de ez még nekem sohasem sikerült, mindig jóval előbb elkapkodják a jegyeket, mint ahogy én gondolnám.
A nemzet karácsonyfája, amit White House Christmas Tree-nek, azaz a Fehér Ház karácsonyfájának is hívnak, ott díszeleg a Fehér Ház Ellipszisében.
A hagyomány még a múlt században kezdődött, 1923-ban, előtte a Fehér Ház nem ünnepelte hivatalosan a karácsonyt. 1939-től tartották az ünnepséget az Ellipszisben, előtte a Fehér Ház másik oldalán levő Lafayette Parkban és más helyeken díszítettek.
 1978-ban egy harminc láb magas azaz 914 cm-es Colorado Blue Spruce került oda, és azóta is ez a fa a nemzet karácsonyfája december elejétől az ünnepek végéig. A telepítéssel előbb is próbálkoztak, de a hatalmas méretű fenyők előbb-utóbb pusztulásnak indultak, így cserélgették őket. Gondolom, a szokatlan körülmények közt (meleg éghajlat, és nem veszi körbe semmi) nem bírták sokáig.
A fa díszítése nyilván méretei miatt úgy van megoldva, hogy egy hatalmas hálót húznak rá, ezen van a világítás is, és a díszei is.


A fa körül pedig kis karácsonyfák sorjáznak, minden állam küld egyet, és a kisebb fákon egyengömbök vannak átlátszó műanyagból, a gömbök díszítése pedig az egyes államok jellegzetességét mutatja. Érdemes megnézni a nagy fa és a normál karácsonyfa méretű kis fák közti méretkülönbséget.


  A nagy fa közvetlen udvarában kis elektromos vonatok mennek körbe-körbe.
Kissé háttérben Santa's Workshop, azaz a Télapó műhelye is ott van, ahol nyitvatartási idő is van, ekkor lehet megtekinteni a joviális öreg bácsit munka közben. A Télapó műhelye mellett van egy Betlehem is, amit kicsit bizarrnak éreztem. Valahogy a kettősség volt furcsa, most vagy télapó legyen, vagy a vallásos rész.
A nagy hidegben odalátogatók, és a fagyoskodó biztonsági emberek egy hatalmas tűzgödör mellett melegedhetnek, ami a Betlehem mellett van elhelyezve.



Ezt még bizarrabbnak találtam, valahogy a hatalmas monumentális fa és udvara mellett kialakíthattak volna egy kissé díszesebb melegedőt az erre látogatóknak. Kockára fagyva hagytam el a terepet idén, de legalább vannak képeim, az előző években mindig fényképezőgép nelkül mentem.

Boldog karácsonyt!

Holnap itt van a Szenteste, a gyertyagyújtás, gyönyörködés a karácsonyfában, ajándékozás, és ritka, remélhetőleg nyugalmas, meghitt percek.
Ha a karácsonyra gondolok, akkor arra is gondolok, hogy mennyi szeretet kaptam tőletek ezen a blogon, félig ismeretlenül is. Sok kommentet, sok kedves szót, és sok levelet, sok kérdést. És néhányatok igazi barátommá vált! Ez jó, mert volt célom a bloggal, az, hogy megosszam mindazt, amit errefele tapasztalni, hogy ezt a másságot Ti is lássátok, ne csak az én tapasztalatomként süllyedjen el.
Amikor ma elolvastam Száva kommentjét, tudtam, hogy már megérte:
"Sok erőt ad a blogod abban, hogy az ember továbbmenjen napról napra és érezze, hogy ahol él, az csak egy csöppnyi szelete egy sokszínű világnak."
Nagyon köszönöm, nekem meg az ilyen kommentek adnak sok erőt az itteni nehézségeimhez, mert azok is vannak, és persze kedvet ahhoz, hogy folytassam a blogírást.
Mindegyikőtöknek ezúton kívánok nagyon meghitt, stresszmentes, nyugodt karácsonyt! Az lenne jó, hogy az ünnepek alatt tényleg mindenki a kezébe vehessen egy jó könyvet, vagy elmehessen korcsolyázni a gyerekeivel, vagy aludjon egy jó nagyot délután. Ha a hajszoltságunk megszűnik egy pillanatra, szabaddá válunk. Én ezt kívánom Nektek!

A kilöttyintett kávé

Kicsit eltűntem, ünnepek előtti rohangálás, évösszegzés, ilyesmi.
A mai napom különösen érdekes volt...délután kicsit kifacsarva érkeztem a Starbucksba, és éreztem, hogy egy White Chocolate Mochat meg kell innom....
Közben a lánykám ügyetlenkedett mellettem, melynek következtében a már megkapott, fedeles kávémat véletlenségből fejreállítottam, és egy része a padlón végezte.
Piros arccal néztem körül, kerestem a nemlétező papírzsebkendőmet, és nagyon szégyelltem magam. Odamentem a pulthoz, és szóltam az eladónak, várva egy kellemetlen megjegyzést, vagy egy arcvágást...Természetesen azért szóltam, hogy adjon valamit, amivel felszedjem....Értetlenül mosolygott, és mondta, hogy adjam vissza a kávém, csinál másikat. Hitetlenkedve hebegtem.
Hirtelen rájöttem, hogy megint két világ talákozott, az egyik, amelyben úgy szocializálódtam, hogyha az iskolában leejtettem valamit, annak nem jó következménye volt, vagy ha egy boltban levertem valamit, minimum megfizettették, és még érzékeltették is, hogy rosszat csináltam. És itt a másik világ, ahol ezek a dolgok nem számítanak. Egyrészt, mert nem fontos. Nem ez a fontos. Másrészt, én vagyok az, aki fizet, ezért ha kilöttyintem a kávét, noha az az én hibám, felajánlanak egy újat, és természetesen a személyzet dolga, hogy feltakarítson. Mert tudják, hogy jövök máskor is, és otthagyom a pénzem.
A hosszú délutánban a lányom valahol elhagyta a sapkáját...Jól megdorgáltam, ő pedig görbülő szájjal követett a hatalmas vásárló tömegben. A kávézóban arra gondoltam, többet nem fogom ilyesmiért megdorgálni. Mert tényleg nem fontos, van még neki két sapkája otthon, kicsi még, és főleg, mert szeretném, ha felnőttként, ha kilöttyint egy kis kávét a földre, ne érezze világvégének.
Inkább többet mondogatom neki, hogy ügyes vagy, jól csinálod, szép ez a rajz. Nincs több jó, de, semmi baj, de....Ha addig élek is, eltanulom az amerikai mentalitásból a jót, és akkor már megérte itt lennem. Hátha egyszer majd sikerül rossz érzés nélkül mosolyognom azokon, akik a kákán is csomót keresnek.

Angol és munka

Címkék: nyelvtanulás
Top 10 overused buzzwords in LinkedIn Profiles in the USA — 2010
Top tíz unásig használt divatszó a LinkedInről az USA-ban, 2o1o-ben:
1. Extensive experience: nagy tapasztalat vmiben
2. Innovative: újító
3. Motivated: motivált
4. Results-oriented: eredményorientált, eredményközpontú
5. Dynamic: dinamikus
6. Proven track record: leellenőrizhető, bizonyítható referencia régi és hasonló munkakörben
7. Team player: csapatjátékos
8. Fast-paced: gyors (gondolkodásában, tempójában)
9. Problem solver: probléma-megoldó
10. Entrepreneurial: vállalkozó szellemű(nyitott új dolgokra a munkaterületén)
A szavakat 85 millió felhasználó profiloldalának analizálásával választották ki. A gyakori használat miatt az amúgy HR-szempontból fontos kvalitások egyszerűen klisékké váltak, és már nem igazán jelentenek semmilyen eligazítást a munkaadónak, akár odaírják őket, akár nem.A szakértők inkább részletesebb leírásokat javasolnak az amerikai munkavállalóknak, nem pedig ezeknek a használatát.
Kezdő nyelvtanulóknak azonban kötelező a fent felsorolt tíz alapszó!
Aki a munka világának zsargonját kívánja tanulmányozni angolul, annak ajánlom ezt a linket, ahol megtudhatjuk, mit jelent például az action item, air it out, eat a reality sandwich, walk-trot-run és egyéb csemegék.
Haladóknak magasabb szinteken nagyon ajánlott!

Angol és munka

Címkék: nyelvtanulás
Top 10 overused buzzwords in LinkedIn Profiles in the USA — 2010
Top tíz unásig használt divatszó a LinkedInről az USA-ban, 2o1o-ben:
1. Extensive experience: nagy tapasztalat vmiben
2. Innovative: újító
3. Motivated: motivált
4. Results-oriented: eredményorientált, eredményközpontú
5. Dynamic: dinamikus
6. Proven track record: leellenőrizhető, bizonyítható referencia régi és hasonló munkakörben
7. Team player: csapatjátékos
8. Fast-paced: gyors (gondolkodásában, tempójában)
9. Problem solver: probléma-megoldó
10. Entrepreneurial: vállalkozó szellemű(nyitott új dolgokra a munkaterületén)
A szavakat 85 millió felhasználó profiloldalának analizálásával választották ki. A gyakori használat miatt az amúgy HR-szempontból fontos kvalitások egyszerűen klisékké váltak, és már nem igazán jelentenek semmilyen eligazítást a munkaadónak, akár odaírják őket, akár nem.A szakértők inkább részletesebb leírásokat javasolnak az amerikai munkavállalóknak, nem pedig ezeknek a használatát.
Kezdő nyelvtanulóknak azonban kötelező a fent felsorolt tíz alapszó!
Aki a munka világának zsargonját kívánja tanulmányozni angolul, annak ajánlom ezt a linket, ahol megtudhatjuk, mit jelent például az action item, air it out, eat a reality sandwich, walk-trot-run és egyéb csemegék.
Haladóknak magasabb szinteken nagyon ajánlott!

Kisgyermek angolra tanítása

Biztosan sokan elgondolkodnak otthon fiatal szülők, hogy a kisebb gyereküket tanítassák-e angolra, vagy várják meg az iskolaérettséget, esetleg hagyományosan, még később, mikor már a magyar nyelvtan szabályaival tisztába kerül?
A helyzet az, hogy Magyarországon nagyon nehéz bármelyiket is igazán jól megvalósítani, ugyanis a végeredmény egy napi szinten nem használt, izolált passzív tudás lesz. A kisgyerekek látszólag gyorsan megtanulnak szavakat, majd el is felejtik. Főleg, ha nem használják, és csak l'art pour l'art módon kapják az ismeretet, márpedig egy mindennapokban magyarul beszélő közösségben nincs jelentősége annak az egy-két órának.
A fenti három lehetőség közül, kisgyerekkel kezdeni, iskolaérettel kezdeni, vagy már a magyart írásban és nyelvtanjában ismerővel kezdeni, a középsőt nem ajánlom. Ha tényleg kitartó a szülő, és leginkább maga is olyan szinten beszéli a nyelvet, hogy naponta egyszerűbb utasítások szintjén autentikusan vissza tudja a gyereknek adni, érdemes kisebb korban kezdeni. A már iskolai szinten tanított angol a felnőttek tanulási modelljére van kiépítve, megérteni szabályokat, megtanulni a szavakat, építeni a nyelvet. Ez is egy lehetőség, és nem is rossz kezdetnek. Butaság azonban valamikor hatévesen elkezdeni a gyerekkel az angolt, amikor a magyar már nagyon erős, a gyerek pedig már nem úgy "szedi fel", mint kisebb korában, még nincsenek meg az eszközei (magyar nyelvtan, kettő összehasonlítása, stb.)
Ha egy szülő elkezd a gyerekkel foglalkozni, akkor csinálja következetesen, mint már említettem, a gyerekek nagyon gyorsan felejtik el ebben a korban az új nyelvet, így rövid kihagyás után is látványos a leépülés. A heti háromszori minimum egy-két óránál kevesebb pedig nem igazán fog látványos eredményt hozni.
Az én háromévesem egy speciális helyzetben van, anyanyelvi környezetben nő, ugyanakkor idejének nagy részét két kizárólag magyarul beszélő szülővel tölti. Nem kívántam magam angolra tanítani, mert bármilyen jól is beszélem a nyelvet, az, aki hat éves kora után tanul egy nyelvet, már akcentussal beszéli, és az akcentus mértéke exponenciálisan emelkedik, minél idősebb az illető.
Az én lányom óvodásként ismerkedik a nyelvvel, és mivel az itteni óvodahelyzet teljesen más, mint az otthoni, így heti kétszer négy órája van, amikor kifejezetten anyanyelvi környezetben van, illetve a mindennapokban megszokta, hogy apán és anyán kívül a boltos nénik-bácsik, a könyvtáros nénik-bácsik, a szomszédok angolul beszélnek. Tehát ahhoz képest, hogy Amerikában él, nagyon keveset talákozik az angollal. Őszintén szólva úgy gondolkodtam, hogyha maradunk, úgyis megtanul, ha haza kell mennünk, akkor meg úgyis el fogja felejteni mire iskolás korba ér azt a keveset, amit itt magára szedett. Magyarországon volt olyan középiskolás diákom, aki Franciaországban járt két osztályt, hazajöttek, eltelt jó pár év, mire középiskolában újra előkerült a francia, és két év anyanyelvi környezet hatása mintha soha nem is létezett volna.
Érdekes, ahogy a lányom tanulja az angolt. Először is, emlékezzünk rá, a kisgyerek a saját anyanyelvét is először érti, sokáig nem beszéli, csak az utasításokat hajtja végre, majd egyszavas, két szavas, végül rövid mondatos a beszéde, majd folyékonyan beszél, de rendre szabályosan alkalmaz mindent, a kivételeket is (fog lenni, nem van, bagolyok), és úgy öt éves korára perfekt a saját anyanyelvéből is. Angolban sincs ez másképp, az utasításokat csinálja, de nem beszél még, illetve amit mond, az kifejezetten emócionálisan megtanult. Nagyon hamar megtanulta, hogy Mommy, Daddy, no, stop, it's mine....Gyakran hallott dolgokat, (hi, bye, thank you, sorry), vagy  amelyek meg vannak erősítve képpel, dallal is hamar megjegyez, (Christmas tree, turkey, Santa, ball). Felismeri, hogyha váltani kell, játszótéren odaköszön a gyerekeknek  angolul, aztán lehet, hogy a másik gyerek kiegészítendő kérdésére is bőszen yes-ezik, mert azért nagyjából fogalma sincs, miről van szó.
 Nyilván már ekkora korban is meghatározó a nyelvérzék, de leginkább az exposure, azaz az idő, amit nyelvi környezetben tölt. Sok hasonló korú gyerek szüleit ismerem, mindenhol más a történet, de ahol a család egyik fele amerikai, ott a gyerek ilyen korára már kétnyelvű, sőt, a magyarja sokkal gyengébb, mint az enyémnek. Ahol a gyerek minden nap egésznapos oviba jár, szinte felejti a magyart, és csak angolul beszél. Gyakori jelenség, a sajátomon is megfigyeltem, hogy a másik nyelv elsajátításának korai szakaszában a gyerek halandzsázik. Már tudja,hogy az a másik nyelv valami furcsa, számára nem érthető és beszélhető teljesen, így gyakran halandzsával váltja fel. Ez lehet teljes halandzsa, vagy az én gyerekemnél részleges, az ismert szavakból alkotott értelmetlen szöveg.