Az előző bejegyzésre sokan reagáltatok, talán kissé megbántva is, ami a tényeken nem sokat változtat, sajnos. Ahogy írtam, nemzeti büszkeségem tehát több helyen csorbát szenvedett, amikor sok mindenről kiderült, hogy nem is hungaricum.
A másik, amit szoktam "szeretni", általában magyar országismertető lapokban, a "World-famous", "well-known all around the World", és egyéb ajánlások, vonatkozván az Unicumra, a borainkra a szaláminkra. Nos, mi ismerjük, hogy a világ ismeri-e, ezt ellenőrizni kéne..Egy biztos, Amerika nem hallott ezekről a dolgokról, tehát már nem állja meg a helyét jelző.Nem hallott sem a Pickről, sem a Tokajiról....Mert Magyarországról sem nagyon.Ezt kell látni, az újsághírek számára nemcsak Magyarország de Európa mint olyan, sem jellemző. Az újságban leginkább Ázsia alkotja az amerikaiak számára a világot, illetve Afrika. Ahol az érdekeltségeik vannak.Teljesen tájékozottak olyan országok politikájában, történelmében, földrajzában, problémáiban, amiben mi magyarok egyáltalán nem, mert a mi újságjaink leginkább Európával vannak tele, elvétve sztárhírek, és politikai döntések Amerikából, az ázsiai országok meg maximum technológiai és gasztronómiai szempontból, vagy természeti katasztrófa miatt nagy ritkán részesei a lapoknak.
Mióta itt élek, és olvasok újságot, kétszer volt otthoni hír a legátlagosabb, mindenki által olvasott népújságban, mind a kétszer a választásokról, mind a kétszer a rövid hírekben. Politikusaink neveiről csak nekünk van fogalmunk ( talán jobb is..).A nagyobb európai országok vezetői azért ismertek.
De tovább megyek, nemcsak mi nem létezünk számukra, de rengeteg európai dolog sem.Minden évben, minden diákom eljut a tankönyvben ahhoz a részhez, ahol Alain Delon és Belmondo szerepel, valami dialógus alapjaként.Minden diákomnak el kell mondani, hogy ezek francia színészek, és ebben és ebben a filmben játszottak. Mert nem ismerik őket. Az ok prózai, egészen a legutóbbi időkig nem jöttek be európai filmek ide, hiszen a hollywoodi hazai ipar kitermelte a látnivalót.Ugyanígy a nagy olasz filmek sem ismertek számukra, de most kapaszkodjatok meg, a Volt egyszer egy Vadnyugat sem, amiben Henry Fonda, Charles Bronson is játszott, de mivel maga a film olasz, ide nem érkezett meg....
Nem ismerik az európai irodalom nagyjait sem, akkor mit szomorkodom én, hogy mit sem tudnak a magyar irodalomról, talán egy-két francia költőnek ismerik a nevét, és ennyi. Ne kérdezzétek, mit tanulnak az iskolában, magukról tanulnak, vagy például Irán részletes földrajzáról. Más tudnak, és a tudásuk nem kompatibilis a mi műveltségünkkel. Számukra Európa nem különleges, és nem is nagyon fontos.
A boltok polcain nincsenek európai termékek, maximum gourmet boltban, és akkor is leginkább olasz ételek. Az ország akkora, hogy nem szorulna importra, de délről sok gyümölcs és zöldség érkezik. Gondoljatok a következőre:a magyarok is csak egy öt éve nagy mogyoróvaj-rajongók, amióta az Auchan meg a Cora behozta ezeket, és aztán meg a divat (ami az internet terjedésével egyre gyorsabban és egyre átfogóbban terjesztette a külföldi kultúrelemeket, gasztrokülönlegességeket), akkor hirtelen mindenki elkezdett ilyet tartani a polcán.
Egy olyan helyen dolgozom, ahol nem az átlag lakosság tanul.Az átlag feletti, az elit.Ez a poszt személyes élményeimen alapul. Az átlagembernek, amikor megkérdi honnan jövök, és mondom, hogy Magyarországról, (homályos szem, bamba arc) az utóbbi három évben már hozzáteszem, hogy ez egy kis ország Kelet-Európában. Akkor kezd nekik rémleni Csehország, Szlovákia, Ausztria, és ha mindez megvan, akkor azt mondom, na, azoknak a szomszédai vagyunk...
No comments:
Post a Comment