Vajon milyen plakát van az amerikai postán, a falon? Őszirózsás dísztáviratos? Kedves postás integet a kocsijából? Legújabb bélyegek plakátolt változata?
Ugyan dehogy. A félelemgyár még a postán is működik, a gyanús küldemények vagy levelek nevű plakát van kint. A meglepő számomra, hogy ezek után az amerikaiak nyugodtan és boldogan élik a hétköznapokat, és szerintem magasról tesznek rá az óvintézkedésekre. Ha folyamatosan farkast kiáltanak, egy idő után már senki nem veszi komolyan a hatóságokat.
Na de mégis mi számít gyanúsnak?
-a plakát szerint gyanús a külföldi bélyeg...
-elírt címzés, beleértve, ha az illető mondjuk nem névre küldi a levelet, hanem valamely titulusra
-ha nincs feladó
-ha oda van írva valamilyen speciális felbontásra vonatkozó restrikció, mondjuk személyesen csak egy illető bonthatja fel
- a papír elszíneződése, zsíros folt a borítékon, vagy kristályos üledék
-túlzott ragasztgatás
-túl kemény a levél, vagy alaktalan
-furcsa a szaga
-csálé vagy nem egyenletes a formája
Mit kell ekkor tenni?
1. Nem szabad rázogatni. 2. azonnal el kell szeparálni 3. Se kinyitni, se szagolni, se megízlelni(!) nem szabad 4. hívd a helyi rendőrséget
Képzeljük el a következőt! A nagymama, Magyarországról szeretne küldeni a kisunokájának egy kis könyvecskét. A bélyeg magyar lesz, azaz külföldi. A nagymama nem tud angolul, ezért elírja a címet. Felhívja a figyelmet,hogy csak a kisunoka nyithatja ki a borítékot (restictive mark). Rárajzol egy virágot a gyereknek(elszínezi a papírt), közben süteményt eszik, és véletlen rámorzsázik a borítékra (zsíros folt), hoppá, a porcukor is rászóródott, remegő kézzel úgy-ahogy lesöpri(kristályos üledék). Jól leragasztja, hogy nehogy a kisnyugdíjból vásárolt könyvecske elvesszen út közben, vagy a magyar postából kiindulva félti, nehogy kilopják. A levél túl kemény lesz, és mivel a könyvön kívül egy kézzel írt levél is van a borítékban, meg egy matrica a kisunokának, mindez kimeríti az alaktalan és egyenetlen jelzőt is.Végezetül, ahogy még jó régen tanulta, rácseppent a borítékra egy kis levendulaparfümöt, hogy jobb legyen az illata(anno a nagypapával is így levelezett, amikor az még udvarolt).Természetesen nem ír rá feladót, hogy igazi meglepetés legyen...
Szegény kölök várhatja a nagymamától a könyvecskéjét....
2011. aug. 3. 9:04 - írta Phoebe
Egy olyan országban, ahol a fogyasztás nagyon magas szintű, a használt dolgok mennyisége is többszöröse a magyar környezetben megszokottnak. Ugyanakkor az amerikaiakra nem jellemző a kidobálás, nem véletlen virágzik ebben az országban a home organizing business, vannak szakértői a témának, sőt, TV-műsorokat is szentelnek egyes nagy házakban levő elképesztő mennyiségű szemét és tárgy felhalmozóinak "megmentésére". A másik ok, amiért virágzik ez az üzletág, erre tegnap egy jóbarátom is rávilágított, egy átlag amerikai úgy öt évente költözik, sokkal mobilisabb a munkavállaló errefele, mint otthon. Minden költözés kidobálással jár. Nagyon gyakran a költöző nem viszi a bútorait a másik államba, hanem megveszi újonan ott, itt pedig eladja.
De hogyan?Magyarországon még csak az utóbbi években kezd a teszvesszel és a vaterával beindulni valami, ami itt már nagyon régóta működik, a kisközösségi cserebere, pénz alapon. Ha valakinek nincs szüksége valamire, akkor természetesen adományozhatja, erre millió egy lehetősége van. A ruháit bedobhatja a minden sarkon álló Clothes and Shoes Donation konténerekbe, a többi holmiját elviheti a legközelebbi thrift store-ba, vagy ha nagyon lusta, a kuka mellé, és már kész is van. Az emberek azonban szeretnek arra gondolni, hogy azok a tárgyak, amiket egyszer szívesen használtak, nem a kuka mellett kötnek ki, hanem jó kezekbe kerülnek.
Erre való a craigslist.org, ami helyi közösségek cserebere és hirdetési fóruma.Teljesen ingyenes a használata. Mivel kisközösségek hirdetnek, kis földrajzi távolságban, így a postaköltség helyett az eladó és a vevő egyszerűen megbeszél egy időpontot, és a vevő helybe megy a megvásárolandó termékért. A meglepő az, hogy a Craigslist Budapesten is jelen van, csak éppen senki nem tud róla és senki nem használja, pedig kiváló lehetőség lenne mindenki számára.
De vannak olyan boltok, ahol készpénzt fizetnek helyben a bevett termékekre.
(Forrás: a készpénzes boltok szekciójához a Womas World, March, 2oo9 cikkét használtam fel, a craigslisthez pedig saját több éves vevői és eladói tapasztalataimat)
De hogyan?Magyarországon még csak az utóbbi években kezd a teszvesszel és a vaterával beindulni valami, ami itt már nagyon régóta működik, a kisközösségi cserebere, pénz alapon. Ha valakinek nincs szüksége valamire, akkor természetesen adományozhatja, erre millió egy lehetősége van. A ruháit bedobhatja a minden sarkon álló Clothes and Shoes Donation konténerekbe, a többi holmiját elviheti a legközelebbi thrift store-ba, vagy ha nagyon lusta, a kuka mellé, és már kész is van. Az emberek azonban szeretnek arra gondolni, hogy azok a tárgyak, amiket egyszer szívesen használtak, nem a kuka mellett kötnek ki, hanem jó kezekbe kerülnek.
Erre való a craigslist.org, ami helyi közösségek cserebere és hirdetési fóruma.Teljesen ingyenes a használata. Mivel kisközösségek hirdetnek, kis földrajzi távolságban, így a postaköltség helyett az eladó és a vevő egyszerűen megbeszél egy időpontot, és a vevő helybe megy a megvásárolandó termékért. A meglepő az, hogy a Craigslist Budapesten is jelen van, csak éppen senki nem tud róla és senki nem használja, pedig kiváló lehetőség lenne mindenki számára.
- A craigslisten kategória szerint lehet eladni pl gyerekholmit, vagy bútort, hobbitermékeket, ruhákat stb.
- Van szolgáltatási része is, óraadás, vagy takarítás vállalása stb. Munkáltatók is használják.
- A jó benne az, hogy akkor is lehet hirdeti, ha keresünk valamit, a wanted szekcióban.
- Társkereső része is van.
- Van egy Ingyenes rész is, ide teszik fel azokat a holmikat, amiket sajnálnak kidobni és még másnak jól jöhet.
- Külön szekció a moving sales-garage sales ami egyszerűen ismeretlen otthon. Mint mondtam, itt a költözés munka miatt gyakori és egyik államból a másikba nem cipelnek dolgokat. Ha lakásban laktak, egyszerűen kiárulják a holmijaikat (ha házban, azt lezárják vagy kiadják, de itt, aki lakásban lakik az szinte mindig bérel).Ez a moving sale.
- A garage sale kicsit más, általában egy nagytakarítás eredményeként előkerül egy csomó dolog, gyakran a tulajnak is ismeretlen(!), amire nincs szükség. Ezeket összegyűjti, és mond egy időperiódust, szinte mindig hétvégén pár óra erejéig, amikor meg lehet nézni a dolgokat, és vásárolni belőlük. Elképesztően jó dolgokhoz lehet hozzájutni pár dollárért, mert sokszor még bontatlan dolgok is előkerülnek a basementből...
De vannak olyan boltok, ahol készpénzt fizetnek helyben a bevett termékekre.
- Ruhákat a Buffalo Exchange vagy a Plato's closet franchise alapú bolthálózatokba lehet vinni, itt persze kiválogatják, hogy megfelelően trendi legyen, szóval nagyon ócska holmikkal nem érdemes próbálkozni.
- Kinőtt gyerekruhákat vesz be a Kid to Kid és a Once Upon a Child bolthálózat, mely szintén több államban van jelen.
- Könyveket a Half Price Books hálózatba lehet vinni, ahol szintén helyben fizetnek értük. Ennek nemesebb változata a betterword.com, ahol használt könyveket megvesznek, és online eladják, ezzel segítve a analfabétizmus felszámolási programokat is a világban.
- Megunt CD-ket a cashforcds.com-nál lehet eladni. A dolog úgy működik, hogy online az eladó bemondja, hogy mije van, a bolt ad rá egy ajánlatot, ha ezt elfogadja az eladó, a bolt ingyen borítékot küld, amiben ingyenesen elküldi a bolt raktárába a megunt CD-t az eladó, a bolt pedig online árulja. Az EB Games Store-ban egyszerű besétálás után is el lehet adni, vagy store-creditet igényelni, és levásárolni az árát.
(Forrás: a készpénzes boltok szekciójához a Womas World, March, 2oo9 cikkét használtam fel, a craigslisthez pedig saját több éves vevői és eladói tapasztalataimat)
2011. aug. 3. 8:06 - írta Phoebe
Forrás: Season 3. The One with the Jam
Emlékeztek arra a részre, amikor Monica úgy akarja túltenni magát a Richarddal való szakításon, hogy lekvárt tesz el, aztán túl drágának találja a lekvárosüvegeket, és új tervvel áll elő:gyereket akar donorspermával. Ekkor derül ki, hogy Joey is a spermadonorok közt szerepel....
MONICA: Joey, this is you!
JOEY: Let me see. Oh, right.
RACHEL: When did you go to a sperm bank?
JOEY: Well, right after I did that sex study down at NYU. Hey, Remember that sweater I gave you for your birthday?
CHANDLER: And that's how you bought it?
JOEY: Noooo, that's what I was wearing when I donated. I'm kinda surprised there's any of my boys left.
MONICA: Well, honey, it is pretty competitive. I mean I've got an actual rocket scientist here.
JOEY: Maybe, I should call this place and get them to put my 'Days of Our Lives' on here. You know, juice this puppy up a little.
Joey "anyagából" egyetlen egység sem fogyott, szóval az a terve, hogy be kellene írni a leendő szülőkhöz kerülő önéletrajzába a Days of Our Life-ban nyújtott feledhetetlen alakítását, hogy "felturbózza" az esélyeit. Ezt jelenti a juice up kifejezés valaminek energiát adni, érdekessé tenni, felturbózni.(Mindez szleng, szóval ne az értekezleten próbáljuk először használni.:D)
Emlékeztek arra a részre, amikor Monica úgy akarja túltenni magát a Richarddal való szakításon, hogy lekvárt tesz el, aztán túl drágának találja a lekvárosüvegeket, és új tervvel áll elő:gyereket akar donorspermával. Ekkor derül ki, hogy Joey is a spermadonorok közt szerepel....
MONICA: Joey, this is you!
JOEY: Let me see. Oh, right.
RACHEL: When did you go to a sperm bank?
JOEY: Well, right after I did that sex study down at NYU. Hey, Remember that sweater I gave you for your birthday?
CHANDLER: And that's how you bought it?
JOEY: Noooo, that's what I was wearing when I donated. I'm kinda surprised there's any of my boys left.
MONICA: Well, honey, it is pretty competitive. I mean I've got an actual rocket scientist here.
JOEY: Maybe, I should call this place and get them to put my 'Days of Our Lives' on here. You know, juice this puppy up a little.
Joey "anyagából" egyetlen egység sem fogyott, szóval az a terve, hogy be kellene írni a leendő szülőkhöz kerülő önéletrajzába a Days of Our Life-ban nyújtott feledhetetlen alakítását, hogy "felturbózza" az esélyeit. Ezt jelenti a juice up kifejezés valaminek energiát adni, érdekessé tenni, felturbózni.(Mindez szleng, szóval ne az értekezleten próbáljuk először használni.:D)
2011. aug. 1. 23:19 - írta Phoebe
Amerikában se szeri se száma a folyóiratoknak, némelyik neve Magyarországon is ismerős, mások híre nem jutott el a tengeren túlra.
Arra gondoltam, egy rövid sorozatot indítanék ezeknek az újságoknak az ismertetéséből, hiszen soknak van online elérhetősége is, és így akár otthonról is hozzáférhető bizonyos tartalom belőlük. Bízom benne, hogy azok, akik nyelvet akarnak tanulni, is hasznát veszik, azok pedig, akik külföldi pletykákat szeretnének eredetiben olvasni, vagy komolyabb témákban böngészni, kapnak egy nagy adag linket, amelyekből biztos vagyok benne, hogy sok teljesen új lesz.
Most egy nagyon könnyeddel kezdem, a Woman's World magazinnal, aminek az egyik érdekessége, hogy a weboldala a kőkorszakot idézi, gyakorlatilag feliratkozáson kívül semmire nem jó, meg lehet nézni, hogy milyen az újság kívülről.
A Woman's World kísértetiesen hasonlít a Kiskegyedre, még a két újság piros logója is igencsak hasonlít, pedig nincs közük egymáshoz, a Woman's World csak az USA-n belül jelenik meg.
Tematikájában is hasonlatos, az biztos, hogy minden hétre jut egy szuper-fantasztikus-tuti fogyókúratipp, természetgyógyászati csodaszerek, foglalkoznak apró boldogságnövelő trükkökkel, persze azokkal, amiket mindenki ismer, van gasztrorovat, romantikus regényrészlet, sztárok ruhái és hajdivata, egyszóval semmi komoly. Amolyan strandra való olvasmány, és a jó benne az, hogyha pár példányt elteszek, és előveszem két hónap múlva újként olvasom, annyira nem hagy nyomot, és annyira egyforma minden lapszám.
Az újság tárgyi minősége is elég gyenge, de sok kép és kis rövid cikkek vannak benne. A címlapmodellek mindig mosolyognak, az újság borítója mindig színes, azt kapjuk, amit ígér, könnyed női témákat, jelenleg $1.79-ért.
Néhány lapszám:
Elképesztő leleménnyel tudják variálni hétről hétre a fogyókúratippeket, ugye?
A logónak van egy érdekessége, a Woman's World nagybetűje mellett kis fehérrel szerepel a szlogen "a great week made easy", felül a kis sárga árkarika, és nagyon halványan lehet látni egy fekete írást a Woman's felirat felett: God Bless America, felette a dátum. Még egy ilyen igazán könnyed újság sem felejti el "megáldani" a földet, ahol a vevőköre hozza a bevételt.
Nyelvi szint: középfok alatt is sikerélmény lehet, rengeteg rövid cikk van benne, azaz könnyű akár szótározni, de a cikkek szóanyaga sem nehéz. Nagyon alkalmas az idiomatikus angol tanulására.
Arra gondoltam, egy rövid sorozatot indítanék ezeknek az újságoknak az ismertetéséből, hiszen soknak van online elérhetősége is, és így akár otthonról is hozzáférhető bizonyos tartalom belőlük. Bízom benne, hogy azok, akik nyelvet akarnak tanulni, is hasznát veszik, azok pedig, akik külföldi pletykákat szeretnének eredetiben olvasni, vagy komolyabb témákban böngészni, kapnak egy nagy adag linket, amelyekből biztos vagyok benne, hogy sok teljesen új lesz.
Most egy nagyon könnyeddel kezdem, a Woman's World magazinnal, aminek az egyik érdekessége, hogy a weboldala a kőkorszakot idézi, gyakorlatilag feliratkozáson kívül semmire nem jó, meg lehet nézni, hogy milyen az újság kívülről.
A Woman's World kísértetiesen hasonlít a Kiskegyedre, még a két újság piros logója is igencsak hasonlít, pedig nincs közük egymáshoz, a Woman's World csak az USA-n belül jelenik meg.
Tematikájában is hasonlatos, az biztos, hogy minden hétre jut egy szuper-fantasztikus-tuti fogyókúratipp, természetgyógyászati csodaszerek, foglalkoznak apró boldogságnövelő trükkökkel, persze azokkal, amiket mindenki ismer, van gasztrorovat, romantikus regényrészlet, sztárok ruhái és hajdivata, egyszóval semmi komoly. Amolyan strandra való olvasmány, és a jó benne az, hogyha pár példányt elteszek, és előveszem két hónap múlva újként olvasom, annyira nem hagy nyomot, és annyira egyforma minden lapszám.
Az újság tárgyi minősége is elég gyenge, de sok kép és kis rövid cikkek vannak benne. A címlapmodellek mindig mosolyognak, az újság borítója mindig színes, azt kapjuk, amit ígér, könnyed női témákat, jelenleg $1.79-ért.
Néhány lapszám:
Elképesztő leleménnyel tudják variálni hétről hétre a fogyókúratippeket, ugye?
A logónak van egy érdekessége, a Woman's World nagybetűje mellett kis fehérrel szerepel a szlogen "a great week made easy", felül a kis sárga árkarika, és nagyon halványan lehet látni egy fekete írást a Woman's felirat felett: God Bless America, felette a dátum. Még egy ilyen igazán könnyed újság sem felejti el "megáldani" a földet, ahol a vevőköre hozza a bevételt.
Nyelvi szint: középfok alatt is sikerélmény lehet, rengeteg rövid cikk van benne, azaz könnyű akár szótározni, de a cikkek szóanyaga sem nehéz. Nagyon alkalmas az idiomatikus angol tanulására.
2011. júl. 29. 22:23 - írta Phoebe
Ernő László neve nem cseng ismerősen kishazánkban, azonban ismerősebben cseng az USA-ban, kozmetikai körökben. Ő ugyanis egy olyan kivándorolt hazánkfia, aki a század elején a királyi család nőtagjainak arcát szépítette, majd ezen felbuzdulva meg sem állt Amerikáig.
Ernő László foglalkozására nézve bőrgyógyász, bár ez utóbbi tézis napjainkban már csak legendának tűnik. Állítólag ő volt az, aki kikísérletezte az első naptejeket, aki férfiak és tinédzserek számára is készített termékeket, és különböző rituálékat írt elő a pácienseinek a bőrük minőségének feljavítása céljából. Mondanom sem kell, büszkén olvastam mindezt Lászlóról.
Sajnos azonban már a cége weblapján is akkora blődség áll, ami mint laikusnak is szemet szúró, és kisebb kutatások után kifejezetten rosszul kezdtem érezni magam, hogy a kozmetikai cég magyar nevet visel. László "rituáléja" tulajdonképpen nagyon egyszerű: az arc nagyon meleg vízbe való megmosása szappannal. Nos a nagyon meleg víz egészen biztosan nem használ a hajszálereknek, a szappant pedig már az én gyerekkoromban kivonták a forgalomból a szárító hatása miatt...Sajnos a honlap ebből a századból való, és büszkén hirdeti a "módszert". Mindenesetre ez a "módszer" segített Stefánia hercegnőn, László pedig egyből megalapította a tudományos Kozmetológiai Intézetet ezen felbuzdulva.1937-ben Hollywoodba ment, ahol többek közt Greta Garbo, Audrey Hepburn, Ava Gardner is tőle kapták a tanácsokat bőrük szépségének megőrzése érdekében. 1939-től NY-ba költözött a jó doktor, és 1962-ben dobta piacra a kozmetikai termékvonalát. A termékvonal még mindig egyik vezető pontja a ma már arcra egyáltalán nem használatos szappan. A Laszlo-Matic online bőrfelmérőt alkalmazva egyből egy szappant dobott ki nekem, arcra.
Nos, a honlap egyáltalán nem győzött meg arról, hogy komoly szaktudás állna a termékek mögött, a termékek árai pedig egyenesen elborzasztottak (élesztős kréme, a phormula deluxe 3-9 már 550 dollárért kapható, jó hogy lehet kapni). Sajnos a beautypedia.com, a legnagyobb, kozmetikai termékeket véleményező oldal még szomorúbb képet tárt elém.
"Further, anyone with any skin type who adheres to routine use of Laszlo’s products is only setting themselves up for trouble, whether it’s persistent irritation or a dry, tight feeling that will have you reaching for a moisturizer in desperation (and possibly making oily or breakout-prone areas worse as a result). There are some reliable, well-formulated products in this line, but following Laszlo’s regimented routine is a path to skin irritation and dryness—and that’s not the way to “worship your skin.”
Engem érdekelne, miért nem jutott el a termékvonal Magyarországra? Esetleg kiderült volna hamar, hogy nem is volt bőrgyógyász?Csak egyszerűen annyira hihetetlenül drága, hogy nem lett volna ember, aki megvásárolja?Miért van minden haza vonatkozású történetben bűzlő hal?Miért nem árulják a László termékeket a boltokban?
Az Ernő László vélhetően nem a közembernek lett kifejlesztve. Az enyémnél sokkal jobb review-kat is kapott a valódi felhasználóitól, akik egytől-egyig neves lapokban nyilatkoztak.Mindenesetre egy eléggé ambivalens téma ez. Az átlagos amerikai nem hallott erről a kozmetikai családról, ahogy az átlagos magyar sem.Ha egyszer sztár leszek, beszámolok a tapasztalataimról:D.
Következik a Max Factor sztori!
Ernő László foglalkozására nézve bőrgyógyász, bár ez utóbbi tézis napjainkban már csak legendának tűnik. Állítólag ő volt az, aki kikísérletezte az első naptejeket, aki férfiak és tinédzserek számára is készített termékeket, és különböző rituálékat írt elő a pácienseinek a bőrük minőségének feljavítása céljából. Mondanom sem kell, büszkén olvastam mindezt Lászlóról.
Sajnos azonban már a cége weblapján is akkora blődség áll, ami mint laikusnak is szemet szúró, és kisebb kutatások után kifejezetten rosszul kezdtem érezni magam, hogy a kozmetikai cég magyar nevet visel. László "rituáléja" tulajdonképpen nagyon egyszerű: az arc nagyon meleg vízbe való megmosása szappannal. Nos a nagyon meleg víz egészen biztosan nem használ a hajszálereknek, a szappant pedig már az én gyerekkoromban kivonták a forgalomból a szárító hatása miatt...Sajnos a honlap ebből a századból való, és büszkén hirdeti a "módszert". Mindenesetre ez a "módszer" segített Stefánia hercegnőn, László pedig egyből megalapította a tudományos Kozmetológiai Intézetet ezen felbuzdulva.1937-ben Hollywoodba ment, ahol többek közt Greta Garbo, Audrey Hepburn, Ava Gardner is tőle kapták a tanácsokat bőrük szépségének megőrzése érdekében. 1939-től NY-ba költözött a jó doktor, és 1962-ben dobta piacra a kozmetikai termékvonalát. A termékvonal még mindig egyik vezető pontja a ma már arcra egyáltalán nem használatos szappan. A Laszlo-Matic online bőrfelmérőt alkalmazva egyből egy szappant dobott ki nekem, arcra.
Nos, a honlap egyáltalán nem győzött meg arról, hogy komoly szaktudás állna a termékek mögött, a termékek árai pedig egyenesen elborzasztottak (élesztős kréme, a phormula deluxe 3-9 már 550 dollárért kapható, jó hogy lehet kapni). Sajnos a beautypedia.com, a legnagyobb, kozmetikai termékeket véleményező oldal még szomorúbb képet tárt elém.
"Further, anyone with any skin type who adheres to routine use of Laszlo’s products is only setting themselves up for trouble, whether it’s persistent irritation or a dry, tight feeling that will have you reaching for a moisturizer in desperation (and possibly making oily or breakout-prone areas worse as a result). There are some reliable, well-formulated products in this line, but following Laszlo’s regimented routine is a path to skin irritation and dryness—and that’s not the way to “worship your skin.”
Engem érdekelne, miért nem jutott el a termékvonal Magyarországra? Esetleg kiderült volna hamar, hogy nem is volt bőrgyógyász?Csak egyszerűen annyira hihetetlenül drága, hogy nem lett volna ember, aki megvásárolja?Miért van minden haza vonatkozású történetben bűzlő hal?Miért nem árulják a László termékeket a boltokban?
Az Ernő László vélhetően nem a közembernek lett kifejlesztve. Az enyémnél sokkal jobb review-kat is kapott a valódi felhasználóitól, akik egytől-egyig neves lapokban nyilatkoztak.Mindenesetre egy eléggé ambivalens téma ez. Az átlagos amerikai nem hallott erről a kozmetikai családról, ahogy az átlagos magyar sem.Ha egyszer sztár leszek, beszámolok a tapasztalataimról:D.
Következik a Max Factor sztori!
2011. júl. 29. 9:21 - írta Phoebe
Vannak filmek és sorozatok az életemben, amiket tudatosan kihagytam. Valahogy éreztem hogy nem kell megnéznem. Vannak olyanok, amelyeket "társadalmi nyomásra" megnéztem később, és utána értetlenül meredtem magam elé, hogy ez miért lett közönségsiker (ilyen volt a Ponyvaregény).
Az Sex and the City sorozat is kimaradt, de gondoltam, legalább a filmet megnézem, hogy mégis tájékozódjak erről az annyira amerikainak titulált és a magyarok közt is nagy népszerűségnek örvendő témáról. Nagy reményekkel ültem le.
Az első húsz percben erősen kellett akadályoznom saját magam, hogy ne kapcsoljam ki az egészet. Viccesnek humortalan volt, a karakterek sekélyesek, a főszereplő Carrie "Lófej" Bradshaw valami nagyon gyenge Rachel Green-utánzat próbált lenni, de nem állt jól neki, főleg, hogy több tonna festék, és a bemondott negyven év feletti életkor mellett is nagyon nem illett már a korához ez a karakter. A barátnői mintha egy fokkal jobban mintázottak lettek volna, talán mert egy tulajdonságukat kiemelték, és legalább ezzek az eggyel lehetett azonosítani őket, Miranda a nem-szexelő férjezett, Samantha az állandóan szexelni akaró ötvenes, és végül, akitől sikítófrászt kaptam minden egyes sikításánál (ezt is valami humornak szánták?) a naiva boldogasszony Charlotte.
Nem csodálom, hogy a magyar nézőkben ezután a sorozat után (ha feltételezem, hogy hasonló szintű volt, mint ez a szerencsétlen film) millió és egy előítélet alakult ki az amerikaiakról.
A négy nő megtestesítette azt a réteget, mert ez csak egy réteg, ami körülbelül a Real Housewifes TV-show, amikor bemutatják, hogy a házasságra készülő Bardshownak a legfontosabb a closetroom (az a külön szobaszerű helység, ami a luxuslakásokban és családi házakban a nő (és a férfi) hatalmas ruhatárának a helye,) az életben azonban valóban egy szűk réteg engedheti meg magának, hogy egy külön szobája legyen a felhalmozott ruháinak és cipőinek, mondjuk úgy, egy kisebb butiknyi cuccát el tudja helyezni.
Az sem az átlagra jellemző, hogy 5o ezer dolláros gyűrűre licitáljon, amikor 1oo ezer dollár évi fizetés már nagyon jónak számít.
A ruhák teljesen szürrealisztikusak, senki nem öltözik így, és divatshowra is egy réteg jár.
Négyük közül kettő dolgozik, (bár az írónő sem a napi nyolc óráról ismert,) kettő nem. Az átlag amerikai nő, ha gyereket szül valóban nem megy vissza dolgozni, mert annyi pénzbe kerül a daycare, mint egy kisebb fizetés, de nagyon sokan ahogy a gyerek eléri az iskolás kort, megint munkába állnak, és ennél is többen valóban hat hét után visszamennek dolgozni, mert nem akarják elveszteni a munkájukat (és meg tudják oldani a felvigyázást).
Ha valaki ezt a sorozatot országismeret nélkül nézi meg, könnyen kialakulhat benne az az érzés, hogy ez a norma, pedig ez a normától olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Az üresfejű és humortalan szereplőkbe pedig könnyen beskatulyázható egy egész nemzet, ha azonosítjuk velük az amerikaiakat és a New York-i életet. Ne tegyük. Sem New York, sem az átlagos amerikai nem ilyen, sőt, az amerikaiak eléggé prűdek és zárkozottak a magánéletüket illetően. Láttam már closetroomos házat a gazdagnegyedben és is, meg a budai XII kerületben is palotát, azért nem így él a magyar sem...Találkoztam olyan feleséggel, aki közölte, hogy az a dolga, hogy a napsütésben relaxáljon és szép legyen, de ez sem az átlagra jellemző gazdagság, mint inkább az amerikai férfiak elképesztő domesztikáltsága és segítőkészsége a házasságban, ahol teljesen természetes, hogy a házimunkából és a gyereknevelésből legalább ötven százalékban, és egyes szerencsések esetében, mint ez a hölgy, több, mint 8o százalékban részt vesznek: ez alatt azt kell érteni, hogy az esetek felében a férfi főz, mos, takarít, hordja-viszi a gyerekeket, játszótereztet, és még nagyon kedves is. Ilyet sokat ismerek!
Ami pedig az amerikaiak öltözködését illeti, a kisgyerekes anya ugyanúgy a kitérdelt tréningnadrágjában megy vásárolni, a dolgozó nő pedig ízlésesen (de szigorúan edzőcipőben) baktat a munkahelye fele, és csak álmában engedhet meg magának 545 dolláros cipőt, amilyennel Lófej akarta elárasztani a closetroomot.
A Jóbarátokat többek közt azért szeretem, mert a humora mellett valóban életszerű, tele millió egy utalással az itteni életre és kultúrára, amerikaiak körében jellemző szokásokra és hagyományokra, bevásárlóhelyekre, mindennapi dolgokra.
Azt hiszem, kidühöngtem magam, köszönöm a figyelmet.
Az Sex and the City sorozat is kimaradt, de gondoltam, legalább a filmet megnézem, hogy mégis tájékozódjak erről az annyira amerikainak titulált és a magyarok közt is nagy népszerűségnek örvendő témáról. Nagy reményekkel ültem le.
Az első húsz percben erősen kellett akadályoznom saját magam, hogy ne kapcsoljam ki az egészet. Viccesnek humortalan volt, a karakterek sekélyesek, a főszereplő Carrie "Lófej" Bradshaw valami nagyon gyenge Rachel Green-utánzat próbált lenni, de nem állt jól neki, főleg, hogy több tonna festék, és a bemondott negyven év feletti életkor mellett is nagyon nem illett már a korához ez a karakter. A barátnői mintha egy fokkal jobban mintázottak lettek volna, talán mert egy tulajdonságukat kiemelték, és legalább ezzek az eggyel lehetett azonosítani őket, Miranda a nem-szexelő férjezett, Samantha az állandóan szexelni akaró ötvenes, és végül, akitől sikítófrászt kaptam minden egyes sikításánál (ezt is valami humornak szánták?) a naiva boldogasszony Charlotte.
Nem csodálom, hogy a magyar nézőkben ezután a sorozat után (ha feltételezem, hogy hasonló szintű volt, mint ez a szerencsétlen film) millió és egy előítélet alakult ki az amerikaiakról.
A négy nő megtestesítette azt a réteget, mert ez csak egy réteg, ami körülbelül a Real Housewifes TV-show, amikor bemutatják, hogy a házasságra készülő Bardshownak a legfontosabb a closetroom (az a külön szobaszerű helység, ami a luxuslakásokban és családi házakban a nő (és a férfi) hatalmas ruhatárának a helye,) az életben azonban valóban egy szűk réteg engedheti meg magának, hogy egy külön szobája legyen a felhalmozott ruháinak és cipőinek, mondjuk úgy, egy kisebb butiknyi cuccát el tudja helyezni.
Az sem az átlagra jellemző, hogy 5o ezer dolláros gyűrűre licitáljon, amikor 1oo ezer dollár évi fizetés már nagyon jónak számít.
A ruhák teljesen szürrealisztikusak, senki nem öltözik így, és divatshowra is egy réteg jár.
Négyük közül kettő dolgozik, (bár az írónő sem a napi nyolc óráról ismert,) kettő nem. Az átlag amerikai nő, ha gyereket szül valóban nem megy vissza dolgozni, mert annyi pénzbe kerül a daycare, mint egy kisebb fizetés, de nagyon sokan ahogy a gyerek eléri az iskolás kort, megint munkába állnak, és ennél is többen valóban hat hét után visszamennek dolgozni, mert nem akarják elveszteni a munkájukat (és meg tudják oldani a felvigyázást).
Ha valaki ezt a sorozatot országismeret nélkül nézi meg, könnyen kialakulhat benne az az érzés, hogy ez a norma, pedig ez a normától olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Az üresfejű és humortalan szereplőkbe pedig könnyen beskatulyázható egy egész nemzet, ha azonosítjuk velük az amerikaiakat és a New York-i életet. Ne tegyük. Sem New York, sem az átlagos amerikai nem ilyen, sőt, az amerikaiak eléggé prűdek és zárkozottak a magánéletüket illetően. Láttam már closetroomos házat a gazdagnegyedben és is, meg a budai XII kerületben is palotát, azért nem így él a magyar sem...Találkoztam olyan feleséggel, aki közölte, hogy az a dolga, hogy a napsütésben relaxáljon és szép legyen, de ez sem az átlagra jellemző gazdagság, mint inkább az amerikai férfiak elképesztő domesztikáltsága és segítőkészsége a házasságban, ahol teljesen természetes, hogy a házimunkából és a gyereknevelésből legalább ötven százalékban, és egyes szerencsések esetében, mint ez a hölgy, több, mint 8o százalékban részt vesznek: ez alatt azt kell érteni, hogy az esetek felében a férfi főz, mos, takarít, hordja-viszi a gyerekeket, játszótereztet, és még nagyon kedves is. Ilyet sokat ismerek!
Ami pedig az amerikaiak öltözködését illeti, a kisgyerekes anya ugyanúgy a kitérdelt tréningnadrágjában megy vásárolni, a dolgozó nő pedig ízlésesen (de szigorúan edzőcipőben) baktat a munkahelye fele, és csak álmában engedhet meg magának 545 dolláros cipőt, amilyennel Lófej akarta elárasztani a closetroomot.
A Jóbarátokat többek közt azért szeretem, mert a humora mellett valóban életszerű, tele millió egy utalással az itteni életre és kultúrára, amerikaiak körében jellemző szokásokra és hagyományokra, bevásárlóhelyekre, mindennapi dolgokra.
Azt hiszem, kidühöngtem magam, köszönöm a figyelmet.
