Pesti gyerekként valamikor tíz évesen talákoztam először a libikóka szóval, amikor egy hajdúnánási barátnőm a mérleghintát javasolta következő játéknak egy balatoni üdülő kertjében. Rötyögtem, libikóka?Aztán azóta sokszor hallottam és sok helyen, beépült.
Már felnőtt fejjel kellett megint szótárt használnom, amikor Balaton környékére mentem és kérdezték, kérek-e mácsikot, én meg néztem nagyokat, hogy az mi fán terem....Keszthelyen így mondják a mákos tésztát. Pedig akkor már túl voltam a szókészlettan-jelentéstan nevű kiváló szaktárgyon,-elméletben- a magyar szakon. Azaz a magyar sem mindenhol ugyanolyan sem szókészletben, pedig kis ország, de még kiejtésben sem...
Na körülbelül ilyen érzés volt nézni Hugh Grant-et saját hangjával....van itt ez a DVD-kölcsönző online szolgáltatás, a Netflix, aminek hallatlan előnye, hogy a kikölcsönzött DVD-k mellett, amik postán jönnek annyi ingyenfilmet lehet online megnézni, amennyi csak belefér az ember idejébe. Esténként régebbi és újabb filmeket nézek meg, gyakran olyanokat, amiket évekkel ezelőtt láttam.
Amikor Magyarországon angolt tanultam, a tanárok kiejtése mondjuk úgy, nem tükrözte a brit valóságot (amin azt hiszem nem is lehet csodálkozni), a ritkán lejátszott hanganyag bizony mindig egy talány volt. Átvergődtem a nyelvvizsgán, kijöttem ide, és itt azóta hat éve az amerikai angolt hallom. Mint tudjuk Dr House tökéletesen beszéli az amerikai angolt, egészen vicces őt hallani interjúkban a sorozat után... (lefogadom, hogy fordítva ez sokkal nehezebb lenne, az amerikai laposabb és könnyebben érthető, mint a brit, szerintem egy britnek könnyebb "áttanulni", mint egy amerikainak) szóval még ez sem. Az American Idol zsűrijében van egy Englishman, és amikor angoltanári képzésre jártam, a tanárunk is brit volt, szóval azért talákoztam a brittel. De nem túl sűrűn, és őszintén szólva nem is foglalkoztam vele a világnak ezen a felén. Tudom a két nyelv közti kiejtési különbségeket, tudom, hogy britül sokkal nehezebb a kiejtést elsajátítani, tudom a nyelvtani különbségeket, és némely szóhasználati különbséget is ismerek.
Hugh Grant régi kedvencem, megnéztem hát az About a Boy-t, amit előtte olvastam is, ő játssza az üreslelkű apafigurának nézett Will-t. Aztán nem tudtam ellenállni, hogy ne nézzem meg a Négy esküvő egy temetést, meg a Notting Hill-t...Nos ami a libikóka meg a mácsik a magyar nyelvjárásokban, az bugger, bloke, flat és a fancy az angolban, bár ez utóbbi csak használatban tér el az amerikaitól. Mindenesetre egy amerikai soha nem mondaná, hogy bugger off, ami kb annyit tesz, kopj le. Szintén nem hallottam még errefele a bloke szót ami a guy megfelelője, a fancy igeként szintén nem igazán használatos Amerikában.A flat használatát már az első héten feladtam, mivel mindig laposat értettek akkor, amikor lakást akartam mondani, vagy bután néztek, mert nem volt a mondatomnak értelme számukra. Ja, és a can- can't is hamar beépül, hogy mind a kettő e-vel ejtendő itten. Na és a bloody hell sem jellemző, hacsak nem valami britisht utánzó poénként.
Amerikait hallgatni, az olyan, mintha magyart hallgatnék, anélkül, hogy erőfeszítést tennék, értem. Britnél ez nem így van, ott nagyon oda kell figyelnem és koncentrálnom, és akkor sem kapok el mindent. Sőt.
Hugh Grant bája azért a régi. Észrevettétek, hogy mindig erőszakos nőkkel pakolják őt össze? Soha nem ő hódít, ő csak néz a babakék szemeivel, és Julia Roberts vagy épp Andie McDowell lecsap rá, mint sas a mezei pocokra. Képzavar, képzavar, bloody hell, képzavar.:D
2011. júl. 25. 14:48 - írta Phoebe
Egészen más új és ismeretlen helyre költözni és egészen más visszaköltözni az óhazába. Ez utóbbi aztán szintén nem sablonos, függ attól, hogy hova költözik vissza az ember, azaz ugyanabba a városba, vagy nem, városon belül ugyanarra a környékre vagy sem, családostul megy vagy egyedül, ha családostul, kinek mi a szerepe a családban, van-e munka már vagy nincs, mit akar kezdeni magával a későbbiekben, karrierváltásra törekszik vagy marad a területén, vannak-e a külföldi tartózkodásból új végzettségek, képzettségek, a nyelvet mennyire sajátította el és ez szerepet játszik-e a további terveiben, és egy igen fontos kérdés, mennyi ideje hagyta el az országot, és ez idő alatt hányszor volt otthon? Az idő nagyon fontos tényező, kapcsolati tőke és egyéb jogi, politikai, összhangulati változások szempontjából.
Amikor ezt így mind végiggondoltam, meg a saját személyiségemet, akkor rájöttem, hogy ezt a visszaköltözést nem közelíthetem meg úgy, mint az idejövetelt. Ide úgy jöttem, hogy a neten előtte már feltérképeztem azokat a helyeket, amik érdekeltek munka szempontjából, és szinte azonnal el is kezdtem a keresést, miközben hatszáz másik dolgot is kitaláltam magamnak, mert nem is én lennék, ha nem így csináltam volna. Hasonló módszerrel kezdtem neki a visszaköltözésnek, abban a tudatban, hogy oda legalább nem a sötétben tapogatózom, hiszen ismerem az országot. Igaz is, meg nem is. Ismerem a kommunikációs kultúrát, amit itt tapasztalás alapján tanultam ki. De nagyon sok minden változott ám, ez az internetes kutatkodásaimból is meglátszik. Rengeteg új hely, módszerek beáramlása jellemző, stratégiák, amik hat éve még sehol nem voltak...jó is és rossz is mindez a hazamenőnek.Ez az első módszer nem vált be, változtatnom kellett a hozzáállásomon.
Már nemcsak magamra kell gondolnom, a gyerek az első. Neki kell egy megfelelő helyet találni, segíteni a beilleszkedésben, és ha ez már sínen van, akkor kissé összerendezni azt a helyet, ahol lakunk majd, megismerni egy csöppet a környéket, apróság, de bekötni az internetet, telefont szerezni, átlátni az egész család menetrendjét, na és valahol utána kezdhetek én saját munkám után menni. Ez körülbelül elég idő lesz a kisebb vízbe ugráshoz, azaz ahhoz, hogy elhiggyem, már tényleg megváltozott a színhely...
Persze nem én lennék, ha nem készülnék előre, soha nem voltam a várjuk ki mi lesz típus. Adatokat gyűjtök. Magamról és a leendő projektjeimről. Cégekről, tevékenységekről, kerületekről, sőt, még az otthoni kisgyerekes szülős életről is, hiszen az is csak és kizárólag itt voltam eddig. Lassan kristályosodik ki, hogy mi az, amit tenni kell, és mi az, amit tenni szeretnék, de nincs értelme, mert túlvállalnám magam. Komoly változásmenedzsmentet igényel a dolog, hogy a lehető legkevesebb késő bánat, nem így kellett volna csinálnom gondolat legyen a vége.
Biztos vagyok benne, hogy pár évtized múlva lesz majd ilyen szakma, amikor az országköltözések teljesen természetessé válnak a globalizáció miatt. Valami olyan neve lesz, hogy országköltözési stratégiacoaching. Csak figyeljétek meg. :D
Amikor ezt így mind végiggondoltam, meg a saját személyiségemet, akkor rájöttem, hogy ezt a visszaköltözést nem közelíthetem meg úgy, mint az idejövetelt. Ide úgy jöttem, hogy a neten előtte már feltérképeztem azokat a helyeket, amik érdekeltek munka szempontjából, és szinte azonnal el is kezdtem a keresést, miközben hatszáz másik dolgot is kitaláltam magamnak, mert nem is én lennék, ha nem így csináltam volna. Hasonló módszerrel kezdtem neki a visszaköltözésnek, abban a tudatban, hogy oda legalább nem a sötétben tapogatózom, hiszen ismerem az országot. Igaz is, meg nem is. Ismerem a kommunikációs kultúrát, amit itt tapasztalás alapján tanultam ki. De nagyon sok minden változott ám, ez az internetes kutatkodásaimból is meglátszik. Rengeteg új hely, módszerek beáramlása jellemző, stratégiák, amik hat éve még sehol nem voltak...jó is és rossz is mindez a hazamenőnek.Ez az első módszer nem vált be, változtatnom kellett a hozzáállásomon.
Már nemcsak magamra kell gondolnom, a gyerek az első. Neki kell egy megfelelő helyet találni, segíteni a beilleszkedésben, és ha ez már sínen van, akkor kissé összerendezni azt a helyet, ahol lakunk majd, megismerni egy csöppet a környéket, apróság, de bekötni az internetet, telefont szerezni, átlátni az egész család menetrendjét, na és valahol utána kezdhetek én saját munkám után menni. Ez körülbelül elég idő lesz a kisebb vízbe ugráshoz, azaz ahhoz, hogy elhiggyem, már tényleg megváltozott a színhely...
Persze nem én lennék, ha nem készülnék előre, soha nem voltam a várjuk ki mi lesz típus. Adatokat gyűjtök. Magamról és a leendő projektjeimről. Cégekről, tevékenységekről, kerületekről, sőt, még az otthoni kisgyerekes szülős életről is, hiszen az is csak és kizárólag itt voltam eddig. Lassan kristályosodik ki, hogy mi az, amit tenni kell, és mi az, amit tenni szeretnék, de nincs értelme, mert túlvállalnám magam. Komoly változásmenedzsmentet igényel a dolog, hogy a lehető legkevesebb késő bánat, nem így kellett volna csinálnom gondolat legyen a vége.
Biztos vagyok benne, hogy pár évtized múlva lesz majd ilyen szakma, amikor az országköltözések teljesen természetessé válnak a globalizáció miatt. Valami olyan neve lesz, hogy országköltözési stratégiacoaching. Csak figyeljétek meg. :D
2011. júl. 21. 8:34 - írta Phoebe
Mindenféle hírek röpködnek a hőhullámról, ami valóban itt van, legfeljebb kissé elferdítve (elfordítva).
Gondoltam itt az alkalom, hogy megemlítsem, hogy DC a nedves szubtrópusi éghajlati zónába tartozik. Ez mit jelent a gyakorlatban?
A tél általában enyhe, legalábbis jóval enyhébb a magyarnál, ugyanakkor hatalmas rekordmennyiségű hóesések sem ritkák erre (2010-es egy hétig tartó mizéria áram nélkül.)
(kép DC elővárosából az évszázad hóesése néven emlegetett rekordévben)
A tavasz viszonylag korán átvált nyárba, nem ritka az árpilisi koranyár, de az elmúlt hat évben ez sem volt minden évben egyforma.
(idei kép a városi állatkert metrómegállójánál)
A nyár rettenetes. Megérkezik a hatalmas pára, magas a hőmérséklet, és zeng a város: a cikádáktól, amelyek a fákon tanyáznak és nyár vége fele kezdenek hullani, ritka ronda állatok. Nyáron nem jó földszinti otthonban lakni, mert egészen elképesztő rondaságok laknak errefele, pókszerű szöcskék, nagy pókok, a poloskahullám is megérkezik a nyárral. Itt tényleg nem lehet megmaradni a légkondicionálás nélkül.
(Ragyogás és hőség, a Capitol előtt, 2010)
A nyarat kárpótolja az ősz, ami gyönyörű, és hosszan indiánnyár jellegű.Októberben is elképzelhető még az egy szál póló és halásznadrág variáció.Az esőzések inkább már novemberre jellemzők, az igazi hideg decemberben kezdődik, de nincsenek tartós mínuszok.
(A nemzet karácsonyfája, idén januárban, ez a nap nagyon hideg volt)
Ami nagyon furcsa, az utóbbi két évben kísérteties a hasonlóság az otthoni idővel.Nem feltétlenül fokokban (az itt mindig több), de ha otthon esik, akkor aznap itt is, ha lehűlés van, akkor itt is, ha nagy a meleg, akkor itt is, vagy ugyanakkor, vagy egy-két nap késéssel. Általánosságban elmondható, hogy a pára miatt a magyaroknak nem könnyű megszokni a klímát (én eleinte levegőért kapkodtam az első hetekben, a korai októberi 25 fokban, 2005-ben.)
Mások az allergének, sokkal erőteljesebb a pollenszennyezettség mert több a fa is, mások a virágok. A jó hír, hogy még az extraallergiások is kinőhetik az allergiagyógyszerüket pár év tartózkodás után (személyes tapasztalat).
Gondoltam itt az alkalom, hogy megemlítsem, hogy DC a nedves szubtrópusi éghajlati zónába tartozik. Ez mit jelent a gyakorlatban?
A tél általában enyhe, legalábbis jóval enyhébb a magyarnál, ugyanakkor hatalmas rekordmennyiségű hóesések sem ritkák erre (2010-es egy hétig tartó mizéria áram nélkül.)
(kép DC elővárosából az évszázad hóesése néven emlegetett rekordévben)
A tavasz viszonylag korán átvált nyárba, nem ritka az árpilisi koranyár, de az elmúlt hat évben ez sem volt minden évben egyforma.
(idei kép a városi állatkert metrómegállójánál)
A nyár rettenetes. Megérkezik a hatalmas pára, magas a hőmérséklet, és zeng a város: a cikádáktól, amelyek a fákon tanyáznak és nyár vége fele kezdenek hullani, ritka ronda állatok. Nyáron nem jó földszinti otthonban lakni, mert egészen elképesztő rondaságok laknak errefele, pókszerű szöcskék, nagy pókok, a poloskahullám is megérkezik a nyárral. Itt tényleg nem lehet megmaradni a légkondicionálás nélkül.
(Ragyogás és hőség, a Capitol előtt, 2010)
A nyarat kárpótolja az ősz, ami gyönyörű, és hosszan indiánnyár jellegű.Októberben is elképzelhető még az egy szál póló és halásznadrág variáció.Az esőzések inkább már novemberre jellemzők, az igazi hideg decemberben kezdődik, de nincsenek tartós mínuszok.
(A nemzet karácsonyfája, idén januárban, ez a nap nagyon hideg volt)
Ami nagyon furcsa, az utóbbi két évben kísérteties a hasonlóság az otthoni idővel.Nem feltétlenül fokokban (az itt mindig több), de ha otthon esik, akkor aznap itt is, ha lehűlés van, akkor itt is, ha nagy a meleg, akkor itt is, vagy ugyanakkor, vagy egy-két nap késéssel. Általánosságban elmondható, hogy a pára miatt a magyaroknak nem könnyű megszokni a klímát (én eleinte levegőért kapkodtam az első hetekben, a korai októberi 25 fokban, 2005-ben.)
Mások az allergének, sokkal erőteljesebb a pollenszennyezettség mert több a fa is, mások a virágok. A jó hír, hogy még az extraallergiások is kinőhetik az allergiagyógyszerüket pár év tartózkodás után (személyes tapasztalat).
2011. júl. 19. 15:39 - írta Phoebe
Azt hiszem, sokan követtétek Casey Anthony esetét, Tinkmara igazán részletesen beszámolt a skandalummal végződő gyerekgyilkosként valószínűsített anya felmentéséről.
Nos, a hölgy a héten szabadul ki a börtönből, és kész az új élete megkezdésére, három év vizsgálati fogság után. Nagy pénzeket fog szakítani, egyelőre az amerikai csatornák nem merik ezt kihasználni, mert túl nagy utálat övezi az antihőst, de a tengeren túlon már érdeklődnek iránta, egy millió dolláros gázsival szerepelhet egy showműsorban...Készülő filmről is csiripelnek a madarak.
Ugyanakkor Amerika legutáltabb emberének azért nincs ennyire könnyű dolga, Zenaida Fernandez Gonzales nemcsak egy fiktív babyszitter, akit kitalált magának Casey, és azt vallotta, hogy ez a kitalált személy bántalmazta a kislányt. Nincs olyan kitalált név, aminek ne lenne gazdája a valóságban, így az igazi Gonzales most egy eljárást indított Anthony ellen, a nevének bemocskolása miatt. A civil defamation suit egyik alapja majd az lesz, hogy Caseynek eskü alatt kell a történetet újra elmesélnie.
Ez pedig nem lesz ínyére Anthonynak, ezrek gyűlnek a Facebookon, akik gyűlölettel tekintenek rá, 43 000 a száma azoknak akik a Google-on az I hate Casey Anthony kulcsszóval kerestek, a twitterezők 67%-a küldött negatív csiripet a netre erről az ügyről.
Ami még ennél is felháborítóbb, legalább is számomra, a hölgy azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretne egy másik gyereket, akár újra terhes szeretne lenni, akár örökbe fogadni, mert amint ő nyilatkozott:"There are so many children that deserve to be loved". Árvák, rettegjetek....
(Forrás, ami alapján az írás készült: In Touch magazine)
Nos, a hölgy a héten szabadul ki a börtönből, és kész az új élete megkezdésére, három év vizsgálati fogság után. Nagy pénzeket fog szakítani, egyelőre az amerikai csatornák nem merik ezt kihasználni, mert túl nagy utálat övezi az antihőst, de a tengeren túlon már érdeklődnek iránta, egy millió dolláros gázsival szerepelhet egy showműsorban...Készülő filmről is csiripelnek a madarak.
Ugyanakkor Amerika legutáltabb emberének azért nincs ennyire könnyű dolga, Zenaida Fernandez Gonzales nemcsak egy fiktív babyszitter, akit kitalált magának Casey, és azt vallotta, hogy ez a kitalált személy bántalmazta a kislányt. Nincs olyan kitalált név, aminek ne lenne gazdája a valóságban, így az igazi Gonzales most egy eljárást indított Anthony ellen, a nevének bemocskolása miatt. A civil defamation suit egyik alapja majd az lesz, hogy Caseynek eskü alatt kell a történetet újra elmesélnie.
Ez pedig nem lesz ínyére Anthonynak, ezrek gyűlnek a Facebookon, akik gyűlölettel tekintenek rá, 43 000 a száma azoknak akik a Google-on az I hate Casey Anthony kulcsszóval kerestek, a twitterezők 67%-a küldött negatív csiripet a netre erről az ügyről.
Ami még ennél is felháborítóbb, legalább is számomra, a hölgy azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretne egy másik gyereket, akár újra terhes szeretne lenni, akár örökbe fogadni, mert amint ő nyilatkozott:"There are so many children that deserve to be loved". Árvák, rettegjetek....
(Forrás, ami alapján az írás készült: In Touch magazine)
No comments:
Post a Comment