2011. júl. 28. 0:06 - írta Phoebe
Vadnyugati napló foly.köv.
Ahogy említettem, beszámolok a meggazdagodási lehetőségekről: Las Vegasban. Komolyan véletlenül se vegyétek, főleg egy olyan embertől, aki életében először ült nyerőgép elé.:D
Az úgy volt, hogy a Stratosphere-ben szálltunk meg, ami leginkább a gomba alakú kilátótornyáról híres, ahonnan az egész várost látni, na meg a bungee jumping-ról, amit a tetejéről lehet végrehajtani, illetve szintén a tetején levő, a semmibe kimasírozó hullámvasútszerűségről. Mivel a kaszinótérbe 21 éven aluli nem tartózkodhatott, így meg kellett várnunk a gyerek alvásidejét, majd egymást váltva leosonni, és azért kicsit kipróbálni a kaszinó-feelinget.
Kemény nyolc dollár készpénzem volt, ezzel indultam el, és a 30 centes nyerőgépekkel próbálkoztam, kb úgy, mint Phoebe Las Vegasban, csak engem nem követett egy lurker:D.(Egy centes gépek már nincsenek, noha sokra még rá van írva, azokon is 20-30 cent egy játék. Szintén nincs olyan, hogy a pénz a gépből potyog az ember ölébe, vouchert ad ki, azt vagy vissza lehet váltani pénzre, vagy aktuálisan lehúzni a gépen, és visszaforgatni a játékba. )
(Friends: Phoebe és a Lurker (lurkernek nevezzük azt az embert, aki megy mások után és kifigyeli, hogy egy gép mikor onthatja a pénzt, és akkor csap le a gépre, ez a kaszinós jelentése, de lurker az is, aki követ a neten fórumokat, blogokat, de soha nem "szólal" meg)
Kétféle gépnél próbálkoztam, persze ott, ahol legkisebb volt a tét. A 8 dolláromból először 12, majd negyven lett...Ez volt a gyerek délutáni alvásideje...
A fejembe szállt a dicsőség, na meg hatalmába kerített a pénzvágy (nagyon furcsa érzés), és este is lementem, a negyven dollár felével, a hússzal. Ugyanazokhoz a gépekhez. Egyszerre csak valami 173 ingyenjátékot pörgetett nekem ki a Chinese Panda nevű slot, ezzel aztán kétszáz dollárt nyertem összesen. Tényleg nagyon endorfintermelő az érzés, hogy ömlik a pénz (virtuálisan), még akkor is, ha nem jelentős összeg, bár kétszáz dollárral már az itteni viszonyokhoz képest is sok mindent lehet kezdeni. Főleg elmerengeni, hogy bárcsak itt laknék, akkor minden héten beforgatnék valamennyit, és milyen jó keresetkiegészítés lehetne, elképzeltem nagyobb összegeket, meg mindenféle földi jót, aztán a kezem a bilibe ért...a szerencse elszállt, hiába minden, megszakadt a varázslat. Gondolom a játékszenvedélyben szenvedők ilyenkor nem hiszik el, hogy ez megtörténhet, amikor fél órája még világhódítónak érezhették magukat a gép boldog csilingelésétől...Nekem hamar jött a józanító belső hang, így abba is hagytam a játékot, és valóban igencsak pozitív egyenleggel távoztam, boldogan.
Nagyobb tétekkel játszó gépeken, ahol nagyobb a vihető nyeremény is, nem dollárokban, meg tíz dollárokban mérhető, véleményünk szerint már meg lehet bundázva a dolog, a férjem próbálkozott ilyenekkel, ha a párosra rakott, az összes páratlan kijött, ha a pirosra, tuti, hogy feketét dobott ki a gép és így tovább. Ő sem játszott el sok pénzt, nullán zárt.
Mivel az italok mindenütt ingyenesek, így a lerészegedett emberek elvesztik a kontrolljukat a dolgok felett, így lehet az, hogy nemcsak rengeteg részeg, de sok hajléktalan szerencsétlent is láttunk Las Vegas elegáns kaszinói körül őgyelegni, ők azok, akik elitták és eljátszották az összes pénzüket. (Na és egyesek még fokozhatják a dolgot egy gyors házasságkötéssel is:D.)
Egy biztos: aki azt állítja, hogy a pénz nem boldogít, annak vagy nagyon sok van, és mit sem számít neki, hogy ezt vagy azt megvehet, vagy még soha nem ült le egy nyerőgép elé, vagy leült, de nem nyert semmit...:D
2011. júl. 19. 11:54 - írta Phoebe
Vadnyugati napló, foly.köv.
Elhagytuk a kanyonokat, és utunkat Las Vegas felé vettük. Annyit hallottunk már erről a nevadai városról, és olyan nagy lelkesedéssel közeledtünk, hogy szinte ledöbbentünk, hogy mennyire mást vártunk, mint ami következett. Las Vegas nem más, mint egy oázis a sivatagban, az egyetlen hely, ahol az amerikaiak legálisan szerencsejátékozhatnak, az összes többi államban ez nem megengedett.
Két fontosabb része van, a Casino Strip és a Fremont Street.
A Freemont Street is casinókból áll, és az utca két oldala egy közös tetővel van összekötve, este pedig a tető neonfényekben villódzik, a tematika mindig változik. Az utca elejéről a végébe megy egy drót, amin lehet száguldani végig egy kis ugrással, ha valaki ilyen élményekre vágyik. Lehet vásárolgatni, és persze a kaszinókban bárhol ingyenesen besétálni és játszani.
A Casino strip már egy sokkal hosszabb séta, a kaszinók nagy része itt van, mindenhol van valami látnivaló és persze akárhol lehet játszani. Las Vegas showműsorai pedig világhírűek.
Nem csoda, hogy az amerikaiak nem mennek Európába, Las Vegasban létezik a mini Velence, ókori Róma, Párizs, Olaszország de ugrálhatunk az időben is, ókori Egyiptom, kalózélmények, és a témákban is, oázis a sivatagban (Sahara, ami nemrég zárt be),minden hotel úgy van megépítve, hogy egy témára fókuszál, ésazt legapróbb részleteiben utánozza. A hotelárak végtelenül alacsonyak (Floridában a csótánytól hemzsegő Super8 motel drágább, mint a Stratosphere) ugyanakkor a szobák minimum három csillagos szinten vannak.
 |
| Üzletek a The Venetianban |
És hogy lehet-e nyerni Las Vegasban? Erről fogok írni a következő posztban.
2011. júl. 12. 13:15 - írta Phoebe
Vadnyugati napló, új fejezet:D.
Mielőtt majdnem végleg elhagynánk a vadnyugat természeti szépségeit, és irány lenne Las Vegas és a városi élmények, még egy utolsó bejegyzést szeretnék szánni az indián művészetnek, azon belül is néhány jellegzetes tárgynak.
A leginkább a különböző méretű, fából készült, színes, néha csúnya grimaszú, máskor mókás, szép anyagokat és mintázatokat felvonultató kachinák bűvöltek el.
A kachina szó egyaránt jelöli a törzsi táncost és a táncost reprezentáló babát, a hopi és a pueblo indiántörzsek kultúrájában. A kachina jelent jó szellemet is, aki az esőket hozza el a vidékre. Több mint 200 fajta kachina van, mindegyiknek más a szerepe az indián hiedelemkörben. Júliusban, a száraz időszakban szoktak kachina-ceremóniákat tartani, hogy megidézzék a szellemeket, a férfiak öltöznek be színes maszkokba és ruhákba. A gyerekek hisznek a kachinákban, és kapnak is ilyen babákat, ez a vallásos nevelésük része.
Manapság a kachinák kikerültek az ajándékboltok polcaira is, hiszen a kíváncsi turisták meglehetősen jó pénzt fizetnek egy-egy figuráért, és a nagyobb figurák ára a felhasznált természetes anyagok és az eredetiség miatt (nem made in China!) csillagászati. Láttam ötszáz dolláros(100 ezer forintos) figurát is...Az indiánok nem szívbajosak, ha a saját portékáik értékesítéséről van szó. Ez érthető is, hiszen nagyon nehéz kürülmények közt élnek, és a művészetükből befolyó összeg igen sokat jelent.
A kachinák valóban helyi, Utahban vagy Arizónában elérhető tárgyak. Sokkal elterjedtebbek, szinte az összamerikai kultúra részei, még a dollárboltokban is kaphatók: az álomfogók. Eleinte nem tudtam, hogy a kulcstartóként is árult furcsa dísz micsoda. Itt aztán se szeri se száma a ennek a dísznek. Egy hagyományos esetben fűzfavesszőből készült kört fonállal vagy bőrszalaggal körbetekernek, majd körbeszőnek, a kör aljára pedig madártollak kerülnek. A tradíció szerint a gyerekek ágya fölé kell aggatni ezeket, hogy a szövevényen a jó álmok átjöhessenek, és a rossz álmok fennakadjanak.
Nagy barátja vagyok a fazekasságnak, és mindig örömmel fedezem fel az új megoldásokat, új fomákat. A indián fazekastárgyak közül az úgynevezett esküvői vázák tetszettek legjobban. A navajo törzsre jellemző ez a vázaforma, két szára van, amely össze van kötve egy fogóval. A két szár jelképezi a két életet, mely eggyé lesz. Az esküvőn bort isznak belőle, a "közös bort", a menyasszony az egyik végéből, a vőlegény a másik végéből iszik.
Néhány képet hasonló tárgyakról ide töltöttem fel.
2011. júl. 6. 9:02 - írta Phoebe
A Zion Nemzeti Park a többi látványos kanyonhoz képest nem nyújtott különösebb áll-leesős élményt.
Adott valami mást, amit nem lehet egy szóval megfogalmazni: édenjelleg, nyugalom, béke, védettség, angolul pedig a sanctuary szó ugrott be (de a Logan futása elég sokat rontott rajta, mióta láttam azt a gyurmafilmet a hetvenes évekből, ami ugyan korszakalkotó volt,de a mai technikai feltételek mellett már inkább röhej kategória, azóta a sanctuary szó sokat vesztett számomra a hangulatából).Még a benne futó folyócskának is ilyen neve volt:Virgin. A Zion szó jelentése: menedékhely. Tényleg ilyen volt a park, mint egy utolsó mentsvár, vissza a természetbe.
Ami nagyon tetszett itt, hogy ugyan a többi nemzeti park is kínált shuttle, azaz helyi körjárat lehetőséget, addig a Zionban ez kötelező volt. Azaz autóval be lehetett menni a völgyben levő Visitor Centerig, de onnan bizony csak a helyi busszal lehetett tovább menni, vagy gyalogosan. Ezzel a természetet akarják megkímélni a látogatók kipufogógázaitól. Az egész kanyonrendszerben nagyon komoly természetvédelmi intézkedések és felhívások vannak, és ezt a látogatók is maximálisan komolyan veszik.
Érdekesnek találtam a Zion növényvilágát is, amolyan a kontinentális éghajlatra jellemző fái és bokrai közt időnként előfordult egy kaktusz, emlékeztetve a látogatót, hogy a Menedékhely mégiscsak Utahban van.
Érdemes ide kattintani, egy virtuális sétára (Angels Landing eHike), itt pedig fotógalériákat lehet megnézni.
Fun Ride
...azaz az útinapló folytatódik.A Monument Valleyből Page városába mentünk, amelyet több természeti szépség is körbevesz, a kisváros a turizmusból él, noha magában a városban nem sok érdekesség van.
Innen vezetett az utunk a Lake Powell-hez, ami valójában a Colorado duzzasztógátja Arizona és Utah határán.Képeket itt tudtok megnézni.
Ezután jött az általam várva várt túra, az Antelope Canyon megtekintése. Ez az egyetlen kanyon, amiről előzetesen kicsit jobban tájékozódtam, és annyira gyönyörű volt a képeken is....pontosan, mint a valóságban.
Az Antelope Canyon úgynevezett slot canyon, azaz nagyon szűk, mély, kacskaringós, vízfolyás és eródálás által létrejött csodálatos hely. A vadnyugaton több ilyen is létezik, a legfényképezettebbnek az Antelope számít. A slot canyon jellemzője, hogy kb egy méter vagy ennél is kevesebb a szélessége, de legalább harminc méter mély.Valahogy úgy lehet elképzelni, mint egy felül nyitott szűk alagutat. Általában puha kőből, homokkőből vagy mészkőből áll össze, de bazaltból és gránitból is kialakultak ilyenek. Nagyon veszélyesek lehetnek az ilyen kanyonok egy nagy esőzéskor. A kacskaringós belső formáit pontosan az esőzések alatt leeső hömpölygő vízáradat alakítja ki.
Az Antelope Canyon nagy élmény, a mélysége miatt hűvös van, és csodálatosan "hullámzanak" a falán az egyes homokkő rétegek.
A kanyon akusztikája is kiváló, vezetőnk navajo fuvoláján szépséges dallamokkal szórakoztatott minket. Valaki másnak is megtetszett a fuvola...
Elég nehéz odabent fényképezni, de a srác ehhez is nagyon értett, és mindenkinek szívesen segített képeket készíteni. Az egyes képződményeknek nevük is volt, ez itt pl az indiánfőnök arca, látjátok?
Igazából mégsem erre fogok emlékezni mondjuk tíz év múlva, hanem a módra, ahogyan oda eljutottunk.... Az Antelope Canyon a Navajo indiánoké, és ők szerveznek utakat oda, ugyanis a sivatag kellős közepén van, és mint kiderült, beautózni sem egyszerű....
A terepjáróra kb 1o-15 ember fér fel, minket a gyerek miatt előre ültettek a vezető mellé, és közölték, hogy az gyerekülést vegyük ki a kocsinkból, és szereljük be a terepjáróba, amiért a férjem morgott is, de végül rendesen beszerelte a gyerekülést. Az indiánok a törvényre hivatkoztak, de volt más okuk is... Ahogy letértünk a rendes autóútról, egyszercsak a sivatagban találtuk magunkat. Azt gondolná az ember, hogy a homokon vezetni nem nagy művészet....Akkorákat lökött az autón, hogy csakhamar az autó plafonjára felkenve találtuk magunkat, és mi legalább zárt térben voltunk, de akik hátul ültek, csak egy rúdba tudtak kapaszkodni, és imádkozni, hogy ki ne essenek.
Minden pillanatban vártam, hogy mikor esik darabjaira az autó, és mi lesz velünk a semmiben, de a srácot nem zavarta a helyzet, már nem emlékszem, melyik alkatrész az, amit kéthetente szoktak cserélni a kocsiban...mert addig bírja ezeken az utakon.
A négyévesem élvezte legjobban az utat, oda-vissza hangosakat kacagott, és alig várta, mikor kijöttünk a kanyonból, hogy megint jöjjön a "fun" ride. Bizony elkelt a jól beerősített gyerekülés...
Néhány további képet ide töltöttem fel.
Egy biztos, nagy élmény a sivatag, de nem szőke, fehérbőrű népségnek találták ki. Page városának a kórházát is sikerült este meglátogatni, még az Antelope előtt egy homokvihar jellegű szél felkaristolta a szemem, ami aztán nagyon fájt. Másnap ki volt az, akire egy nagy adag homok szóródott felülről a kanyonban? 15 emberből, igen, pontosan én...:)
A Navajók földjén
2011. jún. 27. 20:01 - írta PhoebeElőször is elnézést a blogolvasóktól a ritkább posztokért, de ez most egy ilyen időszak lesz. Pakolás-előkészület: kisebb "adagokban" a lakás átfésülése, kidobás, eladás, átnézés, merengés, cipekedés. Nem akarom ezzel untatni a kedves olvasót.
Elmaradtam a vadnyugati naplóval, valahol ott, hogy útban a Monument Valley fele mennyi szépséget lehet látni a kocsiból is. Most a Monument Valley-ről és az ott lakó őslakos indiánokról, a Navajo (ejtsd:navahó) törzsről fogok beszámolni.
A Monument Valley Arizona és Utah határán elhelyezkedő terület, melynek leglátogatott, John Wayne filmekből ismert része Utah-ban van. A növényzet nagyon csekély, sivatagos a terület, és az életkörülmények eléggé zordak, így szinte kizárólag az őslakosok tudnak megélni itt.
A Navajo és Apache törzsek északról vándoroltak ide, Alaszka és Kanada felől. Magukat diné-nek hívják, ez navajo nyelven annyit tesz:emberek.
A Navajók összesen 165, 673-an élnek itt, a lakosság átlagéletkora 24 év, ami eléggé meglepő.Az átlagos család négytagú, és a teljes komfortnélküli mondhatni viskószerű házak aránya 32%. Telefon nélküli háztartások itt 6o%-ban találhatóak meg. Az emberek 4o% százaléka a szegénységi szint alatt él.A lakosság kicsit több, mint felének van érettségije, ez az elmúlt 25 év alatt lekövetett statisztikával kimutatott eredmény.Saját nyelvüket nagy számban beszélik, a 18 év feletti lakosság 83%-a, a 17 év alatti lakosság 57%-a. A fiatalok gyakran később kezdik az iskolát, mert segítik a családot az állattartásban, bárány, kecske, és lótartásból élnek a Navajók.
Az évek során azért sok háztartás modernizálódott, és telefon, sőt internet is elért ide, de az idősebb emberek még gyakran mindig ugyanolyan nomád és nagyon szerény körülmények közt élnek, ahogy hagyományosan megszokták.
Szerencsések voltunk, közelebbről is összeismerkedhettünk másnap egy Navajo sráccal, aki az Antelope Canyonba kalauzolt bennünket. Ő 19 éves, és most már Page városában él és dolgozik, de nagyon komoly fiatalember, amin aztán az élettörténete alapján nem is lehet csodálkozni. Víz és elektromosság nélküli, klasszikus Monument Valley-beli életet élt, többgenerációs családban. A napi vízért három mérföldet (4.8 km) kellett gyalogolni a semmiben.Oda és vissza... A gyerekkora nem a játszótéren, meg az oviban telt játékokkal, hanem az állatok közt, a sivatagban. Gyerekként segített az öregek ellátásában, és az állatok körül a szüleinek. Középiskolát már Page-ban végezte, és végtelenül boldog, hogy "nagyvárosi" életet élhet, noha Page eléggé kisvárosi valójában. Gyönyörű nótákat csalt elő érdekes, háromszög alakú sípjából. Azt mondja, csak azt fújja, amit belül érez, nem tanult zenélni.
A westernfilmek Mekkájáról ide töltöttem fel képeket. A "legfilmesebb" látvány pedig ez:
Egy nagyon drága hotelt is építettek ide, ami szerencsére nem csak a hotel lakói számára, hanem mindenki számára látogatható, onnan lehet ezt a látványt fotózni.
5o millió évnyi víz és szél eródáló munkájának köszönhető ez az elképesztő természeti jelenség. Az alkonyi és a reggeli fényben a legcsodálatosabbak, ahogy az árnyékok különböző szögekben vetődnek a pirosas földre.
A vadnyugat legnagyobb élménye a több ezer mérföld háborítatlan, vagy csak kissé ember által érintett természet.
No comments:
Post a Comment