Aaron a Metropolitan College of New Yorkon szerzett MBA-t, amely valaha a krémje volt a diplomáknak, ezen kívül egy Master'set szerzett vezetéstudományból.
25 évesen is egy évébe került állást találni, vagy túlképzett volt, vagy "high risk", azaz olyan több diplomás, aki hamar elhagyhatja a munkahelyet, ha kap jobb ajánlatot a HR szerint.
A most 42 éves férfi azt mondja, nagyon megbánta az MBA-be fektetett rengeteg pénzt és időt, jelenleg versenyezhet a 25 évesekkel, akik a Harvardon kapták ugyanezt a képesítést. Igen nehéz közel húsz év szakmai tapasztalattal 25 évesek mellett jópofizni, a munkáltatók nem gondolják a korából fakadóan, hogy olyan pörgős és újító lenne, mint a fiatal, akinek még esetleg nincs is tapasztalata...
***
A 31 éves Jen elmeséli, hogy a második master's-ét pedagógiából 2010-ben szerezte meg, noha az első is egy röhej, hogy van, abban a környezetben, ahol dolgozott. Elbocsájtásnál semmilyen előnnyel nem járt a képzettsége, őt ugyanúgy elküldték, ahogy a többieket. Tanári állást nem talált, így visszatért a marketing területre, ahol egy BA bőven elég lenne ahhoz, amit csinálnia kell.
***
"Amikor megszereztem a master's-em, már volt egy BA-m pszichológiából, ami túl általánosnak tűnt ahhoz, hogy munkát kapjak vele. A master's diplomámat már HR-ből szereztem, arra gondolva, hogy az üzleti életben hasznosítom az első végzettségemet is. Ekkor a két legjobb iskola egyikébe nyertem felvételt, és 120 ezer dolláromba került a képzés, de 2008-ban úgy gondoltam, hogy majd jól fizető állással hamar fogok munkát találni és elkezdeni a törlesztést. Mire 2010-re végeztem az egyetemi csoportom fele hiába próbálkozott álláskereséssel.Két éve keresek, miközben frissen végzettekkel harcolok kezdő pozíciókért. Jelenleg három részmunkaidős állásban dolgozom:önkénteskedem egy helyi kórház személyzeti osztályán, videójáték oldal tartalommenedzsere vagyok, és igen, írógépeket tisztítok, igen, nem tévedés, írógépeket....Miközben van egy menő MA-m, ami senkit nem érdekel, és nem tudok tapasztalatot szerezni és elhelyezkedni a szakmámban, ráadásul úszom az adósságban."
***
"38 éves vagyok, klinikai szakpszichológusi végzettséggel, mind BA mind MA képesítéssel, noha ez utóbbi esetében betegség miatt a kötelező gyakornoki programot nem tudtam teljesíteni, így ezt újra kell kezdenem ahhoz, hogy kézhez kapjam a diplomám.Eközben minimum 300 önéletrajzot küldtem szét más pozíciókra, ahol nem követelmény specifikus végzettség, eredménytelenül. Lassan egy éve, hogy sem személyzeti tanácsadásban, sem pszichológusi területen nincs lehetőségem, de még éttermi menedzser munkára sem vesznek fel, hiába próbálkozom. Gyakorlatilag a kreditkártyámból élek, lassan 25 ezer dollárt halmozva fel adósságként, ehhez jön a 60 ezer amibe a képzésem került...Nemcsak a rengeteg költség miatt bánom, hanem mindazért a nagyon komoly munkáért, amit belefektettem a pszichológusi képzésbe. Ha újra kezdhetném, egy egyszerű HR BA-nál megállnék."
***
A 47 éves Mary 18 éves pénzügyi tanácsadás után arra gondolt, hogy megvalósítja élete álmát, mindig is school counselor (magyarban ilyen nincs, kb iskolapszichológus és iskolai szocmunkás keveréke) akart lenni. A képzése elején már hallotta, hogy kevés az álláshely, így szakot váltott, community counselor-ra ( ez pedig pszichológus és egy szocmunkás keveréke), azonban ahhoz, hogy használni is tudja végzettséget, egy engedélyre van szüksége (state licence) melynek kiváltásához szupervízióval ledolgozott két év szükséges, és persze pénz....Mary még mindig nem mondott le az álmáról, bár egyre messzebbre úszik, mert nem állnak szóba képzésüket még végző diákokkal, amikor rengeteg most az állástalan végzettséggel már bíró jelentkező.
***
42 éves vagyok, BA végzettséggel kémiából és mikrobiológiából, MA végzettséggel molekuláris biológiából. 4 éve munka nélkül, összesen öt interjúra hívtak be több száz önéletrajz kiküldése után.
Kínomban visszatértem középiskolás hobbijaim egyikéhez, a fafaragáshoz. Olyan fákat hasznosítok újra, amelyek speciális betegségben szenvednek, felhasználva a kémiai tudásomat, művészi darabokat teremtve.
***
Miközben e sorokat fordítom át magyarra, több év külföldi magas színvonalú munkatapasztalattal, több végzettséggel magam is kiküldtem már több száz önéletrajzot, nagyon minimális feedback-kel, így visszairatkoztam az egyetemre, remélve, hogy a sokadik végzettségemmel esetleg el tudok majd helyezkedni bejelentett teljes munkaidős állásban, szakmában, munkatapasztalatnak megfelelő pozícióban. Addig ha éppen van, nyelvtanfolyamokat tartok. Voltam én is olyan állásinterjún, ahol az interjúztató kislány jobban zavarban volt tőlem, mint én a ténytől, hogy egy nálam minimum 10 évvel fiatalabb, minimális munkatapasztalattal fog dönteni esetleg a sorsomról. DC-ben a válság szele sem csapott meg, mert annyira speciálisnak számított amit csináltam, hogy amíg vissza nem tértem, csak hallottam a válságról. Azóta a bőrömön érzem, ráadásul érzem azt is, amivel soha nem szembesültem, a harmincas éveim közepén öreg vagyok a munka itteni világában.
Thursday, January 31, 2013
Tuesday, January 29, 2013
Sex & Dating, episode 1.
Minden valamirevaló amerikai városnak van webes oldala, ahol az érdeklődők képet kaphatnak a látnivalókról, kulturális eseményekről, kis történelmi betekintést nyerhetnek a város életébe, főbb vásárlással kapcsolatos tudnivalókat olvashatnak, vagy éppen az éjszakai életről szerezhetnek több információt.
Nagyobb városoknál külön szekciót alkot az oldalon a Sex &Dating valamit a Gay&Lesbian rovat, amin eleinte igencsak megdöbbentem, de aztán hamar rájöttem DC-ben élve (a világ egyik legnagyobb gayparadicsoma), hogy a szexualitás nem rejtegetnivaló dolog errefele, így aztán nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy a nagyobb városok információs oldala bizonyos értelemben talán túlzottan is informatív.
New York ebből a szempontból még viccesebb, van például egy olyan rovat, amelynek most ez a címe (azért most, mert mindig más a kérdés az utcai felmérésekben):
Street survey: What sexual activity have you done in New York that you wouldn't have considered doing before you moved here?
Azaz: Milyen szexuális tapasztalattal gazdagodott New Yorkban, amit, mielőtt ide költözött volna, soha nem akart volna kipróbálni?
Az interjúalanyok egy Playboyt tartanak az arcuk elé, és a képük alatt olvasható néhány soros vallomás.Némelyik, hogy finom legyek eléggé szókimondó...:)
A Sex&Dating rovat arra is jó, hogy egy város egészen érdekes vállalkozásait, üzleteit is megismerjük. Vagy, hogy megtudjuk, milyen eseményeket szerveznek a témában, mit tudnak még kitalálni? Meglehetősen sok olyan ötletet, ami elképesztő,fantasztikus, akárcsak a város maga.
Itt van például a Sex-Air Championship, amely hasonlóan működik a léggitározáshoz, a bajnokjelöltek a levegővel szexelnek, és igyekeznek a közönség számára minél jobban megjeleníthetővé tenni képzeletbeli partnerüket. Természetesen zsűri is van, és az értő közönség választja ki a végső győztest.
A szextematikájú tanfolyamoknak is nagy a közönsége, ilyen lehet például az orális szextechnika tanfolyam...vagy éppen a tantrikus szex tanfolyam, esetleg a lap-dance workshop... Egy résztvevő elmeséli, hogy egyedül érkezett, végül egy nálánál egy évtizeddel idősebb hölggyel gyakorolta a technikákat.
Muszáj bemásolnom ide az orális kényeztetős tanfolyam szövegét, egyszerűen elképesztő, hogy amikor valakinek megszületik a fejében egy ilyen ötlet, nem veti el, hanem meg is hirdeti, és üzlet lesz belőle:
Ask any man and he is likely to agree: Given the high demand for blow jobs, great ones are in surprisingly short supply. Experts will walk you through various approaches, introduce explosive tricks (hint: it's all in the breathing) and recommend toys, such as the Shhhh Blindfold ($20), to enhance the sensations of your newfound oral-pleasure skills. Various locations(...)
A szexpartyk egyik igen érdekes fejezete a Sugar Daddy party, amely azt hiszem Magyarországon még kimerítené az "öreg kecske is megnyalja a sót" mondást, és elég nagy felháborodást váltana ki. Odakint igenis van egy kereslet és van egy kínálat, és senki nincs lekurvázva azért, mert mondjuk a tanulmányait luxuskörülmények közt akarja végezni, amit az apja helyett a cukros bácsi fizet, bizonyos szolgálatokért...Egy komoly randioldal van már a témában, ahol a kölcsönösen hasznos kapcsolatok keresői megtalálhatják egymást, mindenféle előítélet nélkül. Az élő rendezvényen még egyszerűbben köttetnek megállapodások. Hogyan? Szimpátia alapján. Valahol persze szóba kerül az összeg, amire a lánynak szüksége van, majd a férfi és a lány együtt megtárgyalják, hogy ezért az összegért mit várnak el egymástól.
New Yorkban biztosan nem lehet unatkozni...:)
folyt köv.
Nagyobb városoknál külön szekciót alkot az oldalon a Sex &Dating valamit a Gay&Lesbian rovat, amin eleinte igencsak megdöbbentem, de aztán hamar rájöttem DC-ben élve (a világ egyik legnagyobb gayparadicsoma), hogy a szexualitás nem rejtegetnivaló dolog errefele, így aztán nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy a nagyobb városok információs oldala bizonyos értelemben talán túlzottan is informatív.
New York ebből a szempontból még viccesebb, van például egy olyan rovat, amelynek most ez a címe (azért most, mert mindig más a kérdés az utcai felmérésekben):
Street survey: What sexual activity have you done in New York that you wouldn't have considered doing before you moved here?
Azaz: Milyen szexuális tapasztalattal gazdagodott New Yorkban, amit, mielőtt ide költözött volna, soha nem akart volna kipróbálni?
Az interjúalanyok egy Playboyt tartanak az arcuk elé, és a képük alatt olvasható néhány soros vallomás.Némelyik, hogy finom legyek eléggé szókimondó...:)
A Sex&Dating rovat arra is jó, hogy egy város egészen érdekes vállalkozásait, üzleteit is megismerjük. Vagy, hogy megtudjuk, milyen eseményeket szerveznek a témában, mit tudnak még kitalálni? Meglehetősen sok olyan ötletet, ami elképesztő,fantasztikus, akárcsak a város maga.
Itt van például a Sex-Air Championship, amely hasonlóan működik a léggitározáshoz, a bajnokjelöltek a levegővel szexelnek, és igyekeznek a közönség számára minél jobban megjeleníthetővé tenni képzeletbeli partnerüket. Természetesen zsűri is van, és az értő közönség választja ki a végső győztest.
A szextematikájú tanfolyamoknak is nagy a közönsége, ilyen lehet például az orális szextechnika tanfolyam...vagy éppen a tantrikus szex tanfolyam, esetleg a lap-dance workshop... Egy résztvevő elmeséli, hogy egyedül érkezett, végül egy nálánál egy évtizeddel idősebb hölggyel gyakorolta a technikákat.
Muszáj bemásolnom ide az orális kényeztetős tanfolyam szövegét, egyszerűen elképesztő, hogy amikor valakinek megszületik a fejében egy ilyen ötlet, nem veti el, hanem meg is hirdeti, és üzlet lesz belőle:
Ask any man and he is likely to agree: Given the high demand for blow jobs, great ones are in surprisingly short supply. Experts will walk you through various approaches, introduce explosive tricks (hint: it's all in the breathing) and recommend toys, such as the Shhhh Blindfold ($20), to enhance the sensations of your newfound oral-pleasure skills. Various locations(...)
A szexpartyk egyik igen érdekes fejezete a Sugar Daddy party, amely azt hiszem Magyarországon még kimerítené az "öreg kecske is megnyalja a sót" mondást, és elég nagy felháborodást váltana ki. Odakint igenis van egy kereslet és van egy kínálat, és senki nincs lekurvázva azért, mert mondjuk a tanulmányait luxuskörülmények közt akarja végezni, amit az apja helyett a cukros bácsi fizet, bizonyos szolgálatokért...Egy komoly randioldal van már a témában, ahol a kölcsönösen hasznos kapcsolatok keresői megtalálhatják egymást, mindenféle előítélet nélkül. Az élő rendezvényen még egyszerűbben köttetnek megállapodások. Hogyan? Szimpátia alapján. Valahol persze szóba kerül az összeg, amire a lánynak szüksége van, majd a férfi és a lány együtt megtárgyalják, hogy ezért az összegért mit várnak el egymástól.
New Yorkban biztosan nem lehet unatkozni...:)
folyt köv.
Thursday, January 24, 2013
Származás - szemléletkülönbségek
Minden ország szereti magáénak tudni a kiválóságokat, a magyarok ezzel élen járnak, mindenkit, aki magyar származású, de nem él Magyarországon és híres, sikeres ember, az ország büszkeségének tekintik. Nincs is ezzel semmi baj, csak tudni kell, hogy nem biztos, hogy a világ szemében is azonosítják Magyarországgal ezt a pozitív személyiséget. Gyakran olyanokat is magyarnak szeretne tudni a közvélemény, akik magukat egyáltalán nem identifiálják magyarnak, mert mondjuk Amerikában születtek és ott is nőttek fel. A magyarok ezt értetlenkedve fogadhatják, hiszen a híresség szülei magyarok, akkor ő is az!
Miért van ez a kettősség?
A kettősség a két ország jogi szabályozásából és felfogásbeli különbségéből dódik.
Amerikában a föld számít. Aki amerikai földön születik, az automatikusan amerikai állampolgár.Mindegy, hogy a szülei honnan jöttek, milyen nemzetiségűek. Hiszen mindenki jött valahonnan, így nem lehetne nemzeti öntudatot építeni, ha a származási országhoz való identitáshoz ragaszkodnának az emberek. Ez egyszerű túlélési stratégia volt annak idején, hogy el kell szakadni. Ahogy az újabb generációk megszülettek, nekik már semmi kötődésük nem volt a szülők országához, legfeljebb hallomásból ismerték, gondoltak rá jó szívvel.
Így aztán egy amerikai esetleg elmondja, hogy apja olasz származású vagy német származású az anyja, de ő magát sem olasznak, sem németnek nem tekinti, ő amerikai.Ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődik az olasz vagy német kultúra iránt, de nem táplál semmilyen hazafias érzelmeket apja és anyja származási országa iránt.
A másik, amitől valaki amerikai lesz, az a hosszútávú ott élés. Sok magyar származású tudóst az amerikaiak egyszerűen amerikainak tartanak, hiszen ott élte le az életét, ott alkotott, jöttek az eredményei, és a legtöbb esetben ott is halt meg.
A magyarok másképp gondolkodnak, itt nem a föld számít, hanem a szülők származása. A lányomat is automatikusan anyakönyvezték, akkor is, ha nem itt született, hiszen szülei magyarok, akkor ő is.
Itt, mivel a társadalom 90%-ban homogén, kevés a bevándorló, nem is igazán téma ez, hacsak nem számítjuk az etnikai felhangokat (márpedig ettől a blogtól ez igen távol áll.) Ez a szemléletbeli különbség okozza, hogy a külföldön karriert csináló ismert embereket a magyarok továbbra is magyarnak tartják, míg az amerikaiak legfeljebb sejtik, hogy magyar származású, (az esetek nagy részében nem), nálunk a föld számít.
A kérdés filozófiailag is érdekes. Azt gondolom, hogy egy második generációs külhonban született és felnevelkedett ember már semmiképpen nem magyar, legfeljebb a szülei voltak azok.
Az érdekesebb kérdés, mi a helyzet az első generációs tudóssal, aki mondjuk Magyarországról menekült el/vándorolt ki, és munkássága egésze Amerikához kötődik, ott is hal meg? Mi a szempont?Számít-e, hogy gyerekként került-e ki, vagy felnőttként vándorolt ki? Hiszen a gyerekkor ilyen szempontból vízválasztó, amiben felnövünk, azt nehéz levetkőzni. (Az öt éves kislányomat, ha megkérdeztem Amerikában, hogy ő amerikai-e vagy magyar, akkor rávágta, hogy amerikai, hiszen egy kicsi gyerek amiben él, azzal azonosul, aztán ahogy visszajöttünk Magyarországra elbizonytalanodott az amerikaiságában, és most már gyakran mondja, magyar, és inkább megszokásból, hogy amerikai.) De vissza a hipotetikus tudósra. Külföldön lesz híres, és nem szándékozik visszatérni Magyarországra. Kié marad ez a tudós? A magyaroké?A választott hazájáé?
Ti mit gondoltok?
Miért van ez a kettősség?
A kettősség a két ország jogi szabályozásából és felfogásbeli különbségéből dódik.
Amerikában a föld számít. Aki amerikai földön születik, az automatikusan amerikai állampolgár.Mindegy, hogy a szülei honnan jöttek, milyen nemzetiségűek. Hiszen mindenki jött valahonnan, így nem lehetne nemzeti öntudatot építeni, ha a származási országhoz való identitáshoz ragaszkodnának az emberek. Ez egyszerű túlélési stratégia volt annak idején, hogy el kell szakadni. Ahogy az újabb generációk megszülettek, nekik már semmi kötődésük nem volt a szülők országához, legfeljebb hallomásból ismerték, gondoltak rá jó szívvel.
Így aztán egy amerikai esetleg elmondja, hogy apja olasz származású vagy német származású az anyja, de ő magát sem olasznak, sem németnek nem tekinti, ő amerikai.Ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődik az olasz vagy német kultúra iránt, de nem táplál semmilyen hazafias érzelmeket apja és anyja származási országa iránt.
A másik, amitől valaki amerikai lesz, az a hosszútávú ott élés. Sok magyar származású tudóst az amerikaiak egyszerűen amerikainak tartanak, hiszen ott élte le az életét, ott alkotott, jöttek az eredményei, és a legtöbb esetben ott is halt meg.
A magyarok másképp gondolkodnak, itt nem a föld számít, hanem a szülők származása. A lányomat is automatikusan anyakönyvezték, akkor is, ha nem itt született, hiszen szülei magyarok, akkor ő is.
Itt, mivel a társadalom 90%-ban homogén, kevés a bevándorló, nem is igazán téma ez, hacsak nem számítjuk az etnikai felhangokat (márpedig ettől a blogtól ez igen távol áll.) Ez a szemléletbeli különbség okozza, hogy a külföldön karriert csináló ismert embereket a magyarok továbbra is magyarnak tartják, míg az amerikaiak legfeljebb sejtik, hogy magyar származású, (az esetek nagy részében nem), nálunk a föld számít.
A kérdés filozófiailag is érdekes. Azt gondolom, hogy egy második generációs külhonban született és felnevelkedett ember már semmiképpen nem magyar, legfeljebb a szülei voltak azok.
Az érdekesebb kérdés, mi a helyzet az első generációs tudóssal, aki mondjuk Magyarországról menekült el/vándorolt ki, és munkássága egésze Amerikához kötődik, ott is hal meg? Mi a szempont?Számít-e, hogy gyerekként került-e ki, vagy felnőttként vándorolt ki? Hiszen a gyerekkor ilyen szempontból vízválasztó, amiben felnövünk, azt nehéz levetkőzni. (Az öt éves kislányomat, ha megkérdeztem Amerikában, hogy ő amerikai-e vagy magyar, akkor rávágta, hogy amerikai, hiszen egy kicsi gyerek amiben él, azzal azonosul, aztán ahogy visszajöttünk Magyarországra elbizonytalanodott az amerikaiságában, és most már gyakran mondja, magyar, és inkább megszokásból, hogy amerikai.) De vissza a hipotetikus tudósra. Külföldön lesz híres, és nem szándékozik visszatérni Magyarországra. Kié marad ez a tudós? A magyaroké?A választott hazájáé?
Ti mit gondoltok?
Wednesday, January 23, 2013
Alkoss mackót!
Mivel január van még pár napig, és a hónap témájaként körbejártunk néhány használati tárgyat, amely a popkultúra része, semmiképpen nem kihagyható a Build-A-Bear, ez a viszonylag új (15 éves) őrület, amely során a Teddy mackók és társaik megint a népszerűség csúcsára jutottak.
Hogyan is? Egy egyszerű élménypedagógiainak is mondható ötlettel, beavatják a leendő mackógazdákat a gyártásba.
A Build-A-Bear üzletek kis gyárak is, persze úgy megtervezve, hogy minden színes, érdekes, gyerekméretű, az eladók pedig nemcsak gyerekszeretők, de mackórajongó, kézügyességgel rendelkező gyermeklelkű felnőttek.
A Build-A-Bear medvék, nyuszik és már plüssök jóval drágábbak mint bolti társaik, de a gyerek, aki egyszer saját plüssét létrehozta jóval tovább játszik vele a tapasztalatok szerint mint a készen kapott plüssökkel. Ahogy a szlogenje is mondja: "best friends are made".
A folyamat a következő:
1. Leendő állatka kiválasztása. Nemcsak mackók, hanem rengeteg más állat is készíthető, gyakran szezonális ajánlatok is vannak, pl karácsonykor a Rudolph The Rednose Reindeer. Az alapár 13-20 dollár, ami sok, és erre még rájön a készítésnél a költség, szóval nem olcsó mulatság. Ekkor a kiválasztott jószágnak csak a feje kerek, a többi része még csak egy darab anyag. Az alkotás folyamatát a boltban levő számítógépes tervezőkön előre meg lehet tervezni, még olvasni nem tudó gyerekek is megértik a programot. Ezt ki is lehet hagyni, és segítséget kérni az eladóktól. Ugyanitt lehet a születési anyakönyvi kivonatot elkészíteni.
2. Szívet és szót adsz. Kisválaszhat a leendő gazda egy szívet az állatkának, és az állat beszélni is tud egy kis kütyü segítségével, amit előre ki kell választani. A szívceremónia során az eladó egy kedves verset mond a szívhez, és megígérteti a leendő gazdival, hogy gondját viseli a játéknak. A szív és a hangszerkezet is fizetős, a szív ára bekerül egy charity programba. A gyerek maga teszi bele a szívet a mackóba-nyusziba stb, általában kellően megilletődve.
3. Feltöltés. Ez a rész elég vicces, van egy hatalmas poliészter töltőanyagos akvárium, ennek a végére kerül a plüss, és a dolgozó tölti fel, aszerint, hogy a gyerek puha (kevesebb anyaggal), vagy tömörebb fogásúra szeretné tervezni a medvét.
Amikor az állatkát feltöltik, az eladó összevarrja a hátánál, majd a gyerek elviheti a grooming stationhöz (nem tudok jobb szót), itt el lehet vele játszani, mintha megfürdetné, megszáríthatja, megfésülheti.
Ezután a szülő újra a zsebébe nyúlhat, ugyanis a plüssöket fel is lehet öltöztetni. Egészen komoly ruhatárat lehet vásárolni, sőt, bicikli és bukósisak is jár az ilyen jószágoknak, vagy éppen görkorcsolya.
A negyedik lépés tehát:
4. Felöltöztetés. Itt ne csak hagyományos ruhácskákra gondoljunk, hiszen lehet az a medve varázsló, vagy hercegnő, de van Mickey egér jelmez is. Határ a csillagos és meg a pénztárca...
5. A felöltöztetett medvét regisztrálni lehet a számítógépeknél, névvel együtt, és a születési bizonyítványát is itt lehet megtervezni, ezután fizet a szülő, megkapja a medvét, a papírját, a ruhákat és kiegészítőket egy speciális dobozban, a ruháknak még fogasuk is van...
A speciális dobozt otthon ki is lehet színezni.
A Build-A-Bear az 5-8 éves kislányoknál óriási siker, jól emlékszem, amikor kint éltünk, szomszédunk kisiskolás lányai éltek-haltak a Build-A-Bear macikért, hiszen olyan különlegessé és egyedivé válik a gyerek számára, hogy ő választhatja ki a "burkát", ő adhat szívet neki, vévignézi, hogyan lesz igazi figura a burkoból, és a kiegészítő szolgáltatások, mint öltöztetés, születési anyakönyvki kivonat, mind-mind a medve/nyúl/ oroszlán stb fontosságát emelik ki.
A trükk ebben van, egy ajándékba kapott Build-A-Bear maci ugyanolyan, mint a többi, semmivel sem lesz a gyereknek különlegesebb, de ha ott volt a "születésénél", sokkal fontosabb játékká válik.
Hogyan is? Egy egyszerű élménypedagógiainak is mondható ötlettel, beavatják a leendő mackógazdákat a gyártásba.
A Build-A-Bear üzletek kis gyárak is, persze úgy megtervezve, hogy minden színes, érdekes, gyerekméretű, az eladók pedig nemcsak gyerekszeretők, de mackórajongó, kézügyességgel rendelkező gyermeklelkű felnőttek.
A Build-A-Bear medvék, nyuszik és már plüssök jóval drágábbak mint bolti társaik, de a gyerek, aki egyszer saját plüssét létrehozta jóval tovább játszik vele a tapasztalatok szerint mint a készen kapott plüssökkel. Ahogy a szlogenje is mondja: "best friends are made".
A folyamat a következő:
1. Leendő állatka kiválasztása. Nemcsak mackók, hanem rengeteg más állat is készíthető, gyakran szezonális ajánlatok is vannak, pl karácsonykor a Rudolph The Rednose Reindeer. Az alapár 13-20 dollár, ami sok, és erre még rájön a készítésnél a költség, szóval nem olcsó mulatság. Ekkor a kiválasztott jószágnak csak a feje kerek, a többi része még csak egy darab anyag. Az alkotás folyamatát a boltban levő számítógépes tervezőkön előre meg lehet tervezni, még olvasni nem tudó gyerekek is megértik a programot. Ezt ki is lehet hagyni, és segítséget kérni az eladóktól. Ugyanitt lehet a születési anyakönyvi kivonatot elkészíteni.
2. Szívet és szót adsz. Kisválaszhat a leendő gazda egy szívet az állatkának, és az állat beszélni is tud egy kis kütyü segítségével, amit előre ki kell választani. A szívceremónia során az eladó egy kedves verset mond a szívhez, és megígérteti a leendő gazdival, hogy gondját viseli a játéknak. A szív és a hangszerkezet is fizetős, a szív ára bekerül egy charity programba. A gyerek maga teszi bele a szívet a mackóba-nyusziba stb, általában kellően megilletődve.
3. Feltöltés. Ez a rész elég vicces, van egy hatalmas poliészter töltőanyagos akvárium, ennek a végére kerül a plüss, és a dolgozó tölti fel, aszerint, hogy a gyerek puha (kevesebb anyaggal), vagy tömörebb fogásúra szeretné tervezni a medvét.
Amikor az állatkát feltöltik, az eladó összevarrja a hátánál, majd a gyerek elviheti a grooming stationhöz (nem tudok jobb szót), itt el lehet vele játszani, mintha megfürdetné, megszáríthatja, megfésülheti.
Ezután a szülő újra a zsebébe nyúlhat, ugyanis a plüssöket fel is lehet öltöztetni. Egészen komoly ruhatárat lehet vásárolni, sőt, bicikli és bukósisak is jár az ilyen jószágoknak, vagy éppen görkorcsolya.
A negyedik lépés tehát:
4. Felöltöztetés. Itt ne csak hagyományos ruhácskákra gondoljunk, hiszen lehet az a medve varázsló, vagy hercegnő, de van Mickey egér jelmez is. Határ a csillagos és meg a pénztárca...
5. A felöltöztetett medvét regisztrálni lehet a számítógépeknél, névvel együtt, és a születési bizonyítványát is itt lehet megtervezni, ezután fizet a szülő, megkapja a medvét, a papírját, a ruhákat és kiegészítőket egy speciális dobozban, a ruháknak még fogasuk is van...
A speciális dobozt otthon ki is lehet színezni.A Build-A-Bear az 5-8 éves kislányoknál óriási siker, jól emlékszem, amikor kint éltünk, szomszédunk kisiskolás lányai éltek-haltak a Build-A-Bear macikért, hiszen olyan különlegessé és egyedivé válik a gyerek számára, hogy ő választhatja ki a "burkát", ő adhat szívet neki, vévignézi, hogyan lesz igazi figura a burkoból, és a kiegészítő szolgáltatások, mint öltöztetés, születési anyakönyvki kivonat, mind-mind a medve/nyúl/ oroszlán stb fontosságát emelik ki.
A trükk ebben van, egy ajándékba kapott Build-A-Bear maci ugyanolyan, mint a többi, semmivel sem lesz a gyereknek különlegesebb, de ha ott volt a "születésénél", sokkal fontosabb játékká válik.
Tuesday, January 22, 2013
Öregjeink - szemléletkülönbségek
Érdekes beszélgetést folytattam egy amerikai ismerősömmel, aki hosszabb ideje él Magyarországon.
A magyar "csókolom" kapcsán jegyezte meg, hogy kissé paradoxonnak érzi ezt a tiszteletadó köszönést, amikor az öregek itt amolyan háziszolgává avanzsálódnak idősebb korukra, elvárás a nagymamák és nagypapák felé az unokákra való vigyázás, vagy a nagy kondér húsleves a családnak.
Elmondtam neki, hogy Magyarországon nincs pénz babyszitterre, így gyakorlatilag valóban elvárás marad a felnőtt gyerekek részéről, hogy a még jó egészségi állapotban levő szülő idős korában is segítség legyen. Sok idős ember nem is ágál ez ellen, hiszen annyira természetes ez itt ebben a miliőben. Ugyanígy természetes a szülők anyagi javainak megöröklése, és ezzel akár előre kalkulálás, ami Amerikában szocializált ismerősömnél szintén a nagyon furcsa kategória. Ahogy ő mondja, nem tartoznak a szülei semmivel neki, már felnevelték.
A magyar helyzetet ismerjük, részben anyagiak hiányából fakadóan, részben az idősek megítéléséből fakadóan alakult ki ez a szerepkör.
De milyen az amerikai?
Az amerikaiak nem öregszenek. Először is ez ott kezdődik, hogy a munkaerőpiacon sem lesz idejekorán öreg valaki, egy negyvenes ember épp a csúcson van és ott is tud váltani, nincsenek korkikötések az álláshirdetésekben. Nem várják a nyugdíjat, illetve nem úgy tekintenek rá, mint ahogyan Magyarországon, afféle itt a vége fuss el véle érzéssel. Sőt. Ott a nyugdíjnak nevezett félig önerős, félig állami juttatás nagyon hasonló életszínvonalat nyújt mint az aktív korban megkeresett pénz. Illetve igen jelentősek a megtakarítások ebben az életkorban már.
Sok nyugdíjast ismertem személyesen. Igen sokan még nyugdíjas korban dolgoztak, teljes munkaidőben, illetve rengeteg a részmunkaidős állás. Több nyugdíjas diákom volt, aki hetven fele vette a fejébe, hogy kéne tanulni a szülei nyelvét, amit ő soha sem tanult meg. Egyik ismerősöm exceltáblában vezette a napi dolgait, melyben nyelvóra, tenisz és egyéb elfoglaltságok kaptak helyet. Rengeteget utaznak, körutakon hemzsegnek a nyugdíjasok. Valóban aranykor ez, a gyerekek kirepültek, nagyon gyakori, hogy más államban élnek, így egy évben egyszer karácsonykor találkozik a család. Ebből a modellből is következik, hogy szinte minimális a mindennapos nagymama-nagypapaszerep.
Majdnem két évig éltem együtt a mindennapjaim egy részét egy kedves nyugdíjas társasággal, akikkel együtt fazekaskodtam. Nem érezni a korkülönbséget. Nagyon keveset beszélnek a betegségeikről, az egyikről már csak akkor derült ki, hogy kezdődő Alzheimere van, amikor mondta, hogy januártól Alzheimer workshopra jár, mert diagnosztizálták (nem kenik el a diagnózist, és megmondják a paciensnek, sőt fel is készítik hogy minél tovább lehessen önellátó), és ameddig még jól lesz szellemileg, addig gyorsan a spanyolt is elkezdi, így most kihagy egy szemesztert a fazekaskodásból...
Nagyon tudatosak, rengeteg felvilágosító ingyenes program van időskori problémákról, általában kórházak szervezik ezeket workshop formájában, így nem feltétlenül az orvos szava szent és sérthetlen (Magyarországon elképesztő az idős emberek tudatlansága a betegségeikről, ennek egyik része az, hogy a netet sem kezelik sokan, a laikusoknak írt orvosi könyvek pedig eléggé elavultak a könyvtárakban), hanem ők maguk is tisztában vannak egy-egy kórkép életmódbeli javításának lehetőségével.
Nagyon gyakori az idős ember a konditeremben, személyi edzővel, rengeteg idősebb élvezi a jógát és előnyös hatásait. Természetesen az idős korban is ugyanúgy vezetnek, ahogy fiatalabb korukban, imádnak vásárolni, és meg is van rá az idejük, nagyon gyakori a nagy társaságok látványa éttermekben. Úgy mondják, mindent, amit a munkás évek alatt esetleg kevésbé tudtak művelni, azt most bepótolják az arany évek alatt.
Igen sokan önkénteskednek szabadidejük egy részében. Ahogy egy ismerős hetvenes hölgy fogalmazott, szeretné visszaadni a helyi közösségnek azt, amit kapott.
A technikával azért nekik is nehéz lépést tartani. Természetesen használják a netet és az alapvető programokat, de az érintőképernyős mobilos 72 éves néni diákom azért tudott érdekességeket produkálni a telefonjával, igaz ez 2006-ban volt, azóta biztos megtanulta használni.
Ami a legmeglepőbb, hogy nagyon rugalmasak. Még tartózkodásunk elején kaptunk meghívást egy idős párhoz, inkább hetven felettiek mint alattiak voltak, és kissé szorongtunk is, miről fogunk mi beszélgetni velük? Meglepetésünkre az egész vacsora olyan volt, hogy semmilyen generációs szakadékot nem éreztettek velünk, abszolút partnerként bántak velünk, és nagyon informáltak voltak az aktuális eseményekről, illetve örömmel meséltek a házfelújításról, a legutolsó utazásukról, a végén kicsit mi éreztük nyugdíjasnak magunkat hozzájuk képest harmincon innen és túl.
Sokak szeretnek nagy vendégségeket csapni, kortársaikkal. Valóban nem jellemző a magyarországi több generációs családi (szinte kötelező jellegű) hétvégi látogatás, inkább a kortársaikkal töltik az időt. Szerintük ez így egészséges, mindenki élje az életét, szülő és felnőtt gyerek is külön.
A magyar "csókolom" kapcsán jegyezte meg, hogy kissé paradoxonnak érzi ezt a tiszteletadó köszönést, amikor az öregek itt amolyan háziszolgává avanzsálódnak idősebb korukra, elvárás a nagymamák és nagypapák felé az unokákra való vigyázás, vagy a nagy kondér húsleves a családnak.
Elmondtam neki, hogy Magyarországon nincs pénz babyszitterre, így gyakorlatilag valóban elvárás marad a felnőtt gyerekek részéről, hogy a még jó egészségi állapotban levő szülő idős korában is segítség legyen. Sok idős ember nem is ágál ez ellen, hiszen annyira természetes ez itt ebben a miliőben. Ugyanígy természetes a szülők anyagi javainak megöröklése, és ezzel akár előre kalkulálás, ami Amerikában szocializált ismerősömnél szintén a nagyon furcsa kategória. Ahogy ő mondja, nem tartoznak a szülei semmivel neki, már felnevelték.
A magyar helyzetet ismerjük, részben anyagiak hiányából fakadóan, részben az idősek megítéléséből fakadóan alakult ki ez a szerepkör.
De milyen az amerikai?
Az amerikaiak nem öregszenek. Először is ez ott kezdődik, hogy a munkaerőpiacon sem lesz idejekorán öreg valaki, egy negyvenes ember épp a csúcson van és ott is tud váltani, nincsenek korkikötések az álláshirdetésekben. Nem várják a nyugdíjat, illetve nem úgy tekintenek rá, mint ahogyan Magyarországon, afféle itt a vége fuss el véle érzéssel. Sőt. Ott a nyugdíjnak nevezett félig önerős, félig állami juttatás nagyon hasonló életszínvonalat nyújt mint az aktív korban megkeresett pénz. Illetve igen jelentősek a megtakarítások ebben az életkorban már.
Sok nyugdíjast ismertem személyesen. Igen sokan még nyugdíjas korban dolgoztak, teljes munkaidőben, illetve rengeteg a részmunkaidős állás. Több nyugdíjas diákom volt, aki hetven fele vette a fejébe, hogy kéne tanulni a szülei nyelvét, amit ő soha sem tanult meg. Egyik ismerősöm exceltáblában vezette a napi dolgait, melyben nyelvóra, tenisz és egyéb elfoglaltságok kaptak helyet. Rengeteget utaznak, körutakon hemzsegnek a nyugdíjasok. Valóban aranykor ez, a gyerekek kirepültek, nagyon gyakori, hogy más államban élnek, így egy évben egyszer karácsonykor találkozik a család. Ebből a modellből is következik, hogy szinte minimális a mindennapos nagymama-nagypapaszerep.
Majdnem két évig éltem együtt a mindennapjaim egy részét egy kedves nyugdíjas társasággal, akikkel együtt fazekaskodtam. Nem érezni a korkülönbséget. Nagyon keveset beszélnek a betegségeikről, az egyikről már csak akkor derült ki, hogy kezdődő Alzheimere van, amikor mondta, hogy januártól Alzheimer workshopra jár, mert diagnosztizálták (nem kenik el a diagnózist, és megmondják a paciensnek, sőt fel is készítik hogy minél tovább lehessen önellátó), és ameddig még jól lesz szellemileg, addig gyorsan a spanyolt is elkezdi, így most kihagy egy szemesztert a fazekaskodásból...
Nagyon tudatosak, rengeteg felvilágosító ingyenes program van időskori problémákról, általában kórházak szervezik ezeket workshop formájában, így nem feltétlenül az orvos szava szent és sérthetlen (Magyarországon elképesztő az idős emberek tudatlansága a betegségeikről, ennek egyik része az, hogy a netet sem kezelik sokan, a laikusoknak írt orvosi könyvek pedig eléggé elavultak a könyvtárakban), hanem ők maguk is tisztában vannak egy-egy kórkép életmódbeli javításának lehetőségével.
Nagyon gyakori az idős ember a konditeremben, személyi edzővel, rengeteg idősebb élvezi a jógát és előnyös hatásait. Természetesen az idős korban is ugyanúgy vezetnek, ahogy fiatalabb korukban, imádnak vásárolni, és meg is van rá az idejük, nagyon gyakori a nagy társaságok látványa éttermekben. Úgy mondják, mindent, amit a munkás évek alatt esetleg kevésbé tudtak művelni, azt most bepótolják az arany évek alatt.
Igen sokan önkénteskednek szabadidejük egy részében. Ahogy egy ismerős hetvenes hölgy fogalmazott, szeretné visszaadni a helyi közösségnek azt, amit kapott.
A technikával azért nekik is nehéz lépést tartani. Természetesen használják a netet és az alapvető programokat, de az érintőképernyős mobilos 72 éves néni diákom azért tudott érdekességeket produkálni a telefonjával, igaz ez 2006-ban volt, azóta biztos megtanulta használni.
Ami a legmeglepőbb, hogy nagyon rugalmasak. Még tartózkodásunk elején kaptunk meghívást egy idős párhoz, inkább hetven felettiek mint alattiak voltak, és kissé szorongtunk is, miről fogunk mi beszélgetni velük? Meglepetésünkre az egész vacsora olyan volt, hogy semmilyen generációs szakadékot nem éreztettek velünk, abszolút partnerként bántak velünk, és nagyon informáltak voltak az aktuális eseményekről, illetve örömmel meséltek a házfelújításról, a legutolsó utazásukról, a végén kicsit mi éreztük nyugdíjasnak magunkat hozzájuk képest harmincon innen és túl.
Sokak szeretnek nagy vendégségeket csapni, kortársaikkal. Valóban nem jellemző a magyarországi több generációs családi (szinte kötelező jellegű) hétvégi látogatás, inkább a kortársaikkal töltik az időt. Szerintük ez így egészséges, mindenki élje az életét, szülő és felnőtt gyerek is külön.
Tuesday, January 15, 2013
Hétköznapiból kuriózum
Itt ülök az utolsó Trader's Joe Pumpkin pancake-jeimmel, és elgondolkodom, milyen érdekes is az, ahogy az egykor hétköznapiból kuriózum válik.
Bizonyára mindenkinek van valami ragaszkodása egy-egy retrotárgyhoz, ami talán valaha az ő, vagy a szülei hétköznapjai részét jelentette, aztán kiment a divatból, de még esetleg a vitrinben féltő gondoskodással óvja, és időnként, amikor letörli róla a port, elgondolkodik az idő múlásán. Vagy éppen egy gyerekkori játék, ami időközben átkerült a saját gyerek játékai közé, azért szinte rákacsint az ember, ha szembejön
Így vagyok én az amerikai életem utolsó darabjaival. Annak idején még néhány kedvenc sütipor is bekerült a konténerbe, sőt még pár kedvenc konzerv is. Ezek a normális hétköznapi életben viszonylag gyors felhasználásra kerültek, és nem is gondolt velük az ember, hacsak éppen ki nem fogytak és újat kellett beszerezni belőlük.
Ahogy átkerültek velem a tengeren túlról ide, egy teljesen új szerepkörben találtam magam én is, meg az átmenekített ételeim is. Először is elképesztően fontos lett rajtuk a lejárati dátum. Hogy lehetőleg lehessen húzni az időt a lejáratig, azaz ne kelljen gyorsan elkészíteni a kedves ízeket, de nehogy lejárjon az étel és ki kelljen dobni, most, hogy már ereklyeszámba megy. Aztán, nem lehetett már az utolsó három sütiport bármikor megcsinálni, ahhoz kellett valami jeles nap...Az utolsó brownie például karácsonyra készült el.
Minden egyes elkészített süteményt az utolsó morzsájáig megettünk, nem volt olyan, hogy na, kicsit kiszáradt a vége, akkor kuka. Sőt, igazán figyeltünk az igazságos elosztásra is, hiszen a különlegessé vált ételből mindenkinek egyformán kell jutni.
Karácsonykor fogyott el az utolsó ilyen átmenekített étel is (januárban kaptam kettőt egy kedves ismerősömtől, de nem sejtettem, hogy fogom még valaha látni azokat a dobozokat), komoly gyásznap volt. A máskor könnyedén kukába dobott üres dobozt eltettük. Csak úgy, emlékbe.
Persze tudom, ami most még nagyon fontos, annak jelentősége az évek múltával halványodni fog, mindennel így van ez, a 15 évvel ezelőtti nagyszerelmem levelei ma már csak egy nagytakarítás idején kerülnek elő, és mosolyodom el rajtuk, holott valaha a mindenséget jelentették. Mindenesetre a visszailleszkedésnek van egy ilyen oldala is, csupán ezért említettem meg.
Sunday, January 13, 2013
Igazi botrányételek 2012
A tavalyi év sem telhetett el anélkül, hogy néhány bizarr étel meg ne szülessen a gyorséttermekben. Természetesen ezek Magyarországra soha nem jutnak el, ahogy New York és Chicago style hamburger sem létezik Amerikában, az meg csak itt esszük.
Visszarévedve pár általam is megtapasztalt junk food furcsaságra, íme az elmúlt hét év dobogósai:
Soha nem felejtem, hogy is tehetném az egyik 2006-os furcsaságot, amit a Mcdonalds termelt ki és azóta is vígan eszik a reggeli menüben odaát, ez a Sausage Mcgriddle, a csokidarabkás-fűszeres húspogácsás rettenet. Ráadásul abban az évben voltam állapotos, de ezt még a bizarr dolgok megkívánása sem feledtette velem, és ezt rossz értelemben mondom.
Aztán ott volt, top második nálam a Wendy's Frosty Floatja, ez volt az első és utolsó találkozásom a Dr Pepper jellegű rémség és a vaniliafagylalt összeházasításával. (Bár vannak Dr Pepper rajongók, a Bubble Gum kommentekből kiderül.)
A harmadik érdekesség volt a Lóherés tejturmix Szent Patrick nap tiszteletére, ezt minden évben behozták a McDonaldsba, ahol egyébként kint nincs shake.
Ebben az évben sem volt hiány bizarro ételekből, és bármilyen furcsa is, fogytak.
Ez az év a vanília és a bacon jegyében telt el. Először a Jack in the Box rukkolt elő egy Vanília-bacon shake-kel.
Egyébként az új, kutyás introjuk is haláli, érdemes megnézni. Visszatérve a shake-re sós-karamelles vaniliajégkémből van (ez csak rosszul hangzik, de nagyon finom), ehhez pedig nem igazi bacont adnak, hanem, hogy az állag ne legyen crunchy, baconszirupot....
Természetesen a Burger King sem maradhatott le a versenyben, a vaníliafagyi összeházasítása a bacondarabokkal volt az új termék. A fagyit saját fudge (sűrű csoki) szirupjával lehetett kérni (ennek a neve a Sundae), ahogy eddig is, ehhez jött hozzá a sült bacondarabkás ízesítés.
A fogadtatása elég vegyes volt az étteremkritikusoknál...
(A linkek a régi blogra mutatnak, azoknak, akik nemrég kezdték olvasni ezt, vagy részletesebben kiváncsiak a felsorolt kiválóságokra, érdemes kattintani.)
Visszarévedve pár általam is megtapasztalt junk food furcsaságra, íme az elmúlt hét év dobogósai:
Soha nem felejtem, hogy is tehetném az egyik 2006-os furcsaságot, amit a Mcdonalds termelt ki és azóta is vígan eszik a reggeli menüben odaát, ez a Sausage Mcgriddle, a csokidarabkás-fűszeres húspogácsás rettenet. Ráadásul abban az évben voltam állapotos, de ezt még a bizarr dolgok megkívánása sem feledtette velem, és ezt rossz értelemben mondom.
Aztán ott volt, top második nálam a Wendy's Frosty Floatja, ez volt az első és utolsó találkozásom a Dr Pepper jellegű rémség és a vaniliafagylalt összeházasításával. (Bár vannak Dr Pepper rajongók, a Bubble Gum kommentekből kiderül.)
A harmadik érdekesség volt a Lóherés tejturmix Szent Patrick nap tiszteletére, ezt minden évben behozták a McDonaldsba, ahol egyébként kint nincs shake.
Ebben az évben sem volt hiány bizarro ételekből, és bármilyen furcsa is, fogytak.
Ez az év a vanília és a bacon jegyében telt el. Először a Jack in the Box rukkolt elő egy Vanília-bacon shake-kel.
Egyébként az új, kutyás introjuk is haláli, érdemes megnézni. Visszatérve a shake-re sós-karamelles vaniliajégkémből van (ez csak rosszul hangzik, de nagyon finom), ehhez pedig nem igazi bacont adnak, hanem, hogy az állag ne legyen crunchy, baconszirupot....
Természetesen a Burger King sem maradhatott le a versenyben, a vaníliafagyi összeházasítása a bacondarabokkal volt az új termék. A fagyit saját fudge (sűrű csoki) szirupjával lehetett kérni (ennek a neve a Sundae), ahogy eddig is, ehhez jött hozzá a sült bacondarabkás ízesítés.
A fogadtatása elég vegyes volt az étteremkritikusoknál...
(A linkek a régi blogra mutatnak, azoknak, akik nemrég kezdték olvasni ezt, vagy részletesebben kiváncsiak a felsorolt kiválóságokra, érdemes kattintani.)
Monday, January 7, 2013
Bubble Gum
1928 óta rágjuk. Illetve rágják az amerikaiak a bubble gumot. Ekkor találta ugyanis fel Walter Diemer.
Egy könyvelő, a bubble gum atyja. Érdekes párosítás.
Könyvelőnk a Fleer nevű rágógumicégnél dolgozott.Hogy is van ez?
Nos úgy, hogy a chewing gum és a bubble gum magyar neve egyszerűen rágógumi, míg a chewing gumból nem lehet szép lufiszerű gömböket fújni és (pukkasztani), a bubble gumból igen (magyarul golyórágónak is szokták hívni, de a golyórágó angolul gumball, és nem feltétlenül fújható).
A Fleer chewing gum cégként működött, amíg Diemer elő nem állt egy újfajta rágóval, ami már felfújható volt. Illetve...a Fleer cég maga is kísérletezett a golyórágóval, ez volt a Blibber-Blubber, 1906-ban született meg, de túl nyúlós volt, és ragadós, soha nem került ki a piacra.
Ebből az alapból kezdett kísérletekbe Diemer, latexet adva hozzá, és így született meg a bubble gum. Nagyon sokáig rózsaszínű volt, ez volt az egyetlen színadalék, amivel Diemer elkészítette. Állítólag az eladókat is megtanította, hogyan fújják a rágót, hogy később a vevőknek is meg tudják mutatni. Diemer a rágónak a Double Bubble nevet adta.
A chewing gum szabadalma is amerikai, William Finley Semple nevéhez kötődik, és az 1869-es dátumhoz. A rágózás maga ugyanis ősi időkre vezethető vissza, már a korai időkben is rágcsáltak az emberek fagyantát, méhviaszt ízesítve stb. Ezek azonban túlzottan olvadósnak minősültek, és kevésbé eladhatónak. A rágógumi szabadalma után 1871-ben Thomas Adams hozta létre a rágókészítő gépet.
Az alábbi videó bemutatja, hogyan készül a rágó.
1914-ben startolt a Wrigley's, a Magyarországon is jól ismert mentholos rágógumimárka. A Wrigley's és a Fleer kezdte forgalomba hozni először ezt az ízt.
A Wrigley's kezdte forgalmazni a Hubba Bubbát is, ami már fújható volt, és a Hubba Bubba Gum soda italt, az első rágóízű buborékos üdítőt.
A nyolcvanas években Magyarországon és a többi KGST országban is forgalmazott Donald Bubble Gum a kis képes történetekkel viszont nem a Disney terméke, hanem holland termék.
Mielőtt elkezdeném nézni hogyan csinálják a csokibonbonokat, melynek egyenes következménye, hogy enni is akarok ilyeneket, befejezem a bejegyzést.
:)
Egy könyvelő, a bubble gum atyja. Érdekes párosítás.
Könyvelőnk a Fleer nevű rágógumicégnél dolgozott.Hogy is van ez?
Nos úgy, hogy a chewing gum és a bubble gum magyar neve egyszerűen rágógumi, míg a chewing gumból nem lehet szép lufiszerű gömböket fújni és (pukkasztani), a bubble gumból igen (magyarul golyórágónak is szokták hívni, de a golyórágó angolul gumball, és nem feltétlenül fújható).
A Fleer chewing gum cégként működött, amíg Diemer elő nem állt egy újfajta rágóval, ami már felfújható volt. Illetve...a Fleer cég maga is kísérletezett a golyórágóval, ez volt a Blibber-Blubber, 1906-ban született meg, de túl nyúlós volt, és ragadós, soha nem került ki a piacra.
Ebből az alapból kezdett kísérletekbe Diemer, latexet adva hozzá, és így született meg a bubble gum. Nagyon sokáig rózsaszínű volt, ez volt az egyetlen színadalék, amivel Diemer elkészítette. Állítólag az eladókat is megtanította, hogyan fújják a rágót, hogy később a vevőknek is meg tudják mutatni. Diemer a rágónak a Double Bubble nevet adta.
A chewing gum szabadalma is amerikai, William Finley Semple nevéhez kötődik, és az 1869-es dátumhoz. A rágózás maga ugyanis ősi időkre vezethető vissza, már a korai időkben is rágcsáltak az emberek fagyantát, méhviaszt ízesítve stb. Ezek azonban túlzottan olvadósnak minősültek, és kevésbé eladhatónak. A rágógumi szabadalma után 1871-ben Thomas Adams hozta létre a rágókészítő gépet.
Az alábbi videó bemutatja, hogyan készül a rágó.
1914-ben startolt a Wrigley's, a Magyarországon is jól ismert mentholos rágógumimárka. A Wrigley's és a Fleer kezdte forgalomba hozni először ezt az ízt.
A Wrigley's kezdte forgalmazni a Hubba Bubbát is, ami már fújható volt, és a Hubba Bubba Gum soda italt, az első rágóízű buborékos üdítőt.
A nyolcvanas években Magyarországon és a többi KGST országban is forgalmazott Donald Bubble Gum a kis képes történetekkel viszont nem a Disney terméke, hanem holland termék.
Mielőtt elkezdeném nézni hogyan csinálják a csokibonbonokat, melynek egyenes következménye, hogy enni is akarok ilyeneket, befejezem a bejegyzést.
:)
Sunday, January 6, 2013
Idioms: back on track (28.,29.,30.,31.)
Nagyon régen nem voltak idiómák, pedig a Friendset azóta is folyamatosan nézem...
(Aki a blogot nemrég kezdte követni, annak mondom, hogy a legsúlyosabb Friends-függő vagyok, több, mint hat éve mindennap nézek egy-két részt, kizárólag angolul, magyarul élvezhetetlen, és nagyjából lefordíthatatlan a sok utalás miatt.)
Valami oknál fogva a régi blogon az Idiómák 22. után a 27 jön, talán a köztes öt más címke alatt lett elmentve. Mindenesetre a nagy részét a már kivesézett idiómáknak itt találjátok.
És akkor nézzük a maiakat.
Season 5. The One Where Ross Can't Flirt
Ez az a rész, amikor a rövid hajú pizzafutárlány megtetszik Rossnak, és flörtölni akar vele, de elég szerencsétlenül megy neki a dolog.
Közbelép Chandler, akinek a kedves mondatait Ross flörtölésnek minősíti, és beárulja barátját Monicának. Monica azt mondja, nincs gond, ő is szokott flörtölni, mire Chandler kiakad.
Monica: Chandler! Okay, let me get this straight, it's okay for you to flirt, but not for me.
Chandler: Oh, I'm so glad we cleared that up. Look, I'm sorry, some things are different for men and for women.
get something straight-- annyit jelent, hogy valamit jól érteni, világosan érteni
clear something up--tisztázni valamit
A flört katasztrófálisra sikerül a pizzás lánnyal. Szegény még a pizzát is kifizetné, hogy Ross gagyogását gázokról ne kelljen hallgatnia...
Ross: Oh but I-I-I haven't paid you yet!
Caitlin: Y'know what? That's okay, you guys have ordered so many that this one is on me!
this one is on me-- ezt én fizetem, ezt én állom, a vendégem vagy
Ebben a részben jön át Tribbiani nagymama, hogy megnézze Joey-t egy új szerepében, de a TV-ből derül ki, hogy kivágták azt a részt, amiben szerepelt, így a nagymamát át akarja verni egy kis házilag készített videórészlettel:
Ross: (To Phoebe) And she's supposed to buy this?!
Grandma Tribbiani: Joey, bravo!
A buy nemcsak vásárlást jelent, hanem ebben a szövegkörnyezetben annyit tesz: ezt neki(nagymama) el kéne hinnie.
Gyakran mondják: I am not gonna buy this. Jelentése kb ennyit tesz: ezt nem veszem be,
ezt nem eteted meg velem, azaz nem hiszem el.
(Aki a blogot nemrég kezdte követni, annak mondom, hogy a legsúlyosabb Friends-függő vagyok, több, mint hat éve mindennap nézek egy-két részt, kizárólag angolul, magyarul élvezhetetlen, és nagyjából lefordíthatatlan a sok utalás miatt.)
Valami oknál fogva a régi blogon az Idiómák 22. után a 27 jön, talán a köztes öt más címke alatt lett elmentve. Mindenesetre a nagy részét a már kivesézett idiómáknak itt találjátok.
És akkor nézzük a maiakat.
Season 5. The One Where Ross Can't Flirt
Ez az a rész, amikor a rövid hajú pizzafutárlány megtetszik Rossnak, és flörtölni akar vele, de elég szerencsétlenül megy neki a dolog.
Közbelép Chandler, akinek a kedves mondatait Ross flörtölésnek minősíti, és beárulja barátját Monicának. Monica azt mondja, nincs gond, ő is szokott flörtölni, mire Chandler kiakad.
Monica: Chandler! Okay, let me get this straight, it's okay for you to flirt, but not for me.
Chandler: Oh, I'm so glad we cleared that up. Look, I'm sorry, some things are different for men and for women.
get something straight-- annyit jelent, hogy valamit jól érteni, világosan érteni
clear something up--tisztázni valamit
A flört katasztrófálisra sikerül a pizzás lánnyal. Szegény még a pizzát is kifizetné, hogy Ross gagyogását gázokról ne kelljen hallgatnia...
Ross: Oh but I-I-I haven't paid you yet!
Caitlin: Y'know what? That's okay, you guys have ordered so many that this one is on me!
this one is on me-- ezt én fizetem, ezt én állom, a vendégem vagy
Ebben a részben jön át Tribbiani nagymama, hogy megnézze Joey-t egy új szerepében, de a TV-ből derül ki, hogy kivágták azt a részt, amiben szerepelt, így a nagymamát át akarja verni egy kis házilag készített videórészlettel:
Ross: (To Phoebe) And she's supposed to buy this?!
Grandma Tribbiani: Joey, bravo!
A buy nemcsak vásárlást jelent, hanem ebben a szövegkörnyezetben annyit tesz: ezt neki(nagymama) el kéne hinnie.
Gyakran mondják: I am not gonna buy this. Jelentése kb ennyit tesz: ezt nem veszem be,
ezt nem eteted meg velem, azaz nem hiszem el.
Saturday, January 5, 2013
Bingo!
Ha már játékkal kezdtük az új évet, álljon itt még néhány másik példa, olyan mindennapi találmányokról, amelyekről talán nem is sejthetjük, hogy Amerikából származnak.
A nagy gazdasági világválság termelte ki a Bingo nevű végtelenül egyszerű számos játékot.
Edwin Lowe, egy New York-i játékértékesítő nevéhez fűződik a játék megalkotása. Pontosan az egyszerűsége miatt lett annyira elterjedt, hogy akár iskolai tantermek unaloműzőjeként, de Las Vegas-i kaszinókban is megtalálható nagy pénzekért, sőt interneten is játszható.
Az amerikaiak magukénak tudják a Sorry nevű társast is, ami a magyar Ki nevet a végén?, vagy Kocog és kidob alternatívája, és szintén a Parkers testvérekhez fűződik az első kiadása, 1934-ben, ugyanakkor az ötlet egy régi indiai társasőstől származik, és Angliában egy évvel előbb már létezett Sorry néven.
Amit viszont nem lehet elvitatni Amerikától, az a Teddy mackó, aki nevét nem kisebb személyiségtől kapta, mint Theodore Roosevelt elnökről. Az első macik 1902-ben kerültek piacra, és azért az elnök nevét viselik, mert az visszautasította, hogy lelőjön egy fekete medvebocsot egy vadászat alkalmával, ekkor ragadt rá a Teddy becenév. A medvék nagyon nagy sikerrel terjedtek el, kórházakban rendszeresen alkalmazzák őket, hogy vigasztalják a beteg gyerekeket, de a rendőrség is használni kezdte, amikor vészhelyzetben levő gyermekekkel dolgoznak, az egész USA-ban (Teddy Bear Cops program).
 |
| Mr. Bean sem lenne az igazi Teddy nélkül |
Wednesday, January 2, 2013
Happy New Year!
Remélem mindenkinek kellemesen telt a Szilveszter éjszakája. Többen talán elővettétek a
Monopoly-t, Amerika egyik legnépszerűbb játékát.
Ebben a hónapban olyan mindennapi találmányokról olvashattok itt, amelyek a tengeren túlról származnak.
Ilyen a fent említett társasjáték is, amely 1934-ben született meg. Charles B. Darrow nevéhez fűződik, egy Germantown, pennsylvaniai lakoséhoz, aki eleinte otthon készült példányokat árult egy philadelphiai üzletben, majd 1935-ben eladta a szerzői jogokat a Parkers testvéreknek, az egyik legrégebbi játékmanufaktúrának (jelenleg a Hasbro leányvállalata).
A Monopoly több mint 200 millió eladott példányt jegyez, 37 nyelven az egész világon, ezzel a legnépszerűbb társasjáték a világon. Az eredeti Monopoly-ban Atlantic City ismert részei elevenedtek meg.
Az újabb verziókban gyakorlatilag bármilyen nagyváros megkapható ezek az úgynevezett Opoly-k.
Itt van az amerikai főváros:
Megkockáztatom, hogy a nagy magyar kedvenc, a Gazdálkodj okosan! is valamiféle Monopoly-hatás következményeként született, csak éppen a takarékos szocialista egy lakás/ember mintára. A Monopoly pontosan az ellenkezője ennek, "life's lesson on a board", ahogy nevezik, de a kapitalista lecke az életből, a legtöbb vagyonnal rendelkező ember nyeri meg a játékot.
Monopoly-t, Amerika egyik legnépszerűbb játékát.
Ebben a hónapban olyan mindennapi találmányokról olvashattok itt, amelyek a tengeren túlról származnak.
Ilyen a fent említett társasjáték is, amely 1934-ben született meg. Charles B. Darrow nevéhez fűződik, egy Germantown, pennsylvaniai lakoséhoz, aki eleinte otthon készült példányokat árult egy philadelphiai üzletben, majd 1935-ben eladta a szerzői jogokat a Parkers testvéreknek, az egyik legrégebbi játékmanufaktúrának (jelenleg a Hasbro leányvállalata).
A Monopoly több mint 200 millió eladott példányt jegyez, 37 nyelven az egész világon, ezzel a legnépszerűbb társasjáték a világon. Az eredeti Monopoly-ban Atlantic City ismert részei elevenedtek meg.
Az újabb verziókban gyakorlatilag bármilyen nagyváros megkapható ezek az úgynevezett Opoly-k.
Itt van az amerikai főváros:
 |
| Washington-Opoly |
Megkockáztatom, hogy a nagy magyar kedvenc, a Gazdálkodj okosan! is valamiféle Monopoly-hatás következményeként született, csak éppen a takarékos szocialista egy lakás/ember mintára. A Monopoly pontosan az ellenkezője ennek, "life's lesson on a board", ahogy nevezik, de a kapitalista lecke az életből, a legtöbb vagyonnal rendelkező ember nyeri meg a játékot.
Subscribe to:
Posts (Atom)