Hétköznapiból kuriózum

© Caras Ionut / Pixoto

Itt ülök az utolsó Trader's Joe Pumpkin pancake-jeimmel, és elgondolkodom, milyen érdekes is az, ahogy az egykor hétköznapiból kuriózum válik.
Bizonyára mindenkinek van valami ragaszkodása egy-egy retrotárgyhoz, ami talán valaha az ő, vagy a szülei hétköznapjai részét jelentette, aztán kiment a divatból, de még esetleg a vitrinben féltő gondoskodással óvja, és időnként, amikor letörli róla a port, elgondolkodik az idő múlásán. Vagy éppen egy gyerekkori játék, ami időközben átkerült a saját gyerek játékai közé, azért szinte rákacsint az ember, ha szembejön a rendetlenségben, hiszen egykor komoly harcostárs volt az óvodai közegben...

Így vagyok én az amerikai életem utolsó darabjaival. Annak idején még néhány kedvenc sütipor is bekerült a konténerbe, sőt még pár kedvenc konzerv is. Ezek a normális hétköznapi életben viszonylag gyors felhasználásra kerültek, és nem is gondolt velük az ember, hacsak éppen ki nem fogytak és újat kellett beszerezni belőlük.
Ahogy átkerültek velem a tengeren túlról ide, egy teljesen új szerepkörben találtam magam én is, meg az átmenekített ételeim is. Először is elképesztően fontos lett rajtuk a lejárati dátum. Hogy lehetőleg lehessen húzni az időt a lejáratig, azaz ne kelljen gyorsan elkészíteni a kedves ízeket, de nehogy lejárjon az étel és ki kelljen dobni, most, hogy már ereklyeszámba megy. Aztán, nem lehetett már az utolsó három sütiport bármikor megcsinálni, ahhoz kellett valami jeles nap...Az utolsó brownie például karácsonyra készült el.
Minden egyes elkészített süteményt az utolsó morzsájáig megettünk, nem volt olyan, hogy na, kicsit kiszáradt a vége, akkor kuka. Sőt, igazán figyeltünk az igazságos elosztásra is, hiszen a különlegessé vált ételből mindenkinek egyformán kell jutni.
Karácsonykor fogyott el az utolsó ilyen átmenekített étel is (januárban kaptam kettőt egy kedves ismerősömtől, de nem sejtettem, hogy fogom még valaha látni azokat a dobozokat), komoly gyásznap volt. A máskor könnyedén kukába dobott üres dobozt eltettük. Csak úgy, emlékbe.

Persze tudom, ami most még nagyon fontos, annak jelentősége az évek múltával halványodni fog, mindennel így van ez, a 15 évvel ezelőtti nagyszerelmem levelei ma már csak egy nagytakarítás idején kerülnek elő, és mosolyodom el rajtuk, holott valaha a mindenséget jelentették. Mindenesetre a visszailleszkedésnek van egy ilyen oldala is, csupán ezért említettem meg.