Hetek óta újra tudom nézni online a The Secret Life of the American Teenager sorozatot, ami az ABC family-n 2008 óta megy, kissé nevelő szándékkal, határozottan ajánlatos a középiskolába lépés előtt megnézni, ha nem akarjuk, hogy a lányunk az első évben terhes legyen... A sorozat nemcsak ezért érdekes, hanem azért is, mert rengeteget meg lehet tudni az amerikai középiskoláról, például, hogy mennyivel szabadabban dönthetnek a gyerekek a tantárgyfelvételről, hogy mi az a summer school, hogy hogyan működik a school counselor, hogy milyen egyszerűen lehet valaki magántanuló, ha az neki jobban fekszik, és hogy a jogosítvány mennyire várt és gyorsan megszerezhető az államokban, hála az automata kocsiknak és a normális vezetési morálnak. A sorozat szereplőit is úgy válogatták be, hogy képet kapjunk az amerikai társadalom metszetéről, van jól menő vállalatvezető, van fekete és fehér, hispán család, hátrányos helyzetű gyerek, a középsikola figurái közt felvonul a menő focista, gazdag elkényeztetett, a magányos, a meleg, a félénk, és az iskola szexbombája stb.
A sorozat rengeteg lehúzó kritikát kapott, de népszerű volt a célcsoport körében, és nekem is tetszett a fentiek miatt.
Ami még inkább elgondolkodtatott, az Tom Bowman figurája, aki a népszerű cheerleader Grace Bowman adoptált bátyja, és Down szindrómás. Nem sűrűn látunk a magyar televízióban Down szindrómás színészeket. Sőt olyan színészt sem, aki más fogyatékossággal él. Nincs ugyanis kultúrája a fogyatékosok integrálásának és elfogadásának, ami Amerikában természetes jelenség.
Luke Zimmerman, aki Tom-ot játssza, 2012 októberében vehette át a Quincy Jones Exceptional Advocacy Award-ot a színészi teljesítményéért, amit előtte több fiatal Down szindrómás színész is átvett már.
Tom elég sűrűn szerepel a sorozatban, minden részben, és bizony sok szövege is van. Zimmerman elképesztően jól játszik, pedig neki biztosan több energiájába telik a szöveg megtanulása, nem beszélve arról, hogy beszédében kissé akadályozott, számomra teljesen érthető amit mond, de nem tenném be egy angol nyelvvizsgára felolvasónak. Érdemes tudni, hogy a Down kórosoknál a beszéd az egyik legnehezebben fejlődő terület, sokkal többet értenek, mint amennyit ki tudnak fejezni, gyakoriak a hallásproblémák. Az olvasásban viszont igen gyakran megelőzik egészséges társaikat, korán meg tudnak tanulni dekódolni, ugyanakkor a verbális memóriájuk nagyon gyenge, elképzelhető hát, mekkora teljesítményt is jelenthet Tom Bowman figurájának alakítása.
Az 1980-as születésű színész egyébként hivatalnokként dolgozik egy bíróságon, 1997-ben végzett a Beverly High középsikolában, a Normann futballcsapat tagjaként.Zimmerman a Performing Arts Studio West in Inglewood fogyatekos csoportjában gyakorolja a színészmesterséget. A studió olyan fogyatékosoknak ad teret, akik érdeklődnek a zene, a színészet, tánc és más előadóművészetek iránt.
Zimmerman így nyilatkozik:“It’s something I want to continue. I love acting and doing the series; it’s fun. The cast and crew are proud of me; and that’s great.”
Zimmerman a díjat a "Légy szép, légy önmagad" divatbemutató keretén belül vehette át, amelynek bevételei a Linda Crnic Intézethez folynak be, ahol kizárólag a Down szindrómások problémaival foglalkoznak, és klinikai kutatásokat is csinálnak a szindrómával kapcsolatban.A divatbemutató modelljei mind Down szindrómások.
Amerikában a Down szindróma nem akadály, lehet valaki hollyywoodi sztár is! És ez jó.
Nagyon gyakran látni boltokban nyolc órában foglalkoztatott fogyatékosokat, sőt, az integráló program részeként az önmagukat ellátni képes pszichiátriai betegek is önállóan tudnak lakni, és aki képes, az a helyi boltokban el tud helyezkedni keresőtevékenységet folytatni. A mi lakótelepünkön is éltek ilyen betegek, a hat év alatt kétszer mozgatták őket más és más lakásokba, általában ketten-hárman laktak együtt.A helyi üzletekben dolgozó fogyatékosokkal mindig nagyon megértően bántak a kollégáik.
Nálunk is van a boltban legalább 1 srác aki szerintem Down szindrómás, és még 1-2 akikről csak sejtem hoyg valamilyen fogyatékkal élnek. Udvariasak, segítőkészek, és ugyanúgy dolgoznak mint mindenki más. Nekem kifejezetten jó érzés hogy találkozunk velük is, részei a mindennapi életnek.
ReplyDeleteAz equal opportunity jegyeben:) Ma meseli a lanyom, hogy community college-ba jaro baratnojenek suketnema matek tanara van! Na, ehhez mit szoltok? :) Az orak kicsit lassan mennek, mert a jeltolmacsnak termeszetesen el kell magyarazni mindent a hallgatoknak:) (lanyom baratnoje hiaba tanult sign language-t, a matek jelek egeszen masok, szoval o sem nagyon erti:)) Azert ezt nagyon becsulom Amerikkaban: a fogyatekkal elokre nagyon odafigyelnek, es a tarsadalom egyre inkabb elfogadja oket.
ReplyDelete