Fiúlány

Amikor a cikket olvastam, ami ezt a bejegyzést ihlette, két dolog jutott eszembe, az első, hogy vajon mi lenne ebben az esetben a jó megoldás hosszabb távon, a második, hogy Amerikában mindennek van képviselete, és mindenki él a képviseleti jogával.

Egy hat éves kisgyerekről van szó, aki transznemű. Fiúnak született, de egészen korán, 18 hónapos korától kislányként kezdett viselkedni. 4 éves korában mondta az anyukájának, hogy valami baj van a testével. Apró kora óta a lányos játékokat választotta. Már óvodába is lányként járt, amikor az orvos diagnosztizálta nála a nemi identitászavart. Az orvos javaslata szerint engedték lányként nevelkedni a szülők, és nem is volt ezzel semmi baj. A kislány boldogan ment az iskolába.

Itt is mindenki lánynak nézte, öltözködésében is, ahogy eddig a lánykadivatot követte, és az angolban használatos she/her személyes/birtokos személyes névmások használata teljesen egyértelműen utalt a kislányra társai szájából. A gyerek a lány WC-t használta.
Aztán egy szép napon az iskola hivatalból elrendelte számára a fiú WC használatát, mert testileg ő ugye fiú, és a későbbiekben a serdülésnél gond lehet a fiúságából a lány WC-ben. A szülei a Transgender Legal Defense and Education Fundhoz fordultak melynek segítségével pert indítottak az iskola ellen állampolgári jog megsértése miatt, a kislányt pedig otthon oktatják ősz óta.

A szülők- jogosan- a gyerekük érdekét nézik, az iskola joggal a többi gyerek és szülő érdekét tartja szem előtt. Amerikaszerte egyre több iskola foglalkozik részletesen a transznemű, leszbikus, és meleg diákok jogaival, de sok helyen csak a diszkrimináció ellen megfogalmazott homályos mondat az irányadó, nincs kidolgozott, részletes szabályozás.
Az Amerikai Transzneműek Egyenlőségi szervezete figyelmeztet, hogy sokkal komolyabban kellene az ilyen diákok jogaival foglalkozni, mert jelenleg még nagyon kidolgozatlan a rendszer.
(Ezen azért mulatok, mert a napokban néztem végig néhány budapesti iskola működési szabályzatát és pedagógiai programját melyben ezek a kérdések egyszerűen fel sem merülnek. Pedig a probléma bizonyosan ezen a földrajzi szélességen is élő.)

A szülők az alapítvány segítségével igyekeztek az iskolát jobb belátásra bírni, az iskola azonban hajthatatlan maradt, annak ellenére, hogy semmiyen szülői panasz nem érkezett a transznemű gyermekkel kapcsolatban más szülőktől.
Mivel megegyezés nem született, a bíróságon folytatódik az ügy.

Annak idején sok-sok éve ment a magyar mozikban a Boys don't cry (melynek főcímzenéje a Cure azonos című dala), és a témában végtelenül alulműveltként, társadalmi normaként kissé előítéletesen ültem be a moziba, hogy két óráig bőgjek az amerikai Teena Brandon igaz történeten alapuló sztoriján, ami egy 16 éves transznemű lányról szólt, aki fiú akart lenni, de tragikus véget ért a fiatal élete a társadalmi előítéletek miatt. Egy csapásra megváltoztatta, és örökre megváltoztatta a mozi az előítéleteségem. Ehhez még nagy mértékben hozzájárult, hogy Amerika egyik gayparadicsomában éltem évekig, és meleg jó barátom, kollégám, diákom is volt, akkor engedtem el teljesen az idegenedésem irányukban, amikor személyesen is megismertem többüket. Én tehát a szülőkkel teljesen együttérzek, és sajnálom a kisgyereket, aki egészen biztosan azt érezheti, hogy vele valami nagy baj van most. Ugyanakkor tényleg nem tudom, hogyan lehetne a többi lánygyerek szempontját nézni, akik egy fiú nemiszervekkel rendelkező lánnyal kellene, hogy egy mosdót használjanak, ami talán nem akkora katasztrófa, mert nem nézegetik egymást az emberek jó esetben WC használatkor, de mi a helyzet a tornaöltözővel, és a társadalmi normával, hogy a nők és a férfiak külön vonulnak bizonyos helyzetekben?
Szerintetek?