Nyári képek 9.: Key West, Giant Ballroom Dancers

A képeket 2010-ben készítettem Floridában, Key Westen, a Key West Art and History Museum bejáratánál állnak, Renoir Dancing in the City képét (lásd alul) teszi három dimenzióssá.
A képeket kattintással nagyobb méretben is meg lehet nézni.

San Francisco utcáin

 

2010. aug. 30. 15:11 - írta Phoebe

8 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: utazás

Az alábbiakban egy vendégposztot közlök, levélben érkezett hozzám, egy kedves olvasó munkaügyben San Franciscoba utazott. Látott jót és rosszat is, de a végső konklúziója az volt, hogy nem szeretne Amerikában élni.Több levelet váltottunk, a szövegen nem változtattam, csak kicsit összeszerkesztettem, és ugyan nem szeretné, ha a beszámolójában olyan elemek lennének, amik más kedvét elveszik Amerikától, én úgy gondolom, hogy arról sem árt beszélni, mi az, ami nagyon nem tetszett, és miért. Remélem nem haragszik meg rám.
"Egy hetet töltöttem San-Franciscoban, orvoskongresszust rendeztek 2007 novemberében az American Society of Nephrology Renal Week zajlott Californiában.Csupán kétszer látogattam el az előadásokra,az időnk nagy részét városlátogatással töltöttük (már bocs',de 10000 km-t repültem,ezért nemcsak "tudománykodni" akartam).
A szállásunk az O'Farrel street-en volt a Hilton San Francisco szállodában.Hatalmas épület,egyik hajnalban fényképet készítettem az ébredező városról,az 52. emeleten levő étteremből fotóztam.

A szálloda közelében volt az az  'ominózus' utcai lövöldözés egyik éjjel,de ez nem képezi részét az élménybeszámolónak.San Francisco része a Pier '39 félsziget,itt hajókiránduláson vettünk részt.Elhaladtunk a Golden Gate híd alatt (monumentális építmény),valamint az Alcatraz börtönsziget mellett.

A sétahajón közben hangszóróból hallgattuk az idegenvezető történeteit a hídépítésről és a börtönsziget korábbi híres "lakóiról" pl Al Capone.Az öböl partján lefotóztam az oroszlánfókákat,akik folyamatosan "kiabálnak" a turisták nagy örömére.Egy táblát olvastam a parton,eszerint 1991-ben többszáz fóka (sea lion) birtokba vette a kikötőt,és azóta mint látványosság szerepelnek,etetik és gondozzák őket.

Itt egy tengeri Akváriumot is megtekintettünk,mélytengeri vízi állatokat lehetett látni.Egy külön helységben "állatsimogató" is volt,ezek a megszokottól eltérően nem bundás állatkák voltak,hanem pikkelyes hüllőfélék.(nem volt kedvem a tapogatásukhoz).Felültem a "híres villamosra" a Cable Car motor nélkül halad,állítólag huzalokon görgetik.Különlegessége,hogy teljesen legálisan lehet az oldalán csüngve utazni,de van fedett,ülőhelyekkel ellátott része is.

San Francisco utcái valóban olyan dimbes-dombos,meredek és lankás területen épültek,ahogy jópár amerikai filmben láthattuk.Rengeteg ember jön-megy az utcákon,színesek és fehérek egyaránt és feltűnően sok az ázsiai közöttük.(és szerintem jópáran megszólalnak magyarul is) Már a repülőgépen meglepődtem,hogy mennyi középkorú üdvözölt bennünket magyarul.Az egyik úr 1968-ban,a másik házaspár 1956-ban hagyta el az Óhazát és kiválóan beszélték anyanyelvüket.A másik meglepetés vásárlás közben ért a Macy's-ben,ahol egy övtáskát vettem,közben társalogtunk a húgommal.A pénztáros angolul mondta,hogy érti,mit beszélünk magyaruL,de sajnos nem tud válaszolni nekünk.A szülei magyarok voltak,de őt nem tanították meg anyanyelvükre és ez nagy bánata neki.

(...)Szép volt és érdekes,de ennek ellenére úgy érzem,nem szeretnék Amerikában élni.Hogy miért? Pest megyei kisvárosban lakom,még Budapesten is csupán akkor tartózkodom,ha feltétlenül szükséges.Egyszerűen nem érzem jól magamat az ilyen közegben. Az amerikai utam szakmai jellegű volt,de sikerült összekötnön rokonlátogatással (a húgom 20 éve Seattle-ben él,1000 km-t repült,hogy találkozhassunk) Riasztó volt számomra az utcákon tolongó rengeteg ember,fehérek és színesek,bármelyiküknél lehetett fegyver,ugyebár.Az utcán találkoztam csúnyán ordibáló,lökdösődő négerekkel,nem tudtam,mi a teendő ilyenkor.A húgom azt mondta,nyugodtam menjünk el mellettük,csak ne nézzek rájuk.Ezt ugyanis "provokációnak" veszik,hogy engem "érdekel,hogy mit csinálnál" és könnyen megszúrkálhatnak.Nahát,igazán megnyugtató! Szinte naponta voltak kisebb földrengések,amit csupán éjszaka észleltem,ugyanis nehezen tudtam pihenni az időeltolódás miatt.A szállásunk közelében egyik éjjel utcai lövöldözés zajlott,"bandaháború" volt a másnapi közlemények szerint.Persze akkor éjjel sem aludtam,hallottam a lövéseket.Az amerikai életforma része,hogy másnap ugyanúgy zajlott az élet,mintha misem történt volna,munkába,iskolába mentek az emberek.Halloween-kor bedrogozott fiatalok lődörögtek az utcán "gyönyörű" gumiálarcokban."

Nagyon szépen köszönöm a beszámolót, és még egy gondolat erejéig szeretnék idézni a poszt írójától:
"Azoknak,akik megnézik és olvassák a blog-odat,azt kívánom,hogy teljesüljön a vágyuk,ha szeretnének eljutni Amerikába.De addig is próbáljunk itthon boldogok lenni, hiszen annyira szép kis országban élhetünk.Tele van szebbnél szebb természetvédelmi értékekkel és dicső történelmi emlékhellyel, legyünk erre büszkék , próbáljuk megismerni és  csodálni szépségét."
A szépséges felvételeket szintén a vendégposzt írója bocsátotta rendelkezésemre.

Take out vagy take away?

Rosszallóan figyeltem a Cserpes Tejivó oldalára pingált take away feliratot és felsóhajtottam, hogy megint kiírnak valamit helytelenül, ahelyett hogy utána néznének...

Aztán én megtettem helyettük is, mert kezdett gyanús lenni a sok take away, ami Amerikában soha nem az, hanem take out esetleg carry out.

Nos a helyzet a következő:
take away: Angliában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél- Afrikában, Hongkongban és Írországban
take out: Az USA területén és a Philippine angolban
carry out: Az USA területén és a skótoknál
parcel: Indiában és Pakisztánban

Hát ennyiféle az angol. Ugyanaz az angol.
Magyarországon pedig még mindig a brit angol az Angol, így a Cserpesnek igaza van. Én pedig tanultam valami újat.:)


This photo of Cserpes Tejivo' is courtesy of TripAdvisor

Nyári képek 8.: a hely, ahol éltünk és a beköszöntő ősz

 

A képek 2009 október elején készültek, DC környékén akkor kezdődik az ősz, a szeptember tualjdonképpen még nyár. Kattintásra megnőnek a képek.

(Új olvasóknak megjegyzem: Noha utólag hatalmas luxusnak tűnik a gondozott környezet, ez ott egy teljesen átlagos lakótelep volt bevándorlóknak, amerikai nem is lakott ott, az a saját házában lakik.)

Idioms: 32.,33.,34.,35.,36.

Kifogyhatatlan kincstárunkból, a Friendsből hoztam ma újabb idiómákat.

Aki most kapcsolódna be a blogba, annak elmesélem, hogy a Friends angol változata az én nagy szenvedélyem, és ebből szoktam mazsolázni olyan hasznos mindennapi kifejezéseket, ami kifejezetten az angol anyanyelvi környezet sajátja. A gyűjtemény elég tetemes már:
egy része itt található meg, illetve ezen a blogon is van néhány.


A mai napra abból a részből idéznék, amelyik a tizedik évad egyik klasszikusa, a barbadosi epizód, és Phoebe kedvenc szereplőmmel, Daviddel, az ő nagy szerelmével készül Barbadosra, de sajnos Mike emléke erősebbnek bizonyul az újra bimbózó kapcsolatnál a fizikussal. A Central Perkben beszélget Monica, Chandler, Phoebe és David.


 Phoebe:
I'm gonna go pick up a few things for the trip.
I should go too.
Now, tomorrow do you want to share a cab to the airport or should Mike and I meet you? Mike? David:
Who's Mike? - Mike's your ex-boyfriend.
Phoebe:
 That's right! Oh, yeah.
Wow, I had totally forgotten about him.
  That's a blast from the past, huh?

A kifejezés blast from the past arra utal, hogy valami vagy valaki a múltből újra előbukkan, miután jó ideje nem hallottunk róla. Az amerikai rádiósoktól terjedt el, akik régi dalokat vezettek fel ezzel a rímes kifejezéssel.

A beszélgetés folytatódik:

Phoebe:
  It really doesn't mean anything.
I mean, you know Monica refers to Chandler as Richard all the time.
 Monica:
She does? - Let's get you out of here. (Monica and Phoebe are going out).
  Well, at least you took me down with you.
Phoebe:
I'm so sorry.
I just I keep thinking about Mike.
I'm crazy about David, and we're having so much fun together.

David (To Chandler):
  Boy, Phoebe's still pretty hung up on that Mike, huh?
Chandler:
 I wouldn't read too much into it.

• take somebody down ez annyit jelent, hogy magával ránt valakit valami csúnya ügybe.
• have fun together azaz nagyon jól érzik magukat együtt
• be hung up on somebody kötődik valakihez. Vigyázni kell, mert a "be" nélkül azt jelenti, hogy lecsapja a kagylót és befejezi a beszélgetést pl: Don't hang up on me!Ne tedd le a telefont!
• read something into something - belelátni valamit valamibe

Íme, ebből a rövid részletből is látható, hogy mennyire idiomatikus is az angol nyelv, és milyen nagy szerepe van a kifejezéseknek a mindennapi beszédben.

Mansome

Nemrég találtam rá egy kiváló rövid részekből álló "ismeretterjesztő" videósorozatra, miközben a yahoo angol híreit fésültem át (ezzel próbálok én is fenntartani egy nyelvi szintet), ez a Mansome. A producer Morgan Spurlock, szóval már lehet elképzelésünk a videókról: vicces és hasznos témák egy helyen.

A műsor vezetője változó, én Roger Hailes-en szoktam a legjobbakat nevetni, főleg olyan esetekben, amikor a videó inkább vicces mint hasznos. Például ez a epizód:



Vannak olyan részek, amelyek valóban jó tanácsokat adnak, igaz, elsősorban az amerikaiak szempontjait figyelembe véve például utazásánál:



Vártam, hogy majd amikor az olcsó helyeket sorolja Kelet-Európában, akkor megemlíti Magyarországot, ehelyett a Baltikumot ajánlotta, és valóban: azok az országok olcsók. Aki gondban van a repjegyvásárlással és a jó dealekkel, annak is tud újat mondani a videó.

Általában ajánlom mindenkinek, akinek kevés az ideje, és napi pár percben szeretné a nyelvtudását fejleszteni, szinten tartani, mindennapi témákban.

Nyári képek 7.

Útban a tengerpart fele (Virginia Beach, VA 2009)... avagy tiszta erőből nyár, még az autó is lógatja a nyelvét a melegben:)

Nyári képek 6.

KATTINTS a képre, hogy nagyban lásd, Niagara Falls, Canadian Side, 2009



 

Négy éve ilyenkor.... az USA-Kanada határon jártam ki és be, hogy a Niagarát minden oldalról jól megnézhessem. Viccesnek tűnt, hogy a két hatalmas országot egy jelképes kis határ választja el. Én csak "hivatalosító határnak" hívom, nagyon sok munkavízum nélküli babysitter, alkalmi munkás itt szokott kilépni, hogy ne sértse meg a három hónapos tartózkodási időlimitet, majd visszalép, ezzel újabb három hónapra legális a turistavízuma. Kérik az útlevelet, pecsételnek is bele, mégis a két oldal egy nagy egész, nem igazán lehet elválasztani, a Niagara ugyanúgy sajátja az egyik országnak mint a másiknak. Ha átmegyünk, ne felejtsük, hogy ott már a kanadai dollár a fizetőeszköz!

Nyári képek 5.

Florida, Key West, 2010 december (kattints rá)

Út a végtelen nyárba...út az óceánban...vagy Overseas Highway, mindenféle címmel lehet illetni. Vezetni végig ezen az úton páratlan élmény!

A kép jobb oldalán levő, régi, már nem használt összekötő híddal (Seven Mile Bridge) van egy kis probléma, de ez csak később derül ki:

Florida, Key West, Seven Mile Bridge 2010 december

A Seven Mile Bridge érdekessége, hogy eredetileg csak vonatok közlekedtek rajta, majd egy hurrikán következtében felújításra került 1935-ben, hogy autók tudjanak rajta közlekedni, és a vonatsíneket használták fel a külső kerítéshez. Egy másik hurrikán 1960-ban azonban újabb károkat okozott rajta, végül egy modernebb autópálya-hidat építettek a nyolcvanas években, ezt lehet látni az első képen.

Nyári képek 4.

DC Botanical Garden, 2010

A hatalmas fémnövények egy interaktív kiállítás részei voltak, ahol a növények nagy részének közepén szagolgatni lehetett különböző illatozó növények esszenciáit, illetve a nagy napraforgóba épített TV információt szolgáltatott a publikumnak. Mindez nagyszerűen időzítve, a tél közepén valóságos felüdülés volt a Botanical Gardenben. Minden kiállítás úgy van megalkotva, hogy minden korosztály találjon benne neki való információt, szórakozva tanuljon.

Nyári képek 3.

Banyan tree, Hawaii, 2006

A Banyan tree, vagy ahogy én hívom "banyafa" egy hatalmas és furcsa fa, jellemzően az USA egyes területein és Dél-Amerikában nő, illetve Indiában. Valójában egy fügefa-fajta. A képen lehet látni mögötte a normál méretű és törzsű fákat, szinte kis csemetének tűnnek. A "banyafa" érdekessége a törzsén is látszik, valójában a képen nem egy nagy fát látunk, hanem két fát. A banyan ugyanis egy élősködő, ami benövi a gazdafát, abból táplálkozik, és hatalmasra megnő rajta. Egyes fajtáit (Floridában trópusi erdőkben látni) strangler fig-nek azaz fojtó fügének neveznek, hasonlóan egy másik fát zabál fel, de másképp néz ki a végeredmény.

Nyári képek 2.

Merry-go-round a Central Parkban, 2011

Eredetileg 1871-ben nyilt meg a rögtön hatalmas népszerűségnek örvendő körhinta, amire évente kb 25o ezer ember ül fel. Az első körhinta 1924-ig üzemelt a parkban. Ezt két újabb követte, de mindkettőt tűz pusztította el.195o-ben újabb körhinta után nézett a park, és egészen meglepő módon nem készíttettek egyet,hanem találtak egy elhagyottat a Brooklyn Cooney Island egyik végállomásán. 19o8-ban készült, kézzel faragott és festett, termézetesen restaurálták és modernizálták, de azóta is ez az elhagyott és megtalált körhinta működik a parkban.

 

(A képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetőek.)

Nyári képek 1.

Sesame Place, Pennsylvania, 2010

A mai napra ezt választottam, egy hatalmas theme park, ezúttal a Sesame Street (Szezám utca) és szereplői minden mennyiségben szórakoztatják a kicsiket és nagyokat. Nyáron is kiváló, tele van vizes programmal, mint a képen látható óriási locsolókanna is.

Hallgatásom okai

Talán észrevettétek,hogy a blog jó ideje már sokkal "szellősebben" frissül, mint régebben megszokhattátok.
Ennek több oka van, a legelső az, hogy sajnos bármennyire is szeretném, nem Amerikában élek, hanem Magyarországon, és a "téma nem hever az utcán", hanem keresni kell. A kereséshez idő kell, a talált anyagok feldolgozásához úgyszintén, a megírásához ihlet kell. Ihlet leginkább személyes tapasztalatok alapján szikrázik fel, amikor lázba hoz valamilyen téma, ez pedig leginkább akkor következik be, ha egy aktuális valamihez a múltban közöm volt, de arról meg lehet hogy már írtam, untatni pedig végképp nem akarnám az olvasót.

Másodszor, sokszor leülnék, és leírnám a véleményem egy magyar jelenség, téma, élmény kapcsán, ezzel viszont igazából felhagytam, mert amikor néhányszor megtettem, akkor jöttek az olyan kommentek, hogy én miért állítom kontrasztba a két helyet úgy, hogy abból mindig az jön, ki, hogy Magyarország maximum a túrórudi kánaánja. Nekem pedig nincs kedvem és energiám olyan emberekkel vitázni, akik a vármegye határain kívül esetleg turistaként jártak, de mégis igen határozott a véleményük mindenféle alap nélkül.Ennek alváltozata, amikor megkapom, hogy ugyan ne legyek ilyen negatív és próbáljak visszailleszkedni. Akkor hát hallgatok, és nincs vita.

Harmadszor, valamelyik nap egy rég nem látott barátnőm, (aki egyébként tíz évet Angliában élt, egy éve Németországban van, és most talákoztunk pár órára), nekem szegezte a kérdést: mesélj Amerikáról, nekem ez az időszakod kimaradt.Mintha ő pontosan nem tudná, hogy ezt a mesét nem lehet csak úgy elkezdeni és befejezni, nem lehet öt percben összefoglalni, amennyire még egy átlagos hallgatóságnak érdekes lehet. Bele sem kezdtem a mesébe. Egyre kevésbé érzem azt, hogy meg lehetne fogalmazni azt az élménykonzervvé összesűrűsödött időszakot, életem egyötödét, amit Amerikában éltem le. Mert a kint tartózkodásnak nemcsak karrier, vagy anyagi, vagy megélhetési, vagy utazási, nyelvi és kultúraszempontjai, folyamatai érdekesek, és órákig lehetne boncolgatni őket, inkább az az érdekes, mennyire mélyen és visszavonhatatlanul megváltoztatott ez az élmény.

Gyakran előveszem a régi képeket (már csak a lányom kiskora miatt is). Sok-sok még a történet, a mondanivaló, ami kimaradt. De nehéz erről írni, úgy, hogy mindez a múlté már, elővenni, feleleveníteni, egyszerűen fájó emlék, hiszen szívem szerint nem a múltam, hanem a jelenem lenne még mindig az a táj, az a város, az a kirándulás stb. Egészen biztosan ez is a reentry culture shock folyamatának egy állomása, biztosan túllépek majd ezen.

Még annyit, hogy hosszú idő után nyolc órában dolgozom újra, így az időm is jelentősen leszűkült.Ugyanakkor mióta Tinkmara blogja elhallgatott, úgy érzem, valakinek mindenképpen hírt kell adni az amerikai életről, hogy ne vesszen kárba az, amiért egykor mindketten elkezdtünk írni.

Az augusztus hátralevő részében igyekszem (ha napi rendszerességgel nem is), de sűrűn jelenkezni, képblog formájában. Nagy kép, kis "rizsa".

Hűvösebb napokat a kedves olvasóknak!