Back-to-school night

Részt vettem életem első Back-to-School Night rendezvényén. A BtSN nem más, mint az óvodákban és az iskolákban a tanítás megkezdése után körülbelül két hónappal egy esti rendezvény, kizárólag szülőknek.
Egyáltalán nem komoly szülői értekezlet jellege van, itt a szülő-pedagógus viszony sokkal barátibb és oldottabb jellegű, mint Magyarországon.
A BtSN hagyományosan az osztályok, - a mi esetünkben az óvodai csoportok - termeiben kezdődik, ahol a szülők bepillantást nyerhetnek a kicsik mindennapjaiba, a terem fel van díszítve, és el van rendezve úgy, hogy a szülő minél többet tudjon megragadni abból, ami napközben zajlik le a teremben.Ez főleg olyan apró gyerekeknél nagyon hasznos, mint az enyém, aki ráadásul most küzd azzal, hogy valamit felfogjon a körülötte angolul beszélő környezet jelzéseiből, és nem mindig tudja elmesélni, mi történt.
Megtudtam például, hogy már az óvodában is elmondják, zászlóval a kezükben minden reggel a Pledge of Allegience-t, amely így hangzik:
"I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."
Magyarul:
Ígérem, hogy hű leszek az Egyesült Államok zászlajához, és a néphez, melyet jelképez, egy osztatlan nemzet, mely féli az Istent, mely minden tagjának szabadságot és igazságot biztosít.
Képzelem az én gyerekem mit érthet ebből...
Minden nap más a zászlófelelős, aki tartja az eskü alatt az amerikai zászlót, más gyerek a  line leader, azaz aki a sorban elöl áll, amikor mennek az udvarra, más a block helper, aki a játék kockákat elrakja, más a caboose, azaz a játékvonat-felelős és így tovább.Tanulják a számokat, az aktuális évszakokhoz kapcsolódó ünnepeket, verseket, dalokat és meséket. Mindennap van kézműves foglalkozás, és játék a szabad levegőn.
A teremben való gyülekező és rövid körbenézés után az iskolákban a tanmenetről kapnak tájékoztatást a szülők, mivel itt ilyen még nincs, nekünk bemutatták az óvoda személyzetét, és egy slideshow volt a gyerekekről, zenei aláfestéssel, egyénenként és csoportban. Jól kitalálták, mert én bizony a könnyeimet morzsolgattam a sötétben, olyan megható volt látnom, amikor a kivetítőn az én kislányom vigyorgó arcocskája jelent meg. A képeket az úgynevezett room parents, vagy "csoport-szülők" készítették az elmúlt hónapokban, akik önkéntes alapon segítik az óvónők munkáját, és az ilyen eseményeken, mint a mai is, segédkeznek.
Az estét természetesen egy kis jó hangulatú eszem-iszom zárja, ahol a szülők egymással és a tanárokkal is kötetlenül beszélgethetnek. Ilyenkor az iskola/óvoda még egyszer felhívja a szülők figyelmét, hogy mivel segíthetik anyagiakban a munkát, például rendszeresen jelen vannak az iskola/óvoda pólói, amelyeket a helyszínen meg lehet venni, vagy egyéb olyan lehetőségek prospektusai, amelyek segíthetik az intézményt.
Összességében nagyon tetszett a BtSN, informálódtam, kicsit megnyugodtam a csemetém felől, tudtam beszélni az óvónőkkel, és az is tetszett, hogy senki nem kényszerített beülni egy padsorba huszadmagammal, és szónokolt órákon át, hanem kedélyesen és egyszerűen megünnepeltük - mindenféle hivatalos mellékíz nélkül-, hogy az iskola elindult, és minden gyerek megkezdte a beilleszkedést, vagy sikeresen folytatja a tanulmányait.