Jancsi és Juliskától a Büdös Sajtemberig

"Mi a fenének vannak már kint a karácsonyi dekorok az üzletekben?" -dohog kedvenc kolléganőm, miközben bevásárolunk a Sparban. Én csak mosolygok, és elnyomom a felkívánkozó mondatom, hogy látnád, Amerikában mi van már ilyenkor, amikor Halloween után befordulunk a Thanksgiving-Christmas szezonba...helyette bölcsen hallgatok, mert pontosan tudom, hogy őt ez a magyar valóságban egyáltalán nem érdekelné, majd megkérdezem, miért zavarja? (Én éppen ellenkezőleg, imádtam odakint a sokkal nagyobb karácsonyi kommersziális felhajtást...)Azt mondja, hogy elunja karácsonyig nézni a sok holmit.

Miközben haladunk a sorral, látom, hogy egyre több süteménykészítő formaszettben van Gingerbread man. Tudjátok, az a klasszikus mézeskalács-figura, akit a magyarok leginkább a Shrekből ismerhettek meg.



Azóta már magyar neve is van, Mézi, nem egy magyar gasztroblogon látom, hogy készülnek ilyenkor a mézik, vagy mézeskalács-emberkék.

Amerikában ennél sokkal régebbi története van, valójában egybe esik az első mézeskalácsházak készítésének idejével. Az első mézeskalácsházak pedig Grimm testvérek Hansel and Gretel, azaz Jancsi és Juliska meséjének hatására kezdtek elterjedni, először természetesen Németországban. Aztán a pennsylvaniai német betelepülők szépen elvitték ezt a szokást magukkal az 1800-as évek elején Amerikába. Európában még Franciaországban lett hagyománya. A mézeskalács-figura  viszont Pennsylvania gyermeke, és eleinte egy láb magas nagyságú (30 cm) nagy figurákat gyerekek vágták ki a mézeskalács tésztából, majd sütés után kiállították őket a ház elé karácsony előtt.

Halloween kosztüm-változat

A Jancsi és Juliska mellett van egy másik, 1875-ös meseforrás, melyhez kötik a Gingerbread man készítésének népszerűségét.
A címe Gingerbread boy, és arról szól, hogy egy idős gyermektelen asszony mézeskalácsból szeretne sütni magának gyermeket. A mézeskalácskisfiú azonban a tepsiből elfut, az asszony és a férje utána. A kisfiú tanyák mellett fut el, és mindenhol egy kis rígmust mond el, végül már sokan kergetik, majd egy róka megeszi. Meglepően sok változata alakult ki, például a Hanukkah kultúrájában ugyanez a mese a krumplilángossal (The Runaway Latkes) 2000-ben jelent meg, de a kínaiaknél van menekülő rizssütemény (Runaway Rice Cake), az oroszoknál ugyanez a mese a gombóccal, (kiugrott a gombóc a fazékból, utána a molnár fazekastul).
Modern mesékben a mézeskalács kisfiú meggyászolása után sütnek a szülők egy mézeskalács kislányt (The Gingerbread Girl, 2006).
Szintén a mézeskalács kisfiú történeke ihlette a Büdös Sajtember posztmodern meséjét, amiben az a különös csavar, hogy ő fut félelmében, hogy megeszik, miközben mindenki kerülni igyekszik a szaga miatt. A mese "elkövetője" Jon Sciezka.
A mézeskalács kisfiúnak van cowboy változatú meséje is.




Sőt, a Vadnyugaton minden bizonnyal ez a verzió kerül a karácsonyfára:














Mindig ámulatba ejt engem a mesék hagyományteremtő ereje. Ne felejsük el a Diótörő is ilyen karácsonyi szimbólum Amerikában.