Kétfele húz a szíve

A lányom idén végzi az első osztályt, azaz pár hónapja folyékonyan olvas.Ráadásul (anyja lánya) nagyon szeret is olvasni, így aztán mindenhol olvas, az utcán a boltok feliratait, a hirdetéseket, és a graffitiket is.
Egyik nap nagyon elkomorodott:
-Anya, az van kiírva, hogy trágya USA!
-Igen, kicsim, egy buta ember sok helyre kiírta, de ez csak egy vélemény.
Morcosan haladt tovább, az ő lelkében igen komoly és fontos szerepe van az ő amerikaiságának.
Egyszer csak megszólalt:
-És mikor írják ki, hogy trágya Budapest?
Ezen már jót mulattam, éppen eleget hallott morogni engem az elmúlt években, hogy ez sem működik itt, meg az sem, meg mennyivel jobb volt még, amikor...

Ilyen észrevétlenül nevelünk valami mellett és akár valami ellen is.
Mert például idén először tesszük ki a lábunkat nyáron az országból, egy rövid tengerparti nyaralásra. A gyerek nem lelkesedik különösebben, az ő világában Zánka, a balatoni kis falucska mindennél többet jelent, ha nyári szórakozásról van szó. Kétségtelen tény, hogy minden gyerekkori nyaramat ott töltöttem, és az egyetlen dolog volt, mi hiányzott az amerikai éveink alatt, még akkor is, amikor minden nyáron az óceánparton tölthettük bármelyik hétvégénket.

Ami a nyelvtanulást illeti, erre nem tudom rávenni a kis amerikait, egyelőre semmi hasznát nem látja annak, hogy ő tudjon angolul, az iskolai angol...nos egy kalap kakit sem ér.Valamelyik nap kifejtette nekem, hogyha ő visszamegy (ami a fejében egy teljesen természetes gondolat, hogy ő majd kint lesz felnőtt), úgyis érteni fog mindent. Valahogy így képzeli. Sokan sokszor fejtették ki a véleményüket arról, hogy szégyen és gyalázat, hogy én, aki angolt tanítok, a saját gyerekemet nem nyüstölöm folyton az angollal otthon.
Nos,próbáltam. Kezdetben az óvodában azért kaptam meg a magamét az óvónőktől, hogy kicsi a gyerek magyar szókincse, és minek nézetek vele angol meséket. Ahogy nőtt a magyar szókincse már nem akart angol meséket nézni.Hiába voltak a színes-szagos angol mesekönyvek,  életidegennek érezte a más nyelven beszlgetést itt, ahol a boltban, az orvosi rendelőben, az oviban, a jásztóházban és mindenhol csak magyar szót hall.Megutáltatni meg nem akartam, sőt azt sem akartam, hogy a gyerek hazafias érzelmei sérüljenek és megutálja azért Amerikát, mert én megutáltatom vele az angolt.Így aztán hagytuk a dolgot. Az első osztályban éppen elég mást kellett tanulgatni. Most nyáron azért szeretném, ha túljutnánk az "iskolai angolos szavakat tanítunk témakörönként, de beszélni nem tud senki" szintjén, és valamiféle kis beszédkezdeményt jó lenne átadni.
Borzasztóan sajnálom, hogy nem maradtunk még egy évet pont akkor, amikor már kezdett volna mindkét nyelven beszélni.