Teljes hit a rendszerben

Amit ne próbáljunk ki egy amerikaival, az a legkisebb kriticizmusa az amerikai rendszernek. Értve ezalatt az oktatást, egészségügyet, politikai intézkedéseket.Legtöbbjük egyszerűen megsértődik, és véletlenül sem gondolkodik más alternatívában, főleg, ha annak valamilyen "mindenkinek visszaosztó" jellege van. Nagyon sokan, főleg a középrétegben meg vannak győződve arról, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, azaz a szegénysorsúak maguk tehetnek az életminőségükről. Hihetletlenül erős errefele a kisgyerekkortól a belenevelés az alábbiakba:
1.Minden, amit a politikusok tesznek, az helyes, külpolitikailag eléggé kifogásolható lépéseket is meg tudnak magyarázni, úgy, ahogy tanítják nekik.
2. A legkisebb esélye is annak, hogy mindenki egyformán részesüljön valamiben, vagy a szegényeket állami intervenciókkal segítsék, mély ellenérzést vált ki bennük, és képzeletükben egyből már vörös zászlót lengetnek. Hiába van sok fejlett Nyugat-európai országban ingyenes egészségügy, ami kiválóan működik, az amerikaiak meg vannak győződve, hogy az a sátán találmánya, azaz a kommunistáké.Szociális érzékük egyenlő a nullával.
3. Amerikában minden jól működik, itt van a legtöbb pénz, itt élnek a legjobban, ez az általános nézete a mérhetetlenül büszke amerikainak. Ha erre ellenpéldával szolgálnál, akkor az a válasz, hogy nem élhet mindenki jól (mert ugye annak egy ijesztő neve lenne), és arról az adott ember tehet, hogy nem él jól....Ha máshol valami jól működik, akkor sem működhet jobban, mint Amerikában. Olyan butaságot is hallottam már, hogy nem érti az adott (amúgy egyetemet végzett) illető, hogy a világon mindenhol törekednek arra, hogy Amerikától tanuljanak és utánozzák, és nem érti, hogy Európa miért nem teszi ezt.
4. Meg se próbáljunk velük korábbi történelmi korok tanulságairól, vagy régmúlt építészetének értekéről beszélni, mert egyáltalán nem mutatják azt az áhítatot bármilyen régi dolog iránt, amit az európai kultúrából érkező érez, (és itt ha keresi, nem találja).
5. Kubáról ne nyilatkozzunk, főleg ha szimpátiával viseltetünk iránta, ugyanis ott ördögök laknak.Az amerikaiaknak nagyon rosszul esett, hogy az általuk támogatott diktátort leverte Castro majd megjelent itt, és ahelyett, hogy behódolt volna, követelte az elcsatolt részeket.Attól még rosszabbul vannak, hogy évtizedekben mérhető mindenféle mesterkedések ellenére Castro él és virul, és a Disznó-öbölben is jól rájuk pirított, és az embargo alatt sem halt éhen a sziget.Noha semmit sem tudnak a szigetről, ahova be sem tehetik a lábukat, de mindegyiknek komoly elképzelése van valamiről, amit soha nem tapasztalt.
6. Nincsenek tisztában azzal, hogy Európában nem túl népszerűek, és sok "a demokráciáért", és a "terrorizmus ellen" szlogenű intézkedéseiket ott mélységesen elitélik.Ha szóba kerül, hogy az európaiak úgy érzik Amerika sok mindenbe beleüti az orrát, beleavatkozik, akkor mindig az a válasz, hogy őket hívják, és ők segítenek.És ezért mindenkinek kellően hálásnak kellene lennie.
7.A magyar ember a saját rendszerét is megkritizálja, megmondja a politikusairól, hogy korruptak, vélemény nyilvánít pro és kontra.Ezt egy amerikaitól ne várjuk, nem fog kritizálni a világok legjobbikában.
8.Az amerikai gondolkodására az jellemző, hogy mindig az a legjobb, amiért fizetni kell, méghozzá sokat.Ez a nézet érdekes módon az oktatásra is igaz, nem gondolkodnak el azon, hogy esetleg a pénz helyett az agyi kapacitás is lehetne a mérce.(Pedig otthon kiválóan lehet látni a felsőoktatás felhígulását a fizetős programok bevezetésével.) Faramuci módon azt mondják, mindenkinek joga van a felsőoktatában való részvételre, de ha azt kérded, és mi van azzal, aki nem tudja kifizetni, akkor azzal jönnek, nos, az legyen a legjobb, és akkor majd az állam fizet neki.(Ezzel kizárják a nem kiváló, de jó képességűeket, akiknek a szülei nem tudnak fizetni, erre az a válaszuk, hogyha valaki akar valamit Amerikában nincs lehetetlen, és ezzel elvarrják a beszélgetést...)
Tisztelet a kivételnek, (ilyennel eggyel találkoztam, és történész) ez az általános tapasztalatom, gondolom a kommentekben még sokan hozzzátesznek, esetleg rácáfolnak a gondolataimra.
Hogy miért rossz ez a gondolkodásmód, az tudjuk. Hogy miért jó?Mert egységet teremt, még akkor is, ha nem törődnek egymás sorsával, amerikainak lenni az egyfajta kegy, az a legjobb. Nem hiszem, hogy egy amerikai valaha is elgondolkodott, milyen más nemzet tagja szeretne lenni.

Idiómák 13-16.

Címkék: Friends, idioms, nyelvtanulás
Kicsit felhalmozódtak az idiómák, ez azért van, mert sokkal többször nézem a Friendset, mint kellene, és gyorsan gyűlnek a kiváló idiómák....Most csak néhányat van időm blogolni.
Friends, Season 5, With all the kissing
Joey: Uh, Pheebs, you're leaking?
Monica: Oh my God! You're water broke!
The Guys: Ohh!
Phoebe: All right. Well, don't worry, I call shotgun! (She starts out the door.)
All: Whoa-whoa-whoa-whoa! Wait-wait!
Phoebenek elfolyik a magzatvize, és éppen Atlantic Citybe készülnek a jóbarátok, amit Phoebe annyira várt. Az I call shotgun annyit jelent, hogy lestoppolja a vezető melletti ülést a kocsiban, azaz ebben az esetben azt akarja érzékeltetni, hogy nem vesz tudomást a teste jelzéseiről, irány Atlantic City. Erre mondják a többiek, hogy várjon, ez nem vicc.
Friends, Season 5, One Hundredth
Joey: I think Saturday—(groans in pain again).
Frank: (To Phoebe) What's with him?
Phoebe: Umm, sympathy pains. I thought it was really sweet at first, but now I think he's just trying to steal my thunder.
Ez a kifejezés végigkíséri a sorozatot, a lányok gyakran mondják. A szó szerinti jelentése ellopja a villámomat, amit értenek alatta az az, hogy valakinek valamilyen fontos esemény van az életében, amikor ő van a középpontban, és egy másik ember próbálja a központi helyet megszerezni. Itt éppen Phoebe szül, és Joey is fájdalmasakat nyög. Először Phoebe aranyosnak találja és szimpátiafájdalomként értékeli, később már inkább bosszantónak érzi, hogy nem rá figyelnek, hanem Joey nyögéseire.

Rachel: (entering) Hi. (To Phoebe) Hey, hi! So uh, Frank and Alice wanted me to tell you that they're still outside making phone calls.
Phoebe: But umm, I mean, did you talk to them about, y'know…
Rachel: Yeah, umm, no honey.
Phoebe: Oh. It was a long shot. Hey, you guys can I just like have a second alone with the babies.
All: Yeah, sure yeah. Yeah.
Phoebe a szülés után szeretne egy kisbabát megtartani, noha tudja, erre kicsi az esélye, Frank és Alice valószínűleg nem mondana le egyik gyerekéről sem. Rachelt kéri meg, hogy kérdezzen rá, a válasz nemleges. A long shot egy olyan próbálkozás, vagy fogadás, melynek előre látható sikere nagyon alacsony.
 
Friends, Season 5, When Phoebe hates PBS
Rachel: (entering) Hi! Are you ready? We're gonna be late!
Ross: For what?
Rachel: For Stella! Remember? She's gettin' her groove back in like 20 minutes.
Ross: Yeah, I uh, totally forgot about that. You mind if I take a rain check? I'm waiting for a call from Emily.
Rachel és Ross moziba készülnek, a How Stella got her groove back című filmre. A cím egyben egy kifejezés is, akkor mondják, amikor valaki depresszióból, vagy nehéz élethelyzetből mászik ki.

Singles (1992)

Kerestem a valami könnyedet és nézhetőt a Netflixen, és akkor jött velem szembe a Singles. Huszonévesek, párkeresés  a kilencvenes évek elején Seattle-ben, azaz a mai negyven felettiek huszonévei. Szinte biztos vagyok, hogy később ez adta az ötletet a Beverly Hills 90210-hez, itt is fiatal szomszédok élete a téma.
Érdekes volt az, hogy húsz év alatt milyen hatalmasat változott a világ, pedig nekem 1992 nem tűnik annyira őskornak. A randizás alapkellékei a kazettával működő üzenetrögzítő, a munkahelyeken a klasszikus amerikai cubicle (biztos most is sok helyen létezik, én még nem futottam bele), benne még a fekete képernyős gépek a rettenetes és szemrontó zöld számsorozatokkal, mobiltelefon nincs, de nagy sláger a távirányítós garázsnyitó. Még megtörtént, hogy az emberek egyszerűen csak megjelentek az ajtó előtt és becsöngettek telefon és bejelentés nélkül, ha éppen rájöttek, hogy a másik az igazi....Ugye, milyen furcsa? Az amerikaiak még mosogattak 92-ben, és törölgettek is, amit ma már talán rég elfelejtettek. A terhességi tesztek még sokkal bonyolultabban működtek, kétféle kis kémcső tartalmát kellett összeönteni, és várni a színesedésre. A munkahelyeken leginkább villanyírógépek voltak, a nők kockás inget hordtak, válltömést, de kezdett bejönni a szűk top is. Senki nem szedte a szemöldökét. Sláger volt a fekete fehérnemű. Az autók még Amerikában sem voltak áramvonalasak, és a rózsa ára az egekben volt.
Volt ebben a filmben valami más, amin elnosztalgiáztam, és ez az emberek közötti normális kommunikáció volt. A mobiltelefon, az internet, és a közösségi oldalak előtti szűz időszak. Csak a telefon zavarhatott be, vagy éppen az üzenetrögzítő kazettája, amiben elszakadt a szalag. Nem voltak félreértések, nem kellett szmájlizni, hogy a másik értse, viccből írok valamit, vagy nem, nem csekkolták az emberek egymást, hogy online van-e a másik, és ha igen, miért nem mondja azt, hogy szia, vagy miért nem jelöl be a virtuális valóságban ismerősének. A régi kapcsolatok le voltak zárva, ugyan ott volt a telefon, és az emberek néha felhívták az eggyel előtti exet, de nem tudtak a tíz évvel ezelőttiről semmit. Viszont ahelyett, hogy otthon csücsöltek az okosgépeik előtt, ahogy ma valamennyien tesszük, kimentek az utcára. Összefutottak az újságosnál, a boltban, a koncerten, üldögéltek a kávéházakban, laptop, mobiltelefon nélkül, egyedül, vagy másokkal, és beszélgettek.
Ódivatúnak tűnt. De sokkal emberibbnek. Itt meg kellett volna állni. Bármennyire is szeretek blogolni például, vagy gyakran örülök, hogy a mobillal egy perc alatt megoldhatok egy kérdést, vagy haza tudok telefonálni a neten, vagy érdekes, hogy régi ismerősöket fellelek a közösségi oldalakon, és hogy újakkal online teremtek barátságot, nekem rettenetesen hiányzik az a fajta világ. Mert mindig elképzelem, hogy ez, ami most van fejlődőben, hova vezethet majd egy újabb húsz év múlva. És bár a kényelmünk szintje napról napra nől, nem vagyok optimista.
Hogyan készül el egy hasonló film húsz év múlva? Két kamera lesz ráállítva a randizók laptopjának vagy okostelefonjának a képernyőjére?

Karácsonyi látnivalók az amerikai fővárosban 1.

Minden évben nagy esemény december elején a National Christmas Tree Lighting, azaz a nemzet karácsonyfájának hivatalos kivilágítása, ahol az ünneplő tömegek mellett az elnök és családja is jelen van, és világsztárok szolgáltatják műsort.Jegyeket előre kell rendelni, de ez még nekem sohasem sikerült, mindig jóval előbb elkapkodják a jegyeket, mint ahogy én gondolnám.
A nemzet karácsonyfája, amit White House Christmas Tree-nek, azaz a Fehér Ház karácsonyfájának is hívnak, ott díszeleg a Fehér Ház Ellipszisében.
A hagyomány még a múlt században kezdődött, 1923-ban, előtte a Fehér Ház nem ünnepelte hivatalosan a karácsonyt. 1939-től tartották az ünnepséget az Ellipszisben, előtte a Fehér Ház másik oldalán levő Lafayette Parkban és más helyeken díszítettek.
 1978-ban egy harminc láb magas azaz 914 cm-es Colorado Blue Spruce került oda, és azóta is ez a fa a nemzet karácsonyfája december elejétől az ünnepek végéig. A telepítéssel előbb is próbálkoztak, de a hatalmas méretű fenyők előbb-utóbb pusztulásnak indultak, így cserélgették őket. Gondolom, a szokatlan körülmények közt (meleg éghajlat, és nem veszi körbe semmi) nem bírták sokáig.
A fa díszítése nyilván méretei miatt úgy van megoldva, hogy egy hatalmas hálót húznak rá, ezen van a világítás is, és a díszei is.


A fa körül pedig kis karácsonyfák sorjáznak, minden állam küld egyet, és a kisebb fákon egyengömbök vannak átlátszó műanyagból, a gömbök díszítése pedig az egyes államok jellegzetességét mutatja. Érdemes megnézni a nagy fa és a normál karácsonyfa méretű kis fák közti méretkülönbséget.


  A nagy fa közvetlen udvarában kis elektromos vonatok mennek körbe-körbe.
Kissé háttérben Santa's Workshop, azaz a Télapó műhelye is ott van, ahol nyitvatartási idő is van, ekkor lehet megtekinteni a joviális öreg bácsit munka közben. A Télapó műhelye mellett van egy Betlehem is, amit kicsit bizarrnak éreztem. Valahogy a kettősség volt furcsa, most vagy télapó legyen, vagy a vallásos rész.
A nagy hidegben odalátogatók, és a fagyoskodó biztonsági emberek egy hatalmas tűzgödör mellett melegedhetnek, ami a Betlehem mellett van elhelyezve.



Ezt még bizarrabbnak találtam, valahogy a hatalmas monumentális fa és udvara mellett kialakíthattak volna egy kissé díszesebb melegedőt az erre látogatóknak. Kockára fagyva hagytam el a terepet idén, de legalább vannak képeim, az előző években mindig fényképezőgép nelkül mentem.

Boldog karácsonyt!

Holnap itt van a Szenteste, a gyertyagyújtás, gyönyörködés a karácsonyfában, ajándékozás, és ritka, remélhetőleg nyugalmas, meghitt percek.
Ha a karácsonyra gondolok, akkor arra is gondolok, hogy mennyi szeretet kaptam tőletek ezen a blogon, félig ismeretlenül is. Sok kommentet, sok kedves szót, és sok levelet, sok kérdést. És néhányatok igazi barátommá vált! Ez jó, mert volt célom a bloggal, az, hogy megosszam mindazt, amit errefele tapasztalni, hogy ezt a másságot Ti is lássátok, ne csak az én tapasztalatomként süllyedjen el.
Amikor ma elolvastam Száva kommentjét, tudtam, hogy már megérte:
"Sok erőt ad a blogod abban, hogy az ember továbbmenjen napról napra és érezze, hogy ahol él, az csak egy csöppnyi szelete egy sokszínű világnak."
Nagyon köszönöm, nekem meg az ilyen kommentek adnak sok erőt az itteni nehézségeimhez, mert azok is vannak, és persze kedvet ahhoz, hogy folytassam a blogírást.
Mindegyikőtöknek ezúton kívánok nagyon meghitt, stresszmentes, nyugodt karácsonyt! Az lenne jó, hogy az ünnepek alatt tényleg mindenki a kezébe vehessen egy jó könyvet, vagy elmehessen korcsolyázni a gyerekeivel, vagy aludjon egy jó nagyot délután. Ha a hajszoltságunk megszűnik egy pillanatra, szabaddá válunk. Én ezt kívánom Nektek!

A kilöttyintett kávé

Kicsit eltűntem, ünnepek előtti rohangálás, évösszegzés, ilyesmi.
A mai napom különösen érdekes volt...délután kicsit kifacsarva érkeztem a Starbucksba, és éreztem, hogy egy White Chocolate Mochat meg kell innom....
Közben a lánykám ügyetlenkedett mellettem, melynek következtében a már megkapott, fedeles kávémat véletlenségből fejreállítottam, és egy része a padlón végezte.
Piros arccal néztem körül, kerestem a nemlétező papírzsebkendőmet, és nagyon szégyelltem magam. Odamentem a pulthoz, és szóltam az eladónak, várva egy kellemetlen megjegyzést, vagy egy arcvágást...Természetesen azért szóltam, hogy adjon valamit, amivel felszedjem....Értetlenül mosolygott, és mondta, hogy adjam vissza a kávém, csinál másikat. Hitetlenkedve hebegtem.
Hirtelen rájöttem, hogy megint két világ talákozott, az egyik, amelyben úgy szocializálódtam, hogyha az iskolában leejtettem valamit, annak nem jó következménye volt, vagy ha egy boltban levertem valamit, minimum megfizettették, és még érzékeltették is, hogy rosszat csináltam. És itt a másik világ, ahol ezek a dolgok nem számítanak. Egyrészt, mert nem fontos. Nem ez a fontos. Másrészt, én vagyok az, aki fizet, ezért ha kilöttyintem a kávét, noha az az én hibám, felajánlanak egy újat, és természetesen a személyzet dolga, hogy feltakarítson. Mert tudják, hogy jövök máskor is, és otthagyom a pénzem.
A hosszú délutánban a lányom valahol elhagyta a sapkáját...Jól megdorgáltam, ő pedig görbülő szájjal követett a hatalmas vásárló tömegben. A kávézóban arra gondoltam, többet nem fogom ilyesmiért megdorgálni. Mert tényleg nem fontos, van még neki két sapkája otthon, kicsi még, és főleg, mert szeretném, ha felnőttként, ha kilöttyint egy kis kávét a földre, ne érezze világvégének.
Inkább többet mondogatom neki, hogy ügyes vagy, jól csinálod, szép ez a rajz. Nincs több jó, de, semmi baj, de....Ha addig élek is, eltanulom az amerikai mentalitásból a jót, és akkor már megérte itt lennem. Hátha egyszer majd sikerül rossz érzés nélkül mosolyognom azokon, akik a kákán is csomót keresnek.

Angol és munka

Címkék: nyelvtanulás
Top 10 overused buzzwords in LinkedIn Profiles in the USA — 2010
Top tíz unásig használt divatszó a LinkedInről az USA-ban, 2o1o-ben:
1. Extensive experience: nagy tapasztalat vmiben
2. Innovative: újító
3. Motivated: motivált
4. Results-oriented: eredményorientált, eredményközpontú
5. Dynamic: dinamikus
6. Proven track record: leellenőrizhető, bizonyítható referencia régi és hasonló munkakörben
7. Team player: csapatjátékos
8. Fast-paced: gyors (gondolkodásában, tempójában)
9. Problem solver: probléma-megoldó
10. Entrepreneurial: vállalkozó szellemű(nyitott új dolgokra a munkaterületén)
A szavakat 85 millió felhasználó profiloldalának analizálásával választották ki. A gyakori használat miatt az amúgy HR-szempontból fontos kvalitások egyszerűen klisékké váltak, és már nem igazán jelentenek semmilyen eligazítást a munkaadónak, akár odaírják őket, akár nem.A szakértők inkább részletesebb leírásokat javasolnak az amerikai munkavállalóknak, nem pedig ezeknek a használatát.
Kezdő nyelvtanulóknak azonban kötelező a fent felsorolt tíz alapszó!
Aki a munka világának zsargonját kívánja tanulmányozni angolul, annak ajánlom ezt a linket, ahol megtudhatjuk, mit jelent például az action item, air it out, eat a reality sandwich, walk-trot-run és egyéb csemegék.
Haladóknak magasabb szinteken nagyon ajánlott!

Angol és munka

Címkék: nyelvtanulás
Top 10 overused buzzwords in LinkedIn Profiles in the USA — 2010
Top tíz unásig használt divatszó a LinkedInről az USA-ban, 2o1o-ben:
1. Extensive experience: nagy tapasztalat vmiben
2. Innovative: újító
3. Motivated: motivált
4. Results-oriented: eredményorientált, eredményközpontú
5. Dynamic: dinamikus
6. Proven track record: leellenőrizhető, bizonyítható referencia régi és hasonló munkakörben
7. Team player: csapatjátékos
8. Fast-paced: gyors (gondolkodásában, tempójában)
9. Problem solver: probléma-megoldó
10. Entrepreneurial: vállalkozó szellemű(nyitott új dolgokra a munkaterületén)
A szavakat 85 millió felhasználó profiloldalának analizálásával választották ki. A gyakori használat miatt az amúgy HR-szempontból fontos kvalitások egyszerűen klisékké váltak, és már nem igazán jelentenek semmilyen eligazítást a munkaadónak, akár odaírják őket, akár nem.A szakértők inkább részletesebb leírásokat javasolnak az amerikai munkavállalóknak, nem pedig ezeknek a használatát.
Kezdő nyelvtanulóknak azonban kötelező a fent felsorolt tíz alapszó!
Aki a munka világának zsargonját kívánja tanulmányozni angolul, annak ajánlom ezt a linket, ahol megtudhatjuk, mit jelent például az action item, air it out, eat a reality sandwich, walk-trot-run és egyéb csemegék.
Haladóknak magasabb szinteken nagyon ajánlott!

Kisgyermek angolra tanítása

Biztosan sokan elgondolkodnak otthon fiatal szülők, hogy a kisebb gyereküket tanítassák-e angolra, vagy várják meg az iskolaérettséget, esetleg hagyományosan, még később, mikor már a magyar nyelvtan szabályaival tisztába kerül?
A helyzet az, hogy Magyarországon nagyon nehéz bármelyiket is igazán jól megvalósítani, ugyanis a végeredmény egy napi szinten nem használt, izolált passzív tudás lesz. A kisgyerekek látszólag gyorsan megtanulnak szavakat, majd el is felejtik. Főleg, ha nem használják, és csak l'art pour l'art módon kapják az ismeretet, márpedig egy mindennapokban magyarul beszélő közösségben nincs jelentősége annak az egy-két órának.
A fenti három lehetőség közül, kisgyerekkel kezdeni, iskolaérettel kezdeni, vagy már a magyart írásban és nyelvtanjában ismerővel kezdeni, a középsőt nem ajánlom. Ha tényleg kitartó a szülő, és leginkább maga is olyan szinten beszéli a nyelvet, hogy naponta egyszerűbb utasítások szintjén autentikusan vissza tudja a gyereknek adni, érdemes kisebb korban kezdeni. A már iskolai szinten tanított angol a felnőttek tanulási modelljére van kiépítve, megérteni szabályokat, megtanulni a szavakat, építeni a nyelvet. Ez is egy lehetőség, és nem is rossz kezdetnek. Butaság azonban valamikor hatévesen elkezdeni a gyerekkel az angolt, amikor a magyar már nagyon erős, a gyerek pedig már nem úgy "szedi fel", mint kisebb korában, még nincsenek meg az eszközei (magyar nyelvtan, kettő összehasonlítása, stb.)
Ha egy szülő elkezd a gyerekkel foglalkozni, akkor csinálja következetesen, mint már említettem, a gyerekek nagyon gyorsan felejtik el ebben a korban az új nyelvet, így rövid kihagyás után is látványos a leépülés. A heti háromszori minimum egy-két óránál kevesebb pedig nem igazán fog látványos eredményt hozni.
Az én háromévesem egy speciális helyzetben van, anyanyelvi környezetben nő, ugyanakkor idejének nagy részét két kizárólag magyarul beszélő szülővel tölti. Nem kívántam magam angolra tanítani, mert bármilyen jól is beszélem a nyelvet, az, aki hat éves kora után tanul egy nyelvet, már akcentussal beszéli, és az akcentus mértéke exponenciálisan emelkedik, minél idősebb az illető.
Az én lányom óvodásként ismerkedik a nyelvvel, és mivel az itteni óvodahelyzet teljesen más, mint az otthoni, így heti kétszer négy órája van, amikor kifejezetten anyanyelvi környezetben van, illetve a mindennapokban megszokta, hogy apán és anyán kívül a boltos nénik-bácsik, a könyvtáros nénik-bácsik, a szomszédok angolul beszélnek. Tehát ahhoz képest, hogy Amerikában él, nagyon keveset talákozik az angollal. Őszintén szólva úgy gondolkodtam, hogyha maradunk, úgyis megtanul, ha haza kell mennünk, akkor meg úgyis el fogja felejteni mire iskolás korba ér azt a keveset, amit itt magára szedett. Magyarországon volt olyan középiskolás diákom, aki Franciaországban járt két osztályt, hazajöttek, eltelt jó pár év, mire középiskolában újra előkerült a francia, és két év anyanyelvi környezet hatása mintha soha nem is létezett volna.
Érdekes, ahogy a lányom tanulja az angolt. Először is, emlékezzünk rá, a kisgyerek a saját anyanyelvét is először érti, sokáig nem beszéli, csak az utasításokat hajtja végre, majd egyszavas, két szavas, végül rövid mondatos a beszéde, majd folyékonyan beszél, de rendre szabályosan alkalmaz mindent, a kivételeket is (fog lenni, nem van, bagolyok), és úgy öt éves korára perfekt a saját anyanyelvéből is. Angolban sincs ez másképp, az utasításokat csinálja, de nem beszél még, illetve amit mond, az kifejezetten emócionálisan megtanult. Nagyon hamar megtanulta, hogy Mommy, Daddy, no, stop, it's mine....Gyakran hallott dolgokat, (hi, bye, thank you, sorry), vagy  amelyek meg vannak erősítve képpel, dallal is hamar megjegyez, (Christmas tree, turkey, Santa, ball). Felismeri, hogyha váltani kell, játszótéren odaköszön a gyerekeknek  angolul, aztán lehet, hogy a másik gyerek kiegészítendő kérdésére is bőszen yes-ezik, mert azért nagyjából fogalma sincs, miről van szó.
 Nyilván már ekkora korban is meghatározó a nyelvérzék, de leginkább az exposure, azaz az idő, amit nyelvi környezetben tölt. Sok hasonló korú gyerek szüleit ismerem, mindenhol más a történet, de ahol a család egyik fele amerikai, ott a gyerek ilyen korára már kétnyelvű, sőt, a magyarja sokkal gyengébb, mint az enyémnek. Ahol a gyerek minden nap egésznapos oviba jár, szinte felejti a magyart, és csak angolul beszél. Gyakori jelenség, a sajátomon is megfigyeltem, hogy a másik nyelv elsajátításának korai szakaszában a gyerek halandzsázik. Már tudja,hogy az a másik nyelv valami furcsa, számára nem érthető és beszélhető teljesen, így gyakran halandzsával váltja fel. Ez lehet teljes halandzsa, vagy az én gyerekemnél részleges, az ismert szavakból alkotott értelmetlen szöveg.

 

Kekszízű kakaó

Belefutottam egy bögrére csomagolt kakaóporokba, mindegyik más ízesítésű, vettem hármat. A legjobban a chocolate graham, azaz a kekszízű kakaó ízlett nekünk. A málnás is nagyon finom.
Egyébként tizenkét ízből lehetett választani:

• Amarettos kakakópor
• Fehércsokoládé ízesítésű
• Vajkaramella ízesítésű
• Karamella ízesítésű
• Vanília ízesítésű
• Fahéj ízesítésű
• Mogyorós
• Irish cream
• Menta
• Kávés
• Málnás
• Klasszikus

Bizonyos ízek összeházasítása elég gyakori errefele, például a mentás kakaó, vagy a mogyorós, karamellás, de a kekszízű, arra azt gondoltam, valami bizarr dolog, de nem.

Holiday ringers

Ma olyat láttam, amit még sohasem! Elvittem a gyereket az óvoda templomába, ahol karácsonyi koncertet és bábshowt ígértek.
A koncert valójában, akár a videón is látható, csengőszólamokból állt, gyönyörűen szólt! A szépséges csengődallamok után pedig bábok énekeltek, nagyon tetszett, hogy a templom nem veszi magát túl komolyan, nehezen tudtam volna ezt elképzelni egy magyar katolikus templomban, ahol minden régi és szomorú. Az öröm nem idegen az amerikai gyülekezetektől, ahol egyébként egyből kiszúrják az újonan érkezőt, és többen kedvesen bemutatkoztak, és örömüket fejezték ki, hogy mi is csatlakoztunk.


A koncert után "International Christmas Dinner" volt, aminek internacionális jellegét az amerikai mellett felsorakoztatott dél-amerikai meleg ételek adták. Kissé szégyelltem magam, hogy bemegyek enni is, de mindenki kedvesen invitált, és vacsoraidő volt, a gyerekem sem bánt egy csirkecombot. Gondolatban megveregettem a vállam, Phoebe, te a mérhetetlen kiváncsiságoddal fogod még vinni valamire. Húsz perc múlva lelkesen segédkeztem a tányérok eltakarításában, és nagyon meg voltam dícsérve, hogy segítek, hamarosan a pap hölgy is bemutatkozott. Amúgy ketten paposkodtak, a főnök amerikai volt, és a fordítója dél-amerikai, de ő is pap. A gyülekezet nagy része amúgy spanyol ajkú, így nem csoda, hogy nem tudtunk a szőke fejünkkel észrevétlenek maradni.
A vacsora után kézműveskedés következett, amit véletlen sem hagyott volna ki egyikünk sem, mézeskalács házikókat lehetett dekorálni, és persze villámsebességgel elfogyasztani, (annyira isteni volt a tésztája, hogy csakhamar kiderült, a félkész ételek hazájában is vannak süteménykészítő mágusok,) meg kis papírdíszeket lehetett csinálni.

A spanyol gyerekek játszottak, a szülők beszélgettek, jókedv volt, együtt a családok, értelmes tevékenységgel, a gyerekek közül sokan a zenélésben is részt vettek. A lányomat csak úgy tudtam indulásra bírni, hogy megígértem neki egy kis esti fénynéző túrát, hiszen nem lenne karácsonyi szezon, ha a kertes házak előtt a szerény kivilágítástól kezdve a legvadabb giccsig nem fordulna elő minden.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok vallásos, az amerikaiaknak a saját gyülekezetük a szociális életük fontos része, és tényleg látszik még így kivülállóként is az összetartásuk.

A Télapó neje

Címkék: karacsony, szimbolum
Már kezdtem elszégyellni magam, amikor a gyerekem karácsonyi könyveiben sorban szerepelt Mrs. Claus, hogy én miért nem hallottam még a Télapó feleségéről, amikor elég régóta vagyok már Mikulás-váró korban????....amikor kiderült, hogy a Télapó neje amerikai "találmány". Hát ezért nem hallottam még a hölgyről.
Legelőször szintén amerikai forrásban olvashatunk róla,  "A Christmas Legend" (1849), James Rees tollából, aki egy Philadelphiában élő misszionárius volt.
Mrs. Claus alakját  egy amerikai dalíró hölgy egyik verse tette népszerűvé, a "Goody Santa Claus on a Sleigh Ride"  című, 1889-ben.
Később egyre több mesekönyvben és történetben szerepelt, mint a Mikulás segítője, kissé kerek, fehér hajú, idős hölgy, aki süteményeket süt, és irányítja a krampuszokat (Amerikában manókat). A lánykori neve talán Mary Christmas.
A televíziózás elterjedésével már TV-ben is rendszeresen megjelent, és mozifilmekben is szerepelt, képeslapokon, díszként, és mindenféle karácsonyi marketingtárgyon, mintegy Télapó jobbkezeként.
Általában ilyennek ábrázolják:

De sokan szeretnék ilyennek látni:

Mivel a Télapót eddig amolyan magányos farkasnak képzeltem, kicsit megnyugodtam, hogy mégsem egyedül viseli ezt a nagy ajándékozási macerát a vállán. Jó, hogy a manói, és a szarvasai mellett még egy takaros felesége is van.:D

A diótörő hagyománya az Államokban

A karácsony közeledtével a boltokban furcsa figurák sorjáznak, ezek a Nutcrackerök, azaz diótörők...

(Kurt S Adler Nutcrackers)
Diótörő...Nos Csajkovszkij darabját mindenki ismeri, és a legtöbben azt is tudják, hogy Hoffmannak köszönhetjük a Diótörő történetét, egy kislány karácsonyi álmát, azután, hogy ajándékba kapja ezt a furcsa fababát...
De mi köze az amerikaiaknak egy európai  irodalmi műhöz, és miért annyira népszerű a Diótörő balett ilyenkor karácsonykor az USA-ban?
Ez a kérdés bennem is felmerült, miután éveken keresztül nézegettem a boltokban a kissé ijesztő katonaszerű figurákat, és miután se szeri-se száma az ilyenkor kínált Diótörő előadásoknak, elkezdett a dolog nagyon érdekelni...
Ebben az esetben a fababák ihlették a művészeket, és nem meglepően a játékgyártásban világelső Németországban születtek meg az első diótörők. A diótörőket a német néphagyományok szerint akkor adják ajándékba, ha az ajándékozott házának védelmét, és családjának szerencséjét akarják kívánni. A diótörő, mint egy jó házörző kutya, kimutatja a fogait, de kizárólag a rossz szellemek elijesztése érdekében.
A diótörők hagyománya ihlette meg aztán E.T. A. Hoffmant, amikor megírta a Diótörő és egérkirály művét 1816-ban, mely Csajkovszkij szerzeményének lett alapja, 1892-ben. A Szentpétervárott bemutatott balett aztán világszerte karácsonyi hagyomány lett, mégis, elsősorban az USA hagyományaként tartjuk számon.
A Németországban népszerű diótörő figurák az 50-es években kerültek Amerikába, amikor a második világháborúból hazatérő katonák magukkal hozták az első fababákat. Szerették volna a szomorú évek után saját családjaikat is megóvni, és a babák hagyományával is megerősíteni ezen kívánságukat. Csajkovszkij balettje ekkor soha nem látott népszerűségnek kezdett örvendeni az USA-ban, és a babák hamarosan egyre többféle formában, színben, ruhában jelentek meg a boltokban, csakhamar collectible, azaz gyűjthetővé váltak.
A német Steinbach család nevéhez fűződik a diótörők gyűjthető kollekcióvá fejlesztése. A babák megalkotása 130 mozzanatból áll.
Manapság a diótörő elsősorban karácsonyi dekorációként funkcionál az amerikai családokban. Karácsony táján a babák széles választéka kapható az üzletekben, képeskönyvek százai mesélik el a gyerekeknek a Diótörő egyszerűsített verzióját, és családok ezrei tekintik meg különféle előadásokban a balettet.

Termésekből alkotott világhíres épületek

Címkék: DC, látnivalók
Érdekes kiállításon jártunk a hétvégén. Az USA Botanic Garden, amely a Smithsonian múzeumokhoz tartozik, legközelebb esik a Capitolhoz, minden évben valamilyen szépséges kiállítással ünnepli a decembert és a közelgő karácsonyt.

Általában megtekinthetőek DC legnépszerűbb épületei - termésekből újraalkotva. Idén ennél is tovább mentek, Dél-Amerika, Európa és Ázsia híres épületei lettek megalkotva termésekből, közöttük villanyvasúton szaladgáltak a kis Thomas-vonatok, a kiállítást meglátogató ovisok nagy örömére. Felnőttnek is lenyűgöző volt látni a Taj Mahal-t, vagy az Eiffel-tornyot, a Kínai Nagyfalat, a Tikalt, vagy a Machu Picchu-t, vagy a Schloss Neuschwansteint, a Gizai Piramist stb.

A termésépületek hűen tükrözik a turizmus áhított csodáit, mind méretarányban, mind részletességben. Nem beszélve a project ötletességéről, arról a kreativitásról, ami kellett az egyes építmények megalkotásához, és az összehangoláshoz.
A kedvenceim mégsem az épületek, vagy a kis, bőszen rohangáló villanyvonatok voltak, hanem három kis terményekből kialakított szobácska. Úgy tetszett, aki oda belép (csak valami bogárméretű lény lehet), az már közel van ahhoz, hogy a Narnia titkos bejárata kinyíljon előtte.

A karácsonyi dekor sem maradhatott el, sok család errefele fényképből készített képeslapot küld a szeretteinek, így aztán hemzsegett az előtér fodros ruhácskákba bújtatott, valószínűleg a tüdőgyulladásukat akkor beszerző gyerekektől, akik korán idomítva vannak, hogy cheeeeese jelszóra úgy széthúzzák a szájukat, hogy hátul is körbeérjen. Ugyanis egy hatalmas fenyő volt feldíszítve az előtérben, a fotózó szülők nagy örömére, de sokan valamelyik impozáns amerikai termésépületet választották háttérnek.

A farkasordító hidegben az sem volt hátrány, hogy a DC-tél rettenetes szárazságát a pálmaház párájára és melegére lehetett cserélni, hacsak egy órára is. A hidegért kárpótolt az esti kivilágítás.

Aki még több képre vágyik, az tegyen fel egy fazék vizet párologni, készítsen egy bögre forró citromos teát, és élvezze a slideshow!

Virgács helyett szén?

 

2010. dec. 6. 2:36 - írta Phoebe

4 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: karacsony, szokások

Megdöbbenve láttam pár hete, ahogy a boltok elkezdtek a karácsonyra készülni, két kis széndarabot, mellette egy bársony tasakkal,"For the Naughty" - a Rosszcsontnak - felirattal.
 Persze, mert a magyar gyerek virgácsot kap, az amerikai meg széndarabot, ha rosszalkodik. Illetve ez nem egészen igaz, seprűféle ágakat is kaphat a rosszalkodó amerikai gyerek, de a köztudatban leginkább a szén elterjedt. Hasztalan próbálok egyértelmű "tudományos" magyarázatot találni a dologra.
Egyesek szerint azért szenet hoz, mert ahogy a kéményen leereszkedik, és látja, hogy a házban rossz gyerek lakik, akkor egyszerűen csak felnyúl a kéménybe, és egy darab kormot hagy ott a gyereknek ajándék helyett. Más magyarázat szerint azért szenet hoz, mert azt nem lehet megenni. Megint más elmélet szerint azzal lehet fűteni, azaz mégsem teljesen nagy kitolás a rossz gyerekkel, mert a hideg téli estéken melegen tarthatja magát, ha befűt a szénnel.
Az amerikai Télapót, -Santa Claust- hiába is várnám december hatodikán, nem is tudja, hogy a magyar naptár szerint névnapja van, erre nincsenek névnapok. Itt a Télapó karácsonykor ereszkedik le a kéményen, 24-én este a gyerekek kirakják a nagy zoknikat, amibe várják az ajándékokat, és 25-én reggel pedig megtalálják őket megtömve, ajándékokkal, vagy szénnel...Éjjel ugyanis a Télapó a rénszarvasaival a hatalmas szánján körberepült, és kiosztotta az ajándékokat. Így kapcsolódik össze a Karácsony ünnepe itt a Télapóval.
Visszatérve a szénre, egész iparág épült a szén modernkori ajándékká avanzsálására, lehet kapni szénrágógumit:

De szénszappannal is tisztálkodhatunk:

Meaning of important Christmas Ornaments

The Star: A heavenly sign of prophecy fulfilled long, long ago- The shining hope of mankind.
 The Color Red: The first color of Christmas, symbolizing that Savior's sacrifice for all.
 The Fir Tree: Evergreen- the second color of Christmas shows everlasting light and life. The needles point up to heaven.
 
The Bell: Rings out to guide lost sheep back to the fold, signifying that all are precious in His eyes.
 
 The Candle: A mirror of starlight, reflecting our thanks for the star of Bethlehem.

The Gift Bow: Tied as we should all be tied together in bonds of goodwill forever.
 The Candy Cane: Represents the shape of the shepherd's crook, used to bring lost lambs back to the fold.

The Wreath: A symbol of the never ending eternal value of love… having no end

Idiómák 1-12.

Az angol nyelv attól szép és nehéz igazán jól beszélni, mert tele van idiomatikus kifejezésekkel.A Friends kiváló lelőhelye ezeknek, én pedig összegyűjtögettem. A régi blogon ezeket elszórva lehetett megtalálni, ide idő hiánya miatt nagyobb egységekben emelem be.

Idiómák 1.

[Scene: Monica and Rachel’s, They are all watching a TV commercial.]
<A guy is sitting at his desk and his boss comes in and drops a huge pile of papers on his desk. The guy looks dejected.>Commercial Voice: Can't get the monkey off your back? Then put it in your mouth...
<A monkey jumps on the desk and hands the guy a beer. He opens the beer and is suddenly on the beach, in a hammock, with beautiful women all around.>Commercial Voice: ...With MonkeyShine Beer. MonkeyShine Beer, 'cause it's a jungle out there.
Ross: That commercial always makes me so sad.
Joey: Yeah, but then the guy opens his beer and those girls run at him, so, everything seems to work out OK.
Ross: I meant because the monkey in it reminds me of Marcel.
Emlékeztek a Monkeyshine Beer reklámjára a Friends-ből? Ekkor jön rá Ross, hogy Marcel talán nincs is már az állatkertben, és az egyik,-általam legkedveltebb jelentben- odamegy, és a takarítótól megtudja, hogy Marcel új karriert talált a szórakoztatóiparban.
A szójáték az első sorban a monkey on somebody's back kifejezésre utal, amikor valakinek olyan nehézségei vannak, amik megoldhatatlanok, erre utal a reklám első része, amikor azt látjuk, hogy egy irodakukac srácnak még odahoznak vagy negyven aktát, és úgy érzi nem bírja már tovább eltemetve az akták közt. Ekkor jön a második sora a reklámnak, és a srác hirtelen függőágyon heverészve, hölgykoszorú legyezésében élvezi az életet, mert megitta a Monkeyshine Beert.
A monkey on somebody's back magyarul körülbebül a púp a háton idiómának felel meg.


Idiómák 2.

Forrás: Friends, Season 2 The One Where Joey Moves out
Emlékeztek arra a részre, amikor Joey elköltözik Chandlertől, mert annyira beindul a szekér neki a TV-ben?
Chander nem veszi jónéven a dolgot, de megbékül. Ekkor hangzik el az következő párbeszéd:
Joey: Well, it was a fight. . . based on serious stuff, remember. About how I never lived alone or anything. I just think it would be good for me, ya know, help me to grow or. . . whatever.
Chandler : Well, there you go.
Joey: Hey, are you cool with this. I mean, I don't want to leave you high and dry.
Chandler : Hey, no, I've never been lower or wetter. <A bit angry> I'll be fine. I'll just turn your, uh, bedroom into a game room or somethin', you know, put the foosball table in there.

To leave somebody high and dry - ez is egy idióma, annyit tesz, valakit cserben hagyni. Erre az idiómára Chandler egy csavarral válaszol, mintha nem is idióma lenne: I've never been lower or wetter, kihasználva a szójáték lehetőségét.
Az ilyen nyelvi finomságok miatt is érdemes nézni a Jóbarátokat!

Idiómák 3-4.

Forrás: Friends, Season 2 When Eddie Moves In
Joey elköltözik, Eddie beköltözik, Rachel és Ross közt dúl a szerelem, így aztán Ross sok időt tölt el Monica lakásában Rachel miatt, és a testvérháború Monica és Ross közt bizony néha kitör.
Innen a következő párbeszéd Monica és Rachel közt:

Monica: Your boyfriend has been in there for over an hour. I can't believe it, it's like I'm living with him again. He's here when I go to sleep, he's here when I wake up, he's here when I want to use the shower, ughh. It's like I'm sixteen all over again .
Rachel: Well, you're not sixteen, you're both adults now.
Monica: Get out you doofus!!
Rachel: Or ya know, he's rubber and you're glue.
Az utolsó mondat nem érthető, ha szó szerint akarnánk fordítani, ez is egy idióma, aminek van egy hosszabb változata:
"I am rubber you are glue, whatever you say bounces off of me and sticks to you"?
Nagyjából annyit tesz, hogy lepattannak rólam a sértéseid és visszaszállnak-ragadnak rád. Amikor két ember veszekszik, és mindennek elhordják egymást, akkor mondja ezt az egyik, aki érzékeltetni akarja a másikkal, hogy lepereg róla a másik sértése, és csak a sértegetőt minősíti.
Nagyon várom már, hogy Phoebe is mondjon egy idiómát, mert most az idiómák gyűjtögetése miatt (is) újra nézem a sorozatot.:D Remélem hasznos lesz ez a gyűjtemény!

Mrs. Wineburg: Well it's wonderful to have you up and about, again, dear.
Mr. Wineburg: Stay well.
Rachel: Okay, now that is the third time someone has said something like that to me today.
Igen, a be up and about azt jelenti, hogy egy betegségből felépülve valaki újra talpon van. Később derül ki, hogy Barry azt hazudta a násznépnek, amikor Rachel a saját esküvőjükön lelépett, hogy szifilisz miatt elvesztette az eszét. Hát ezért gratulált neki mindenki az egészsége miatt..
5. Forrás: Season 3 The One with the Princess Leia Fantasy
Chandler és Joey Janice-ről beszélgetnek.

Idiómák 5-6.
Chandler : You know, you should really go on this show. All right, listen, I got three tickets to the Rangers tonight. What'd ya' say?
Joey: I say, 'I am there!' Cool! Aw, is Ross going to?
Chandler : No, Janice.
Joey: Jan-ice. 'Cause I, just, I feel bad for Ross, you know, we-we always go together, we're like the three hocke-teers.
Chandler : You know, I may be way out on a limb here, but do you, do you, have a problem with Janice?
Joey: No, Yeeees. God, how do I say this.
A be way out on a limb annyit tesz, hogy valaki egészen másképp tesz vagy gondolkodik, mint a többiek. Chandler mondata valahogy így hangzana magyarul: Talán teljesen rosszul látom, de neked van valami problémád Janice-szel?

Forrás: Season 3 The One with the Football
Hálaadási focimeccsen Chandler és Joey is ugyanannak a holland hölgynek tennék a szépet, annyira, hogy a játék állását veszélyeztetik a flörttel. Ross megunja, és közbelép.

Ross: Okay, you know what, let’s just cut to the chase here. Okay? <To Margha> Heidi, which of my boys do you like?
Chandler and Joey: What are you doing? What are you doing? What are you doing?
Margha: Which do I like?
Ross: Yeah, you know for dating, general merriment, taking back to your windmill...
Margha: Well, if I had to choose right now, which by the way I find really weird, I would have to say, Chandler..
A cut to the chase kifejezés magyarul térjünk a lényegre.

Idiómák 7-8.

Forrás: Friends, Season 3 The one with Ross's thing
Phoebe két sráccal randizik egyszerre, a férfias tűzoltóval és az érzékeny tanárral.

Rachel: What-Pheebs?! Two dates in one day? That's so unlike you.
Phoebe: I know, I know! I'm like playing the field. You know? Like, juggling two guys, I'm sowing my wild oats.
A play the field kifejezés pontosan ezt jelenti: több emberrel randizik egy helyett.A sow one's wild oats pedig annyit tesz, sok őrültséget csinál fiatalkorában, gyakran szexuális jellegű utalással, magyarul talán a legjobban a kiéli magát kifejezéshez hasonlítható.
Idiómák 9.Forrás: Friends, Season 3 The Ultimate Fighting Champion
Phoebe összehozza Ross-t és Bonnie-t. Rachel kiborul, Phoebe próbálja Ross-t faggatni, hátha nem is annyira jött be neki Bonnie.
Phoebe: So Ross, how umm, how did it go with Bonnie?
Ross: What? Oh! I gotta tell you, I-I wasn’t expecting to like her at all, I mean I actually wasn’t expecting to like anyone right now, but she’s really terrific.
Phoebe: Ohh, that’s too bad!
Ross: No, I-I’m saying I liked her.
Phoebe: Yeah, you know what, there are other fish in the sea.
Ross: Pheebs, I think she’s great. Okay? We’re going out again.
Hasonlóan lots or plenty of good fish in the sea; not the only pebble on the beach, jelentése kifejezetten romantikus kapcsolatokra vonatkozik, olyan értelemben, hogy van más lehetőség is, nem az éppen aktuális randi az egyetlen. Azért fish vagy pebble (hal vagy kavics), mert mindkettőből nagy mennyiség áll rendelkezésre. A halas idióma már az 1500-as években is használatos volt, a kavicsos 1896-ban, egy versben jelent meg először, majd elterjedt, mind idióma.

Idiómák 10-12.
Forrás: Friends, Season 4 The One with The Ballroom Dancing
Joey: Whoa-whoa, Treeger made you cry?
Rachel: Yes! And he said really mean things that were only partly true.
Joey: I’m gonna go down there and teach that guy a lesson.
Monica: Joey, please don’t do that. I think it’s best that we just forget about it.
Megtanítom kesztyűbe dudálni, körülbelül ennyit mond Joey az I 'm gonna teach that guy a lesson mondatával.

Forrás: Friends, Season 4 The One where They are going to Party
Monica: Well, I’m gonna fill in for him as food critic for the Chelsea Reporter.
Monica: Wow, Monica! What an amazing opportunity to influence… dozens of people.
Phoebe: How could you say yes, what about our catering business?
Monica: Oh no-no-no, it’s only one night a week, and plus I get to take all of you out for a lot of free dinners.
All: Yay!!
Phoebe: Oh, in that case <Makes a little hop> Yay! <Monica looks confused> That was me hopping on board.
Hop on board, szó szerint felugrik a fedélzetre, átvitt értelemben pedig valakit biztosít a támogatásáról.

Forrás: Friends, Season 4 The One with Phoebe's Uterus
Chandler: Well, Kathy’s last boyfriend was Joey.
Ross: And you’re afraid you won’t be able to…fill his shoes.
Chandler: No, I’m afraid I won’t be able to make love as well as him.
Ross: Yeah, I was going for the metaphor.
Chandler: Yes, and I was saying the actual words.
Fill sb's shoes/ step into somebody's shoes, ahogy nagyon jól érzékelteti a szöveg, valaki munkáját, feladatát ugyanolyan jól elvégezni, ahogy ő tette...ebben az esetben Chandler kissé megijedt, hogy nem lesz olyan fenomén az ágyban, mint Joey, amikor Joeytől elszereti annak a barátnőjét.

Dekorőrület 1-2.

Minden évben elámulok, hogy miket találnak ki, mert a karácsonyi dekorálás ötletessége errefele egyszerű matematikai jel: végtelen.
Leginkább az olcsón elérhető helyeket szeretem, például a dollárboltot, ahol meg is tudom venni, ha valami megtetszik. De jellemző errefele a kifejezetten karácsonyi díszekkel teli bolt, ahol ugyan vásárolni már csak vastag pénztárcával érdemes, viszont nézegetni órákig lehet. Az ilyen boltok lényege, hogy mindenki, de tényleg mindenki személyre szóló díszt találjon magának. Lehet ez egy foglalkozást ábrázoló figura, vagy egy kedvenc évszakhoz kapcsolódó dísz, filmekből ismert hősök, más országokra jellemző motívumok, hobbikat megtestesítő díszek, a sor tényleg végtelen. Sajnos nem engedtek engem fotózni az üzletben, és ezt tényleg látni kell, írás alapján nincs az a kreatív fantázia aki el tudná képzelni a hatalmas tobzódást.
Egy képet mégis tudok mutatni, a dollárboltban idén hatalmasra méretezett filcdíszeket árultak, igen, egy azaz egy dollárért adtak egyet, azt hiszem nagyon feldobja a belépő szeme elé táruló nappali/étkezőnket.

 

                                                                        ***

Gondolom a kedves olvasó rájött már, hogy az angol nyelv szépségei mellett egy másik nagy szenvedélyem a hobbiművészet. Bármennyire is igyekszem semlegesen hozni a témákat, mégiscsak jelen van a blogban a személyiségem, hogy ez jó, vagy rossz, azt nem tudom.
Most olyan ehető dekorokat gyűjtöttem össze, amelyek a magamfajta hobbialkotónak valóságos menyországot jelentenek karácsony táján, noha meglepő módon még egyiket sem próbáltam ki a három termék közül. És hát, ez is Amerika.
1. Minden évben hatalmas dömping van ehető-dekorálható mézeskalácsházakból. Az ilyen szetteket Gingerbread House Kit néven lehet megkapni, szinte minden élelmiszerboltban, de hobbiművészboltban is megtalálható. Áruk tíz és húsz dollár között mozog.

A ház "falai", teteje előre ki van szabva a mézeskalácsból, ezeket össze kell icinggal (cukormázzal) ragasztani, és egy kicsit várni, hogy megkössön az oldalaknál. A szettben van egy kartonlap, amit aljnak lehet használni, így lehetőségünk van a ház körül kertet is kialakítani különbözö színű tortadarákkal. Utána jön a fun, azaz a dekorálás. Szettje válogatja, hogy milyen eszközökkel, általában zselécukrok, piros-fehér csavart cukorkák, mini gyümölcscukorkák, színes icingok állnak rendelkezésünkre a dekorációhoz, na meg a határtalan fantázia. Gyakran kis mézeskalács-emberkék is tartoznak a szetthez. Általában egy cukormáznyomó tasak is adott. Ha nem lenne elég a szett által kínált dekoralapanyag, szintén bármelyik élelmiszerboltban kismillió egyéb dekoráló édességet lehet beszerezni.
A mézeskalácsház ötlete egészen a Grimm-mesékig nyúlik vissza, és valójában Németország szülötte.
2. Mézeskalács-emberke szett is nagyon népszerű. A Gingerbread Man története kicsit olyan, mint a kisgömböcé. A mese szerint egy idős emberpár, akinek nem lehetett gyereke, elhatározta, hogy mézeskalácsból süt egyet. A mézeskalács kisfiú azonban kiugrott a sütőből, és elkezdett kiabálni, hogy ő bizony olyan gyorsan fut, hogy senki nem éri el. Futott utána az öregember, az öregasszony, a ház összes állata, a végén pedig megette a róka. Később a popkultúrában többször feltűnt, például a Shrekben is láthatták a magyar nézők. Az amerikai karácsony egyik szimbóluma.
A képen éppen egy szappanszett elkészült alkotása látható.
 De van hagyományos Gingerbread-emberke elősütött változata, dekoralapanyagokkal, akárcsak a Gingerbread House esetében. Ezt csak dekorálni kell.
 Lehet kapni Gingerbread Cookie port süteményformákkal, icinggal. Itt már süthetünk és elkészíthetjük a saját mézeskalács-emberkénket is. Aztán jöhet a dekorálás.
Az árak változóak, óriás dekorálható méezskalácsemberkét négy dollárért láttam a Trader Joe's-ban.
3. Ehető karácsonyfadíszek. Ezekre ma bukkantam először, de valószínűleg régóta vannak már. Nagyon egyszerű szett, tíz darab omlós süti, lukkal a tetején, karácsonyi dísz formájúra sütve. Különböző színű icingok, és színes kis kerek cukrok a díszítőelemek. Először a cukormázzal kell színezni, majd amíg még folyós, ráhelyezni a cukorkákat, amelyeket ragasztóként megköt a cukormáz, amikor megszárad. A szett szalagokat is tartalmaz, ezekkel lehet felaggatni a kész díszeket a fára. Ára $8.
Nyilvánvaló, hogy ezeket saját kezűleg is meg lehet csinálni, kérdés azonban, hogy van-e rá ideje és kellő kézügyessége egy átlagembernek. Az itteni félkész megoldások nagy előnye, hogy a siker garantált akár egy tízéves gyereknek is. Mégis ad valamit a karácsonyi készülődés lelki hangolódásához, hogy alkottunk valamit a két kezünkkel, meg egy kis segítséggel.

Miért nevezzük Fekete Pénteknek?

A Hálaadás csütörtökje utáni nagy pénteki vásárlásőrület neve angolul Black Friday, azaz Fekete Péntek. Egyszerű az asszociáció, az emberek addig vásárolnak, míg a lecsupaszított boltok maradnak...Nem ez a név eredete. Igazából több eredetmagyarázatot is találtam.
1. A terminus, Black Friday állítólag 1869. szeptember 24-én született meg, amikor az aranypiacot akarta néhány nagyobb pénzpiaci szereplő megszorongatni, ez sikerült is, a válság pénteki napon tetőzött, ezért a Black Friday név.Létezik Black Tuesday, Fekete Kedd is, ez a nagy gazdasági világválság kezdete 1929. október 29-én, és van Black Monday, Fekete Hétfő is, egy szintén hírhedt tőzsdei bukónap, 1987. október 19.
2. Régen állítólag a könyvelők pirossal írták a hiányokat, és feketével a bevételt, ezért fekete ennek a pénteknek a neve, mert rengeteg a bevétel.
3. Másik nézőpont szerint, ha ez a nap nem sikerül jól, az egész év bukás a cégnek, hasonlóan a történelmi tőzsdebukásokhoz.
4. Egy másik történet szerint egy eladó emlékére nevezzük Black Friday-nak ezt a napot, egy bizonyos Laurence H. Black okán, aki ezen a napon infarktusban meghalt, és ő volt az Osberger Department Store egyik nagyon elhivatott eladója. Az áruház igazgatósága úgy döntött, hogy fekete ruhát fog viselni az egész üzlet Black emlékére minden évben. Ez a hagyomány állítólag több New York-beli üzletben elterjedt.
5. A hatalmas közlekedési dugók és a tömegek miatt kezdték el feketének hívni a karácsonyi időszak hivatalos kezdetét más források szerint.

Kis pénteki vásárláspszichológia

Mindig lelkiismeret-furdalásom van Fekete Pénteken. Noha sohasem több köbméter megvásárolt holmival térünk haza, és mindig olyat veszünk, amire amúgy is szükség van, mégis esztelennek érzem a költekezést, és elgondolkodom, milyen kis majmokat nevelünk ki, hogy azt látják, simán leakasztható egy téli dzseki a fogasról, és elvihető….12 dollárért (2500 Ft)...
Viccen kívül, a gyerekem odacsapta a téli dzsekijét, - amit ezért a nevetséges összegért adtak, eredeti ára 55 dollár lett volna, - nekem meg kiszaladt a számon: - Na, Te sem a szocializmusban nőttél fel. (Elképzeltem micsoda szentségtörés lett volna annak idején, ha egy új kabátot le mertem volna a földre dobni anyám szeme láttára.) És bármennyire is helyénvaló, hogy nevetséges összegért vagy akár nem nevetséges összegért nem gond megvenni a gyereknek a kabátját, (játékát, bútorát, az adott dolog szabadon behelyettesíthető) mégis úgy érzem, hogy valahogy egy semmirevaló, elkényeztetett generáció fog felnőni ezzel a könnyed vásárlási morállal, akiknek a tárgyak értéke már nem lesz ugyanolyan, mint amit nekem jelent.
Kicsit körbenéztem, és láttam, hogy csak én küzdök ilyen gondolatokkal, az amerikai fiatal szülőknek ilyen meg sem fordul a fejében. 3.99-ért (kb 800 Ft) adták az óvodás korosztály társasjátékait. Egy nagymama és egy anyuka, gyerekek nélkül pakoltak fel vagy hét darabot, és akaratomon kívül is hallottam a párbeszédet. A lényege az volt, hogy a gyerek le akarja cserélni az otthon már meglévő ugyanilyen társasokat újra. Elképedtem.....Eszembe jutottak az otthon őrzött, szépen rendben tartott, ami napig is teljesen szalonképes gyerekkori társasjátékaim, amelyek aztán már a testvérem gyerekeit is kiszolgálták, és most várják, hogy majd az én gyerekem is belenőjön. Mit kell lecserélni egy társason? Maximum a külső doboza tud a sarkoknál tönkremenni, azt egy kis szigszalaggal megragasztjuk, és kész. Ez tényleg nem fordul meg itt senkinek a fejében? Minden bizonnyal nem. Valahogy olyan módon, ahogy otthon is kiment egy idő után a zoknistoppolás a divatból, amikor az emberek már megengedhették maguknak, hogy a lukas zokni helyett egyszerűen újat vegyenek. Itt pedig ez mindenre igaz.
Térülök-fordulok, öt év körüli gyerek áll a Barbie-soron, és hallom ahogy követel:-Ezt meg kell venned,- mutatja az anyjának, -meg ezt is! Anyuka meg pakolja be a holmit a bevásárlókocsiba, egy szó nélkül. Értem én, hogy nem gond megvenni, de akkor sem biztos, hogy rögtön kellene a gyerek minden egyes kívánságát teljesíteni, vagy rosszul gondolom?
Megérkezem a háztartási eszközök sorába. Esztelen pakolás folyik be a bevásárló kocsikba.Nem egyesével, nem átgondolva. Nézek egy negyven körüli párt. Nyilván nem teljesen üres konyhát kell berendezni. Mindenesetre a felpakolt áru mennyiségéből másra nem tudok gondolni. Ekkor hallom a bölcs hölgyet:-Ebből már van otthon három.Na erre akkor nincs szükségünk. Elképesztő logika, hogy nem kell megvenni a negyediket is!Talán a többiből még csak kettő van?Mindenesetre a felpakolt holmikből két közepes nagyságú magyar panelkonyhát be lehetne rendezni.
Kijövök a boltból, a gyerek téli dzsekijével. Nagyon fura mókus lehetek, mások alig bírják tolni maguk előtt az összevásárolt dolgokat.
Ezeknek az embereknek tényleg szükségük van a CNN tanácsaira. Nem tudom, örüljek-e vagy szomorkodjak, hogy nekem nincs.

Mutasd az autód hátulját...

...megmondom, milyen a családod! Egy új matrica-őrület van terjedőben, az autók hátulján, a family stickers, a családtagokat mindenféle jópofa matricával lehet egymás mellé tenni, így minden autóról lehet tudni hány tagú, milyen összetételű családé, sőt még azt is, hogy a családtagok mivel foglalkoznak, vagy mi a hobbijuk, vagy milyen háziállatuk van, a matricák sora végtelen.
Az Idaho-székhelyű cég azonban, amelyik kiötlötte a Family sticker-t, már 2001-től működik, más termékei is vannak. A honlapon meg lehet nézni, milyen a matricakollekció, sőt még rendelni is lehet. Az újfajta divat egyelőre csak az Államokban terjed, és már Angliába, Új- Zélandra, és Indiába is értékesítenek.
 

Pledge of Allegiance

A Pledge of Allegiance, a kis hűségeskü, amely minden oktatási intézményben elhangzik reggelente, az amerikai zászló fele fordulva, nagyon régóta az első dolog, amit a gyerekek elmondanak minden tanítási nap kezdetén.
1892 októberében jelent meg a bostoni The Youth's Companion nevű ifjúsági lapban, ajánlott szavalatként. Ekkor készült ugyanis az ország felfedezésének a négyszázadik évfordulójára, amelyet minden évben Columbus Day néven ünnepel október 12-én. A szöveg alkotója két úriember, Francis Bellamy tanító, és John Upham, az újság egyik alkalmazottja.
Eredetileg így hangott:
I pledge allegiance to my Flag,
and to the Republic for which it stands:     one Nation indivisible,
With Liberty and Justice for all.
Az ünnep után általános gyakorlattá vált az iskolákban, óvodákban, de a felnőttek részéről nem kapott semmilyen figyelmet még vagy 25 évig, amíg 1923-ban meg nem tartották az első nemzeti zászlókonferenciát a fővárosban.( Flag Day, június 14 alkalmával). Ekkor újra a figyelem központjába került. Mivel sok bevándorló vett részt az eseményen, módosítani akarták, a My Flag, az "én zászlóm" részt, hogy egyértelműsítsék a jelentését, így született meg a második verzió:
 I pledge allegiance to the Flag of the United States,
and to the Republic for which it stands:
     one Nation indivisible,
With Liberty and Justice for all.
Később a United States részt United States of America-ra módosították.
1942-ben az Egyesült Államok kongresszusa beépítette a az államok zászlóról szóló törvényébe. A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor olyan törvényt hozott, mely szerint nem lehet a gyerekeket kényszeríteni arra, hogy minden nap elcitálják a Pledge of Allegiance-t, mégis a hagyomány folytatódott, és a jó hazafinek való nevelés már jó korán elkezdődik, és a hazafiasság beépül a fejekbe ezzel a kis versikével.
Az 1954-es Flag Day alkalmával történt az utolsó változtatás ezen az akkor már nemzeti szimbólummá lett szövegen, Eisenhower elnök jóváhagyta, hogy bekerüljön a szövegbe az "under God" kitétel, ezzel is kifejezve az amerikaiak vallásosságát.
Így tehát az amerikai gyerekek minden reggel hűségükről és lojalitásukról biztosítják az államok zászlaját, saját államukat, és a többi 49 államot, a kormányt, mely mindannyiukat összefogja, elismerik, hogy az 50 állam egy nemzet, méghozzá istenfélő nemzet, mely osztatlan, és az egyenlőség és a szabadság mindenkinek ugyanúgy jár.
I pledge allegiance to the Flag     of the United States of America,
and to the Republic for which it stands:     one Nation under God, indivisible,
With Liberty and Justice for all.
Több bajom is van a szöveggel, az egyik, amit már említettem, a kritikai érzék sem merül fel a rendszerrel kapcsolatban olyanokban, akik kezdettől, apró koruktól ezt darálják minden nap. A másik, az istenes kitétel, ha valaki nem vallásos, akkor már nem is tartozik a nagy egészhez, amelyről éppen a szövegben jelesül, hogy egyenlőséget biztosít mindenkinek?

Mutasd az ujjadon!

A mai napra egy egészen jelentéktelen információ jut csak, kedves olvasó, nevetesen az, hogy még a mutogatásunk sem olyan, mint az amerikaiaké.
Rendszeresen járunk különböző könyvtárakba a gyerekkel Story time-ra, ahol kis meséket, dalocskákat adnak elő a könyvtárosok a gyerekseregnek.
Eddig fel sem tűnt, hogy másképpen mutatják a számokat, mint mi.
Igyekeztem a google-n találni egy képes bemutatót, ezt egyszerűbb látni, mint magyarázni.

Azaz a hüvelykujj egy kicsit elhanyagolódik a számok ilyen jellegű kifejezésénél. Az ötöst amúgy még nem láttam az ábrán levő ökölmódszerrel mutatni, az ugyanolyan, mint a magyar ötös.
Ez kis dolog, de néha úgy érzem, a legkisebb dolgok is másképp működnek, mint a dátumozás (hónap/nap/év, ez az, amit rendszeresen elrontok itt magyar módra, otthon meg itteni módra) a nevek (kereszt név, vezetéknév, otthon rendszeresen így írtam alá ), a mértékegységek (inch, feet, lbs, gallon), a hőmérséklet (Fahreinheit), a receptek cupmérője, a címek (házszám, utca neve, lakás száma, város neve, megye neve, irányítószám) a fizetési eszköz (dollár), és a fizetési módozatok, melyben a cash(készpénz) a legutolsó lehetőség, ruhaméreteik, a cipőméretek, az ünnepek, az ajtózárak...a sor végtelen.
DE, a csúnyajelek ugyanúgy mutogatandóak, mint otthon!:D

Olvasói kérdés: mióta hagyomány az önkénteskedés?

2010. nov. 10. 3:16 - írta Phoebe

5 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: volunteering

Száva tette fel kommentben a következő érdekes kérdést az önkénteskedéssel vagy angol nevén volunteerkodással kapcsolatosan:
"Amerikában mekkora hagyományai vannak ennek? Mióta jellemző? Tudsz esetleg erről valamit?"
Amerikában már az első telepesek megjelenésére visszavezethető az önkénteskedés kezdete. A nehéz körülmények megerősítették az embereket abban, hogy csak együtt, egymás segítésével tudnak előbbre jutni.
Az önkénteskedés története  eléggé jól dokumentált, 1796-ban Benjamin Franklin (milliónyi más úttörő tevékenysége mellett) megalapította az első önkéntes tűzoltó alakulatot. Ez a hagyomány kis városokban még mindig tartja magát, és gyakran életmentő az önkéntes tűzoltók tevékenysége.
A vallásos alapon való önkéntes munka az 1830-as években kezdett szerveződni, és ma is jellemző, hogy a különböző vallások templomai rengeteg ingyenes programot és segítséget nyújtanak a tagoknak és a nem-tagoknak is!
A non-profit YMCA az 1800-as évek közepén alakult, az amerikai Vöröskereszt pedig 1881-től segíti az embereket önkéntes alapon.
A huszadik század hozta az igazi áttörést, amikor már nem csak vallásos, vagy egyéni módon adtak az emberek a közösségnek segítséget, hanem önkéntes szerveztek sora kezdett felvirágozni, például 1910-ben a Rotary Club, kicsit később a Club Lions és a Kiwanis alakult meg. A nagy gazdasági világválság alatt indult be a ma is népszerű ételadományok hagyománya.
A harmincas években Roosevelt elnöksége alatt kezdődött a környezetvédelmi kérdések komolyabban vétele, és önkéntes alapon való segítése.
A második világháborúban szintén rengeteg önkéntes segítette a katonaságot és a civileket is (gondoljunk a filmekből is ismert nővérkedésre nők esetében).
Ma jelenleg 109 millió amerikai felnőtt volunteerkedik évente, ez a felnőtt lakosság több mint fele, 56%! egy héten átlagosan 3.5 órát adnak az idejükből önkéntes célokra, ami húsz milliárd órát jelent összesen, dollárban pedig a gazdaságnak 225 milliárd többletet. A felnőttek mellett a tinik is gyakorta önkénteskednek,  az ő arányuk 59%, mely órában 2.4 millárdot jelent, dollárban pedig 7.7 milliárd segítséget.
Miért jó önkénteskedni?
Az önkénteskedés jó érzést ad annak, aki csinálja, hiszen jó célra áldoz az idejéből.Tanulhat új dolgokat, megismerhet új embereket, és a kapcsolatait is építheti, amelyek talán később a karrierépítésében is hasznára válhatnak. Bárki volunteerkedhet, nemzetiségre való tekintet nélkül. A volunteerkodás a munkavállalóknál is jó ajánlólevél.
Saját élményemről ebben a posztban olvashattok.

Senior programdömping

Amíg Magyarországon az aktív időskor csak keveseknek adatik meg, az anyagi és egészségügyi okok mellett az idősek társadalmi helyzete is kétségbeejtő, addig az amerikai idősek nagyon aktívan tölthetik el az aranykorukat.
Mint már egy régebbi posztban említettem, elsősorban a társadalmi hozzáállás is az oka, itt az emberek nem írják le magukat hatvanon túl, és a fiatalabbak sem vágják a szemükbe, hogy üresek a temetők... Az egészségügyi és az anyagi állapotuk is rendezettebb. De még van valami, ami segíti őket az idejük értelmes eltöltésében, a rengeteg nekik szóló program.
A kórházak rendszeresen szerveznek workshopokat egészségügyi, és mentálhigiénés témában, itt nem ciki például, ha valakinek kezdődő Alzheimerje van, ugyanis segítő csoportok, önszerveződő csoportok, tanfolyamok állnak a rendelkezésére, nem olyan megalázottan és csendben, gyakran megfelelő információ nélkül vegetál, mint magyar társai.
A kórházakon kívül is van élet, kifejezetten időseknek szervezett tanfolyamokon találkozhatnak egymással, és akár egy hobbi is összekötheti őket. Az úgynevezett senior centerekben szerveződnek a jobbnál jobb programok, thai chi-től kezdve kórustagságon át nyelvórákig(!), kis kirándulásokon lehet résztvenni, táncklubba járni, mindenki érdeklődésének megfelelően. Ugyan kinek jutna Magyarországon eszébe, hogy időseknek szervezzen nyelvtanfolyamot?Ugyan minek?Ugyan mire használná?Itt egyszerű a válasz, a hetvenéves szájából is, majd a következő öt évben valamikor talán odautazik (a célnyelv országába), de ha nem, akkor is tornáztatja az agyát, gazdagítja az elméjét, és nem utolsósorban élvezi az órákat, egy olyan környezetben, ahol hasonló korúak, és rászabott tananyag várja.
Minden negyedévben megjelenik a megye rekreációs programfüzete, és szinte sajnálom, hogy nem vagyok 55+, mert annyira jó kis programok vannak csak nekik, időseknek, és akkor ők még csemegézhetnek a sima felnőtt programokból.
Ismerek néhány idős embert errefele. Simán elutaznak a tengerentúlra, és annyira elfoglaltak, hogy exceltáblába kell beírniuk a programjaikat, olyan sűrűek a napok. Nem  ismerik a magyar idősek szomorú hétköznapjait, programként a közért, az sztk, a temetőbejárás, esetleg unokavigyázás, meg lekváreltevés számukra ismeretlen, vagy ha ismert is, nem ezzel telnek a napok. Meglepődnének magyar társaik, hogy az amerikaiak, amíg egyáltalán menni tudnak, járnak a konditerembe, már gyakran csak segítséggel csoszog, de azért egy tizenöt percet elcsoszog a futógép sétáló fokozatán, kapaszkodva kétoldalt. Gyakran látok nagy társaságokat étteremben, jóízűen, kényelmesen elbeszélgetve esznek, és élvezik az életet. Ismerek több olyat is, aki önkéntes munkát végez, ezzel adja vissza a közösségnek, amit ő kapott régebben, egy ismerősöm a könyvtárban segített, egy másik önkéntes alapon bevándorlókat tanít angolra heti háromszor este.
Szellemiség, társadalmi hozzáállás e kettő talán még fontosabb is, mint az anyagiak és az egészség. Sok az ingyenes program, és a programok szinte mindegyike, látogatható kerekes székkel. Meg is teszik.

Not so happy anymore

2010. nov. 7. 2:23 - írta Phoebe

7 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: ételek, éttermek, Local, McDonalds, SanFrancisco

San Franciscoban be akarják szüntetni a Happy Mealben található játékokat, ezzel is csökkentve az ijesztően magas arányú gyerekkori elhízást.Ha ugyanis nincsenek a kis játékok, a gyerekek számára sem annyira kivánatos a Happy Meal. Minden Happy Mealben kötelező elemként megjelenne valamilyen zöldség vagy gyümölcs is.
Ha a törvénytervezet túléli Gavin Newsom városvezető vétóját, San Francisco lenne az első nagyváros, amelyik ilyen komoly lépéssel igyekezne a gyerekkori elhízást megakadályozni. A törvény 2011 decemberétől lépne életbe.Hasonló intézkedés már van a kaliforniai Santa Clara megyében.
Az aktivisták reménykednek, hogy a San franciscoi példa ragadós lenne. A McDonalds nem boldog az intézkedéstől, de szerintük könnyen meg lehetne kerülni ezt a törvényt, városon kívül mindenki megkaphatná a hagyományos Happy Mealt.
(forrás:Washington Post's Express, 11.04.10)

Két furcsa nemszokásról

2010. nov. 4. 19:04 - írta Phoebe

15 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: szokások

Melyikünkkel ne esne meg, hogy valami balfék megy előttünk az úton a kocsival, olyan lassan, mint egy reumás tetű?Ilyenkor dohogunk, sávot váltunk, majd elhaladtunkban jól benézük a reumás tetű kocsijába, hogy felmérjük a fizimiskáját, és gyakran még mutatunk is neki valamit. Ugye ismerős?
 Ezen a szokáson volt megütközve egy amerikai ismerősöm Görögországban, ugyanis ott is megy a benézés. Nekem meg az a furcsa, hogy itt akárhogy bénáskodik valaki, nem vesztik el a türelmüket, nem hadonásznak, nem nézik meg jól az illetőt a kocsiablakon át. Hát én erről nem tudok leszokni, és furcsa, hogy az amerikaiakat ennyire hidegen hagyják a közlekedési balfékek.
A másik, őszi idővel egyre gyakrabban jelentkező probléma, a szipogás,-vagy legyünk kicsit szókimondóbbak, a takony visszaszívása- kifújás helyett. Még mindig hallom, ahogy anyám mondja, ne szívd, fújd, és én is ugyanígy ezt tanítom a gyereknek, mert így egészséges, ami nem odavaló, azt ki kell fújni. Az amerikaiak inkább szipognak, de rettentő durván néha, minhogy fújjanak. A nyilvános orrfújás állati nagy udvariatlanság errefele. Akkor könyörgöm, vonuljon el, és szabaduljon meg a felesleges  anyagoktól valahogy, mert a szipogásnál nincs idegölőbb dolog.
Update:meginterjúvoltam a szipogásról az egyik diákomat, és azt mondta, azért szipognak, mert ha fújnak, megfertőzhetnek másokat,mert levegőre kerül a cucc.aAzt is mondta, azért nem kell annyira komolyan venni a szabályt, lehet fújni, elvonultan, mint nálunk.

Könyváramlás

2010. nov. 3. 20:22 - írta Phoebe

15 komment
Kategóriák: 2010-ben történt
Címkék: könyv, könyvtár

Mindig meglep az amerikai könyvtárak frissessége, már ami az új könyveket illeti.Itt akár mondhatná a nyájas magyarországi olvasó, hogy na igen, mert van pénzük.
Ez nem lenne teljesen igaz. Nincs pénzük, illetve ugyanúgy közpénzekből tengődnek működnek, mint magyar társaik. Mégis, honnan ez a jól felszereltség?
Hát onnan, hogy eladnak. Ahogy a magyar könyvtárakban is van selejtezés, és utána fogalmam sincs, mi lesz a selejtezett könyvekkel, az amerikaiakban is, méghozzá sűrűn. A kiselejtezett könyveket pedig egy-két dollárért meg lehet venni. Mindig van egy állandó polc az ilyen könyveknek, (ilyet elvétve láttam a hazai könyvtárban is), de időnként hatalmas booksale-eket tartanak. Ekkor berendezik azt a termüket, ami nem létezik a magyar könyvtárban, ez a terem általában nagy, és gyerekprogramokat tartanak itt, esetleg értekezletet, könyv nincs benne, csak akkor, ha könyv-vásár van. Levisznek jó pár mozgatható állványt, és téma szerint csoportosítják a könyveket. Általában hétvégére teszik a vásár idejét, és özönlik a nép. A bevétel nem a könyvtáré lesz, hanem a könyvtárhálózaté, így biztosítva azt, hogyha egy könyvtárban nem ment annyira jól a vásár, de egy másikban igen, akkor is egyenlően oszoljon el a bevétel. Egy új könyv ára átlagban 20 dollár, ezért a pénzért vagy 15 használtat lehet ilyenkor venni, képes albumtól a regényekig, bármit.
A másik nagy könyvhöz jutási lehetősége a könyvtáraknak az, hogy az emberek adományoznak. Ez van otthon is, bár elvétve van olyan, aki nem inkább az antikváriumban próbálja pénzzé tenni megunt könyvét. Itt viszont szinte minden nap több szatyornyi bevétele van a könyvtárnak így. Nagyon sok az új könyv, amit az emberek gyorsan megvesznek, kiolvasnak, aztán egyszerűen odaadják a könyvtárnak. Az adományozás amúgy is nagyon erősen benne gyökeredzik az amerikaiakban. Képesek feltenni egy hirdetést a netre, hogy találtak két jó széket, valaki vigye el tőlük, vagy vettek egy hajsampont, ami nem jó nekik, valaki vigye el, ha kell neki.
Ha Amerikában nagyon olcsón akarunk könyvhöz jutni, akkor még a thrift store-ban (turkáló) is érdemes szétnézni, oda is adományként kerülnek a könyvek, sokszor nagyon értékes darabokat, enciklopédia-sorozatokat is ki lehet fogni. Vagy elég egy új bestsellerre mondjuk két hetet várni megjelenés után, fix, hogy a thrift store-ban lesz.
Nem ritka, hogy az emberek a munkahelyükre is beviszik a családjuk kinőtt könyveit.Leteszik a társalgóba egy dobozba, és mindig van, aki elvigye.
Nagyon ritkán kuka mellett is látni könyvet. Ezen eleinte annyira meg voltunk botránkozva, hogy az ilyen könyveket felszedtük, őrizgettük egy ideig. Aztán jöttünk rá, hogy azért a kuka mellé, és nem bele kerültek a könyvek, mert az itt is érték, és az illetőnek az volt a szándéka, hogy valaki vigye el, ne a kukásautó martaléka legyen.

Dingi-dungi

Kis találgatós, milyen gyerekdalok szerepelnek az alábbi kirakóson?

(Megoldás: balról jobbra: Humpty Dumpty, Rub-a-dub-dub, Jack and Jill went up the hill,  alsó sor: Little Miss Mufflet, Little Boy Blue, Hey, diddle, diddle)
Ha nem tudtátok, sebaj, mostanában kicsit mások a népszerűek,(és miért is kéne tudnotok, mi népszerű Amerikában?) ez a kirakós egy őskövület:

Nálunk viszont Humpty Dumpty nagy kedvenc, ő a tojás, aki ül a falon, aztán....

..lepottyan, összetörik, és még a király emberei sem tudják többet összerakni.
A dalocska,(figyelem, ne csodálkozzatok, ha egész nap dúdolgatni fogjátok!) így hangzik:


Azaz:
Humpty Dumty sat on the wall,
Humpty dumpty had a great fall,
All the king' horses and all the king's men
Couldn't put Humpty together again.
Magyarul:
Dingidungi a falra ült,
Dingidungi lependerült.
Jöhet a királytól ló, katona,
nem rakják Dingit össze soha.
Igen, magyarul is létezik, ugyanis Humpty Dumpty, vagyis Dingidungi szerepel Lewis Carrol Alíz Tükörországban című könyvében. (Ez az Alíz Csodaországban második része). Itt lehet magyarul elolvasni, és itt angolul.
De Dingidungi nem Lewis Carrol szüleménye, és engem egyszerűen egy idő után elkezdett érdekelni, minek ül a tojás a falra, ha leesik?Szóval kicsit utána néztem, ki is ez a buta tojás?
Már az 1800-as évek elején szerepel a gyerekek kedves, és ma is újra és újra kiadott mondókás könyvében, a Mother Goose's Melody-ban. A humpty dumpty kifejezés az 19. században jelentett esetlen, ügyetlen embert is, illetve az Oxford szótár szerint egy brandytípus is volt. , ha egy ügyetlen ember felül a falra és leesik, akkor úgy járhat, akár egy tojás, összetörik, és nem lehet többet meggyógyítani, innen Humpty Dumpty tojásként való ábrázolása, és a nyelvészek belenyugvása a tojás sztoriba.
A történészeket is izgatta a versike eredete, hiszen a király lovai és katonái is szerepelnek benne.Megjelent egy olyan teória, hogy Humpty Dumpty valóban egy faltörő kos volt, amelyet sikertelenül alkalmaztak az angol polgárháborúban 1643-ban, David Daube professzor elmélete azonban később erősen vitatottá vált. Egy másik történelemben keresendő magyarázat szerint Dingidungi nem más, mint III. Richárd angol király, és a falról való leesése pedig a bosworthi csatában való vereségét jelenti.
Humpty Dumpty vagy a versikére való utalás később nemcsak Carrol Lewis könyvében, hanem számos más komoly és kevésbé komoly irodalmi műben, és filmben is szerepelt. Az 1976-os Elnök emberei - All the President's Men címe, (Dustin Hoffman és Robert Redford szereplésével) is utalás Dingidungira.
Úgy látszik a furcsa tojásember mások képzeletét is megmozgatta, nemcsak az enyémet.