Éppen ma kaptam egy kommentet, hogy sajnos már megint nem lehet olvasni a blog régebbi posztjait, azokat, amelyek aktuálisan Amerikában íródtak.
Igen, sajnos a freeblog nagyon csúnya módon egyszercsak nem kommunikált többet a bloggerjeivel, és ezek után pedig a blogok úgy, ahogy vannak, megszűntek létezni.
Számomra is nagyon elkeserítő, hogy hosszú évek összegyűjtött tapasztalatai, információi zúdulnak a semmibe, figyelmeztetés nélkül!
Szerencsére az internetnek van egy wayback machine nevű szolgáltatása, ez időről időre "ránéz" oldalakra, ha szerencsések vagyunk, egészen sokat elment belőlük.
Ma reggel felmentem erre az oldalra, és szerencsére a 2009-es, 2010-es év bejegyzései majdnem teljesen megvannak, a 2011-es év sajnos erősen hiányos, 2012 bejegyzéseinek egy része is megvan. Mint az őrült, elkezdtem felmásolgatni ide a bejegyzéseket, átállítva a dátumot minden egyes bejegyzésnél. Eddig több, mint nyolcvan bejegyzést mentettem át, az archívumban a 2009 és 2010 alatt megtalálhatjátok.
Rengeteg kép elveszett, ezeket szépen, lassan tudom majd pótolni. Így van rá esély, hogy a blog újra összeálljon, összetoldozom valahogy és megint lehet olvasni régebbi bejegyzéseket! Sajnos a linkek jó része azonban a freeblogos elődblogra fog mutatni, ilyen mennyiségű kézi mentésnél igen sokáig tartan a linkek újra beállítása.
Jó lenne, ha idővel sikerülne az Élet Amerikában két részének egy otthont biztosítani, itt a blogspoton!
Monday, December 30, 2013
Tuesday, December 24, 2013
Merry Xmas!
Ezekkel a saját készítésű amerikai téli képekkel kívánok minden kedves olvasónak boldog karácsonyt!
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Union Station, Dc, 2010, Norvég karácsony
Rockville, Maryland, 2007, telepi télapó
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Rockville, Maryland, 2005, az első amerikai telünk
New York, 2005 karácsony
Miami Florida, 2007
Karácsonyi fények, 2008
Karácsony, 2008
Miami Beach, 2010
Sunday, December 22, 2013
Au-pair in the US avagy kicsiny (blog)kultúra
Nemrég belefutottam néhány au-pair blogba, fiatal magyar lányok beszámolói kinti munkájukról.
Nagy érdeklődéssel kezdtem az olvasásba...
Talán azért, mert ezeknél a leányoknál minimum 15 évvel idősebb vagyok, és egy másik generáció, vagy más oka lehetett, nem tudom, de úgy tűnt számomra, hogy hiába voltak esetleg érdekes helyeken, azokról vajmi keveset tudtak meg, mert a látványon kívül semmi más nem érdekelte őket. Az amerikai életbe nemhogy bele nem kóstolnak ez alatt az idő alatt, egyáltalán semmilyen érdeklődést nem mutatnak iránta. Ami szembejön velük, azt esetleg megkóstolják, kipróbálják, megnézik, de nem néznek a dolgok mögé, nem érdekli őket a "miért?".
Magyarként élnek tovább odakint, és egyszerűen nem tapasztalnak meg többet néhány látványosság külső megfigyelésénél, szigorúan pár kattintás erejéig. Az elképesztően érdekes hátterű helyek így lesznek "cukik, barók, kedvenc hidam (egyből egy)" és társaik. Az egyik blogger lány megjegyzi egy helyen, hogy egy lengyel társa először volt New Yorkban, és egyből elment vásárolni egy diszkontüzletbe, még a város sem érdekelte, mert nem fényképezett. Számomra az is elkeserítő, hogy valakit csak odáig érdekel egy város,-és kivétel nélkül ezt láttam a blogokban,- hogy fényképezzen. Amit szépnek, érdekesnek, cukinak vagy barónak talál, azt sem keresi meg a neten, ahol perceken belül ott a tudnivaló, így marad minden cuki, baró meg kedvenc.
Kicsit olyan ez, mint a Facebook folytatása, kiteszi a menő képeket, de nincs mellettük mondanivaló.
Ami ennél is érdekesebb, ha megemlítenek egy helyet vagy egy tárgyat angolul, nem fűznek hozzá magyarázatot, noha nyilvánvalóan ők is akkor találkoztak először vele, és aki a blogot olvassa mondjuk Magyarországról, annak esetleg fogalma sincsen, mi is lehet az (pl.: shuttlellel mentünk a TJMaxbe -,nekem ez egy értelmes mondat, mert ismerem az üzletet és tudom mi az a shuttle, de aki nem járt odakint, honnan a búbánatból kéne tudnia?)
Ugyanez igaz a nevekre, rengeteg névvel dobálóznak, miközben nem gondolnak arra, hogy az olvasónak fogalma sincsen kik ezek, és talán az események szempontjából lényegtelen is.Meglepően hamar megtalálják egymás a magyar lányok, neten vagy egyéb fórumokon, így az együtt bandázás lehetősége ugyan adott de más kultúrájú emberek megismerése igencsak háttérbe szorul.
Nem lenne ezzel semmi baj, a blog is egy műfaj, meg kell szokni. De ezek a blogok elvileg azért jöttek létre, mert az írójuk közölni akart. A kinti élményeiről. Másoknak. Sem a közlés, sem a kinti élmények nem jönnek át, és nem veszik figyelembe az olvasót sem.
Szomorú, de igaz, hogy nem ők az egyetlenek. Erre fele halad a világ, a felületesség, az instant megoldások fele. Nemrég tapasztaltam ezt az Állatkertben, úgy mennek az emberek oda, hogy odaállnak a majom ketrece elé, mobiltelefonnal a kézben, kettőt kattintanak, a majom ki van pipálva, mehetünk tovább. Kattintgatni már tudó öt éves gyerek is így járja a kertet. Nagyon kevés olyan szülőt láttam, aki el is olvasta volna a gyereknek amit az állatról tudni lehet, esetleg vár öt-tíz percet, hogy megfigyelje a viselkedését, a mozgását.
Pedig megszeretni, megismerni valamit nem lehet két perc alatt, két kattintgatással. Soha nem szerettem volna meg az USA-t annyira, ha nem olvasok annyit azokról a dolgokról, amelyeket egyszer érdekesnek találtam, a mobiltelefonom kamerája nélkül. És egészen biztosan nem kezdek blogírásba sem, ha nincs mondanivalóm az új dolgokról.
Nagy érdeklődéssel kezdtem az olvasásba...
Talán azért, mert ezeknél a leányoknál minimum 15 évvel idősebb vagyok, és egy másik generáció, vagy más oka lehetett, nem tudom, de úgy tűnt számomra, hogy hiába voltak esetleg érdekes helyeken, azokról vajmi keveset tudtak meg, mert a látványon kívül semmi más nem érdekelte őket. Az amerikai életbe nemhogy bele nem kóstolnak ez alatt az idő alatt, egyáltalán semmilyen érdeklődést nem mutatnak iránta. Ami szembejön velük, azt esetleg megkóstolják, kipróbálják, megnézik, de nem néznek a dolgok mögé, nem érdekli őket a "miért?".
Magyarként élnek tovább odakint, és egyszerűen nem tapasztalnak meg többet néhány látványosság külső megfigyelésénél, szigorúan pár kattintás erejéig. Az elképesztően érdekes hátterű helyek így lesznek "cukik, barók, kedvenc hidam (egyből egy)" és társaik. Az egyik blogger lány megjegyzi egy helyen, hogy egy lengyel társa először volt New Yorkban, és egyből elment vásárolni egy diszkontüzletbe, még a város sem érdekelte, mert nem fényképezett. Számomra az is elkeserítő, hogy valakit csak odáig érdekel egy város,-és kivétel nélkül ezt láttam a blogokban,- hogy fényképezzen. Amit szépnek, érdekesnek, cukinak vagy barónak talál, azt sem keresi meg a neten, ahol perceken belül ott a tudnivaló, így marad minden cuki, baró meg kedvenc.
Kicsit olyan ez, mint a Facebook folytatása, kiteszi a menő képeket, de nincs mellettük mondanivaló.
Ami ennél is érdekesebb, ha megemlítenek egy helyet vagy egy tárgyat angolul, nem fűznek hozzá magyarázatot, noha nyilvánvalóan ők is akkor találkoztak először vele, és aki a blogot olvassa mondjuk Magyarországról, annak esetleg fogalma sincsen, mi is lehet az (pl.: shuttlellel mentünk a TJMaxbe -,nekem ez egy értelmes mondat, mert ismerem az üzletet és tudom mi az a shuttle, de aki nem járt odakint, honnan a búbánatból kéne tudnia?)
Ugyanez igaz a nevekre, rengeteg névvel dobálóznak, miközben nem gondolnak arra, hogy az olvasónak fogalma sincsen kik ezek, és talán az események szempontjából lényegtelen is.Meglepően hamar megtalálják egymás a magyar lányok, neten vagy egyéb fórumokon, így az együtt bandázás lehetősége ugyan adott de más kultúrájú emberek megismerése igencsak háttérbe szorul.
Nem lenne ezzel semmi baj, a blog is egy műfaj, meg kell szokni. De ezek a blogok elvileg azért jöttek létre, mert az írójuk közölni akart. A kinti élményeiről. Másoknak. Sem a közlés, sem a kinti élmények nem jönnek át, és nem veszik figyelembe az olvasót sem.
Szomorú, de igaz, hogy nem ők az egyetlenek. Erre fele halad a világ, a felületesség, az instant megoldások fele. Nemrég tapasztaltam ezt az Állatkertben, úgy mennek az emberek oda, hogy odaállnak a majom ketrece elé, mobiltelefonnal a kézben, kettőt kattintanak, a majom ki van pipálva, mehetünk tovább. Kattintgatni már tudó öt éves gyerek is így járja a kertet. Nagyon kevés olyan szülőt láttam, aki el is olvasta volna a gyereknek amit az állatról tudni lehet, esetleg vár öt-tíz percet, hogy megfigyelje a viselkedését, a mozgását.
Pedig megszeretni, megismerni valamit nem lehet két perc alatt, két kattintgatással. Soha nem szerettem volna meg az USA-t annyira, ha nem olvasok annyit azokról a dolgokról, amelyeket egyszer érdekesnek találtam, a mobiltelefonom kamerája nélkül. És egészen biztosan nem kezdek blogírásba sem, ha nincs mondanivalóm az új dolgokról.
Friday, December 20, 2013
Az év angol szava, avagy a hülyeség nem ismer határokat
Az Oxford Dictionnaries minden évben kihirdeti az év szavát, az idén ez a
SELFIE.
(Az "őskorban" még önarcképeket rajzolgattak, festegettek. Ma már csak az óvodás korosztály fordul ehhez a technikához. Remélem, a cinizmus sugárzik minden mondatomból.)
A szót a napokban hallottam a magyar híradóban, amikor az volt a hír, hogy Obama szelfizett Mandela temetésén. Felkaptam a fejem a szóra, egyrészt, mert elképesztően sznobnak tartom a magyar környezetben az angol szavak dobálózását, másrészt, mert röhögnöm kellett, hogy az önfényképezésre már szó is van.
Bizony van, igaz, ebben az évben terjedt el a használata futótűzként. Egyes források szerint már 2003-ban illetve mások szerint 2005-ben született meg a szó, de mire a köztudatba bekerült, széles körben elterjedt, addigra idén év vége lett. Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki bután bámult a híradóra, hogy mi a bánat az a szelfi, mert debütálni most debütált Magyarországon először.
A selfie-t,- azaz mobiltelefonnal készített önfotót- megint a közösségi médiának köszönhetjük.
A Facebook előtti érában kezdődött az, hogy kamaszgyerekek milliói tettek fel saját magukról, saját maguk által készített képeket, elsősorban a MySpace-re. Ezeknek Myspace pic volt a nevük egy ideig, utalva a tipikus felülről való felvételre, mely a portréalanyt lányok esetében hatalmas szemű bambinak mutatta be, ehhez szintén lányoknál jellemzően hozzákapcsolódott a csücsörítő száj, hálószobaszem.
Technikailag kevésbé felszereltek pedig a fürdőszobatükörben próbáltak villanófénnyel nehezített képeket készíteni magukról, a Facebookról halászó cikioldalak nem kis örömére. Amikor a Myspace-t kiszorította a Facebook, a Myspace pics-ből lettek a szelfik.
Nemcsak szociológiai , de nyelvészeti háttere is érdekes. Ausztrál angolból származtatják, ott van ugyanis az -ie végződés jellemzően szavak csoportján. Kezdetben a selfy, azaz az -y végződés is elfogadott volt, majd maradt az -ie végződéssel leírt forma.
Már most rengeteg származtatott szót találhatunk a selfie kapcsán:
helfie valaki hajáról készült önfotó
belfie valaki fenekéről készült önfotó
welfie gymben készült önfotó
drelfie részegen készült selfie
Shelfie és bookselfie is van, ezek azonban nem az önmagukat fotózó polcokat és könyvespolcokat jelzik, hanem a használók egyfajta idiotizmusát.
Ennél tovább megyek, a delfie szó esetében nincs konszenzus a jelentésről, jelentése lehet dead self, dog self, dad self, sőt double self is.
A selfie mintájára kezd nagy népszerűségnek örvendeni a legsie szó, ez önfotó kellően kinyújtóztatott szexilábról.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy ennyire irritáló jelenségről, mint a Facebookra készített önfotóról az év szava lesz. Bizonyára öreg vagyok és vaskalapos. Na és mindenképpen digitalis bevándorló.
SELFIE.
A szót a napokban hallottam a magyar híradóban, amikor az volt a hír, hogy Obama szelfizett Mandela temetésén. Felkaptam a fejem a szóra, egyrészt, mert elképesztően sznobnak tartom a magyar környezetben az angol szavak dobálózását, másrészt, mert röhögnöm kellett, hogy az önfényképezésre már szó is van.
Bizony van, igaz, ebben az évben terjedt el a használata futótűzként. Egyes források szerint már 2003-ban illetve mások szerint 2005-ben született meg a szó, de mire a köztudatba bekerült, széles körben elterjedt, addigra idén év vége lett. Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki bután bámult a híradóra, hogy mi a bánat az a szelfi, mert debütálni most debütált Magyarországon először.
A selfie-t,- azaz mobiltelefonnal készített önfotót- megint a közösségi médiának köszönhetjük.
A Facebook előtti érában kezdődött az, hogy kamaszgyerekek milliói tettek fel saját magukról, saját maguk által készített képeket, elsősorban a MySpace-re. Ezeknek Myspace pic volt a nevük egy ideig, utalva a tipikus felülről való felvételre, mely a portréalanyt lányok esetében hatalmas szemű bambinak mutatta be, ehhez szintén lányoknál jellemzően hozzákapcsolódott a csücsörítő száj, hálószobaszem.
Technikailag kevésbé felszereltek pedig a fürdőszobatükörben próbáltak villanófénnyel nehezített képeket készíteni magukról, a Facebookról halászó cikioldalak nem kis örömére. Amikor a Myspace-t kiszorította a Facebook, a Myspace pics-ből lettek a szelfik.
Nemcsak szociológiai , de nyelvészeti háttere is érdekes. Ausztrál angolból származtatják, ott van ugyanis az -ie végződés jellemzően szavak csoportján. Kezdetben a selfy, azaz az -y végződés is elfogadott volt, majd maradt az -ie végződéssel leírt forma.
Már most rengeteg származtatott szót találhatunk a selfie kapcsán:
helfie valaki hajáról készült önfotó
belfie valaki fenekéről készült önfotó
welfie gymben készült önfotó
drelfie részegen készült selfie
Shelfie és bookselfie is van, ezek azonban nem az önmagukat fotózó polcokat és könyvespolcokat jelzik, hanem a használók egyfajta idiotizmusát.
Ennél tovább megyek, a delfie szó esetében nincs konszenzus a jelentésről, jelentése lehet dead self, dog self, dad self, sőt double self is.
A selfie mintájára kezd nagy népszerűségnek örvendeni a legsie szó, ez önfotó kellően kinyújtóztatott szexilábról.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy ennyire irritáló jelenségről, mint a Facebookra készített önfotóról az év szava lesz. Bizonyára öreg vagyok és vaskalapos. Na és mindenképpen digitalis bevándorló.
Caramel Brulée Latte
Idén is elérhető az amerikai Starbucksban az egyik nagy kedvencem, a Caramel Brulée Latte, azaz az égetett karamellel készült kávé.Ez azért különleges, mert a karamell a tetején kissé sós!Ettől azonban kap egy nagyon harmonikus ízt.
Szintén nagyon kedvelt az egész téli időszakban az eggnog,- erről az italról szerintem már oldalakat írtam a másik blogon is(ami úgy tűnik, végleg elveszett a freeblog jóvoltából), ez a tejes-tojásos fűszeres ital., amit a boltokban is árulnak kész formában valójában a tojáslikőr alapja, kávéval házasítva isteni.
A harmadik szezonális ital, amit viszont nem sikerült megkedvelnem a Peppermint Mocha, nekem a menta és az édes kávé nem mennek együtt, pedig ez egy nagy kedvenc odakint.
A Starbucks, amelyik híres a jópofa egyéb termékeiről,- ők voltak az elsők, akik az egy időben nagyon népszerű kötött pohármelegítőt árulni kezdték,- idén nem alkotott túl nagyot, a szokásos pohárdíszen kívül kevés a jópofa ajándék. Ez a dísz gyakorlatilag a nagy papírpohár kicsinyített mása, egy függővel, minden évben kapható karácsonykor.
Szintén kissé jellegtelen, és pofátlanul drága a Gold Cupjuk, ami nem más, mint egy kicsit jobb minőségű színtelen műanyag pohár arany színű tetővel, mindez 10 dollárért. Emellett vannak a travel mug kategóriájú, valóban tartósan használható, lezárható példányok, olcsóbban, máshol meg negyed ennyiért.
Említést érdemel még az Iphonera készült hátlapjuk.
Természetesen minden aromájuk elérhető pods, azaz kávékapszulák formájában. Az idei a Starbucks 42. karácsonyi szezonja.
Szintén nagyon kedvelt az egész téli időszakban az eggnog,- erről az italról szerintem már oldalakat írtam a másik blogon is(ami úgy tűnik, végleg elveszett a freeblog jóvoltából), ez a tejes-tojásos fűszeres ital., amit a boltokban is árulnak kész formában valójában a tojáslikőr alapja, kávéval házasítva isteni.
A harmadik szezonális ital, amit viszont nem sikerült megkedvelnem a Peppermint Mocha, nekem a menta és az édes kávé nem mennek együtt, pedig ez egy nagy kedvenc odakint.
A Starbucks, amelyik híres a jópofa egyéb termékeiről,- ők voltak az elsők, akik az egy időben nagyon népszerű kötött pohármelegítőt árulni kezdték,- idén nem alkotott túl nagyot, a szokásos pohárdíszen kívül kevés a jópofa ajándék. Ez a dísz gyakorlatilag a nagy papírpohár kicsinyített mása, egy függővel, minden évben kapható karácsonykor.
Szintén kissé jellegtelen, és pofátlanul drága a Gold Cupjuk, ami nem más, mint egy kicsit jobb minőségű színtelen műanyag pohár arany színű tetővel, mindez 10 dollárért. Emellett vannak a travel mug kategóriájú, valóban tartósan használható, lezárható példányok, olcsóbban, máshol meg negyed ennyiért.
Említést érdemel még az Iphonera készült hátlapjuk.
Természetesen minden aromájuk elérhető pods, azaz kávékapszulák formájában. Az idei a Starbucks 42. karácsonyi szezonja.
Sunday, December 15, 2013
Read to our Dog
Időnként,-önkínzó módon- beírom a keresőbe a kinti kedvenc helyeim webcímét, megnézni, mik az új hírek, vagy éppen elmerengeni egy már jól ismert régi programon, csak egyszerűen megnézni a jól ismert épületet, utcát stb. Mert elképesztő honvágyam támad gyakran visszafele, és marad a virtualitás.
Most is így tettem és egy helyes programra lettem figyelmes a helyi könyvtárban.
Heti szinten, délután négy és öt között egy kutyus várja az olvasni tanuló gyerekeket, várja, hogy meséljenek neki. A kutya egy terápiás dalmata, így valószínűleg végtelenül nyugodtan tűri a gyerekek nyaggatását, és szívesen üldögél, amíg neki betűzik ki az éppen aktuális mesekönyv rövidke meséit. A gyerekek szívesebben olvasnak, mert van közönség, így észrevétlenül gyakorolják akár az aznapi házifeladatot. Meg azt is, hogyan olvassanak, stresszmentesen fel, valakinek. És persze a könyvtár is vonzóbb egy helyes kutyával.Másodikos és harmadikos kisdiákokat várnak.
Nagyon tetszik az ötlet, olyan jellemző ez az amerikaiakra. A dolog persze nem egyedüllálló a helyi (Rockville MD) könyvárra, hanem egy program része, amelyet először 2006-ban Minnesotában kezdtek el.Hét héten keresztül olvasott 14 gyerek egy héten egyszer kutyának fel, és 10 jelentősen javított az olvasási készségein ez idő alatt. Nemcsak könyvtárakban, hanem iskolákban is használják a kutyák terápiás képességeit nehezen lvasó gyerekeknél.A terápiás kutyák sokfélék a Yorkshire terriertől a spánielig, sőt vannak testvérterapeuták is, azaz testvérkutyák.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, szeret olvasni, kutyabarát vagy mindkettő, az az amerikai oldalon még több infót talál.
Most is így tettem és egy helyes programra lettem figyelmes a helyi könyvtárban.
Heti szinten, délután négy és öt között egy kutyus várja az olvasni tanuló gyerekeket, várja, hogy meséljenek neki. A kutya egy terápiás dalmata, így valószínűleg végtelenül nyugodtan tűri a gyerekek nyaggatását, és szívesen üldögél, amíg neki betűzik ki az éppen aktuális mesekönyv rövidke meséit. A gyerekek szívesebben olvasnak, mert van közönség, így észrevétlenül gyakorolják akár az aznapi házifeladatot. Meg azt is, hogyan olvassanak, stresszmentesen fel, valakinek. És persze a könyvtár is vonzóbb egy helyes kutyával.Másodikos és harmadikos kisdiákokat várnak.
Nagyon tetszik az ötlet, olyan jellemző ez az amerikaiakra. A dolog persze nem egyedüllálló a helyi (Rockville MD) könyvárra, hanem egy program része, amelyet először 2006-ban Minnesotában kezdtek el.Hét héten keresztül olvasott 14 gyerek egy héten egyszer kutyának fel, és 10 jelentősen javított az olvasási készségein ez idő alatt. Nemcsak könyvtárakban, hanem iskolákban is használják a kutyák terápiás képességeit nehezen lvasó gyerekeknél.A terápiás kutyák sokfélék a Yorkshire terriertől a spánielig, sőt vannak testvérterapeuták is, azaz testvérkutyák.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, szeret olvasni, kutyabarát vagy mindkettő, az az amerikai oldalon még több infót talál.
Monday, December 9, 2013
Részeges télapók fesztiválja
New York lelkileg készül már szombatra, amikor ellepik az utcákat a Santacon résztvevői, sok-sok kapatos Mikulás. Igaz, ebben az évben változik az útvonal, mert például a Hell's Kitchen negyed (Manhattan) lakói petícióban fordultak a télapósereg vonulásának szervezőihez, hogy ha lehet, hagyják őket ki, mert tavaly nem egy résztvevő került az ügyeleti detoxba, vagy randalírozott olyan szinten, ami bizony nehezen tolerálható józanul.
A probléma az, hogy ugyan van egy javasolt útvonal, de mintha kezdene szétesni a dolog, bárki felöltözhet télapónak, és elindulhat inni valamelyik bárba, és mostanában, mintha ez történne a Santacon rendezvény résztvevőivel.
Jelenleg 42 országban van Santacon 314 helyszínnel. Az ötlet természetesen Amerikából indult, 1994-ben, San Franciscoban szervezte meg az első felvonulást a San Francisco Kakofónia Társaság. A felvonuláson felnőtteket várnak, és egyszerűen csak a mulatság a közös összekötő erő, illetve az, hogy mindenki télapójelmezben van, vagy esetleg rénszarvas vagy krampuszruhát ölt.
A Santacon viselkedési útmutatója szerint, a télapók a gyerekekre mosolyogjanak, ha felvonuláson találkoznak velük, de legalábbis ne ijesszék meg őket. Felhívják a figyelmet a megfelelő réteges télapóöltözetre a téli klímájú helyszíneken.
Ajándékot is kell vinni, felnőtteknek lehet huncut az ajándék, gyerekeknek viszont kedves.
A bárban a télapók fizessék ki a fogyasztásukat, és adjanak borravalót is.Ne szakadjanak le a csoporttól, és ne hányjanak a sarkon merevrészegen.
Rájuk is érvényes az igyál vagy vezess szabály, javasolják a telekocsizást, legalább egy józan télapó maradjon a kisebb baráti csapatokban, aki a többieket hazafuvarozza.
Mindenki mindenkit télapónak hívjon a vonulók körében, és időnként el kell ereszteni egy Hohohoho-t.
Ezt a dolgot két irányból lehet megközelíteni, egyfelől jó lehetőség egy kötetlen utcabálra, másfelől mint szülő én sem örülnék, ha a környéken vonulnának, és a gyerek megzavarodna a sok kifogásolható viselkedésű télapótól.
Néhány kép kedvcsinálónak itt.
kép:jmag.com
A probléma az, hogy ugyan van egy javasolt útvonal, de mintha kezdene szétesni a dolog, bárki felöltözhet télapónak, és elindulhat inni valamelyik bárba, és mostanában, mintha ez történne a Santacon rendezvény résztvevőivel.
Jelenleg 42 országban van Santacon 314 helyszínnel. Az ötlet természetesen Amerikából indult, 1994-ben, San Franciscoban szervezte meg az első felvonulást a San Francisco Kakofónia Társaság. A felvonuláson felnőtteket várnak, és egyszerűen csak a mulatság a közös összekötő erő, illetve az, hogy mindenki télapójelmezben van, vagy esetleg rénszarvas vagy krampuszruhát ölt.
A Santacon viselkedési útmutatója szerint, a télapók a gyerekekre mosolyogjanak, ha felvonuláson találkoznak velük, de legalábbis ne ijesszék meg őket. Felhívják a figyelmet a megfelelő réteges télapóöltözetre a téli klímájú helyszíneken.
Ajándékot is kell vinni, felnőtteknek lehet huncut az ajándék, gyerekeknek viszont kedves.
A bárban a télapók fizessék ki a fogyasztásukat, és adjanak borravalót is.Ne szakadjanak le a csoporttól, és ne hányjanak a sarkon merevrészegen.
Rájuk is érvényes az igyál vagy vezess szabály, javasolják a telekocsizást, legalább egy józan télapó maradjon a kisebb baráti csapatokban, aki a többieket hazafuvarozza.
Mindenki mindenkit télapónak hívjon a vonulók körében, és időnként el kell ereszteni egy Hohohoho-t.
Ezt a dolgot két irányból lehet megközelíteni, egyfelől jó lehetőség egy kötetlen utcabálra, másfelől mint szülő én sem örülnék, ha a környéken vonulnának, és a gyerek megzavarodna a sok kifogásolható viselkedésű télapótól.
Néhány kép kedvcsinálónak itt.
kép:jmag.com
Sunday, December 1, 2013
Furby
Karácsony közeledtével játékboltokat járok. Bosszankodva a nagy kínálat mellett is kevés értelmes játékon, és felháborodva az árakon (megmaradt az a rossz szokásom, hogy ellenőrzöm az árakat a ToyuRuSban, és mindig az a vége, hogy az amerikai árak a magyarnak minimum felével kevesebbek, de nem ritka a négyszeres ártöbblet a magyarok javára.)
Teljes ledöbbenéssel néztem azegyik nagy magyar játékboltban egy ismerős bagolyszerű jószágot, amelyik leginkább a Szörnyecskékből ismert Guzmira hasonlít, forgatta a szemeit és beszélt, és valami 25 ezer forintba került. Gondoltam, megint ideért egy amerikai sorozatból a plüssbe álmodott főfigura, a sorozat nélkül, ahogy az gyakorta jellemző. Azért kiváncsi lettem, mi kerül arcátlanul sokba ebben a figurában, (odakint kb 8000 Ft lenne átszámolva...)
Kiderült, hogy nem véletlenül találtam ismerősnek, mert Furby 1998-ban debültált először a karácsonyi szezonban, Amerikában, azaz valószínűleg amíg odakint éltem, is észrevehettem talán, igaz, mikor éppen érdekelt lettem a játékvásárlásban, kivonták a forgalomból egy időre, 2oo7 és 2o12 közt nem gyártották. Az idei szezonban indult el megint a Furby-láz, immár Magyarországra is eljutott, bár nem hinném, hogy "must-have" játék lesz a magyar vásárlói árán.
Azért nagyon különleges játék a Furby, mert az első, valódi értelemben vett házi robot, amelyet nagy sikerrel adtak el, csak 1998 és 1999 között majdnem 16 milliót az Államokban. A Furby eleinte furbish nyelven beszélget, de ahogy gazdája egyre többet szól hozzá angolul, a furbish nyelv helyét fokozatosan átvesz az angol, és angolul tud válaszolgatni.Az újabb Furby-k felismerik a hangot és beépített mimikájuk is van. Azaz ezek az első intelligens játékok.
A Marylandbeli Nemzetbiztonsági Hivatal ki is tiltotta, a dolgozói nem tarthattak Furby-t, mert van benne egy olyan chip amely hangfelvételre alkalmas. Akiknek mégis volt otthon Furby-jük, azoknak jelentkezniük kellett egy eligazításért vele kapcsolatban. Azt hiszem, ez tipikusan amerikai biztonságpánik, nagyon jellemző az élet más területein is.
A 2o12-es kiadású Furby már ultramodern, természetesen okostelefonos applikációk is tartoznak hozzá, etetheted a kezedből, de küldhetsz át neki a telefonodról egy falatot, és azt is bekapja, tud táncolni, mert felismeri a zenét, a furbish nyelvet applikáció segítségével lefordíthatod angolra, és természetesen reagál, ha megsimogatod, vagy felveszed, vagy meghúzod a fülét.24 nyelvet tud "megtanulni", azt azonban nem tudom, hogy magyarul beszél-e, mert amelyiket a játékboltban láttam, az csak a szemét forgatta és nevetgélt éppen.
Íme egy friss reklám. Nagyon jópofa:
Remélem idővel elérhető lesz árban Magyarországon is. Nekem mindenesetre ez a kék nagyon tetszik!
Teljes ledöbbenéssel néztem azegyik nagy magyar játékboltban egy ismerős bagolyszerű jószágot, amelyik leginkább a Szörnyecskékből ismert Guzmira hasonlít, forgatta a szemeit és beszélt, és valami 25 ezer forintba került. Gondoltam, megint ideért egy amerikai sorozatból a plüssbe álmodott főfigura, a sorozat nélkül, ahogy az gyakorta jellemző. Azért kiváncsi lettem, mi kerül arcátlanul sokba ebben a figurában, (odakint kb 8000 Ft lenne átszámolva...)
Kiderült, hogy nem véletlenül találtam ismerősnek, mert Furby 1998-ban debültált először a karácsonyi szezonban, Amerikában, azaz valószínűleg amíg odakint éltem, is észrevehettem talán, igaz, mikor éppen érdekelt lettem a játékvásárlásban, kivonták a forgalomból egy időre, 2oo7 és 2o12 közt nem gyártották. Az idei szezonban indult el megint a Furby-láz, immár Magyarországra is eljutott, bár nem hinném, hogy "must-have" játék lesz a magyar vásárlói árán.
Azért nagyon különleges játék a Furby, mert az első, valódi értelemben vett házi robot, amelyet nagy sikerrel adtak el, csak 1998 és 1999 között majdnem 16 milliót az Államokban. A Furby eleinte furbish nyelven beszélget, de ahogy gazdája egyre többet szól hozzá angolul, a furbish nyelv helyét fokozatosan átvesz az angol, és angolul tud válaszolgatni.Az újabb Furby-k felismerik a hangot és beépített mimikájuk is van. Azaz ezek az első intelligens játékok.
A Marylandbeli Nemzetbiztonsági Hivatal ki is tiltotta, a dolgozói nem tarthattak Furby-t, mert van benne egy olyan chip amely hangfelvételre alkalmas. Akiknek mégis volt otthon Furby-jük, azoknak jelentkezniük kellett egy eligazításért vele kapcsolatban. Azt hiszem, ez tipikusan amerikai biztonságpánik, nagyon jellemző az élet más területein is.
A 2o12-es kiadású Furby már ultramodern, természetesen okostelefonos applikációk is tartoznak hozzá, etetheted a kezedből, de küldhetsz át neki a telefonodról egy falatot, és azt is bekapja, tud táncolni, mert felismeri a zenét, a furbish nyelvet applikáció segítségével lefordíthatod angolra, és természetesen reagál, ha megsimogatod, vagy felveszed, vagy meghúzod a fülét.24 nyelvet tud "megtanulni", azt azonban nem tudom, hogy magyarul beszél-e, mert amelyiket a játékboltban láttam, az csak a szemét forgatta és nevetgélt éppen.
Íme egy friss reklám. Nagyon jópofa:
Remélem idővel elérhető lesz árban Magyarországon is. Nekem mindenesetre ez a kék nagyon tetszik!
Saturday, November 30, 2013
Gyenge utánzatok
Egyik szemem sír, a másik nevet. Sok dolog kezd "beáramolni" a magyar köztudatba, ami amerikai. Ilyen volt a cupcake-láz (amikor a cupcake helyett komoly muffinreceptek jelentek meg, mert nem tudták, mi a különbség a kettő között), aztán már van magyar Halloween és Hálaadás is, igaz, semmi köze az eredetihez, most pedig nagyképűen kijelentették hogy nekünk is van Fekete Péntekünk ( ide keverve a Cyber Mondayt is)....a boltokban sok dolog elérhető lett, elsősorban a német üzletláncok bejövetelének köszönhetően (általában olyan termékek méregdrágán, ami odakint filléres kiegészítő, szintén enyhén bosszantó).
Mi ezzel a bajom?
A bajom ezzel a következő: az emberek azt hiszik, hogy ami ide valahogy bejött, az ugyanaz, ami kint van. Köszönőviszonyban sincs a kettő egymással ez esetek többségében. Az esetek háromnegyedében nem tudják a hátterét egy-egy átvett szokásnak, ilyen értelemben ez maximum majmolás. Néhány dolognak egyszerűen történelmi háttere van, és szerintem vicces lenne odakint mondjuk március 15-ét ünnepelni, úgy, hogy tetszik nekem a kokárda, és ezen a napon hordani akarom...Na kb ilyen a magyar hálaadás is.
A Fekete Péntek itthon gyakorlatilag nem létezik. Az, hogy néhány ravaszabb üzlethálózat felvette a nevet, és 20%-os ajánlatokkal szúrja kiaz emberek szemét, ez nem Fekete Péntek, nincs early bird akció, és hosszabbított nyitvatartás. Az újság olyat ír, hogy míg Amerikában egy napra korlátozódik, addig Magyarországon folyamatosak az akciók....ez egyszerűen nem igaz.
A Black Friday után is elképesztőek az akciók végig karácsonyig odakint, míg itthon örülök, ha az ötezer forintos holmiból leengednek 50 forintot, inkább ne tennék, mert ezzel nem segítenek rajtam, vásárlón, csak sírva röhögök magamban.
Egy hamis kép alakul ki a fejekben, valami, ami egyszerűen nem úgy működik a valóságban, mint ahogy ide eljön. Adjunk más nevet, és ne vessük össze valami mással.
Aztán megy a botránykeltés, hogy mekkora verekedés és lövöldözés jellemzi a Fekete Pénteket. Ilyen is akad, de nem ez az általános. Hat igazi Fekete Pénteket csináltam végig, mindenki birkatürelemmel állt sorba, senki nem rohant vagy tülekedett. Voltam early bird is (az üzletek éjfélig nyitva vannak, és hajnalban nyitnak újra, lehet menni hajnal hatra is vásárolni, a hajnali vásárló a "korai madár") mindenki kávéval felszerelkezve szédelgett ki a kocsijából, aki vállalta az előző esti pulykazabálás után. Ami durva volt, az az árak elképesztő leszállítása, más nem. A boltok jóval a péntek előtt már kiküldték az ingyenes prospektust, hogy az ember meg tudja tervezni a vásárlási körútját. Jöhet ide is ez a Fekete Péntek, én fogom a legkitörőbb örömmel üdvözölni. De ne hencegjünk már valamiről, ami nem is létezik előre.
Mi ezzel a bajom?
A bajom ezzel a következő: az emberek azt hiszik, hogy ami ide valahogy bejött, az ugyanaz, ami kint van. Köszönőviszonyban sincs a kettő egymással ez esetek többségében. Az esetek háromnegyedében nem tudják a hátterét egy-egy átvett szokásnak, ilyen értelemben ez maximum majmolás. Néhány dolognak egyszerűen történelmi háttere van, és szerintem vicces lenne odakint mondjuk március 15-ét ünnepelni, úgy, hogy tetszik nekem a kokárda, és ezen a napon hordani akarom...Na kb ilyen a magyar hálaadás is.
A Fekete Péntek itthon gyakorlatilag nem létezik. Az, hogy néhány ravaszabb üzlethálózat felvette a nevet, és 20%-os ajánlatokkal szúrja kiaz emberek szemét, ez nem Fekete Péntek, nincs early bird akció, és hosszabbított nyitvatartás. Az újság olyat ír, hogy míg Amerikában egy napra korlátozódik, addig Magyarországon folyamatosak az akciók....ez egyszerűen nem igaz.
A Black Friday után is elképesztőek az akciók végig karácsonyig odakint, míg itthon örülök, ha az ötezer forintos holmiból leengednek 50 forintot, inkább ne tennék, mert ezzel nem segítenek rajtam, vásárlón, csak sírva röhögök magamban.
Egy hamis kép alakul ki a fejekben, valami, ami egyszerűen nem úgy működik a valóságban, mint ahogy ide eljön. Adjunk más nevet, és ne vessük össze valami mással.
Aztán megy a botránykeltés, hogy mekkora verekedés és lövöldözés jellemzi a Fekete Pénteket. Ilyen is akad, de nem ez az általános. Hat igazi Fekete Pénteket csináltam végig, mindenki birkatürelemmel állt sorba, senki nem rohant vagy tülekedett. Voltam early bird is (az üzletek éjfélig nyitva vannak, és hajnalban nyitnak újra, lehet menni hajnal hatra is vásárolni, a hajnali vásárló a "korai madár") mindenki kávéval felszerelkezve szédelgett ki a kocsijából, aki vállalta az előző esti pulykazabálás után. Ami durva volt, az az árak elképesztő leszállítása, más nem. A boltok jóval a péntek előtt már kiküldték az ingyenes prospektust, hogy az ember meg tudja tervezni a vásárlási körútját. Jöhet ide is ez a Fekete Péntek, én fogom a legkitörőbb örömmel üdvözölni. De ne hencegjünk már valamiről, ami nem is létezik előre.
Közbiztonság Marylandben
Rendszeresen bemegyek a lakásba, és kint felejtem a lakáskulcsot az ajtóban. Mikor és éppen ki jár erre, a délután folyamán valaki finoman kopogtat.Kinyitom az ajtót, és valamelyik szomszéd figyelmeztet, hogy kívül maradt a kulcsom.
Néha-néha benne felejtem a slusszkulcsot az autóban. Van, hogy fél órára, van, hogy több órára, még soha semmi nem történt, a kulcs ott várt, az autóból pedig semmi sem tűnt el. Az már nem is kérdés, hogy az ablakot is lehúzva szoktam hagyni, ezt mondjuk mindenki csinálja errefele, tövig lehúzott ablak, soha nem volt ebből probléma.
A feledénységem néha extrémbe csap át, mint ma is, amikor kiszálltam a kocsiból, hátra mentem, és előkapartam a csomagtartóból a táskám és a mobilom, majd telefonálni kezdtem, be akartam menni a fodrászhoz, de nem tudtam belefér-e az időmbe, a párom is menni készült valahova.Mikor kedvező hírt kaptam, csapot-papot otthagyva berohantam a fodrászhoz, ahol két és fél órát töltöttem.Mikor új frizurámmal kijövök, leesett állal látom, hogy tárva-nyitva hagytam a nagy sietségben az autó ajtaját, ugyanis amikor hátramentem, hogy kivegyem a telefont a csomagtartóból, nem csuktam be az első ajtót. Az autóból semmi nem hiányzott. El sem hittem, hogy ekkora a szerencsém, hogy tárva-nyitva hagyott ajtó mellett két és fél óráig az autó ugyanúgy maradt, beleértve a GPS-t is a kesztyűtartóban...
Gyakran nyitott táskával közlekedem, mert elfelejtem visszahúzni, senkinek sem jutott még eszébe kiemelni a pénztárcám.
A múltkorában meg az MP3 lejátszóm elemborító részét hagytam a konditeremben.Ma vettem észre, na, gondoltam, arra keresztet vethetek, azért gyorsan végigrohantam a futópadokat, hát ott volt, ahogy pénteken maradt, az egyik futópad tartójában.
Állati nagy szerencsém van, hogy DC elővárosában ennyire szuper a közbiztonság. Ma beleborzongtam a gondolatba, hogyha a budapesti külkerületi panellakótelepen hagytam volna nyitva a kocsim, akkor is így megúsztam volna a szétszórtságomat?Kétlem. Mindenesetre kulcs,-és ajtókezelési feledékenységi bajnokságon, ha lenne ilyen, dobogós helyezést érnék el, sajnos.
Néha-néha benne felejtem a slusszkulcsot az autóban. Van, hogy fél órára, van, hogy több órára, még soha semmi nem történt, a kulcs ott várt, az autóból pedig semmi sem tűnt el. Az már nem is kérdés, hogy az ablakot is lehúzva szoktam hagyni, ezt mondjuk mindenki csinálja errefele, tövig lehúzott ablak, soha nem volt ebből probléma.
A feledénységem néha extrémbe csap át, mint ma is, amikor kiszálltam a kocsiból, hátra mentem, és előkapartam a csomagtartóból a táskám és a mobilom, majd telefonálni kezdtem, be akartam menni a fodrászhoz, de nem tudtam belefér-e az időmbe, a párom is menni készült valahova.Mikor kedvező hírt kaptam, csapot-papot otthagyva berohantam a fodrászhoz, ahol két és fél órát töltöttem.Mikor új frizurámmal kijövök, leesett állal látom, hogy tárva-nyitva hagytam a nagy sietségben az autó ajtaját, ugyanis amikor hátramentem, hogy kivegyem a telefont a csomagtartóból, nem csuktam be az első ajtót. Az autóból semmi nem hiányzott. El sem hittem, hogy ekkora a szerencsém, hogy tárva-nyitva hagyott ajtó mellett két és fél óráig az autó ugyanúgy maradt, beleértve a GPS-t is a kesztyűtartóban...
Gyakran nyitott táskával közlekedem, mert elfelejtem visszahúzni, senkinek sem jutott még eszébe kiemelni a pénztárcám.
A múltkorában meg az MP3 lejátszóm elemborító részét hagytam a konditeremben.Ma vettem észre, na, gondoltam, arra keresztet vethetek, azért gyorsan végigrohantam a futópadokat, hát ott volt, ahogy pénteken maradt, az egyik futópad tartójában.
Állati nagy szerencsém van, hogy DC elővárosában ennyire szuper a közbiztonság. Ma beleborzongtam a gondolatba, hogyha a budapesti külkerületi panellakótelepen hagytam volna nyitva a kocsim, akkor is így megúsztam volna a szétszórtságomat?Kétlem. Mindenesetre kulcs,-és ajtókezelési feledékenységi bajnokságon, ha lenne ilyen, dobogós helyezést érnék el, sajnos.
Sunday, November 17, 2013
Back-to-school night
Részt vettem életem első Back-to-School Night rendezvényén. A BtSN nem más, mint az óvodákban és az iskolákban a tanítás megkezdése után körülbelül két hónappal egy esti rendezvény, kizárólag szülőknek.
Egyáltalán nem komoly szülői értekezlet jellege van, itt a szülő-pedagógus viszony sokkal barátibb és oldottabb jellegű, mint Magyarországon.
A BtSN hagyományosan az osztályok, - a mi esetünkben az óvodai csoportok - termeiben kezdődik, ahol a szülők bepillantást nyerhetnek a kicsik mindennapjaiba, a terem fel van díszítve, és el van rendezve úgy, hogy a szülő minél többet tudjon megragadni abból, ami napközben zajlik le a teremben.Ez főleg olyan apró gyerekeknél nagyon hasznos, mint az enyém, aki ráadásul most küzd azzal, hogy valamit felfogjon a körülötte angolul beszélő környezet jelzéseiből, és nem mindig tudja elmesélni, mi történt.
Megtudtam például, hogy már az óvodában is elmondják, zászlóval a kezükben minden reggel a Pledge of Allegience-t, amely így hangzik:
"I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."
Magyarul:
Ígérem, hogy hű leszek az Egyesült Államok zászlajához, és a néphez, melyet jelképez, egy osztatlan nemzet, mely féli az Istent, mely minden tagjának szabadságot és igazságot biztosít.
Képzelem az én gyerekem mit érthet ebből...
Minden nap más a zászlófelelős, aki tartja az eskü alatt az amerikai zászlót, más gyerek a line leader, azaz aki a sorban elöl áll, amikor mennek az udvarra, más a block helper, aki a játék kockákat elrakja, más a caboose, azaz a játékvonat-felelős és így tovább.Tanulják a számokat, az aktuális évszakokhoz kapcsolódó ünnepeket, verseket, dalokat és meséket. Mindennap van kézműves foglalkozás, és játék a szabad levegőn.
A teremben való gyülekező és rövid körbenézés után az iskolákban a tanmenetről kapnak tájékoztatást a szülők, mivel itt ilyen még nincs, nekünk bemutatták az óvoda személyzetét, és egy slideshow volt a gyerekekről, zenei aláfestéssel, egyénenként és csoportban. Jól kitalálták, mert én bizony a könnyeimet morzsolgattam a sötétben, olyan megható volt látnom, amikor a kivetítőn az én kislányom vigyorgó arcocskája jelent meg. A képeket az úgynevezett room parents, vagy "csoport-szülők" készítették az elmúlt hónapokban, akik önkéntes alapon segítik az óvónők munkáját, és az ilyen eseményeken, mint a mai is, segédkeznek.
Az estét természetesen egy kis jó hangulatú eszem-iszom zárja, ahol a szülők egymással és a tanárokkal is kötetlenül beszélgethetnek. Ilyenkor az iskola/óvoda még egyszer felhívja a szülők figyelmét, hogy mivel segíthetik anyagiakban a munkát, például rendszeresen jelen vannak az iskola/óvoda pólói, amelyeket a helyszínen meg lehet venni, vagy egyéb olyan lehetőségek prospektusai, amelyek segíthetik az intézményt.
Összességében nagyon tetszett a BtSN, informálódtam, kicsit megnyugodtam a csemetém felől, tudtam beszélni az óvónőkkel, és az is tetszett, hogy senki nem kényszerített beülni egy padsorba huszadmagammal, és szónokolt órákon át, hanem kedélyesen és egyszerűen megünnepeltük - mindenféle hivatalos mellékíz nélkül-, hogy az iskola elindult, és minden gyerek megkezdte a beilleszkedést, vagy sikeresen folytatja a tanulmányait.
Egyáltalán nem komoly szülői értekezlet jellege van, itt a szülő-pedagógus viszony sokkal barátibb és oldottabb jellegű, mint Magyarországon.
A BtSN hagyományosan az osztályok, - a mi esetünkben az óvodai csoportok - termeiben kezdődik, ahol a szülők bepillantást nyerhetnek a kicsik mindennapjaiba, a terem fel van díszítve, és el van rendezve úgy, hogy a szülő minél többet tudjon megragadni abból, ami napközben zajlik le a teremben.Ez főleg olyan apró gyerekeknél nagyon hasznos, mint az enyém, aki ráadásul most küzd azzal, hogy valamit felfogjon a körülötte angolul beszélő környezet jelzéseiből, és nem mindig tudja elmesélni, mi történt.
Megtudtam például, hogy már az óvodában is elmondják, zászlóval a kezükben minden reggel a Pledge of Allegience-t, amely így hangzik:
"I pledge allegiance to the Flag of the United States of America, and to the Republic for which it stands, one Nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."
Magyarul:
Ígérem, hogy hű leszek az Egyesült Államok zászlajához, és a néphez, melyet jelképez, egy osztatlan nemzet, mely féli az Istent, mely minden tagjának szabadságot és igazságot biztosít.
Képzelem az én gyerekem mit érthet ebből...
Minden nap más a zászlófelelős, aki tartja az eskü alatt az amerikai zászlót, más gyerek a line leader, azaz aki a sorban elöl áll, amikor mennek az udvarra, más a block helper, aki a játék kockákat elrakja, más a caboose, azaz a játékvonat-felelős és így tovább.Tanulják a számokat, az aktuális évszakokhoz kapcsolódó ünnepeket, verseket, dalokat és meséket. Mindennap van kézműves foglalkozás, és játék a szabad levegőn.
A teremben való gyülekező és rövid körbenézés után az iskolákban a tanmenetről kapnak tájékoztatást a szülők, mivel itt ilyen még nincs, nekünk bemutatták az óvoda személyzetét, és egy slideshow volt a gyerekekről, zenei aláfestéssel, egyénenként és csoportban. Jól kitalálták, mert én bizony a könnyeimet morzsolgattam a sötétben, olyan megható volt látnom, amikor a kivetítőn az én kislányom vigyorgó arcocskája jelent meg. A képeket az úgynevezett room parents, vagy "csoport-szülők" készítették az elmúlt hónapokban, akik önkéntes alapon segítik az óvónők munkáját, és az ilyen eseményeken, mint a mai is, segédkeznek.
Az estét természetesen egy kis jó hangulatú eszem-iszom zárja, ahol a szülők egymással és a tanárokkal is kötetlenül beszélgethetnek. Ilyenkor az iskola/óvoda még egyszer felhívja a szülők figyelmét, hogy mivel segíthetik anyagiakban a munkát, például rendszeresen jelen vannak az iskola/óvoda pólói, amelyeket a helyszínen meg lehet venni, vagy egyéb olyan lehetőségek prospektusai, amelyek segíthetik az intézményt.
Összességében nagyon tetszett a BtSN, informálódtam, kicsit megnyugodtam a csemetém felől, tudtam beszélni az óvónőkkel, és az is tetszett, hogy senki nem kényszerített beülni egy padsorba huszadmagammal, és szónokolt órákon át, hanem kedélyesen és egyszerűen megünnepeltük - mindenféle hivatalos mellékíz nélkül-, hogy az iskola elindult, és minden gyerek megkezdte a beilleszkedést, vagy sikeresen folytatja a tanulmányait.
Friday, November 8, 2013
Jancsi és Juliskától a Büdös Sajtemberig
"Mi a fenének vannak már kint a karácsonyi dekorok az üzletekben?" -dohog kedvenc kolléganőm, miközben bevásárolunk a Sparban. Én csak mosolygok, és elnyomom a felkívánkozó mondatom, hogy látnád, Amerikában mi van már ilyenkor, amikor Halloween után befordulunk a Thanksgiving-Christmas szezonba...helyette bölcsen hallgatok, mert pontosan tudom, hogy őt ez a magyar valóságban egyáltalán nem érdekelné, majd megkérdezem, miért zavarja? (Én éppen ellenkezőleg, imádtam odakint a sokkal nagyobb karácsonyi kommersziális felhajtást...)Azt mondja, hogy elunja karácsonyig nézni a sok holmit.
Miközben haladunk a sorral, látom, hogy egyre több süteménykészítő formaszettben van Gingerbread man. Tudjátok, az a klasszikus mézeskalács-figura, akit a magyarok leginkább a Shrekből ismerhettek meg.
Azóta már magyar neve is van, Mézi, nem egy magyar gasztroblogon látom, hogy készülnek ilyenkor a mézik, vagy mézeskalács-emberkék.
Amerikában ennél sokkal régebbi története van, valójában egybe esik az első mézeskalácsházak készítésének idejével. Az első mézeskalácsházak pedig Grimm testvérek Hansel and Gretel, azaz Jancsi és Juliska meséjének hatására kezdtek elterjedni, először természetesen Németországban. Aztán a pennsylvaniai német betelepülők szépen elvitték ezt a szokást magukkal az 1800-as évek elején Amerikába. Európában még Franciaországban lett hagyománya. A mézeskalács-figura viszont Pennsylvania gyermeke, és eleinte egy láb magas nagyságú (30 cm) nagy figurákat gyerekek vágták ki a mézeskalács tésztából, majd sütés után kiállították őket a ház elé karácsony előtt.
A Jancsi és Juliska mellett van egy másik, 1875-ös meseforrás, melyhez kötik a Gingerbread man készítésének népszerűségét.
A címe Gingerbread boy, és arról szól, hogy egy idős gyermektelen asszony mézeskalácsból szeretne sütni magának gyermeket. A mézeskalácskisfiú azonban a tepsiből elfut, az asszony és a férje utána. A kisfiú tanyák mellett fut el, és mindenhol egy kis rígmust mond el, végül már sokan kergetik, majd egy róka megeszi. Meglepően sok változata alakult ki, például a Hanukkah kultúrájában ugyanez a mese a krumplilángossal (The Runaway Latkes) 2000-ben jelent meg, de a kínaiaknél van menekülő rizssütemény (Runaway Rice Cake), az oroszoknál ugyanez a mese a gombóccal, (kiugrott a gombóc a fazékból, utána a molnár fazekastul).
Modern mesékben a mézeskalács kisfiú meggyászolása után sütnek a szülők egy mézeskalács kislányt (The Gingerbread Girl, 2006).
Szintén a mézeskalács kisfiú történeke ihlette a Büdös Sajtember posztmodern meséjét, amiben az a különös csavar, hogy ő fut félelmében, hogy megeszik, miközben mindenki kerülni igyekszik a szaga miatt. A mese "elkövetője" Jon Sciezka.
A mézeskalács kisfiúnak van cowboy változatú meséje is.
Sőt, a Vadnyugaton minden bizonnyal ez a verzió kerül a karácsonyfára:
Mindig ámulatba ejt engem a mesék hagyományteremtő ereje. Ne felejsük el a Diótörő is ilyen karácsonyi szimbólum Amerikában.
Miközben haladunk a sorral, látom, hogy egyre több süteménykészítő formaszettben van Gingerbread man. Tudjátok, az a klasszikus mézeskalács-figura, akit a magyarok leginkább a Shrekből ismerhettek meg.
Azóta már magyar neve is van, Mézi, nem egy magyar gasztroblogon látom, hogy készülnek ilyenkor a mézik, vagy mézeskalács-emberkék.
Amerikában ennél sokkal régebbi története van, valójában egybe esik az első mézeskalácsházak készítésének idejével. Az első mézeskalácsházak pedig Grimm testvérek Hansel and Gretel, azaz Jancsi és Juliska meséjének hatására kezdtek elterjedni, először természetesen Németországban. Aztán a pennsylvaniai német betelepülők szépen elvitték ezt a szokást magukkal az 1800-as évek elején Amerikába. Európában még Franciaországban lett hagyománya. A mézeskalács-figura viszont Pennsylvania gyermeke, és eleinte egy láb magas nagyságú (30 cm) nagy figurákat gyerekek vágták ki a mézeskalács tésztából, majd sütés után kiállították őket a ház elé karácsony előtt.
 |
| Halloween kosztüm-változat |
A Jancsi és Juliska mellett van egy másik, 1875-ös meseforrás, melyhez kötik a Gingerbread man készítésének népszerűségét.
A címe Gingerbread boy, és arról szól, hogy egy idős gyermektelen asszony mézeskalácsból szeretne sütni magának gyermeket. A mézeskalácskisfiú azonban a tepsiből elfut, az asszony és a férje utána. A kisfiú tanyák mellett fut el, és mindenhol egy kis rígmust mond el, végül már sokan kergetik, majd egy róka megeszi. Meglepően sok változata alakult ki, például a Hanukkah kultúrájában ugyanez a mese a krumplilángossal (The Runaway Latkes) 2000-ben jelent meg, de a kínaiaknél van menekülő rizssütemény (Runaway Rice Cake), az oroszoknál ugyanez a mese a gombóccal, (kiugrott a gombóc a fazékból, utána a molnár fazekastul).
Modern mesékben a mézeskalács kisfiú meggyászolása után sütnek a szülők egy mézeskalács kislányt (The Gingerbread Girl, 2006).
Szintén a mézeskalács kisfiú történeke ihlette a Büdös Sajtember posztmodern meséjét, amiben az a különös csavar, hogy ő fut félelmében, hogy megeszik, miközben mindenki kerülni igyekszik a szaga miatt. A mese "elkövetője" Jon Sciezka.
A mézeskalács kisfiúnak van cowboy változatú meséje is.
Sőt, a Vadnyugaton minden bizonnyal ez a verzió kerül a karácsonyfára:
Mindig ámulatba ejt engem a mesék hagyományteremtő ereje. Ne felejsük el a Diótörő is ilyen karácsonyi szimbólum Amerikában.
Tuesday, November 5, 2013
Másképp kommunikálunk
Amikor valaki kikerül Amerikába, azt veszi észre először is, hogy mindenki kedvesen köszön.Ez az első és legmeghatározóbb élmény.
Az üzletben a vevő a király, az eladó pedig sohasem mutat negatív vagy ellenséges érzéseket. Magyarországon a vevő legfeljebb vendég a boltban, és bizony nem egyszer fordul elő, hogy az eladók nemtetszésüket fejezik ki.
A munkahelyen nemhogy nem az az első, hogy az amerikai kolléga a fizetésed felől érdeklődik, hanem ez az a tabutéma, amit jobb, ha te sem hozol fel, semmilyen körülmények közt. Fizuemelést sem azért kérek, mert lesántultam, meg négy gyerekem lett hirtelen és nehéz a helyzetem, erre nem jár emelés, a jó teljesítményre igen.
Amikor először elmész vacsorázni újdonsült amerikai kollégáiddal, meglepődve tapasztalod, hogy ők már tudják, hogy Magyarországról jössz, három kutyád, két macskád és négy nagynénid van, de Te még mindig nem tudsz semmit róluk. Nős? Férjezett?Van gyereke? Milyen a házassága?Mit csinált a múlt héten az anyósnál? A magyar jó kollegiális és baráti viszonyok alapja a "lelkizés". Az amerikaiak szinte soha nem beszélnek a magánéletükről, legalábbis nagyon belsőséges viszonyban kell lenni velük, és időnek is el kell telni, hogy erről beszéljenek. Az ember el sem tudja hinni eleinte, hogy akkor mi a fenéről beszélnek?Minden másról. Meglepően felszabadító az olyan beszélgetés, ami nem egymás bajainak a kitárgyalása.
Akkor honnan tudnak rólad mindent az amerikaiak?
A két kommunikációs stílus összetalálkozásának eredményeképpen. Az amerikaiak arra vannak szocializálva, hogy soha ne uraljanak egy beszélgetést, inkább kérdezzenek, mutassanak érdeklődést a másik iránt, és magukról ne beszéljenek hosszan, mert az unalmas lehet a beszélgetőpartnernek. A magyarok ezzel szemben mondják amit gondolnak, majd megállnak. Ez a szünet az, amikor a másiknak lehetősége van a saját hasonló élményét megosztani (kvázi elbeszélünk egymás mellett, mert nem fókuszálunk a másik gondjára, helyette a saját hasonlónkat osztjuk meg.) A magyarok nem kérdeznek, vagy ritkán. (Valljuk be, néha nagyon terjengősen tudnak a magyarok a saját gondjaikról beszélni, a partner nagy ásításaiból már lehet következtetni, hogy ideje témát váltani.) Ha egy magyar egy amerikaival találkozik, akkor a magyarnak furcsa a sok kérdés, és az, hogy az amerikai keveset oszt meg magáról, de sokat kérdez.
Ezért van az is, hogy a "Hogy vagy?" kérdést másképp értelmezzük. Az amerikaiak a "nem untatom a partnerem" jegyében annyit mondanak, jól, (így vált a kérdés egyfajta udvariassági formulává), a magyarokon pedig megnyomjuk ezzel a gombot, és elkezdik mondani....
Nagyon könnyű észrevétlenül "megtanulni" az amerikai kommunikációt, és meglehetősen hasznos is. Persze ennek az ember nincs tudatában, egyszerűen azt veszi észre, hogy hazatérve az ingyenpszichológus szerepét tölti be, megpöcköli a beszélgetőpartnereit néhány kérdéssel, és belőlük árad a szó. Valahogy én is úgy érzem, hogy sokat beszélni a saját dolgaimról az másnak unalmas, hogy régebben is így gondoltam-e, ezt nem tudnám megmondani, de mikor olvastam a két kommunikációs stílusról, akkor döbbentem meg, hogy mennyire belém ivódott ez a másfajta goondolkodás.
Az üzletben a vevő a király, az eladó pedig sohasem mutat negatív vagy ellenséges érzéseket. Magyarországon a vevő legfeljebb vendég a boltban, és bizony nem egyszer fordul elő, hogy az eladók nemtetszésüket fejezik ki.
A munkahelyen nemhogy nem az az első, hogy az amerikai kolléga a fizetésed felől érdeklődik, hanem ez az a tabutéma, amit jobb, ha te sem hozol fel, semmilyen körülmények közt. Fizuemelést sem azért kérek, mert lesántultam, meg négy gyerekem lett hirtelen és nehéz a helyzetem, erre nem jár emelés, a jó teljesítményre igen.
Amikor először elmész vacsorázni újdonsült amerikai kollégáiddal, meglepődve tapasztalod, hogy ők már tudják, hogy Magyarországról jössz, három kutyád, két macskád és négy nagynénid van, de Te még mindig nem tudsz semmit róluk. Nős? Férjezett?Van gyereke? Milyen a házassága?Mit csinált a múlt héten az anyósnál? A magyar jó kollegiális és baráti viszonyok alapja a "lelkizés". Az amerikaiak szinte soha nem beszélnek a magánéletükről, legalábbis nagyon belsőséges viszonyban kell lenni velük, és időnek is el kell telni, hogy erről beszéljenek. Az ember el sem tudja hinni eleinte, hogy akkor mi a fenéről beszélnek?Minden másról. Meglepően felszabadító az olyan beszélgetés, ami nem egymás bajainak a kitárgyalása.
Akkor honnan tudnak rólad mindent az amerikaiak?
A két kommunikációs stílus összetalálkozásának eredményeképpen. Az amerikaiak arra vannak szocializálva, hogy soha ne uraljanak egy beszélgetést, inkább kérdezzenek, mutassanak érdeklődést a másik iránt, és magukról ne beszéljenek hosszan, mert az unalmas lehet a beszélgetőpartnernek. A magyarok ezzel szemben mondják amit gondolnak, majd megállnak. Ez a szünet az, amikor a másiknak lehetősége van a saját hasonló élményét megosztani (kvázi elbeszélünk egymás mellett, mert nem fókuszálunk a másik gondjára, helyette a saját hasonlónkat osztjuk meg.) A magyarok nem kérdeznek, vagy ritkán. (Valljuk be, néha nagyon terjengősen tudnak a magyarok a saját gondjaikról beszélni, a partner nagy ásításaiból már lehet következtetni, hogy ideje témát váltani.) Ha egy magyar egy amerikaival találkozik, akkor a magyarnak furcsa a sok kérdés, és az, hogy az amerikai keveset oszt meg magáról, de sokat kérdez.
Ezért van az is, hogy a "Hogy vagy?" kérdést másképp értelmezzük. Az amerikaiak a "nem untatom a partnerem" jegyében annyit mondanak, jól, (így vált a kérdés egyfajta udvariassági formulává), a magyarokon pedig megnyomjuk ezzel a gombot, és elkezdik mondani....
Nagyon könnyű észrevétlenül "megtanulni" az amerikai kommunikációt, és meglehetősen hasznos is. Persze ennek az ember nincs tudatában, egyszerűen azt veszi észre, hogy hazatérve az ingyenpszichológus szerepét tölti be, megpöcköli a beszélgetőpartnereit néhány kérdéssel, és belőlük árad a szó. Valahogy én is úgy érzem, hogy sokat beszélni a saját dolgaimról az másnak unalmas, hogy régebben is így gondoltam-e, ezt nem tudnám megmondani, de mikor olvastam a két kommunikációs stílusról, akkor döbbentem meg, hogy mennyire belém ivódott ez a másfajta goondolkodás.
Saturday, November 2, 2013
Jött, látott, győzni fog?
 |
| Halloween parti 2008-ból, Budapesten |
A fiatalok partikultúrájába már évek óta beépült, a szórakozóhelyek hamar felismerték, hogy a buli még nagyobb lehet, ha Halloweennel reklámozzák.
A következő réteg, aki nyitott lett rá: a kisgyerekes szülők rétege, a programok egy része is őket célozta meg: Halloween-kézműveskedés, töklámpás készítése stb. Az idei állatkerti Halloween valójában nagyon szerény volt, a bejáratnál volt egy pad néhány tökkel, ott fotózkodott mindenki, és a nemrég megnyílt Varázshegyben volt egy-két foglalkozás, illetve néhány gyereket láttam elcsúfítva arcfestés következményeként. Igazából egy klassz nap az Állatkertben megbolondítva egy minimális fűszerrel, mint amikor a kávéhabra fahéjat kérünk, annyi volt a Halloween az Állatkertben ma.
 |
| Idei Állatkerti plakát |
Valójában még mindig kevés köze van ahhoz, ahogy ezt ünnepelni szokták, hiszen Amerikában jelmezes felvonulások, és az esti trick or treatezés mellett jelentős a dekoráció ereje is, aminek itt minimális még a jelentősége, néhány egy eurós, meg eurócentes boltban lehet kapni a német import tárgyakat, de az ilyen jellegű dekoráció elterjedése még azt mondhatnám láthatatlan. Az üzletek sem igazán reklámozzák a Halloweent. Amerikában a parti is inkább baráti összeröffenés, mint szórakozóhelyes buli. Ami még érdekes, hogy a Halloween hagyományával rendelkező országokban szigorúan október 31. a napja, míg Magyarországon három-négy nappal utána is hirdetnek ilyen jellegű programokat.
Azért azt hozzá kell tenni, hogy minden új dolognak ellenállunk, ez az ember természete. És minél idősebb valaki, annál inkább nehezen fogad újításokat. Ha a Valentinre gondolunk, valamikor a kilencvenes évek elején elég nagy volt az ellenállás, sokáig csak a középiskolások ünnepének tekintették, később egyre idősebb generációk is csatlakoztak, hiszen egy nagyon kedves ünnep a Valentin.
Ahogy visszafele, kötve hiszem hogy a komor Halottak Napját bármely nem-ünneplő ország felvenné a listájára, a Halloween terjedni fog, mert vidámságot hoz.
A Halloween amúgy ír (kelta) ünnep, és az ír éhinség idején kitántorgó írek vitték el az Államokba a 19. század közepén. Európában (az angolszász országok kivételével, ahol hagyomány) a kilencvenes évek elején kezdett el terjedni, először Franciaországban, később Belgiumban, Németroszágban stb. Ott is meg kellett küzdenie a Mindenszentekkel, és annak egészen más szemléletével, és 2007-2008-ban sok helyen vissza is esett az ünnep kellékeinek megrendelése.
Thursday, October 31, 2013
Tökfaragási ABC
Ha eldöntöttük, hogy tököt faragunk az idén, ismerkedjünk meg egy kicsit magával a növénnyel:
Egy sütőtök életútja
Júniusban a farmer elülteti a puha barna földbe a tökmagokat. Eső és napsütés egyaránt szükséges a növekedésükhöz. Hamarosan megjelenik a töknövényke.A növényke tőkévé fejlődik, és sárga virágait elkezdi bontani. A méhek beporozzák a virágokat, szóval a tököcske júliusban elkezd nőni. Augusztustól szeptemberig a virágok leesnek, és a kis zöld tökkezdemények növekedésnek indulnak. Végül októberben a sütőtök eléri teljes méretét. Amikor narancs színűvé válik, leszedhető lesz. Nagyjából 120 nap szükséges, hogy a kis tökmagból érett növény legyen.
.....akkor most jöjjön egy kis faragási útmutató....
A, A tök kiválasztása
Lehetőleg egy nagyobb, egészséges darabot válasszunk, és soha ne fogjuk meg a tövénél, mert ez károsíthatja, és megrövidítheti az élettartamát. Fordítsuk a tököt a "talpával" felfele, az alján gyakran már rossz, vagy a héja el van vékonyodva, és apró lukak éktelenkednek rajta, akkor ne vegyük meg!Ha a tököt nehéznek érezzük, és megrázva valamilyen mozgó folyadék gyanúsan rázódik benne, az már azt jelenti, hogy rohad. Az egészséges tök, még ha mérete óriás is, belül üres, és csak magokkal telt, azaz soha nem nehéz.
B,Faragási előkészületek
Faragó szerszámok nélkül is lehet próbálkozni, de túl komoly sikert nem várhatunk.Mivel a tök gömbölyű, az egyszerű bicskával vagy késsel komoly kézügyesség kell, hogy jópofa formára faraghassuk, ugyanis nehéz görbe formákat kifaragni velük. Egy kis kézifűrészre, fúróra, kerek vájószerszámokra mindenképpen szükség van.Persze, ha nincsenek, akkor is meg lehet oldani a faragás nehézségeit, csak a végeredény nem lesz annyira impozáns.Ebben az esetben törekedjünk csak az alapformák kivájására.
Rézsút tartva a kézi fúrót/éles kést/ bicskát vágjuk le a "kalapját" a töknek. Álljunk ellen a kísértésnek, hogy a nem tökéletes formájú kalapot kivétel után farigcsáljuk, mert utána beesik a tökbe... távolítsuk el a tökben található magokat, figyelem, nem kell kidobni! Megtisztítva hagyjuk őket száradni, majd sózzuk be, és egy alumíniumfóliára téve, kis olivaolajjal lecsepegtetve mehetnek be a sütőbe, kiváló házi tökmagcsemegeként fogyaszthatók. A vájókanalakkal egy kicsit kitisztíthatjuk a tök belsejét, de ne legyen túl vékony a fala, mert akkor hamar megtöpped.
C, Faragás
Sokféle mintával próbálkozhatunk, a neten se szeri se száma az ilyeneknek. A mintákat alkoholos filccel rajzoljuk át a tökre. Ha nem akarunk rajta később nyomokat a filcről, lemoshatjuk alkohollal, vagy egy szúrószerszámmal felvéshetjük a filc helyett, ez azért is jó, mert az a vájószerszámnak már egy megfelelő vonalat, amelyen tudjuk mozgatni. A legkényelmesebb fúrni a mintákat, de ha nincs kis fúrónk, akkor vájnunk kell, ami mindig nehezebb.
Egyik kezünkkel támasszuk meg a tököt, és üljünk vele egy vonalba le az asztalhoz. A jó megtámasztás alapja a biztos vágásnak. A mintáknál érdemes középről kifele haladni, mert minden kivágással a tök gyengül kissé. A javításokat érdemes gyertyafénynél végezni, tegyük bele a gyertyát, kapcsoljuk le a villanyt, és akkor sokkal jobban látjuk, hogy mit kell még rajta farigcsálni.
D, Tartósítás
Tegyük be a kifaragott tököt egy kád hideg vízbe, a faragott részével lefele. A tök úszni fog a vizen, és közben teleszívja magát vízzel, egészen kemény lesz. Ha a tököt hosszabb távon akarjuk megőrizni, egy kis vazelinnel( petroleum jelly) kenjük be a megfaragott részeket, ez megakadályozzal a víz kipárolgását. Egy kevés cloroxot téve a tök fürdővizébe megakadályozhatjuk a penészedését is.Ha a hideg vizes kezelét túl macerásnak tartjuk, akkor akár egy másik szobanövény, spricceljük a tököt minden nap, hogy friss maradjuk, hideg vízzel.
E. Kivilágítás
Egy nagyobb gyertya megteszi, ebben az esetben a tök kalapját le kell venni!Ha az aljára egy nagyobb körben lukat vájunk, egy égőt is bele lehet helyezni, ezután már el lehet játszani különböző színű lámpavariációkkal.
(forrás:Walt's Pumpkin Carving Secrets, válogatta és fordította Phoebe)
HAVE FUN!
Sunday, October 27, 2013
Amerikai és brit angol: másképp mondják
Az amerikai angol és a brit angol számos területen különbözik, nyelvtanában, szókincsében és kiejtésében is.
Nézzünk meg néhány köznyelvben gyakoribb szókincsbeli különbséget, amivel egészen biztosan találkozik a brit angolt Magyarországon elsajátított(?) hazánkfia, ha kikerül az Államokba. A példákat egy gyűjteményből (Falkné dr. Bánó Klára: Amerikai angol-Brit angol, Tankönyvkiadó, 1986) válogattam úgy, hogy csak azokat tettem ide ki, amikkel aktuálisan találkoztam is kint a mindennapi életem során, megelőzve ezzel a könyvszagú, esetleg elavult lista kiadását.
Amerikai Brit Magyar jelentés
bug insect rovar
corn maize kukorica
rooster cock kakas
cracker, cookie biscuit ( sós keksz, édes keksz) keksz
candy sweets édesség
chips crisps burgonyaszirom
French fries chips sült krumpli
ground meat mince darált hús
liquor spirits szeszes ital
apartment flat lakás
stroller buggy babakocsi
blender mixer turmixgép
elevator lift felvonó
first floor ground floor földszint
trash rubbish szemét
vacuum cleaner hoover porszívó
fall autumn ősz
yard garden kert
vacation holiday szabadság
gas petrol benzin
gas station filling/petrol station benzinkút
license plate number plate rendszám
parking lot car park parkoló
sidewalk pavement járda
alumnus(i) graduate(s) egyetem végzett diákja(i)
grade class osztály (iskolai)
high school secondary school középiskola
bangs fringe frufru
pants trousers nadrág
sweater jumper pulcsi
check bill éttermi számla
movie film film
movies cinema mozi
reservation booking foglalás (szálloda, jegy stb.)
restroom public lavatory nyilvános WC
candy store sweet shop édességbolt
pharmacy chemist's gyógyszertár
resumé cv önéletrajz
period full stop (pont a mondat végén)
Nézzünk meg néhány köznyelvben gyakoribb szókincsbeli különbséget, amivel egészen biztosan találkozik a brit angolt Magyarországon elsajátított(?) hazánkfia, ha kikerül az Államokba. A példákat egy gyűjteményből (Falkné dr. Bánó Klára: Amerikai angol-Brit angol, Tankönyvkiadó, 1986) válogattam úgy, hogy csak azokat tettem ide ki, amikkel aktuálisan találkoztam is kint a mindennapi életem során, megelőzve ezzel a könyvszagú, esetleg elavult lista kiadását.
Amerikai Brit Magyar jelentés
bug insect rovar
corn maize kukorica
rooster cock kakas
cracker, cookie biscuit ( sós keksz, édes keksz) keksz
candy sweets édesség
chips crisps burgonyaszirom
French fries chips sült krumpli
ground meat mince darált hús
liquor spirits szeszes ital
apartment flat lakás
stroller buggy babakocsi
blender mixer turmixgép
elevator lift felvonó
first floor ground floor földszint
trash rubbish szemét
vacuum cleaner hoover porszívó
fall autumn ősz
yard garden kert
vacation holiday szabadság
gas petrol benzin
gas station filling/petrol station benzinkút
license plate number plate rendszám
parking lot car park parkoló
sidewalk pavement járda
alumnus(i) graduate(s) egyetem végzett diákja(i)
grade class osztály (iskolai)
high school secondary school középiskola
bangs fringe frufru
pants trousers nadrág
sweater jumper pulcsi
check bill éttermi számla
movie film film
movies cinema mozi
reservation booking foglalás (szálloda, jegy stb.)
restroom public lavatory nyilvános WC
candy store sweet shop édességbolt
pharmacy chemist's gyógyszertár
resumé cv önéletrajz
period full stop (pont a mondat végén)
Wednesday, October 23, 2013
Sok Halloween egy helyen
Elmerengtem, hogy most, amikor hivatalosan már csak a Halottak Napja maradt nekem, mennyire hiányzik az a fajta bolondozásra való készülés, ami nem is olyan régen még a Halloweent előzte meg.
Ismétlem önmagam (most, hogy a régi blogom megint olvashatóvá vált,) összegyűjtöm milyen is volt ízlelgetni, megismerni, és megszeretni a Halloweent. Vigyázat, hosszú!
Íme:
2005-2008, gyanakvóan ismerkedős időszak, 2009, "felmelegedés" a dolog iránt:
A Halloweent sokáig nem szerettem.Az első év az idei, 2009-es, amikor töklámpással hódoltam a dolognak.Ez a bejegyzésem 2007-ból származik:
Két hete elárasztották a postaládát a halloween-jelmezeket reklámozó szemetek.
Őszintén szólva végignézve a katalógust, nekem egész más jutott az eszembe, és ezzel nem vagyok egyedül:barátunk például megmondta az asszonynak, hogy nővérkejelmezbe akarja viszontlátni esténként.Az biztos, hogy potom pénzért felvirágoztathatóak a langymeleg házastársi ágyak.
De, eredeti funkcióra visszatérve, az amerikaiak igenis komolyan veszik a beöltözősdit.
Már most kis hercegnők nyafognak a mamájuknak a Safewayben természetellenes színű cukorcsodákért, és kis batmanok száguldoznak a könyvtárban a töklámpák közt.
Arról nem is beszélve, hogy óriási választéka van az egyéb "fontos" kellékeknek, mint műanyagsír, vagy műanyagkoponya, műpókháló és társaik.Ezekkel a szépségekkel dekorálják az otthonaikat az itteniek.
Én valahogy nem kaptam kedvet.
De, lehet hogy beöltözök "Sam bácsinak", már 46.95-ért megtehetem(dollárban).
Azt mondhatom az embernek:I want YOU...to wash the dishes.
2010-ben:
Nem tudom, otthon mennyire jött be a köztudatba a Halloween.Itt már egy jó két hete megjelent az üzletekben a neki kijáró szekció, és egy nagyon kicsi karácsonyi rész is van, de csak módjával, Halloween után Thanksgivingre gyúrnak, de utána aztán jön a karácsonyi dekoráció, de olyan mennyiségben és ötletekkel, hogy az ember évről-évre csak forgatja a fejét.És persze hangulatkeltőnek sem utolsó.
A Halloween-t eleinte morbidnak találtam, bár tetszett, hogy a halált kineveti, ezzel véve el azt a jellegű rettenetet, amivel az európai ember féli. A Halloween itt a farsangnak a megfelelője is, a gyerekek beöltöznek mindenféle jelmezbe, és este a felnőttek partiznak, szintén jelmezben, a gyerekek meg trick or treat-eznek, azaz járják a házakat cukorkáért (treat), és ha véletlen nem kapnának, akkor jaj a házigazdának, jön a trick. Általában valamilyen practical joke formájában.Az emberek imádják kidekorálni a házaikat, és ebben bizony nem ismernek lehetetlent.
Minden évben gazdagítják a dekort, esetleg kiselejteznek, ne legyen már unalmas.:D
A Halloween színei a fekete, a narancssárga, a lila és a zöld. Szimbólumai a töklámpás, a fekete macska, a kísértetek, sírok, csontváz, boszorkány, pók, denevér.
Nézzük csak, mit is tartalmaz egy igazi Halloweenes bevásárlólista?
Házon kívül:
Minimum néhány műsír a kertbe, aztán nem árt pár csontváz, csontkéz, és múmia sem. A nagy napon gyertyák és műfüst is adódik az élményhez. Egyesek szeretnek hangeffektekkel játszani, ilyenkor jól jön egy emberméretű "csúnyabácsi", akit áramra kapcsolva mindenféle hörgést, sikolyt, suttogást tud kiadni.
Mondjuk, egy ilyen:
Aztán Jack-o-lantern (magyarul töklámpás) minden mennyiségben. Tavaly én is megpróbálkoztam vele, komolyabban nem tudtam kifaragni, de az alaparcot sikerült megfarigcsálni.Tényleg jól mutat egy nagy gyertyával a közepén.Bent azonban a lakásban inkább a kerámiaváltozatot tartsuk, mert bizony szagos a dolog pár nap után.
Idén a K-Martban lehetett olyan gyerekbarát megoldást kapni, ami a Mr. Potatohead mintájára működik, azaz a tököt fel lehet öltöztetni műanyag testrészekkel:
![[6522210.jpg]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjybAFyJ5FgfLbErPXRuONmEsTNpXkVgr9UPtASfDc2QxJNjOu3z10-ZctND9FqoOlFYKDF0ix5YP5R5A7S29JYi4b8jtcfmFrvDY_jgd4aGyu_4WzrIdqKv-y8dHbQBTxX99TaX2ByTLR-/s1600/6522210.jpg)
Házon belül:
A lakásban elengedhetetlen egy-két töklámpás mintájára készült gyertyatartó, és a candy-bowl, azaz a cukorka-kínáló, íme egy tipikus Halloween-színekben pompázó darab:
Ha vendégeket várunk, akkor Halloween-es papírtányérok, szalvéták is elengedhetetlenek. Ezen kívül már csak a fantázia és a pénztárca szab határt a dekorációnak, ami pókhálótól kezdve suttogó-sikoltó porcelán-kísértetházakig minden lehet.
Én részemről évekig bojkottáltam a dolgot, aztán tavaly adtam be a derekam, és egy tököt beszereztünk lámpásnak. Idén talán belopakodik néhány dollárboltos butaság a lakásba, de csak a lányom kedvéért.
Azt viszont évek óta tervezem, hogy néhány üzletet végigjárjak, és fényképeket készítsek a dekorációról, ami annyira hangulatcsináló, hogy az ember előbb-utóbb megmosolyogja, és aztán már várja is, hogy jöjjön a borzasztócska dolgok szezonja.
Ebben az évben voltunk kísértettúrán is, szenzációsan gagyi volt:
Öreg este volt, mikor hazaindultunk Bettyéktől, és jókat mulattunk az erdőben sikoltozókon, meg a tulaj jámbor lovacskáján, amelyiken lócsontváz-jelmez volt, és úgy legelt a szegény pára, hogy közben része lett a szórakoztató gépezetnek.
Évek óta próbáltam elképzelni, milyenek is lehetnek a haunted house néven reklámozott létesítmények, amelyek annyira népszerűek, hogy államokra lebontva lehet csemegézni az online katalógusukban a hauntedhouse.com weboldalon. Most végre megnézhettem egy ilyennek a díszleteit legalább, komolyabb tanulmányozásra az idegrendszerem nem kalibrált.:D
2011-ben már vártam a Halloweent, egyszóval kb. hat év alatt teljesen megszerettem!
2012-ben hírt adtam az egyik Hallooween Loopról, azaz Halloween felvonulásról, buliról, ez volt a kedvenc felvételem, egy ismerőstől kaptam:
És idén? Remélem sikerül a gyerekeknek egy kis Halloween-bulit összehozni. Nem vagyok hajlandó lemondani róla!
Ismétlem önmagam (most, hogy a régi blogom megint olvashatóvá vált,) összegyűjtöm milyen is volt ízlelgetni, megismerni, és megszeretni a Halloweent. Vigyázat, hosszú!
Íme:
2005-2008, gyanakvóan ismerkedős időszak, 2009, "felmelegedés" a dolog iránt:
A Halloweent sokáig nem szerettem.Az első év az idei, 2009-es, amikor töklámpással hódoltam a dolognak.Ez a bejegyzésem 2007-ból származik:
Két hete elárasztották a postaládát a halloween-jelmezeket reklámozó szemetek.
Őszintén szólva végignézve a katalógust, nekem egész más jutott az eszembe, és ezzel nem vagyok egyedül:barátunk például megmondta az asszonynak, hogy nővérkejelmezbe akarja viszontlátni esténként.Az biztos, hogy potom pénzért felvirágoztathatóak a langymeleg házastársi ágyak.
De, eredeti funkcióra visszatérve, az amerikaiak igenis komolyan veszik a beöltözősdit.
Már most kis hercegnők nyafognak a mamájuknak a Safewayben természetellenes színű cukorcsodákért, és kis batmanok száguldoznak a könyvtárban a töklámpák közt.
Arról nem is beszélve, hogy óriási választéka van az egyéb "fontos" kellékeknek, mint műanyagsír, vagy műanyagkoponya, műpókháló és társaik.Ezekkel a szépségekkel dekorálják az otthonaikat az itteniek.
Én valahogy nem kaptam kedvet.
De, lehet hogy beöltözök "Sam bácsinak", már 46.95-ért megtehetem(dollárban).
Azt mondhatom az embernek:I want YOU...to wash the dishes.
2010-ben:
Nem tudom, otthon mennyire jött be a köztudatba a Halloween.Itt már egy jó két hete megjelent az üzletekben a neki kijáró szekció, és egy nagyon kicsi karácsonyi rész is van, de csak módjával, Halloween után Thanksgivingre gyúrnak, de utána aztán jön a karácsonyi dekoráció, de olyan mennyiségben és ötletekkel, hogy az ember évről-évre csak forgatja a fejét.És persze hangulatkeltőnek sem utolsó.
A Halloween-t eleinte morbidnak találtam, bár tetszett, hogy a halált kineveti, ezzel véve el azt a jellegű rettenetet, amivel az európai ember féli. A Halloween itt a farsangnak a megfelelője is, a gyerekek beöltöznek mindenféle jelmezbe, és este a felnőttek partiznak, szintén jelmezben, a gyerekek meg trick or treat-eznek, azaz járják a házakat cukorkáért (treat), és ha véletlen nem kapnának, akkor jaj a házigazdának, jön a trick. Általában valamilyen practical joke formájában.Az emberek imádják kidekorálni a házaikat, és ebben bizony nem ismernek lehetetlent.
Minden évben gazdagítják a dekort, esetleg kiselejteznek, ne legyen már unalmas.:D
A Halloween színei a fekete, a narancssárga, a lila és a zöld. Szimbólumai a töklámpás, a fekete macska, a kísértetek, sírok, csontváz, boszorkány, pók, denevér.
Nézzük csak, mit is tartalmaz egy igazi Halloweenes bevásárlólista?
Házon kívül:
Minimum néhány műsír a kertbe, aztán nem árt pár csontváz, csontkéz, és múmia sem. A nagy napon gyertyák és műfüst is adódik az élményhez. Egyesek szeretnek hangeffektekkel játszani, ilyenkor jól jön egy emberméretű "csúnyabácsi", akit áramra kapcsolva mindenféle hörgést, sikolyt, suttogást tud kiadni.
Mondjuk, egy ilyen:
Aztán Jack-o-lantern (magyarul töklámpás) minden mennyiségben. Tavaly én is megpróbálkoztam vele, komolyabban nem tudtam kifaragni, de az alaparcot sikerült megfarigcsálni.Tényleg jól mutat egy nagy gyertyával a közepén.Bent azonban a lakásban inkább a kerámiaváltozatot tartsuk, mert bizony szagos a dolog pár nap után.
Idén a K-Martban lehetett olyan gyerekbarát megoldást kapni, ami a Mr. Potatohead mintájára működik, azaz a tököt fel lehet öltöztetni műanyag testrészekkel:
Házon belül:
A lakásban elengedhetetlen egy-két töklámpás mintájára készült gyertyatartó, és a candy-bowl, azaz a cukorka-kínáló, íme egy tipikus Halloween-színekben pompázó darab:
Ha vendégeket várunk, akkor Halloween-es papírtányérok, szalvéták is elengedhetetlenek. Ezen kívül már csak a fantázia és a pénztárca szab határt a dekorációnak, ami pókhálótól kezdve suttogó-sikoltó porcelán-kísértetházakig minden lehet.
Én részemről évekig bojkottáltam a dolgot, aztán tavaly adtam be a derekam, és egy tököt beszereztünk lámpásnak. Idén talán belopakodik néhány dollárboltos butaság a lakásba, de csak a lányom kedvéért.
Azt viszont évek óta tervezem, hogy néhány üzletet végigjárjak, és fényképeket készítsek a dekorációról, ami annyira hangulatcsináló, hogy az ember előbb-utóbb megmosolyogja, és aztán már várja is, hogy jöjjön a borzasztócska dolgok szezonja.
Ebben az évben voltunk kísértettúrán is, szenzációsan gagyi volt:
Hideglelősen vicces élményben volt részünk ma délután Bettyéknél, akiknek ezúton is köszönöm a jókedvű és laktató vendégséget!
Az ő házuk tulajdonosa évek óta egy hónapon keresztül "erdei ijesztgetést" rendez be a házánál. Egész októberben nyitva áll a reszketésre vágyók előtt a Heidi's Haunted Hills, amelynél 15 dollárért már komoly ijesztgetős túrán lehet részt venni. A túra a ház mellől indul, csoportosan, vezetővel az erdőbe.
Az utat mindenféle rusnyaság szegélyezi, művéres "csúnyabácsik", óriáspókok, múmiák, torzszülöttek, műanyag fenevadak, műanyag emberi testrészek, sötét labirintus. Mindehhez megvárják a sötét estét, és hozzáadják a világítást, meg a hangeffekteket, és vagy két tucat órabérben dolgozó ijesztgetős diákot, és kezdődhet a túra!
Őszintén szólva mindig ijedős voltam, így csak nappali fényben, és mindenféle hozzáadott rémisztgetés nélkül jártam be a terepet, és nem is nagyon igyekeztem elképzelni a Betty által elmesélt fűrészelés hangjait, vagy a bohóczenét és a nyikorgást, meg a sikolyokat, nem beszélve az itt-ott időlegesen a delikvensekre ejtett pókokról, meg előugró figurákról.
Évek óta próbáltam elképzelni, milyenek is lehetnek a haunted house néven reklámozott létesítmények, amelyek annyira népszerűek, hogy államokra lebontva lehet csemegézni az online katalógusukban a hauntedhouse.com weboldalon. Most végre megnézhettem egy ilyennek a díszleteit legalább, komolyabb tanulmányozásra az idegrendszerem nem kalibrált.:D
2011-ben már vártam a Halloweent, egyszóval kb. hat év alatt teljesen megszerettem!
2012-ben hírt adtam az egyik Hallooween Loopról, azaz Halloween felvonulásról, buliról, ez volt a kedvenc felvételem, egy ismerőstől kaptam:
És idén? Remélem sikerül a gyerekeknek egy kis Halloween-bulit összehozni. Nem vagyok hajlandó lemondani róla!
Tuesday, October 15, 2013
Silence, please!
Bizony, volt olyan, akit kiutáltak a Central Parkból, mert rendszeresen hangoskodott.
Joe ellen összeesküdtek a park körül lakó gazdag szomszédok, és mennie kellett.
Az is igaz, hogy Joe tudott élni. Hölgykoszorú vette körül, és ha ő hangoskodott, a hölgyek is ugyanezt tették. Annyi, de annyi panasz érkezett rá, hogy végül a közakaratnak engedelmeskedve, a parkmenedzsment eltávolította.
Hogy pontosabb legyen a kép, elárulom, hogy Joe egy fóka volt, a Central Park egyetlen hím fókája. Méghozzá 1935-ben, a nagy gazdasági válság idején, de ez őt nem érintette meg, volt gondjuk rá, hogy ehessen annyi halat, amennyit megkívánt.A baj ott kezdődött, hogy egyfolytában ugató hangokat adott ki, az éj közepén és és a négy élettársa ugyanezt tette, ami viszont kiverte a biztosítékot a park körüli házakban lakóknál. A menedzsment belátta, hogy Joe bujtogatja a lányfókákat, így a bandavezért kell eltávolítani a közakarati csönd érdekében.
Egy teljes napot vett igénybe a befogása, csalinak sok-sok halat kellett bevetni, majd egy ládába csalni a mit sem sejtő Joe-t, és bezsuppolni, irány a Brooklyni Állatkert.
Az ügy olyan súlyosságú volt, hogy még a korabeli New York Times is cikkezett róla:
”Wearied by the constant flow of complaints from apartment houses across Fifth Avenue and a little bored themselves at the recurrent barking under their windows, park officials in the Arsenal decided to see if the removal of the master would not have a quieting effect on the four females in the ‘seal’ pool".
Úgy látszik, a mostani fókalakók nagyon "megemberelték magukat", mert azóta nincs panasz rájuk. Jelenleg így fest a Central Park fókatava.
Joe ellen összeesküdtek a park körül lakó gazdag szomszédok, és mennie kellett.
Az is igaz, hogy Joe tudott élni. Hölgykoszorú vette körül, és ha ő hangoskodott, a hölgyek is ugyanezt tették. Annyi, de annyi panasz érkezett rá, hogy végül a közakaratnak engedelmeskedve, a parkmenedzsment eltávolította.
Hogy pontosabb legyen a kép, elárulom, hogy Joe egy fóka volt, a Central Park egyetlen hím fókája. Méghozzá 1935-ben, a nagy gazdasági válság idején, de ez őt nem érintette meg, volt gondjuk rá, hogy ehessen annyi halat, amennyit megkívánt.A baj ott kezdődött, hogy egyfolytában ugató hangokat adott ki, az éj közepén és és a négy élettársa ugyanezt tette, ami viszont kiverte a biztosítékot a park körüli házakban lakóknál. A menedzsment belátta, hogy Joe bujtogatja a lányfókákat, így a bandavezért kell eltávolítani a közakarati csönd érdekében.
Egy teljes napot vett igénybe a befogása, csalinak sok-sok halat kellett bevetni, majd egy ládába csalni a mit sem sejtő Joe-t, és bezsuppolni, irány a Brooklyni Állatkert.
Az ügy olyan súlyosságú volt, hogy még a korabeli New York Times is cikkezett róla:
”Wearied by the constant flow of complaints from apartment houses across Fifth Avenue and a little bored themselves at the recurrent barking under their windows, park officials in the Arsenal decided to see if the removal of the master would not have a quieting effect on the four females in the ‘seal’ pool".
Úgy látszik, a mostani fókalakók nagyon "megemberelték magukat", mert azóta nincs panasz rájuk. Jelenleg így fest a Central Park fókatava.
Subscribe to:
Posts (Atom)