A volunteerkedés avagy magyarul önkénteskedés gondolata először nem fért a fejembe.Ez csak valami vicc lehet, gondoltam, mert a PestiEstben rendszeresen megjelenő, kibuci önkénteseket kereső hirdetésen kívül nem hallottam ilyenről. Konkrétan, hogy valaki ingyen dolgozzon.Ez Magyarországon elképzelhetetlen.Vagy legalábbis nagyon ritka.
Amerikában pedig igencsak elterjedt dolog.Sőt, vannak olyan munkák, amiket kizárólag önkéntesek végeznek.Például bölcsisnéninek pénzért nem mehet el senki.Aztán az is előfordul, hogy egyazon munkát önkéntesek és pénzért dolgozók is csinálnak, és senki nem háborog.
Mégis, ki az a hülye, aki önkénteskedik?Merülhet fel a kérdés sokunkban.Nos, az amerikaiak egyszerűen szeretnek önkénteskedni, ezzel mintegy visszaadni valamit a közösségnek, ahova tartozónak vélik magukat. Azonkívül, hogy így rengeteg emberrel megismerkedhetnek, barátkozhatnak, nem szorulnak rá a pénzre.De vajon, ha a magyarok nem szorulnának rá a pénzre, elmennének önkénteskedni? Szerintem nem.Annak olyan szoci "társadalmi munka" íze lenne, amit akkor is mindenki utált, amikor csinálni kellett. Itt viszont nem kell, hanem lehet.Önként.
Én is elmentem önkénteskedni, amikor kijöttünk.Végtelenül egyszerű oka volt, mást nem tudtam volna csinálni.Minimum három hónap, mire a munkavállalási engedélyt megadják a vízumra.Utána lehet csak munkát keresni.Azonkívül az angolom akkoriban eléggé sok kívánnivalót hagyott maga után, ugyan hova vettek volna fel engedéllyel együtt is.
A helyi könyvtárban pakolgattam vissza a könyveket a helyükre, mert itt ilyen állás is van.Csinálták ezt önkéntesek is, meg nem önkéntesek is.A dologhoz némi számítógépes tudás, kódleolvasó használata, meg az angol abc ismerete kellett.Nem mondanám, hogy repestem a boldogságtól, eleinte igencsak a lelkemre vettem, hogy ezt csinálom, ráadásul ingyen. De ahogy teltek a napok, egyre jobban megértettem a körülöttem dolgozókat.Volt egy fickó, aki nem csípte az idegeneket, és direkt rém gyorsan beszélt, amikor hozzám szólt.Három hónap után őt is értettem.
Amikor jött a karácsony, meghívtak a Christmas-partyra. Jó érzés volt tartozni valahova. Jó érzés volt, amikor én is kaptam ajándékba egy sötétkék bögrét egy kedves felirattal:"You warm our hearts through and trough with all the terrific work that you do!Your winning ways and attitude deserve a latté gratitude!"Mintha kitüntettek volna.Eleinte nagyon komolyan vettem a dolgot, mintha igazi munkahely lett volna.Percre pontosan érkeztem, és amikor bejöttek a hidegek, és megfáztam, bűntudatosan telefonáltam, hogy ma nem tudok menni, kb ugyanolyan gyomorgörccsel, mint ahogy a munkahelyemre telefonáltam régen, ha megbetegedtem.Aztán egyszer rámszóltak, hogy hé, itt te teszel nekünk szívességet, nem kell elszámolnod minden perceddel.Akkor vettem észre, hogy mások akár heteket is kihagynak, és akkor jönnek, amikor idejük engedi.De talán pont emiatt a bugyuta kis hozzáállásom miatt ismernek még mindig meg, és örülnek nekem, mint valami családtagnak, ha néha arra járok a lányommal
No comments:
Post a Comment