Börtönsors

Ez a poszt egy szomorú sorsról fog szólni, illetve arról, hogy a börtön mindenhol börtön. Kalifornia államban pedig még több az úgynevezett solitary confinement azaz a rab teljes elzárása a külvilágtól.
Az ember társas lény. Ha elzárva tartják a külvilágtól és azon kívül, hogy az ebédjét belökik semmilyen szociális inger, sőt semmilyen inger nem éri, napja nem stuktúrált, folyamatos a stressz a bezárás miatt, akkor még a mentálisan erős ember is összeroppan és pszichiátriai eset lesz. Nem véletlenül alkalmazzák ezt az agresszív rabokkal szemben, de sajnos túl sokszor és túl hosszú ideig, ami mentális állapotukat tovább rontja és akár egy életre megnyomoríthatja őket.
A kalifornai börtönszabályok szerint a maximum idő 60 nap a magánzárkában az elviselhetőség határa, persz akkor, ha a rabot előre tájákoztatják, hogy majd kiszabadul. Ekkor is kell biztosítani a rab számára háromszor egy héten fürdési lehetőséget,és udvari zárkában ötször hatvan perc "szabadidőt".A szabályozás lenneére az őrök hajlamosak a rabot nem elvinni háromszor fürödni, a kinti idejét lekurtítani, mondván, hogy aludt stb.
A magánzárka felér a fizikai kínzással.Komoly mentális problémák jelentkezhetnek, képzeljük csak el magunkat ha klausztrofóbiásak vagyunk, és tudjuk, hogy nem szabadulhatunk ki....gyakori a hallucináció, pszichózis, szorongásos zavarok megelenése, meglévő pszichiátrai betegség esetén annak teljes elharapózása.

Most szabadult 1001  nap (!) magánzárka után egy Észak-Karolinai börtönből, Devon Davis, a szomorú sorsú, mentálisan beteg, egészen kicsiny vétséget elkövető férfi. Majdnem 3 évet ült, 30 nap kivételével a magánzárkában mert megpróbált ellopni egy kocsit. Amíg próbaidős volt rablás gyanújával letartóztatták. Nyilván lopni és rabolni bűn, de ekkora árat fizetni érte, számomra megdöbbentő. Davis pszichiátriai beteg volt hat éves kora óta.

Anyja kokainozott, tehát kis súlyú újszülöttként jött világra, betegen, majd az anyját többször is lesittelték, és testvérével a nagymamához került, ahol szintén nem voltak szívderítőek a körülmények: a nagymama is drogozott, elhanyagolta a kicsiket, és volt pár "ügye" is.
Miután elvette az állam a nagymamájától Davis ideösszeroppanást kapott, és pszichiátrián kezelték, ekkor volt hat éves.A kórházban egy "kisember" hangját hallotta, illetve vizuális halluciánációi is voltak. Nem biztos, hogy mindez lett volna, ha normális anyával normálisabb családba nevelkedik.

IQ-szintje az elhanyagolás és a születési körülmények miatt nagyon alacsony volt, jellemzően 70-es IQ alatt valakit értelmi fogyatékosnak nevezünk, az övé 67 volt, majd a börtönben 74. Súlyosan elhanyagolt gyerekek gyakran lesznek retardáltak, ha a szenzitív periódusaikban nem kapják meg a megfelelő ingereket.
15 évesen egy nyolc éves szintjén volt, az iskolai kudarcok elől pedig iskolakerülésbe menekült, 18 évesen a 10. osztályból kimaradt. Mindez nem történt meg fele, ha normális családja van....Hólabdaként generálták az események ezután önmagukat, strukturált értelmes idő és normális háttér híján könnyen bajba került a kamasz Davis. Barátnőjével és gyerekükkel akartal belépni abba a házba, ahol amúgy is élt, éppen veszekedtek, a lány kihívta a rendőröket és kész volt a "bűntény".

Javítóintézetbe került, ahol hamar verekedésbe is az intézetben ott került először magánzárkába. A magánzárka komoly mentális stresszt okozott, azt mondta, ott valami végleg eltört benne.Legtöbbször verset írt, vagy rajzolgatott, de teljesen tönkrement abban, hogy senki nem látogathatta, ekkor már ordítani kezdett kínjában paranoiás lett, fekáliával kente be a falakat.A börtön válasza erre az ételmegvonás volt csak Nutraloaf nevű nagyon rossz ízű kenyeret adtak enni neki, ő pedig csak akkor fanyalodott rá, ha már nagyn éhes volt.Többször próbált öngyilkosságot ekövetni, saját magát megsebesíteni.Megpróbálta elárasztani a celláját vízzel.

A börtönpszichológus csupán egy hónapban egyszer látogatta, de akkor is a cellához ment, így a közeli cellákban lévő rabok kinevették Davist, amikor beszámolt a problémáiról, ekkor már a pszichológus segítségét se kérte.Az meg nem ment többet....
Amikor végre kiszabault, félt enni, félt az új mobiltól, hogy majd azon követik, végül húsz perc után felment a szobájába.

Íme egy ember, akit teljesen magára hagytak. Hol volt a terhesgondozás?Hol volt a szociális jelzőrendszer?Hol voltak a tanárok, az iskolai segítség?Hol volt az igazságos bírói ítélet?Hol voltak az orvosok?Mi a frászt csinált a börtönpszichológus? Miért hagyták ezt az embert teljesen magára? Miért kellett három évet magánzárkában ülnie? Miért tettek tönkre egy emberi életet?
Amikor a cikket elolvastam, komolyan megsirattam Davist, mert az egész élete sehol egyetlen egy ponton sem tudott a rossz kezdet után valahol elkanyarodni a jobb irányba. 24 éves, és teljesen összeomlott. Sajnos kétségeim vannak affelől, hogy valaha normális életet lesz.

(Forrás: http://www.miamiherald.com/news/nation-world/national/article80663437.html)