"Lois iskolás csoportja bevándorló családokból származó, első generációs amerikai gyerekekből áll, akiknek a szülei különböző országokból érkeztek az Egyesült Államokba. Őshonos etnikai csoportoknak is sok képviselője jár ide.(...)A tanév mintegy négy hónapja kezdődött. Lois mostanra sikeresen kialakított egyfajta rutint, amellyel a gyerekek magukévá tehetik egymás kulturális jellegzetességeit, és annak együtt örülhetnek.(...)
A bejárati ajtóra hatalmas üdvöző felirat került, melyet a gyerekek alkotásaival díszítettek. A Köszöntő szövege így szól:"Isten hozott!" Emellé egy csoportkép is került, és az isten hozott kifejezést számos nyelven(...) felírták.
A terembe lépve bárhova nézünk, mindenhol az etnikai és kulturális sokszínűség hihetetlenul gazdag képi megjelenítését látjuk. A falon szembetűnő helyre került egy világtérkép és az USA térképe, alatta a szöveg: "Sok helyről származunk" Vékony vonalakat húztak az USA és azok közé az országok közé, ahonnan a csoportba járó gyerekek családja (..) származik. A terem egy másik sarkában "sok-sok arcunk van" címmel montázs található.
Az olvasósarok igazi példája a multikulturális gyerekirodalom gazdag lelőhelyének(...).Az olvasnivalók közé bőven került hang-és videokazetta is, melyek zenét, irodalmi hangjátékokat, meséket, televíziós programokat tartalmaznak.(...)Egy videokamera és egy felvevő is készen áll, hogy bármikor használják. De van itt még más is! Több ütött-kopott, sokat forgatott fotóalbumot halmoztak egy kupacba. Segítségükkel a gyerekek felfedező útra indulhatnak a múltba, elgondolkodhatnak a jelenen, és elképzelhetik a jövőt.
(...) Lois szerint ez elsősorban a szülők érdeme. A tanév elején mintegy szerződést köt a szülőkkel, melyben vállalják, hogy két könyvet vagy valamilyen más kommunikációs eszközt ajándékoznak a csoport könyvtárának.A két könyv közül az egyiknek a saját etnikai csoportjukról kell szólnia, a másiknak pedig egy másik etnikai csoportról, melyről otthon sok szó esik, vagy a szülők szeretnék, hogy a tanév során a gyermek tanulna róla. A családok elismerésben is részesülnek, az általuk ajándékozott könyvekbe pecsét kerül:"........adománya".Ha a gyűjtemény már túlságosan nagy a terem méreteihez képest, vagy ha a gyerekek valamelyik olvasnivalót "kinövik", akkor a feleselget továbbadják az iskolai könyvtárnak vagy a laóhely szerinti közösségnek. (...)
Lois a hű etnikai ábrázolás elkötelezett híve.(...) elmondja, hogy számára igen fontos, hogy a gyerekek rögtön felismerjék, hogy a szemléltetőeszközök kiket képviselnek(...)Emellett azért azt is kívánatosnak tartja, hogy a gyerekek a lehető legszínesebb skálájú képi megjelenítési formákkal találkozzanak, mert ezzel elkerülhető a sztereotípiák kialakulása. Az azonosítás elősegítése érdekében a teremben található összes, bármilyen etnikumhoz tartozó személyt ábrázoló képet személyes vagy etnikai szöveg is kísér: " A nevem......,.... vagyok.(...)
Fontos, hogy a gyerekek tudják, nincs abban semmi kivetnivaló, ha felismerik mások származását és elvárják, hogy a másik is tisztában legyen a származásukkal. Az etnikai hovatartozás a személyazonosságunk fontos jele.
"Sok mindenhez értünk" a különböző etnikai csoportok kézműves, művészeti, tudományos, technikai, gyógyászati és zeneti téren elért eredményeivel, alkotásaival kapcsolatos képek, példák, szimbólumok láthatóak itt.
Az ábécés sáv (...) Az ábécé minden betűjéhez más-más etnikai csoport nevét és valami jellegzetességét társították. A "j " betű alá például a jamaikai, japán amerikai és jazz került.
A gyerekek kis csoportokra osztva különböző készségeket igénylő feladatokon dolgoznak. Ma Carloson van a sor, hogy a mesemondáshoz mesét válasszon. Egy japán amerikai család történetét szeretné hallani. Lois megkéri, mondja el a többieknek, miért épp ezt a történetet szeretné hallani. Carlos elmeséli, hogy a hétvégén a McDonald's-ban találkozott Yukikóval (ugyanebbe a csoportba járó kislány) és azzal szeretne kedveskedni neki, hogy az ő könyvéből olvassanak fel. (...) és szeretne többet tudni róluk, mert nem olyanok, mint az ő környékén élők.
Mielőtt Lois belefogna az olvasásba elmond néhány dolgot erről az etnikai csoportról. Beszél a hivatalos elnevezésükről, hazájukról, megemlít néhány rájuk jellemző dolgot (...) és azt is elmondja, hogy az Egyesült Államok mely területein élnek. Megkérdezi, ki tudja megmutatni a térképen Japánt és Kaliforniát.
Matematikából a gyerekek a két nyelven való számolást gyakorolják. Angolul már tudnak számolni(...)Most spanyolul tanulnak meg tízig számolni. Lois megdicséri a gyerekek igyekezetét, és megnyugtatja őket, hogy megérti a kiejtéssel kapcsolatos aggodalmaikat. Emlékezteti őket, hogyha valaki idegen nyelven tanul, akkor a kiejtése nem lesz ugyanolyan, mint az anyanyelvűeké.
A szimbólumok a gondolatok rendkívül erőteljes közvetítői, mint Lois csoportszobája is jól bizonyítja. A gyerekeket szinte elárasztja az etnikai és kulturális sokszínűség pozitív képeivel és interakcióival. Önmaguk és mások identitástudatáról és képességéről egyszerre tanulnak, ugyanakkor lelkesen dicsérik is azokat.Mindez meleg, barátságos, megerősítést nyújtó tantermi légkörben megy végbe, ahol a kulturális pluralizmusra való utalások a tanulásban és a tanításban egyaránt megszokottak. Ez a fajta tanítás sok területen hozzájárul a magas szintúű tanulmányi teljesítmény eléréséhez, bármilyen etnikai csoporthoz tartozó gyerekről is legyen szó. "
(Kivonat: Geneva Gay: A kulturálisan érzékeny pedagógia lehetőségei in: Dr. Torgyik Judit: Kulturálisan érzékeny iskola).
No comments:
Post a Comment