Wow! Retro American Diner Budapest szívében

Nem írtam még étteremkritikát, úgyhogy a gasztrobloggerek remélem megbocsájtják, hogyha zöldfülűként megpróbálom.
A lányom kilencedik szülinapját akartuk egy kis Amerika idevarázslásával ünnepelni, és egy barátnőm küldte el emailben az étteremről szóló leírást. Gondoltam, megnézem magamnak a helyet, és megdicsérem, ha lehet, vagy építő kritikát írok róla, hátha eljut a tulajhoz.

A Nagymező utcában van, egy kis sétára az Arany János utcai metrómegállótól. Ahogy belépünk, nagyon hangulatos, helyes kicsi helyre lépünk be, nos ettől már nem amerikai, azzal, hogy kicsi. De nem baj, hiszen itt mások a körülmények, itt "azzal főzünk, amink van", hogy idézzem egy barátomat.
A helység kialakítása viszont nagyon hangulatos, az ötvenes éveket idézi, ami Amerikában egészen különleges volt, leginkább a pin-up girl-ök képei adják vissza az életérzést. Van Juke box, igaz csak díszként, de az ilyen helyek kelléke, aztán neonfény, és nagyon szépen kimunkált faldekorációk, nem beszélve a fekete-fehér padlóról és a retro fekete-fehér és fehér piros berendezésről. A faldekorációk közül csak a köszöntés és az elbúcsúzás valamiért magyarul történt, értem én, hogy nem ott vagyunk, de szerintem a Welcome és a See ya soon alapszavakat azért ismeri a magyar közönség, ezt is angolul kellett volna kiírni. Sőt az étlapot is úgy írtam volna, vagy kétnyelvűen. Minden tiszta és rendes, még a WC is, ami újabb jó pont. Van etetőszék, ami szintén pozitív.Van légkondi, igaz, 25 fokra állítva, nem 20-ra, ahogy kint megszoktuk a 40 fokban.:)

A menü megfizethető. Tejturmixok mellett megtaláljuk a sós töltelékkel töltött amerikai palacsintákat, a sós töltelékkel töltöttt gofrikat, ugyanezeket édes töltelékkel, ahol nagyon sok piros pontot ér a karamellizált alma, a pekán dió, a juharszirup, mert ezek valóban az amerikai palacsintázók alapkellékei, de odakint az áfonya is az, és más piros gyümölcsök,valamint a Nutella, ezekből nyugodtan lehetett volna még kreálni néhány szépséget. Volt Hershley csokiszósz, szintén pluszpont.
Piros pont a bagelekért, amit sajnos nem kóstoltam, mert éhes voltam nagyon a hamburgeremre.
Négyféle hamburgert árulnak.
Az asztalon szép kivitelezésű nyomtatott tányéralátéteteken mesélik el, miért is választották ezt a témát, helyes azt étlapjuk, kedves a pincérjük is, a srác akár egy kaliforniai szörfről is hozzánk léphetett volna, de ugyanilyen kedves volt a kasszás leány is.

Az ételek alapvetően finomak voltak. De, ha ők jártak Amerikában, akkor tisztában vannak az amerikai adag fogalmával, márpedig ha én megittam egy tejturmixot, ami kint fél liternél indul (itt kb két és fék deci lehet),megettem a hamburgerem és még meg tudtam enni a gyerek által otthagyott sós palacsintát, meg a desszert felét, akkor az adag nem nagy, hanem kicsi. Az amerikai dinerben soha nincs papírtányér és kínaira jellemző műanyag evőeszköz! Ennyire nem instant ott sem a diner. Szóval ami hiányzott, a nagy adagok, és a normális étkészlet. 

Valamint a gyorsaság, nagyon sokat vártunk a hamburgerünkre, amihez nem egyértelmű módon járt a sültkrumpli, ami kint alapvető, mondani sem kell. Majd elromlott a sültkrumplisütő, és naaaaaaaaaaaaaagyon sokáig vártunk a krumplira a gyerek sós palacsintájára meg majdnem egy órát. A desszertnek választott gofri finom volt, de az amerikaiak nem spórolnak a szószokkal és a tejszínnel sem, itt ez megint nagyon európaian volt kicentizve. A tejturmix finom és hideg volt, de kint alapvetően nincs ilyen turmix, inkább shake van, mondjuk nem tudom az ötvenes években is volt-e már shake.

Nagyon pozitív volt ugyanakkor a kasszánál tapasztalt előzékenység, elnézést kértek a lassúságért, és a sós palacsintát nem kellett kifizetnünk, ez nagyon amerikai volt!

Összességében jó élmény volt, és mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg őket, kóstolja meg a bagelt, amit máshol biztos nem kap, és valami juharszirupos, pekános, áfonyás csodát válasszon!
Hajrá Wow!