Mit üzen az épített környezetünk?

A minap elméláztam az épített környezet pszichológiáján, akkor kissé abszurdnak találtam, hogy ilyen is létezik, de nem sokkal később kikristályosodott az, milyen fontos is az, hogy milyen üzeneteket hordoz a körülöttünk levő épített környezet.

Egyrészt, nyilván a szép környezetben jól érezzük magunkat, a szemetes, elhanyagolt, koszos, romos környezetben pedig nem, ez tiszta sor.

Aztán eszembe jutott az a réges-régi nap, amikor egy amerikai általános iskola kapuján belépve nem súlyos, gyerekek számára alig érthető versidézetekkel voltak a falak megtöltve, ahogy ezt Magyarországon megszoktam, hanem inspiráló, egyszerűen megfogalmazott, pozitív gondolatokkal, olyasmivel, amelyek mind-mind azt sugallták a belépő gyerekeknek, hogy ők egytől-egyig ügyesek, tehetségesek valamiben, ami nehezen megy, azt pedig ne adják fel stb.

Barátom, aki hat évig élt NYC-ban, és azóta is ingázik a két világ között, nemrég küldött sok-sok képet, amelyek egy része a kinti épített világ üzeneteiről szól:

Photo credit: A. F.

"Állj meg, kívánj valamit, menj tovább és valósítsd meg a kívánságod" olvashatjuk New York utcáin.

Szeretem a "make it happen" részt, nagyon amerikai, szó szerint tedd megtörténtté, azaz tegyél érte.

Ugye mennyivel másabb, mint a "Geci X párt", vagy a "Rohadj meg XY", ahogy azt a magyar házfalakon lehet olvasni? Most döbbentem rá, hogy én még életemben nem olvastam semmi pozitívat a magyar épített környezetemben, amit random ismeretlenek írtak ki, csak és kizárólag agresszív mondatok veszik körben az utcán is az embert!És ez bizony számít, nagyon sokat számít, hogy a környezet fenyeget-e vagy elhiteti veled, hogy igenis jó dolgok történhetnek veled.

Az Oraculo projectről nem sokat tudtam meg, egy ismeretlen brazil aszfaltművész először Rio de Janeiro utcáin, később Londonban és New Yorkban is inspirálta a tömegeket, mert ahogy a barátom is, más is megáll, és megmelengeti a szívét ez a gondolat, mielőtt tovább megy. Jó érzéssel folytatja a napot!

Phto credits: A, F,

Barátom üzletekben és könyvtárban fényképezte a fenti üzeneteket. És nem véletlenül fényképezte le, azért, mert adtak neki valamit, mert abban a pillanatban, amikor elolvasta őket, úgy érezte, hogy van jövő, azért tenni kell és sikerülni fog, amit eltervez, hogy az élet nehézségein túl lehet lépni stb.

Az emberek, ahogy a Facebook-oldalak százai mutatják, imádják az ilyen gondolatokat. Jó lenne, ha a magyar épített környezetben gondolna egyet egy ismeretlen graffitis, és elkezdene minket inspirálni. Egészen könnyen lehetne belőle akár sztár is, mert nálunk sajnos az ilyen jellegű gondolatok nincsenek sehol leírva, legfeljebb a fejünkben hordjuk őket, meg-megkérdőjelezve, amikor körbenézünk magunk körül.

Pedig nagyon sokat tesz hozzá az ember komfort-érzetéhez, vagy éppen fenyegetettség-érzetéhez az, hogy mit látunk az óriásplakáton, mit fúj a graffitis a falra, milyen feiratok szerepelnek az intézményekben, azok milyen hangulatot árasztanak, mennyire barátságos egy orvosi rendelő (talán ez már felismerésre került, a gyermekkórházakban igyekeznek gyerekbaráttá varázsolni a falakat, de miért csak ott?), mennyire lepukkant a művelődési központ, milyen falfirkák vannak a buszmegálló bódéjában, vagy éppen mennyire van szétverve a környezet, ami akarva-akaratlanul is jelzi az agressziót. Nem látjuk az agresszort, csak a "művét", ettől még kellemetlenebb érzésünk lesz, jobban fogjuk a táskánkat, igyekszünk távozni az ilyen környékről.

Az épített környezethez pedig sokat hozzá lehet tenni, jó példa a szomszédasszonyom, aki imád kertészkedni, így a mi házunk kiemelkedik a lakótelepen a sok gazos előkertes ház közül, mert mindig szépen gondozott, virágos, jó ránézni.

Vannak jó példáitok?

Küldjétek el nekem Facebook-on, levélben (eletamerikaban@yahoo.com), közzéteszem őket!