Hullafáradt

Ritka pillanatok a blogon, eseményblogolás.
A mai nappal elmentek a dobozaink oda, ahonnan indulni fog a konténer. Na, enyhe túlzás, hogy elmentek, négy markos legény (és én) elcipelte, szükségeltetett hozzá egy Uhaul tehergépkocsi, két-három dolly (ez nem baba, így hívják az kerekes emelőkocsit), egy jószívű barát, aki megőrizte a gyerekünket reggeltől délutánig, és a készlet:ragasztóhegyek, filctoll számozási lista. Kalandos volt, és még csütörtökön a konténer megpakolás is az lesz, kicsit elszámoltuk magunkat köbméterileg, és sokkal több a cucc, mint ami befér. Érdekes lesz.
Folyamatosan csencselek a szomszédokkal, jönnek, elvisznek ezt-azt, ilyenkor már szinte csak vigye alapon rengeteg dolgot odaadogatok, vagy jelképes összegért vihetik. A legnagyobb boldogságom az volt, hogy egy karbantartónak fájt a foga egy hatalmas képre, képkeretben, a képet én festettem jó pár éve. Azt mondta, hogy ez neki évek óta tetszik (évek óta járt ide az ügyes-bajos dolgokat rendezni a lakásban). Úgyhogy odaadtam neki, és jó érzéssel tölt el, hogy a művem az ő lakásában tovább díszíti a teret.

( "A mestermű" )
Rettentő fáradtak vagyunk, elcsigázottak, de alapvetően nem tudunk igazán aludni, az idegtől hajnalban már fent vagyunk, és késő estig molyolunk. A gyerekünk is nehezen viseli ezt az időszakot, az egy hétre jutó hisztik száma exponenciálisan emelkedik. Amikor az ember eljut ebbe az állapotba, azt kívánja, bárcsak vége lenne már, még akkor is, ha nagyon nem várja a végét. Még pár nap, és az életünk Magyarországon íródik tovább.

Az amerikai húsleves

Éppen húslevest hoztam a boltból, amikor elgondolkodtam, hogy mennyire megszerettem az itteni csirkehúslevest, egészen hiányozni fog, pedig eleinte nem nagyon ízlett.
Azon meg, hogy hoztam, nem kell csodálkozni, minden valamire való élelmiszerbolthálózatban vannak forró levesek, csak ki kell merni és el kell hozni, olyan áron, amiért nem érdemes vacakolni vele otthon, ugyanis olcsóbb, mintha a hozzávalókat megvenném, az időről nem is beszélve.(Gasztrobloggerek most ne utáljatok.)Természetesen itt is lehet otthon készíteni a tésztát, csinálják is sokan, akik hobbiszakácsok. De a legtöbben megelégednek a kész forró levesekkel, főleg hétköznapokon.
Az itteni tyúkhúsleves neve Chicken Noodle Soup, és bizony egy kicsit más, mint amit megszokhattunk otthon. Csirkemelldarabkák apróra vágva, répa, és zeller, fokhagyma van benne, és ami eleinte igen furának tetszett, nem levestészta, hanem az a szélesebb metélt, amit általában tésztaételekhez használnak. De igazából minden tészta ízre nagyjából egyforma, legfeljebb formára nem, így igen gyorsan meg lehet szokni. Ízvilágra más, mint a magyar ilyen jellegű leves, sósabb kicsit, kevéssé zsíros. A húslevesnek léteznek változatai, de ez az általános alapleves. Az amerikaiak is hisznek a húsleves gyógyító hatásában a megfázásra, ugyanúgy, mint a magyarok.
A csirkehúslevest konzervként is lehet kapni, bár ezt soha nem próbáltuk ki, illetve magának a húsleves alapjának a levét ugyanúgy, ahogy a marhahúsleves alaplevét is kapni, méghozzá amolyan dobozos üdítő formátumban ezt broth-nak hívják. Mindkettő íztelen, ezeket ízesíteni kell főzés során.

Tanulsz-e még újat?

Megkérdezte tőlem valaki, hogy ennyi év anyanyelvi környezet után tanulok-e még új szavakat?
Természetesen igen! Mindig! Egy nyelvet teljesen megtanulni soha nem lehet, ez érvényes az anyanyelvünkre is, ott sem ismerünk minden szót. Ami különbség a kezdeti szótanulás és a magasabb szintű szótanulás közt, hogy egy idő után leszokik az ember a szótárról, ugyanis a szavak pontos jelentése helyett sokkal fontosabb a pontos szituációba illő használat.
Talán a harmadik év végén vittük vissza kétnyelvű szótárainkat, mert egyrészt az egynyelvű sokkal jobb és hasznosabb, másrészt addigra már nem volt szükség rájuk szinte soha. Rengeteg szó van, amit persze nem használok, és csak passzívan van az agyamban, ennek oka, hogy rengeteget olvasok angolul. Aktív használatra az ragad meg, ami egyrészt mindennapibb, másrészt többször előkerül. Vannak azonban érdekes szavak vagy kifejezések, amiket egyből megjegyzek, mert valamiért furcsának találom. Például a minap olvastam valahol az elbow grease kifejezést, amit még nem ismertem, a jelentése komoly fizikai munka, bár én nem szeretem így átfordítgatni magyarra, valahogy érzem melyik az a szituáció, amiben használni tudom, és melyik amiben nem, jelentéstől függetlenül.Ma meg az óvodában hallottam a troublebubble kifejezést, ami ugyanaz mint a troublemaker, azaz bajkeverésben hatékony (gyerek).
Amit hihetetlenül érdekesnek tartok, az jó néhány, magyar nyelvben is használatos angol szó, amit a magyarok ugyan angolul mondanak, de nem úgy ejtik, ahogy az angolul elhangzik, és gyakran meg sem értik, erre itt jöttem rá. Egy kedves, magyarul anyanyelvi szinten beszélő amerikai barátom mesélte a következőt, az egyik szóval kapcsolatban: McDonalds-t keresett Magyarországon, és mindezt magyarul kérdezte, azaz "merre van itt egy Mcdonalds?"A magyarok nem értették,és "nem a merre van itt" szakaszt, hanem az amerikai angolosan kiejtett McDonalds részt. A magyar úgy hívja, "megdonálc", minden szótagon ugyanolyan hangsúllyal, valójában pedig "mgddááánölc", azaz az eleje teljesen elharapva, a közepét megnyomva-elnyújtva, a végét szinte csak jelezve.
Egész listát írtam az évek alatt ilyen szavakról, amiket én is természetesen magyaros angollal ejtettem régen, és igen nehezen ment az átállás a helyes ejtésre, ha magyar társaságban vagyok, akkor még mindig magyarangolul mondom, mert "felvágni" sem akarok. A legtöbbször egyébként az intonáció az, ami feltűnik, hogy annak idején otthon tévesen rögzült. Egészen hasonlóan ejtett szavak esetén is más az amerikai angol. Itt van pl a Toyota autómárka, a magyar szokás szerint az első szótagra teszi a hangsúlyt, majd időben egyformán ejti a többit. Az amerikai ugyanezt a szót ToYOOOta a közepén megnyomja, és az első és utolsó szótagot jelzésszerűen ejti.
Nyilván amikor az ember nap mint nap rádiót hallgat, TV-t néz, újságot olvas, beszélgetéseket hallgat, maga is párbeszédben áll az anyanyelviekkel, rengeteg újat hall. Az idő múlásával és dolgok ismétlődésével millió dolog beépül, feljavul a tempó, kiejtés, használat, a dolgokat legtöbbször száz százalékosan megértjük, de mindig lehet újat hallani, tanulni, vagy valamit, amit már láttunk, de csak halványan dereng a jelentése mélyebbre vésni az agytekervényeinkbe, egy szó más jelentéseit megismerni, és ami nagyon hasznos, megtanulni a megfelelő használatát egy szónak a megfelelő szintuációban, stílusban, nyelvi szinten.
Az pedig, hogy ki mennyire tanul meg évek alatt egy anyanyelvi célországban mindig egyénfüggő. Van olyan, aki húsz évig itt volt, és még mindig a makogás szinten beszélt, lassan és keresgélve a szavakat, bántóan rossz kiejtéssel. Van olyan, aki tíz év után alig hallható akcentussal, magas szinten is el tud társalogni bármiről. Sokan vannak, akik mindennapi témákban pár mondatban nagyon profik, de ha hosszabb leírásokat kell adni, már lehet érezni a döcögést, kinek jobban rááll a füle az ejtésre, kinek kevésbé. Amiben mindenki nagyot fejlődik, az az olvasásértés, és a hallásértés.Az valahogy egyenletesebben fejlődik, nyilván van, aki hamarabb ért mindent és van aki később, de pár év elteltével mindent megért mindenki. Az olvasásértés is leginkább attól függ, ki mennyit és milyen típusú szöveget olvas, azaz mennyit gyakorol, és milyen témában.(Valószínúleg egy autómechanikai szakkönyvhöz sűrűn kellene szótárt elővennem, míg egy szülészeti témát percek alatt átfutnék.)Végül amit még megfigyeltem, minden másnyelvűnek más jellegű gondjai vannak, de egyes nyelvek beszélői nagyon gyorsan és hatékonyan tanulnak meg angolul.

Kávéjoghurt

(photo by cup of mo)
Nemrég fedeztem fel a csokoládéjoghturttal egyetemben ezt az európai stílusúnak bélyegzett kávéjoghurtot a Trader Joe-ban.
Nos én még sem csokoládé, sem kávéjoghurtról nem hallottam, hogy ez európai lenne, csokis joghurtot itt már láttam több helyen, de kávésat sehol.
A csokis változat nem ízlett, valahogy az édes csokoládé és a savanykás joghurt amolyan romlott csokikrémízt ad a dolognak, de a kávés igen finom.
Mindenesetre kiváncsi vagyok, hogy van-e ilyen Magyarországon, vagy valami más európai államra gondoltak, amikor az European Style-t ráírták?Talán a görögöknél van, itt nagyon népszerű a görög joghurt.
 A mochanak egyébként érdekes a jelentése, ha kávétípusként használják pl mocha swirl, akkor mindig csokoládészirupos kávét kell érteni rajta. Ha kávéfüggetlen a használata, mint a joghurt esetében, akkor kávéízű a jelentése.

Amerika legjobb városai 2011

 A businessweek.com kialakított egy listát Amerika legjobban élhető városairól. A szempontok a következők voltak: életminőség, éttermek száma (ez itt rettentő fontos, mivel leginkább kint esznek, és nem otthon), iskolák minősítése, egyetemek száma, sportélet (szintén nagyon fontos, egy barátom mondta, az amerikai férfiak három dologról beszélnek: sport, filmek, nők, ebben a sorrendben), közbiztonság.
Ebben a versenyben első lett Raleigh, az Észak-karolinai város, amely már szerepelt ezen a nívós dobogós helyen, elsősorban a neves egyetemei miatt, 851 étterme, 110 bárja és 51 múzeuma, hatalmas parkjai miatt. Egyáltalán nem tömegváros, mindössze 400  000 lakosa van. A businessweek szerint azért lehetett nyertes, mert a pezsgőbb életű metropoliszokban rossz a közoktatás és nagy a bűnözés aránya is.
A rangsorban a hatodik Washington DC, második Arlington, ami tulajdonképpen DC mellett fekszik a metróvonalon, (ide jártam dolgozni is egy időben), de már Virginia államhoz tartozik.
A főváros mellett szól, hogy rengeteg étterme, bárja van és a földkerekség legjobb múzeumai is itt találhatóak (ráadásul nagy részük ingyenes). Negatívumként említik hogy minden ötödik lakos a szegénységi szinten él, és a tizes listás városok közül a bűnözésben a második helyen áll, negatív értelemben. Ezen azért csodálkoztam el, mert tegnap éjjel éppen hazafele baktattam egy szuper esti búcsúpubozásból, és az éjjeli járat lelassított mellettem, kinyitotta az ajtaját, a söfőr pedig megkérdezte, hogy elvihet-e egy darabon, mikor keresgélni kezdtem a Smartrip kártyám( itteni bérlet megfelelője), akkor mondta, hogy ugyan, hagyjam (chippel működik, le kell húzni, mint a bankkártyát minden felszállásnál). Így aztán három megállónyi sétát pár pillanat alatt megtettem a sofőr figyelmességének köszönhetően. Persze a piros vonal környéke nem tartozik a rosszhírű vidékek közé, a zöld és a sárga vonal egyes részei azok, ahova jobb nem menni fehér embernek.
A városok közt harmadik helyen szerepel a szépséges Honolulu, negyedik Scottsdale, Phoenix, ötödik a kaliforniai Irvine, hetedik San Diego, nyolcadik Virgina Beach (a blogban is szerepelt többször, népszerű a tengerpartja, és ide viszonylag közel van), kilencedik San Francisco, és tizedik Anchorage városa.
San Francisco-ról jut eszembe, igen népszerű volt ezen a nyáron a Train dala, a Save me San Francisco:

Idiómák 25-26.

Címkék: Friends, idioms, nyelvtanulás
Forrás: Season 5. The One With the Ridealong
Gary elviszi egy felderítésre Joey-t, Chandlert és Rosst. Joey viszi a kedvenc szenvicsét is. Hirtelen egy nagy durranásra, amire azt hiszik, lövés volt, Joey Ross fele vetődik, és mindenki azt hiszi, Ross életét akarja megmenteni. így válik Joeyból, aki csak a szendvicsét akarta menteni, a nap hőse, Ross pedig elelmélkedik az élete fontosságán.
Rachel: What's going on Ross?
Ross: The most amazing thing happened tonight. I thought my number was up. I had an actual near death experience!
Somebody's number is up jelentése annyi, hogy valakinek eljött az ideje a halálra, esetleg valami nagyon kellemetlen eseményre.
Forrás: Season 5. The One With Joey's Big Break
Joey-t felkérik egy filmben főszereplőnek. Chandler nem hiszi, hogy ez lesz a nagy áttörés, amire a barátja vár.

Joey: You don't think this is going to be a big break for me?
Chandler: No! (Realizes) Ahhh!!!
Joey: I don't believe this!
Chandler: Look Joe, I just, I just don't want to get your hopes up real high.
Joey: What are you talking about?! I'm the lead in a movie!
Get somebody's hopes up (high) :annyit tesz, mint valaki (nagy) reményeket fűz valamihez.

Feeling time

Vasárnap, kora délután, rövid, hétvégi New York-búcsú vége fele ültem a Time Square lépcsőzetes üldőgélős pódiumán, sokadmagammal.
Mindannyian csak bámultuk a teret. Az egész olyan, mint egy szürrealista filmen.

A reklámok villódzása percenként, fél percenként valami új hangulatot húz rá a térre, attól függ, mit mutatnak. A színes képek sokasága csendesen meghatározza a jelent: amit ma vásárolunk, amilyen filmet ma nézünk, ami ma a divat, ami ma történik, amit ma tartunk fontosnak.
 Az épületek ennél sokkal statikusabbak, időtlenül állnak, és hordozzák magukon a jelen képeit, hangulatát. A régebbi, nem videóként villózó reklámtáblák, reklámjelek és figurák egy kicsit a közelmúltba röpítenek. Tudjuk, hogy ott voltak már a múltban is, akkortól, amikor a hozzájuk tartozó cégek elfoglalták a Times Square-beli bérletüket.
 A múlt réteges. Elég csak ránézni az egykor a teret uraló, ma már szinte észrevehetetlenül szemlélődő szobrokra. Közvetlen a pódium előtt egy kereszttel a háta mötött áll Father Duffy a leghíresebb amerikai papkatona, a tér közepe fele George M Cohan, a népszerű író, színházi ember. A fejére, a vállára galambok szállnak, ő pedig rendületlenül nézi az alatta mászkáló tömeget.

Mert ehhez a minden percben változó vizuális élményhez kapcsolódik a színes embertömeg hullámzása, és jellegzetes sárga taxik és egyéb járművek életveszélyes haladása. És a hangeffektek: bábeli zűrzavar, tülkölés. Egészen apró hangyáknak tetszenek az emberek egy bizonyos magasságból. Szinte hihetetlen, hogy mindezt ők hozták létre, és nem valami felsőbb erő.
Noha a hangzavar jelentős, a tér valahogy mégis megdöbbentően csendes, ezt nagyon nehéz leírni, ott kell lenni, át kell élni. Minél feljebb néz a ember, annál jobban halad a gyorsulásból, a zajból az időtlenségbe, és a csendbe. Lent az állandó emberi nyüzsgés, feljebb a villózó de hangtalan reklámok, még feljebb a némaságba burkolózó épületek belevesznek az égbe. Így lesz az egész tér paradox módon szimbóluma a felgyorsult időtlenségnek, ami önmagában értelmetlen, de itt, ebben a szürreális valóságban, amit a Time Square hordoz, létezik.

Itt mindig történik valami. Itt mindenki őrült, és mindenkit elfogadnak olyannak, amilyen.Egyszerre pompás és egyszerre hihetetlenül szegény. Egyszerre modern és egyszerre régi. A metróban patkányok szaladgálnak, ragad a mocsoktól, hajléktalanok drogosok fetrengenek, az Ötödik sugárúton pompás dámák sétálgatnak aranycipellőben...Elmegy mellettünk egy ember, és megkérdezzük, ez férfi vagy nő? Elsuhan a tömegben Jackson klónja, vagy Spongyabob maga, Elmo integet az utcasarkon. Szemünk sem rebben. Ez a város annyira sokféle, mintha apró gyurmadarabkákat szivárványosra gyúrnának. Annyiféle ember, kultúra találkozik itt, lüktető, őrült város. Mégis a sokfélesége adja az egyediségét.
New Yorkot látni kell, az nem kétséges. De nem elég egyszer látni. Először sokkolni fog. Másodszorra titokzatos ismerős. Harmadszorra már szerethető. Negyedszerre talán a mienk lesz, de csak egy kicsit. Mert mindenkié, és mert senkié.

Elhagyott kreditkártya

A gyerekkori vonalzókon és kulcson kívül még soha semmim nem hagytam el, noha igen gyakran keresek dolgokat....nem is olyan rég a kocsikulcsom hiába kerestem, annak a sztorinak tudjuk, mi lett a vége. Nyitva hagytam már kocsiajtót és lakásajtót is, itt ezt könnyű következmény nélkül megtenni. Szerencsére.
De a táskámra mindig kínosan ügyelek, mióta Pesten egyszer elemelték, és mindent újra kellett csináltatni, az idegeskedésről nem is beszélve.
Vasárnap kimentünk a fővárosi bolhapiacra kicsit szétnézni, és mikor indultunk volna haza, a gyereknek vettem egy fagyit. Hétfőn nem vásároltam semmit, kedden nem találtam a kártyát, de gondoltam, otthon majd megnézem, szerdán nem használtam, ma viszont már sem a lakásban, sem a táskában, alapos keresés után sem volt meg. Gyors számlaellenőrzés, ugyanis itt a kreditkártyával úgy fizetnek, hogy semmilyen kódot nem kérnek sehol, és személyazonosítást sem, azaz ha valaki megtalálja, bizony szépen költhet vele, sehol nem akadna fent a rendszeren. Nem véletlen ilyen a rendszer...legalábbis a mai eset után így gondolom.
 Semmilyen gyanús aktivitás nem volt a számlán. Felhívtam a fagyizót, mondták, hogy már vártak, ott van, vigyem a személyim, és odaadják. Megérkeztem, az uriember egy kisborítékba tette, és a pénztárgépben tartotta, kérte az ID-mat, majd odaadta a kártyát.
Ennyi volt a történet. Na és ettünk egy finom fagyit, ha már elmetróztunk odáig. Még annyit megjegyeznék, a fagyizó nem a legjobb környéken van, pár megállóra Largotól, ami már veszélyesebb fekete negyed. Végtelenül hálás vagyok. Annak aki megtalálta a fagyizóban, annak aki odaadta a fagyizósnak, annak, akinek nem jutott eszébe zavartalanul felhasználni, majd elhajítani, a fagyizósnak, aki borítékba tette és várta, hogy jelentkezzek érte. Ez nem egy egyszeri szerencse, több ilyen történetem is van, amiből baj lehetett volna, és mások hozzáállása miatt nem lett. Bekopogtak, ha kint hagytam a zárban a kulcsot, utánam jöttek, ha a gyerek elejtett egy macit, segítséget ajánlottak, amikor bajban voltam az autóval, senki nem emelte el az autómat amikor nyitva hagytam az ajtaját két óráig, a GPS is benne maradt..sőt, a minap elkezdett esni az eső, álltam a piros lámpánál a gyerekkel, odajött egy pasi, és fölém tartotta az esernyőjét, hogy amíg átmegyünk a zebrán, ne ázzunk, most pedig a kreditkártyám kaptam vissza sértetlenül négy nap után. A történeteim szereplői egyszerű munkásemberek, fekete eladók, latino szakik, nem gazdag emberek. Emberek. Nagy betűvel. Köszönöm.

NYC modern rabszolgái

Egy antikváriumban akadtam rá Tama Janowitz könyvére, a Slaves of New York-ra. Már maga a borító is megfogott, az a nagyon ízléstelen nyolcvanas évekbeli, semmihez sem fogható borító, beleolvastam, és nem tudtam letenni.
Ezek után a könyv felénél megrendeltem a Netflixről a filmet, ugyanis 89-ben film is készült belőle, amit eredetileg Warhol rendezett volna, de közben meghalt. A filmben szerepel maga az írónő is, mint a főszereplő nő legjobb barátnője. NYC, nyolcvanas évek, fiatal művészek, lepattant negyedek, rettenetes divat, de az emberi problémák akkor is ugyanazok voltak, mint most.
Nem teljesen arra asszociál a könyv címe, mint amire én gondoltam. Nem New York szeretetéről vagy hozzá való ragaszkodásról van itt szó, a rabszolga egészen egyszerűen arra vonatkozik, hogy olyan magasak a lakbérek, hogy egyedül szinte lehetetlen lakást bérelni, azaz a párok közül az, akié a lakás mindig felsőbbrendűbb a kapcsolatban, mint a másik, a "rabszolgája". A főszereplő, Eleanor is egy ilyen kapcsolatban vergődik, Stash-sal, a noname, de magát hatalmas tehetségnek tartó zsarnokkal. Aztán ott van még Marley Montello, és az ő katedrális-obszessziója, amit Rómában fog megalkotni, csak szponzort keres.Marley legjobb barátja is festő. Ez a réteg a galériatulajok rabszolgái, és viszont, egymásból élnek. A galériatulajok viselik a "művészek" allűrjeit, míg az alkotók igyekeznek kissé lejjebb adni az önimádatból, és egy kicsit konformistának lenni, legalább addig, amíg a mindenható galériás rábólint egy mű megvételére diszkontáron.
Stash egyébként egy létező személy, Janowitz barátja, polgári nevén Josh Franklin, amúgy egy valós graffitiművész, aki a nyolvanas években egy egész metrókocsit kipingált húsz óra alatt és soha nem kapták el. Manapság a cipődesignban tevékenykedik, ő tervezte a Nike Air Max 95, Air Force 1, P-Rod, Air Classic BW, Dunk edzőket. Az igazi Stash partiszereplőként több jelentben is szerepel a filmben.
A filmnek happy ending a vége,( a könyvnek még nem tudom, a felénél tartok. )A film szerint Eleanor végül lelép Stash-től, (aki persze az első adódó alkalommal megcsalja,) kibérel egy rettenetes lakást, és a kalapdesigner ambicióit végre komolyan veszi, egy divattervező pedig bemutatja a kalapokat egy divatshow-n.Eleanor élete sínre kerül, és mintha egy normális fiúval is találkozna a film végén.(Ebben a filmben a fekete hosszú hajú machok száma egyébként megdöbbentően magas.)
És mégis, miért New York? Ami a színészeknek Hollywood, az a művészeknek New York, még akkor is, ha a leglepattantabb negyedekben élnek hónapról hónapra, és a nőjüknek úgy szereznek divatkabátot, hogy képet barterolnak a kabátért, vagy a könyv több helyen utal a higiéniás körülmények eléggé megkérdőjelezhető szintjére, a csótánycsordákra, a birkák analógiáján.
Míg a könyv novellák füzére, addig a film mindezt összegyúrja egy kerek egésszé, ahol mindenki ismer mindenkit. A 25-3o éves, gyermek nélküli párok világa, az önmagukat éppen most definiálóké, a párkapcsolati küzdelmek tere is ez. Éppen attól a két ténytől lesz extrémen érdekes, hogy New Yorkban játszódik, és hogy művészek vagy magukat annak képzelők egészen furcsa világában, és a nyolvanas évek reagani Amerikájában.

Ice cream parade

A Friends híres sora: Let's get some frozen yogurt or something! a Ross-Rachel szakítás pillanataiban, ami megütötte egy nagyon kedves olvasó fülét: mi a bánat lehet az a frozen yogurt, és egyáltalán, milyenek a jégkrémek az USA-ban?
A frozen yogurt nem fagyasztott joghurt, de még csak nem is gyümölcsös ízű jégkrém, egy egészségesebb fajtája a jégkrémnek, amibe élő joghurtkultúrát is tesznek. A jégkrém szinonímájaként is használatos. A fagylaltot itt Gelato-nak hívják, a fagylaltozót pedig Ice cream parlornak.
És hogy milyen az amerikai jégkrém?Textúrált. Ez fog először feltűnni. A jégkrémben biztosan van csokicsipsz, mogyoródarabok, trüffeldarabkák, marshmallow, esetleg mazsola, és cookie dough, a legelvetemültebb alkatrész, nyers chocolate chips cookie tésztája, erről egyébként egyszer már szó esett. Még a McDonalds silány választéka is jelzésértékű, a poharas vaniliífagylaltok az öntetekkel, vagy McFlurry amibe válaszhatók az M&M-darabkák vagy az Oreo.
Textúrált és nagyon finom, gazdag ízű, és leginkább az édes ízek a dominánsak, gyümölcsös ízek is kaphatóak, de nem népszerűek, főleg fagylaltozókban találkozni velük sörbet formájában.
Az egyik legnagyobb jégkrémgyártó a Breyer's, sok fagylaltozó is ennek a termékeit árulja tölcsérben. Hasonló nevű a Dreyer's, a Rocky road jégkém első forgalomba hozója.De jelentős az Edy's, a Turkey Hill, Ben&Jerry's, a Dairy Queen. Ismert az érdekes kis hungarocellformájú jégkrémgömböcskéket gyártó Dippin Dots, a drága és főleg kis kiszerelésű, sörbeteket gyártó Haagen Dazs,a híres Magnum, a Dunkin Donuth-szal összeházasodott Baskin Robbins stb.
Más cégek is gyártanak jégkrémet, de nem fő profilként, pl a Weight Watchersnek is vannak jégrémei, kifejezetten fogyizók számára.
Sok jégrémnek van zsírcsökkentett változata.Ezt a low-fat vagy -slow-churned felirat jelzi.
Szinte mindegyik jégkémgyártónál megtalálhatók az alábbi slágerízek:
Chocolate chips cookie dough: vaníliás jégkrém csokicsipsz darabkákkal, és  a kis nyerstésztagömbökkel.
Rocky road: csokoládé jégkrém csokiban frogatott mandulával, marshmallowkrémmel, az ugyanilyen nevű fudge jégkrémváltozata.

Smore's: az édesség jégkrémváltozata, csokoládédarabokkal, kekszdarabokkal, kis marshmallowkkal beszórt csokoládéjégkrém.
Butter Pecan: pekándiós vaniliafagyi.
Mint Chocolate Chip: csokichipszes mentafagyi.
Cookies and Cream: oreodarabkás vaníliás jégkrém.
Coffee, azaz kávéfagyi, Dulche de Leche ez a karamellízesítésű, általában karamelldarabokkal.
Neapolitan: csokoládé, vanília és eper egymás mellett egy-egy széles csíkban.
Gyümölcsvariációban főleg az eper, az őszibarack fordul elő, és cseresznyefagylalttal ne próbálkozzunk( a Turkey Hillnek van egy rettenetes cseresznyefagylaltnak csúfolt  terméke).
A jégkrémes hűtőszekrények igen gyakran faltól-falig tartanak, és mellettük felvonulnak a mindenféle öntetek, amivel még finomabbá lehet varázsolni a már amúgy is kalóriadús bűnözést. Érdekes módon sok helyen a kínai all you can eat étkezdékben találkozni a gépi fagyival, csoki és vanília ízben lehet kígyóként kinyomni a gépből, annak teljesen olyan íze van, mint a magyarországinak, kissé vizesnek tűnik a sok sűrű jégkrém után. Sörbetekkel inkább fagylaltozókban és gourmand boltokban találkozni, nagyon finom a mangó.A mochi-jégkrém is megér egy misét.:D
Sokféle pálcás jégrém is van, de azok mindig drágábbak.Míg egy másfél literes Breyers,vagy egy még nagyobb Edy's szinte mindig le van valamelyik ízben értékelve, cirka négy dollárért már vihető is.
Azt hiszem itt az ideje meglátogatnom a mélyhűtőben várakozó itthoni delikvenst, mielőtt a gyerek felébred édes álmából, és folytatódik a robot.:D

Sorban állás másképp

Sikerült este egy tetanuszoltásra feljogosító sérülést szereznem. Vártam a sorom az esti ügyeleten, amikor jött egy tag, hogy nincs neki biztosítási kártyája, de van social security-je(ez kb a társadalombiztosítási számnak felel meg.)
Az ügyintéző rezzenéstelen arccal kezdte meg a felvételét, noha biztosítási kártya nélkül biztos kissé sokat számláznak. Azon gondolkodtam, hogy itt nem ül ki az ügyintézők fejére semmilyen gondolat, ami nem a munkájukat érinti. Nem kezdte neki mondogatni, hogy hát ez így nem valami jó, esetleg nem fogják bevenni, nem kezdett tanácsokat osztani, vagy fejet csóválni, uram bocsá' a kolléganőjével félhangosan megtárgyalni az "ilyeneket".Professzionálisan viselkedve csinálta a munkáját, és gondolom, ha megakadt volna egy ponton túl, akkor szólt volna csak a páciensnek.
A gyógyszertár este 10-ig van nyitva, 9:59-re estem be, előttem várakozott egy nő.Éppen akkor mondták neki, hogy vissza kell jönnie másnap, mert valami gond van a receptjével. A nő nem fanyalgott, nem káromkodott, nem sóhajtozott a hírre, hanem megköszönte a tájékoztatást, és elment.
10:02-re kerültem sorra, nem hajtottak el. Megkérdezték hogy még most szükségem van-e a gyógyszerre, ha nem, holnap is felvehetem, mert elvileg zárva vannak. Mondtam, hogy nekem most kéne. A hölgy kedvesen és mosolyogva mondta, hogy üljek le, és ahogy megcsinálta a rendelést, szólít. 10:12-kor vettem át a gyógyszerem. Nem éreztették velem, hogy nekik miattam kellett túlórázniuk. De nem is lehetett látni rajtuk. Megint ugyanaz a viselkedés, amit máshol is megfigyelni.
Én még soha nem találkoztam itt ideges ügyintézővel, pénztárossal, nővérrel,recepcióssal, bankossal stb. Nem éreztem magam kiszolgáltatva a pult mögött álló esetleges hangulatának, vagy annak, hogy szimpatikusnak tart avagy sem, soha nem láttam ügyintézőt telefonálni, amikor az ügyfél az orra előtt ült, hacsak nem az ügyfél ügyében. Arra is nagyon ügyelnek, hogyha valamit nem tudnak, nem az ügyfél-páciens-beteg orra előtt kezdik egymást kérdezgetni, (aminek otthon mindig az lett a vége, hogy oda többet nem szívesen ment az ember.) Telefonos ügyintézéskor én magam rendszeresen bepipultam jó magyar szokás szerint, de ők a nyugalom szobraként válaszoltak. Egy idő után rájöttem, hogy arrogánsság nélkül is komolyan vesznek, és úgyis igyekszenek megtenni a szolgáltatásuk máskori igénybevétele reményében a legtöbbet, amit tehetnek.
Rettenetesen lassan, de valamit javult az én tűrőképességem is a belém szocializálthoz képest. Egészen nyugodtan állok sorban már, ha valami nincs, vissza kell menni, már gondolatban sem(!) anyázom (na jó, néha akkor még igen), ha telefonon kell lerendezni valamit nem a hangerőm emelésével igyekszem megszerezni az ügyintéző figyelmét az ügyemhez.
Sajnos visszaeső vagyok. Amikor hazakerülök, a régi minták egyből előkerülnek,talán  a sorban állás megy a legjobban, ott csak elmosolygok a lázadókon. Az ilyen viselkedés titka nyilván vérmérséklet kérdése is, de leginkább szocializációé. Eszembe jut mindig ez a jelenet:

Jól látszik, egy elkezdi, akkor a többi is mondja, így nyer "jogosultságot" a hőbörgés, aztán persze a leghangosabbat mindezért még lehet támadni is. A sorbanállástól percek alatt eljutnak az árakig és az ország helyzetéig, ami ugye a problémák legnagyobbika. Ez a fajta asszociáció-sorozat nem jellemző itt, gyanítom, még gondolatban sem. Ha sor van, akkor sor van. Nem kezdenek ókumlálni, hogy miért, vagy bűnöst keresni, aki rosszul szervez, esetleg elkezdeni nemcsak az adott üzletet, hanem az egész országot szidni. A közhangulat így alakul ki. Nehéz kérdés, hogy hogyan lehetne rajta változtani, de már az is nagy előrelépés lenne, ha mindenki csendben maradna.Ugyanis akkor senki nem érezné a létjogosultságát, hogy elkezdje hangoztatni a negatív véleményét, hanem úgy látná: "no lám, mindenki tud csendben várakozni, akkor csak bennem lehet a hiba, hogy én meg nem. Viszont ha mindenki tud, akkor én is tudok, hogy a bánatba nem? Igen, nem is olyan nehéz." Valami ilyesmi gondolataim játszódtak le eleinte, amikor elkezdtem gyakorolni az itteni viselkedésmód pozitívumainak elsajátítását. Egy idő után már nem kellett annyira erőltetni, ennek oka a többiek viselkedési mintája volt.

9/11. Tizedik évforduló

Csendesen telt a 10. évfordulója az ikertornyok bombázásának a fővárosban. Kevés ember volt a bevárosban, azok is mind a Washington Redskins - New York Giants amerikaifoci-meccsre igyekeztek.( A Redskins a főváros csapata.Sokat nem tudok róluk, mindig Portis Lajos jut eszembe, ha meglátom a mezt, van egy Portis nevű játékosuk. )
 
A rendőri felügyelet és az ellenőrzés nem volt fokozottabb, mint máskor, és a szokásos sínkarbantartást is megtartották, amikor egy sínre terelik a két irányú forgalmat a metróban.A metró tele volt a kék és a piros mezes szurkolókkal, akik teljes nyugalomban ültek egymás mellett, semmilyen jelét nem adták az egymás iránti ellenszenvnek.Itt nem szokás szétverni a stadiont sem. Egyébként nyert a Redskins:D.
Hatalmas amerikai zászlót húztak ki a meccstérbe, sok száz kéz vitte, és a szurkolók egyként ünnepelték, hogy itt lehetnek ma a Landover stadionban.

A Pentagonnál tartott megemlékezést vetítette a TV is.
Mi is bementünk a városba, de inkább azt választottuk, hogy olyan helyre látogatunk, ahol még nem voltunk, vagy régen voltunk, és még egyszer jó lenne megnézni. Így én bolhapiacoztam, ellátogattam az Eastern Marketre.

Rengeteg képet lehet megnézni itt.
Egyszer egy helikopter dübörgött el a piacozók felett, na azt azért mindenki kissé gyanakodva szemlélte, hogy merre tart, máskor nem szokott egy repülő jármű ilyen fejcsavarintást okozni. A metrón való közlekedés is okozott számomra egy kis szorongást, de látva a többi ember teljes nyugalmát, hamar elűztem a rossz gondolataimat. Sehol nem láttam kitéve a színkódos fenyegetettségjelző rendszert, amit egyes metróállomásokon időnként látni.
Máskülönben ragyogó napsütötte vasárnap volt. Még mindig naptejjel érdemes elindulni, mert itt még a szeptember 11-i nap is pirosra éget, ha nem vigyázunk.

A kutya, aki szobrot kapott

Bevallom, egészen mostanáig azt hittem, egy Roosevelt van, noha mindkettőnek tudtam a nevét, a fejemben valahogy összekeveredve egyként léteztek.( Ezt csak azért merem kiírni, mert másik két, igen magasan kvalifikált embert megkérdezve a környezetemben, ők is tudatlanok voltak.)
Azért is lehet őket összekeverni, mert mind a ketten Amerika elnökei voltak, Theodore Roosevelt 1901-től 1909-ig, míg Franklin Delano Roosevelt, akiről a budapesti Roosevelt tér van elnevezve, volt az az amerikai elnök, akit négyszer egymás után megválasztottak, és 1933-45-ig volt a hivatalában.
Theodore Roosevelt egy szigetet kapott az amerikai fővárosban, míg FD Roosevelt egy hatalmas emlékművet (FDR Memorial) , amely az új Martin Luther King emlékműtől nem messze, a Tidal Bassinben helyezkedik el. (Itt szokták a híres Cherry Blossom fesztivál virágzó cseresznyefáit csodálni.)
 Ilyen jellegű emlékművekkel Magyarországon nem találkozni. Ez nemcsak egy szoborból álló megemlékezés, hanem egy igen hosszan végigsétálható emlékmű 30 ezer négyzetméter a teljes nagysága, több szoborral, évszámokkal, idézetekkel, mindez a Tidal tava mellett árnyas fák alatt egy parkban helyezkedik el.1997-ben, a Clinton-rezsim állítatta.
Igen érdekes maga az emlékmű is és az azt övező kritikák, viták. FDR 39 éves korától tolószékbe kényszerült, ma azt gondolják, hogy Guillan-Barré szindrómát kapott, akkor polio-t diagnoztizáltak nála, és deréktől lebénult. Állítólag ennek ellenére utált mutatkozni a tolószékében, sőt a nagyközönség nem is tudott a rokkantságáról és ha beszédet kellett mondani, akkor felállt és valaki megtámogatta.Mivel ilyen volt a viszonya a saját betegségével nem akarták tolószékben ábrázolni az emlékműben sem, végül négy évvel a már elkészült emlékmű felavatása után mégiscsak a bejárat elé helyeztek egy tolószékes FDR szobrot (amely még a kissé furcsa ábrázolás miatt vaknak is látszik).

Az emlékmű területén rengeteg mesterséges vízesés van, amibe eleinte bíztatták az embereket, hogy mártózzanak meg, de pár nappal a megnyitás után baleseti veszélyre hivatkozva mégiscsak be lett tiltva a "vizezés".
Minden felirat braille-írással is kitapogatható a vakok és a gyengénlátók számára, de olyan magasan van némelyik, hogy nem lehet elérni.
Az emlékmű lilás kövei közt bronzszobrok helyezkednek el, némelyiken elég erős már a patina, furcsa hangulata van ennek a robosztus utcahossznyi kőtengernek.
A legnagyobb figyelmet a szoborba öntött Fala kutya kapja, elsősorban a gyereklátogatók körélben népszerű annyira, hogy a sok simogatástól kifényesedett a feje teteje. Fala Roosevelt nagyon kedvelt kutyája volt, 1940 és 52 között élt, és még egy beszédében is megemlítette.

 Roosevelt felesége Eleanor is szerepel az emlékműben, egy eléggé thrilleres hangulatot árasztó néniszoborként...
A Bread Line azaz kenyérért sorban állók szobrai a nagy gazdasági világválságot hivatottak jelképezni. Nem tudom, hogy vajon művészi szándék vezette-e a Bread Line mellett elhelyezkedő Roosevelt szobor alkotóját, hogy az elnököt is mezítlábasan ábrázolja?


Az emlékmű, noha idézetekkel, szobrokkal, szimbolikus forrásokkal teli, mégsem kalauzol úgy, hogy ne kelljen alaposan utánaolvasni a szimbólumrendszerének. Az emlékmű előtt, ahogy errefele megszokott könyveket és relikviákat áruló információs bolt van.

Milyen a szerelmes amerikai?

Érdekes cikkre bukkantam az Informeden, gondoltam megosztom az olvasókkal. Akinek amerikai férje vagy felesége van, kíváncsian várom a véleményét a dologról!
"Kérdőíves kutatás azt vizsgálta az amerikai, litván és orosz megkérdezettek körében, hogyan élik meg a szerelmet, majd a kutatók azonosították az országok közötti hasonlóságokat és különbségeket. Az eredmények tükrében mindhárom ország lakói számára a szerelem kulcsfontosságú kritériuma az "együttlét" (being together). Ezt leszámítva azonban már jelentős különbségek jelentkeztek az Egyesült Államokban, illetve Kelet-Európában szocializálódott személyek szerelem-definíciójában.
- Az a meggyőződés, hogy a szerelem múlékony és irracionális jelenség, gyakran előkerült a litván és orosz válaszadóknál, de a tengerentúlon szinte alig – idézi fel a tapasztalatokat a tanulmány három szerzője, Andrey Korotayev, Janina de Munck és Darya Khaltourina. Ugyanakkor a barátság, a biztonság és a szeretet az amerikai válaszadóknál kiemelt jelentőségű, miközben a felmérés európai résztvevőinél ezek a szempontok alig játszottak szerepet.
A kutatás a szerelmessé váláshoz szükséges időben is jelentős különbségeket regisztrált. Az amerikai válaszadók 58 százaléka arról számolt be, hogy az érzés kialakulásához jellemzően 2-12 hónapra van szüksége. Ezzel szemben a kutatás litván résztvevőinek 90 százaléka 1 hónapnál rövidebb idő alatt esik szerelembe."

Steams in the Bag

A mai októberi időben az ebédünkről tudok csak írni, nevezetesen arról a találmányról, amit kb három éve láttam itt először. Nem kizárt, hogy semmi újat nem fog a kedves olvasó olvasni, fogalmam nincs, hogy a magyar fagyasztott zöldségpiac átvette-e ezt az újítást?
A Steams in the Bag forradalmian lerövidíti a háziasszony fagyasztott zöldség főzésével eltöltendő fél óráját, húsz percét, egészen pontosan négy percre, ugyanis ennyi kell, hogy a különleges, mikróba tehető műanyag zacsiban megfőjön a fagyasztott állapotban betett zöldség.
Mióta van Steams in the Bag zöldség, a hagyományos szinte el is tűnt a polcokról, illetve nagy kiszerelésben megmaradt. Nagy könnyebbség ez annak, aki a gyorsan- egyszerűen konyha híve, és mégis akar zöldséges ételt az asztalra varázsolni.

A munka ünnepe divatot is meghatároz

 

2011. szept. 5. 8:46 - írta Phoebe

2 komment
Címkék: divat, szokások, ünnepek

Ma van Amerikában a Labour Day, a munka ünnepe, amely szeptemper első hétfője. Ez a nap egyébként a nyár végének a szimbóluma, rengeteg strand, és nyári szórakozó egység is ekkor zár. A nyári szezont a Memorial Day nyitja, ami május utolsó hétfője, és minden háborúban meghaltra emlékezik ilyenkor az ország, munkaszüneti nap.
A Labour Day szintén munkaszüneti nap. Azt pedig mindenki tudja, hogy Labour Day után nem lehet fehéret viselni, mert elmúlt a nyár, és az őszi gardróbban a fehér már nem szerepelhet. A Navy csodaszép fehér egyenruháit ekkor kötelezően kékre váltja.Ez talán viccesen hangzik, de az itteniek ezt mind tudják, beépült a kultúrába. Persze a rigid szabály sokat vesztett kötelező jellegéből ma már. Azért az emberek többségén tényleg nem látni fehéret szeptember első hétfője után.

(Ezt mától nem lehet hordani:D)

Idiómák 23-24.

2011. szept. 4. 0:00 - írta Phoebe

2 komment
Címkék: Friends, idioms, nyelvtanulás, szokások

Forrás: Season 5: The One With All the Kissing
A banda Londonba megy, Ross balul sikerült esküvőjére Emily-vel. Kivéve Phoebe, aki igencsak a terhessége végén van a hármasikrekkel. Amikor a többiek visszatérnek az USA-ba, akkor állandóan Londonról beszélnek, és Phoebe eléggé kirekesztve érzi magát. Akkor jönnek elő a barátok azzal az ötlettel, hogy csináljanak valamit közösen, amibe Phoebe is részt vehet.
Monica: Well, we thought we would all go to a picnic, in Central Park!
Phoebe: (excited) Central…(not so excited) Park!
Joey: Yeah, all of us! All day!
Phoebe: That sucks! That's not a trip! I just came from the park! What are we gonna high five about at the stupid Central Park? "Well, it's right by my house, all right!"
Chandler: Well, I'm gonna go home and bask in the triumph of my Central Park idea.
Mit jelent Phoebe mondatában a high five?A high five-ot nagyon hamar megtapasztalja az, aki az USA-ban egy rövid időt is eltölt, valaminek a sikerét, jó dolog megtörténtét szokták a tenyerek összecsapásával jelezni, miközben a kezüket magasra emelik. Sporteseményeken gyakran látni ezt a gesztust. A való életben is nagyon gyakori, sőt, ami a magyaroknál, ha kisgyerekkel találkoznak az "adj egy pacsit", az az amerikaiaknál a "give me a high five". Itt ebben a mondatban Phoebe igésítette, high five about stg annyit tesz, mint örülni vminek, lelkesedni valamiért.
Ha megnézzük ezt az epizódot, a végén, amikor elfolyik Phoebe magzatvize, akkor örömükben high five-olnak.
Chandler utolsó mondatában a bask in the triumph annyit jelent, mint fürdeni a győzelemben, azaz győzelemben úszni, ha a magyar megfelelőt keressük. A bask (in)jelentése az, hogy valamilyen kellemes tevékenységben elmerülni.
                                                       ***
Fanatikusok figyelmébe ajánlom: Egy igen érdekes oldalt találtam, filmekben levő hibákat gyűjt össze, a Friendsben is van jó néhány, ezen a linken érdemes belenézni.