Sorban állás másképp

Sikerült este egy tetanuszoltásra feljogosító sérülést szereznem. Vártam a sorom az esti ügyeleten, amikor jött egy tag, hogy nincs neki biztosítási kártyája, de van social security-je(ez kb a társadalombiztosítási számnak felel meg.)
Az ügyintéző rezzenéstelen arccal kezdte meg a felvételét, noha biztosítási kártya nélkül biztos kissé sokat számláznak. Azon gondolkodtam, hogy itt nem ül ki az ügyintézők fejére semmilyen gondolat, ami nem a munkájukat érinti. Nem kezdte neki mondogatni, hogy hát ez így nem valami jó, esetleg nem fogják bevenni, nem kezdett tanácsokat osztani, vagy fejet csóválni, uram bocsá' a kolléganőjével félhangosan megtárgyalni az "ilyeneket".Professzionálisan viselkedve csinálta a munkáját, és gondolom, ha megakadt volna egy ponton túl, akkor szólt volna csak a páciensnek.
A gyógyszertár este 10-ig van nyitva, 9:59-re estem be, előttem várakozott egy nő.Éppen akkor mondták neki, hogy vissza kell jönnie másnap, mert valami gond van a receptjével. A nő nem fanyalgott, nem káromkodott, nem sóhajtozott a hírre, hanem megköszönte a tájékoztatást, és elment.
10:02-re kerültem sorra, nem hajtottak el. Megkérdezték hogy még most szükségem van-e a gyógyszerre, ha nem, holnap is felvehetem, mert elvileg zárva vannak. Mondtam, hogy nekem most kéne. A hölgy kedvesen és mosolyogva mondta, hogy üljek le, és ahogy megcsinálta a rendelést, szólít. 10:12-kor vettem át a gyógyszerem. Nem éreztették velem, hogy nekik miattam kellett túlórázniuk. De nem is lehetett látni rajtuk. Megint ugyanaz a viselkedés, amit máshol is megfigyelni.
Én még soha nem találkoztam itt ideges ügyintézővel, pénztárossal, nővérrel,recepcióssal, bankossal stb. Nem éreztem magam kiszolgáltatva a pult mögött álló esetleges hangulatának, vagy annak, hogy szimpatikusnak tart avagy sem, soha nem láttam ügyintézőt telefonálni, amikor az ügyfél az orra előtt ült, hacsak nem az ügyfél ügyében. Arra is nagyon ügyelnek, hogyha valamit nem tudnak, nem az ügyfél-páciens-beteg orra előtt kezdik egymást kérdezgetni, (aminek otthon mindig az lett a vége, hogy oda többet nem szívesen ment az ember.) Telefonos ügyintézéskor én magam rendszeresen bepipultam jó magyar szokás szerint, de ők a nyugalom szobraként válaszoltak. Egy idő után rájöttem, hogy arrogánsság nélkül is komolyan vesznek, és úgyis igyekszenek megtenni a szolgáltatásuk máskori igénybevétele reményében a legtöbbet, amit tehetnek.
Rettenetesen lassan, de valamit javult az én tűrőképességem is a belém szocializálthoz képest. Egészen nyugodtan állok sorban már, ha valami nincs, vissza kell menni, már gondolatban sem(!) anyázom (na jó, néha akkor még igen), ha telefonon kell lerendezni valamit nem a hangerőm emelésével igyekszem megszerezni az ügyintéző figyelmét az ügyemhez.
Sajnos visszaeső vagyok. Amikor hazakerülök, a régi minták egyből előkerülnek,talán  a sorban állás megy a legjobban, ott csak elmosolygok a lázadókon. Az ilyen viselkedés titka nyilván vérmérséklet kérdése is, de leginkább szocializációé. Eszembe jut mindig ez a jelenet:

Jól látszik, egy elkezdi, akkor a többi is mondja, így nyer "jogosultságot" a hőbörgés, aztán persze a leghangosabbat mindezért még lehet támadni is. A sorbanállástól percek alatt eljutnak az árakig és az ország helyzetéig, ami ugye a problémák legnagyobbika. Ez a fajta asszociáció-sorozat nem jellemző itt, gyanítom, még gondolatban sem. Ha sor van, akkor sor van. Nem kezdenek ókumlálni, hogy miért, vagy bűnöst keresni, aki rosszul szervez, esetleg elkezdeni nemcsak az adott üzletet, hanem az egész országot szidni. A közhangulat így alakul ki. Nehéz kérdés, hogy hogyan lehetne rajta változtani, de már az is nagy előrelépés lenne, ha mindenki csendben maradna.Ugyanis akkor senki nem érezné a létjogosultságát, hogy elkezdje hangoztatni a negatív véleményét, hanem úgy látná: "no lám, mindenki tud csendben várakozni, akkor csak bennem lehet a hiba, hogy én meg nem. Viszont ha mindenki tud, akkor én is tudok, hogy a bánatba nem? Igen, nem is olyan nehéz." Valami ilyesmi gondolataim játszódtak le eleinte, amikor elkezdtem gyakorolni az itteni viselkedésmód pozitívumainak elsajátítását. Egy idő után már nem kellett annyira erőltetni, ennek oka a többiek viselkedési mintája volt.