Azon meg, hogy hoztam, nem kell csodálkozni, minden valamire való élelmiszerbolthálózatban vannak forró levesek, csak ki kell merni és el kell hozni, olyan áron, amiért nem érdemes vacakolni vele otthon, ugyanis olcsóbb, mintha a hozzávalókat megvenném, az időről nem is beszélve.(Gasztrobloggerek most ne utáljatok.)Természetesen itt is lehet otthon készíteni a tésztát, csinálják is sokan, akik hobbiszakácsok. De a legtöbben megelégednek a kész forró levesekkel, főleg hétköznapokon.
Az itteni tyúkhúsleves neve Chicken Noodle Soup, és bizony egy kicsit más, mint amit megszokhattunk otthon. Csirkemelldarabkák apróra vágva, répa, és zeller, fokhagyma van benne, és ami eleinte igen furának tetszett, nem levestészta, hanem az a szélesebb metélt, amit általában tésztaételekhez használnak. De igazából minden tészta ízre nagyjából egyforma, legfeljebb formára nem, így igen gyorsan meg lehet szokni. Ízvilágra más, mint a magyar ilyen jellegű leves, sósabb kicsit, kevéssé zsíros. A húslevesnek léteznek változatai, de ez az általános alapleves. Az amerikaiak is hisznek a húsleves gyógyító hatásában a megfázásra, ugyanúgy, mint a magyarok.
A csirkehúslevest konzervként is lehet kapni, bár ezt soha nem próbáltuk ki, illetve magának a húsleves alapjának a levét ugyanúgy, ahogy a marhahúsleves alaplevét is kapni, méghozzá amolyan dobozos üdítő formátumban ezt broth-nak hívják. Mindkettő íztelen, ezeket ízesíteni kell főzés során.
No comments:
Post a Comment